Április 6-án választások lesznek Magyarországon, ahol annak rendje és módja szerint minden állampolgár egy szavazattal rendelkezik. A különféle jogfosztott csoportok - szegény emberek, nők, cigány emberek, a szexuális kisebbségekhez tartozók - könnyedén elkergethetnék a kormányt, és választhatnának maguknak olyat, amely mindannyiuk érdekeit szem előtt tartva kormányoz. Arról, hogy ezt a kimenetet milyen intézményes tényezők hátráltatják, sok szó esik. Ahogyan arról is, hogy a jelenlegi jelöltek között sokan nem találnak számukra megfelelőt. Az a politikai egyenlőtlenség azonban, ami az elnyomott társadalmi osztályok és jobb helyzetben lévő emberek érdekérvényesítési lehetőségei között fennáll, szinte egyáltalán nem jelenik meg a magyar nyilvánosságban. Pedig ezt egy tisztességes médiatörvény és a 2010 előtt érvényben lévő választási rendszer sem számolná fel. A Mérce a választásokat megelőző hetekben egymáshoz lazán kapcsolódó írásokban foglalkozik ezekkel az egyenlőtlenségekkel.

Veszélyezteti-e egy civil szerveződés politikai függetlenségét, ha a szavazáson való részvételre biztatja tagságát? Hazánkban még mindig sikerül kisajátítania a pártpolitikának a választópolgárt? Milyen taktikák vannak arra, hogy az elnyomott társadalmi osztályok vagy jogfosztott csoportok követelései – éppen szavazati erejük miatt - nagyobb súllyal nyomjanak a latba? Ebben az írásban ezekre a kérdésekre keressük a választ, és közben példákon keresztül mutatjuk be, mennyi lehetőség van a civil nyomásgyakorlásra a választójogon keresztül.