A lehető legalkalmasabb pillanatban került a napvilágra Dr. S. Ágnes ügye, aki sikertelen pályázata miatt évek óta perben áll a CEU Roma Programjával: a pályázó által képviselt narratíva teljes szinkronban áll azokéval, akik kitartóan keresik a fogásokat az intézményen. Pedig a CEU Roma Programjában nem Soros-katonákat képeznek.

A CEU Roma Programjának egy évfolyama, a hátsó sorban a szerzővel

Április 2-án volt az első nagy tüntetés, még a CEU-ellenes törvény kapcsán, azóta pedig hat nagyobb (1000 főtől több tízezer főig) és több kisebb tüntetés is volt Budapesten és más városokban (de még Londonban és Berlinben is) a CEU-ért, a felsőoktatás szabadságáért, a civil szervezetekért és az ellenük folyamatban lévő “ügynök-törvény” miatt, vagy éppen legutóbb általánosabban, “ruszkik haza” jelszóval. Ideje tehát levonni a tanulságokat.

Mészáros Lőrinc 96 milliárd forinttal gazdagodott egyetlen év alatt. Azaz átlagosan minden nap keresett 263 milliót, ami 183 ezer forintot jelent percenként. Percenként túlszárnyalni a havi magyar átlagbért, ez már valami! Nincs még egy magyar ember, aki ilyen mértékben gazdagodott volna, Mészáros még az OTP-vezér Csányi Sándorra is rávert 40 milliárdot. Ne legyenek illúzióink, ez a bámulatos “siker” a mi pénzünk nélkül elképzelhetetlen lenne.

Ha az Európai Unió meg is teremti ahhoz a kereteket, hogy a lakossági csoportok, kisközösségek belevághassanak egy megújuló energiaberuházásba, és legyen mondjuk egy saját szélerőművük vagy napenergia-szövetkezetük, a tagországok számos eszközzel segíthetik vagy akadályozhatják az ilyen kezdeményezéseket. Talán senki nem fog meglepődni: Magyarországon még rengeteg kiaknázatlan lehetősége lenne arra az államnak, hogy bátorítsa ezeket a projekteket – Botár Alexa írása az Unióról szóló sorozatunkban.

Az Európai Parlament ismét napirendre vette Magyarországot, ezért Orbán Viktornak Brüsszelben kellett bizonyítania, hogy nincs baj a lex CEU-val, a civil törvénnyel, a menekültek bebörtönzésével és a Brüsszel-ellenes nemzeti konzultációval sem. A miniszterelnök kicsit sem erőltette meg magát: elmondta az itthon is puffogtatott hazugságokat és féligazságokat, sorosozott nagyokat – az uniós politikusok meg lényegében ráhagyták.

Az elmúlt 7 év oktatáspolitikája nem más, mint tömény kudarc. Ezen nincs mit szépíteni, ezt nem lehet tovább takargatni. 7 év alatt a Fidesz-KDNP olyan szintre züllesztette le az oktatási rendszert, amit hosszú távon nehéz lesz (lehet, ha esély nyílik rá) kijavítani. Főleg akkor, ha nem lesz, aki tanítson.

Áder János környezetvédelmi órát tartott a Trefort Gimnáziumban, amin a globális felmelegedésről akart beszélni. Dicséretes törekvés ez, és fontos téma, ahogy az is korrekt, hogy Áder válaszolt az általános politikai jellegű kérdésekre. De ezt inkább köszönhetjük az egyébként jobboldali Csapodi Zoltán iskolaigazgatónak, mint a köztárasasági elnöki hivatalnak. Mert amit Áder művelt, vérlázító volt.

Az elmúlt hetekben egyre durvábban felforrt az indulat a magyar politikában, és itt nem a tüntetéshullámra, olimpiai népszavazásra gondolok, hanem a tüntetésről hazafele úton megütött, CEU-ért tüntető srácra, a kocsmában megvert, CEU-s kitűzőt hordó arcokra, a metrón betámadott lányra, az MSZP-s aktivistára, akit mellbe ütöttek, vagy az olimpiai népszavazási kampányban résztvevő LMP-s aktivistákra, akiket üveggel ütöttek le, akiknek beverték az arcát, vagy a széttört pultokra, széttépkedett kampányanyagokra, vagy akár Mogamedre, aki a Szabadság téri szovjet emlékmű megdobálásáért fenyített be egy magyar állampolgárt.

Nemzetközi rangsorok, statisztikák és elemzések régóta mutatják, hogy baj van a magyar gazdasággal. Leszakadunk, lemaradunk a régiós versenytársakhoz képest. Romlik a versenyképességünk. A képzett munkaerő elhagyja az országot, a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága és az intézményrendszer inkompetenciái nehézkessé teszik a vállalkozások életét, elriasztják a működő tőkét. Magasak a növekedést terhelő adók, nem javul a termelékenység. A hazai KKV szektor fele a szürke zónában várja, hogy egy-egy multi-szigetbe kapaszkodhasson. A kormányzati oldal hurrá-optimizmusa eddig töretlennek tűnt: növekszünk, jól vagyunk üzente Orbántól Kósáig mindenki, aki csak üzenni szokott ilyesmit. A hamisan optimista kormányzati kánont a jegybank márciusi inflációs jelentése megtörni látszik. Az MNB szerint a termelékenység stagnálása hosszú távú lemaradási kockázatot rejt.

2008-ban költöztem Józsefvárosba, rá egy évre választották meg polgármesternek a fideszes Kocsis Mátét. Miután több barátom is a kerületben lakott, és akkor már 8 éve a fővárosban laktam, így nem akkor jártam ott először, amikor a hirdetéseket böngésztem. Meglehetősen rühelltem a „nyóckerezést”, ahogyan a szegénység romanticizálásában sem láttam semmi előremutatót. Ugyanakkor lényegében véve okkal kérdezhette meg az erre járó, hogy van-e gazdája a kerületnek?