Április 6-án választások lesznek Magyarországon, ahol annak rendje és módja szerint minden állampolgár egy szavazattal rendelkezik. A különféle jogfosztott csoportok - szegény emberek, nők, cigány emberek, a szexuális kisebbségekhez tartozók - könnyedén elkergethetnék a kormányt, és választhatnának maguknak olyat, amely mindannyiuk érdekeit szem előtt tartva kormányoz. Arról, hogy ezt a kimenetet milyen intézményes tényezők hátráltatják, sok szó esik. Ahogyan arról is, hogy a jelenlegi jelöltek között sokan nem találnak számukra megfelelőt. Az a politikai egyenlőtlenség azonban, ami az elnyomott társadalmi osztályok és jobb helyzetben lévő emberek érdekérvényesítési lehetőségei között fennáll, szinte egyáltalán nem jelenik meg a magyar nyilvánosságban. Pedig ezt egy tisztességes médiatörvény és a 2010 előtt érvényben lévő választási rendszer sem számolná fel. A Mérce a választásokat megelőző hetekben egymáshoz lazán kapcsolódó írásokban foglalkozik ezekkel az egyenlőtlenségekkel.

Az elmúlt években büntették az utcán élni kényszerülő embereket, családok százezrei kerültek a hajléktalanság peremére, és több millióan élnek nagyon rossz és bizonytalan lakhatási körülmények között. A kampány-finisben a pártok által vitt témák között mégis szinte csak akkor jelenik meg elvétve a „lakhatás”, amikor nagy ritkán elhangzik egy utalás a devizahitelesekre, vagy a Fidesz politikusai újabb négyzetmétereket kénytelenek bevallani a vagyonnyilatkozataikban. Van egyáltalán érdemi mondanivalójuk a pártoknak a lakhatásról?

Az elmúlt napokban több furcsasággal találkoztam kommentekben ami arra késztetett, leírjam, melyik szavazatoddal hogyan befolyásolod az eredményt, és hogy szerintem miről szól az egyéni és miről szól a listás szavazat. Láttam kommentet, ami szerint nem lehet különböző szavazatot leadni a két listára és egyénire, volt hozzászólás, ami szerint az egyéni szavazat is számít az 5%-os parlamenti bejutási küszöbben. De ezek egyike se igaz. Rakjuk tisztába kicsit a dolgokat.

Ma kijött a választások előtti utolsó felmérés amelyet a Medián készített. Nem voltunk restek és be is raktuk az eredményeket a Political Capital mandátumbecslő gépébe. Az eredmények szerint a kormányváltásra nincs sok esély, de hajszálon függ a kétharmad.

A Hallgatói Hálózat egyik aktivistája, Turai Eszter amellett érvel, hogy „ér otthon maradni április 6-án”. Azért is tartottam fontosnak, hogy válaszoljak rá, mivel álláspontját sokan osztják abban az aktivista közegben, amelybe mindketten tartozunk.*

Konok Péter szenvedélyes cikkéhez hasonlóan, Eszter is defenzív pozícióból indítja az érvelését: mindketten visszautasítják, hogy a vélt morális felsőbbrendűség talajáról oktassák ki őket az állampolgári felelősségről. Ez érthető, a stiláris kérdésektől eltekintve azonban mégiscsak egy politikai – vagyis morális – problémáról van szó: arról, hogy helyes-e részt venni a választásokon, vagy sem.

A minap azzal a gyanúval élt a kormányváltó szövetség egy pártja, hogy közmunkásokat azzal zsarolnak, hogy a Fidesz jelöltjére szavazzanak, különben megnézhetik magukat. Erre az ellenzéki párt annyit tudott csak mondani, hogy álljanak ellen a közmunkások, és bátran szavazzanak arra, akire akarnak. Ilyet kérni egy szerencsétlen helyzetben lévő közmunkástól aligha komolyan vehető eljárás. Politikusi felszólítások helyett érdemi javaslattal élünk a megzsaroltaknak, egyúttal a választási csalás leleplezésére is „mutatunk” prevenciós „eljárásokat”.

Ma nyitották meg a MÜSZI-ben a volt Blaha Lujza téri Corvin áruház hátsó részében a Van képünk hozzá című kiállítást. Azt a kiállítást ami a pár hete történt szélsőjobboldali akcióra reagált, ahol a Jobbikhoz köthető HVIM és Betyársereg felhívására próbáltak megzavarni egy kiállítást, mert az nem tetszett nekik. A kiállitás szervezőinek nyilatkozata:

"A regnáló rezsim kultúrpolitikájával, a szimbólumok kisajátításával és átértelmezésével, valamint a művészetek államosításával újabb gumicsontot dobott a radikalizálódó közélet számára. A művészek és produktumaik politikai támadások és fals ideológiai értelmezések céltáblái lettek. A vélemény-nyilvánítás szabadságát jelenleg már nem csak a hamis elvárások generálta öncenzúra, de az egyre erősödő szélsőjobb fizikai fenyegetése is veszélyezteti. Nem várhatjuk meg amíg újra elfajzottnak titulálnak művészeket, hogy újra könyveket égessenek! Meg kell mutatnunk, hogy nem félünk, hogy ki merünk állni, és igen: Van képünk hozzá..!"

Mi is ott jártunk, és bár kritikát nem írunk, de lefotóztuk nektek a műtárgyak egy részét:

Az elmúlt napokban furcsa dolgokat észlelhetek egy budai luxuslakópark lakói. Előbb Rogán Antal módosította kétszer, majd Varga Mihály egyszer vagyonnyilatkozatát és vallotta be, hogy megnőtt a lakóparkban lévő ingatlanjuk nagysága. Az érdekesebb eset Rogáné akiről kiderült, 1 millió 200 ezres keresete mellett havonta több minimum 1 millió 300 ezer forintot költ a mindennapi megélhetés és ruházkodás nélkül, és így spórolt össze egy 300 milliós luxus ingatlanra.

Április 6-án választások lesznek Magyarországon, ahol annak rendje és módja szerint minden állampolgár egy szavazattal rendelkezik. A különféle jogfosztott csoportok - szegény emberek, nők, cigány emberek, a szexuális kisebbségekhez tartozók - könnyedén elkergethetnék a kormányt, és választhatnának maguknak olyat, amely mindannyiuk érdekeit szem előtt tartva kormányoz. Arról, hogy ezt a kimenetet milyen intézményes tényezők hátráltatják, sok szó esik. Ahogyan arról is, hogy a jelenlegi jelöltek között sokan nem találnak számukra megfelelőt. Az a politikai egyenlőtlenség azonban, ami az elnyomott társadalmi osztályok és jobb helyzetben lévő emberek érdekérvényesítési lehetőségei között fennáll, szinte egyáltalán nem jelenik meg a magyar nyilvánosságban. Pedig ezt egy tisztességes médiatörvény és a 2010 előtt érvényben lévő választási rendszer sem számolná fel. A Mérce a választásokat megelőző hetekben egymáshoz lazán kapcsolódó írásokban foglalkozik ezekkel az egyenlőtlenségekkel.

Sok helyen értekeztek már arról - többek között ezen a blogon is - hogy a választásokon való négyévenkénti szabad részvétel Magyarországon sokaknak nem adatik meg. Úgy is mondhatjuk, hogy luxus, egyre inkább kiváltság. Persze, mindenki – aki a formális feltételeknek megfelel - választhat vagy kevésbé választhat. A választás minősége a nagy kérdés.

Rogán Antal hazudott a vagyonbevallásában, és meglepő vagyongyarapodására derült fény. Míg Simon Gábor ellen ezért napok alatt médiahadjárat ügyészségi nyomozás, és mentelmi, illetve vagyongyarapodási vizsgálat indult, Rogán Antal úgy tűnik megússza ezt. Pedig mindkettőjük ügyélben jogunk van ismerni az igazságot.

Fotó: fideszfigyelo.blog.hu

Április 6-án választások lesznek Magyarországon, ahol annak rendje és módja szerint minden állampolgár egy szavazattal rendelkezik. A különféle jogfosztott csoportok - szegény emberek, nők, cigány emberek, a szexuális kisebbségekhez tartozók - könnyedén elkergethetnék a kormányt, és választhatnának maguknak olyat, amely mindannyiuk érdekeit szem előtt tartva kormányoz. Arról, hogy ezt a kimenetet milyen intézményes tényezők hátráltatják, sok szó esik. Ahogyan arról is, hogy a jelenlegi jelöltek között sokan nem találnak számukra megfelelőt. Az a politikai egyenlőtlenség azonban, ami az elnyomott társadalmi osztályok és jobb helyzetben lévő emberek érdekérvényesítési lehetőségei között fennáll, szinte egyáltalán nem jelenik meg a magyar nyilvánosságban. Pedig ezt egy tisztességes médiatörvény és a 2010 előtt érvényben lévő választási rendszer sem számolná fel. A Mérce a választásokat megelőző hetekben egymáshoz lazán kapcsolódó írásokban foglalkozik ezekkel az egyenlőtlenségekkel.

A politikai egyenlőtlenség egyik következménye az, ahogyan a kampánytémák megválasztásában a pártok szelektálnak a társadalmi csoportok között. A magyar választási kampány pontosan olyan mint a magyar állam szolgáltatásainak rendszere. Miközben több millió szegény ember van, akik még az állam által biztosított jóléti szolgáltatásokat se tudják igénybe venni (például nincs a faluban orvos, iskola vagy patika), a választási kampány és a pártpolitika nem hogy megszólítaná vagy képviselné őket, hanem sok esetben csak még inkább a társadalmon kívüliségüket erősíti azáltal, hogy egyszerűen sem az őket érintő kérdéseket, sem őket nem teszi saját kampányának témájává.