Weisz kollégától már ismerhetitek a vérfagyasztó részleteket a Negyedik Köztársaság szombati flashmobjáról,
én már csak egy videóval egészíteném ki:
Weisz kollégától már ismerhetitek a vérfagyasztó részleteket a Negyedik Köztársaság szombati flashmobjáról,
én már csak egy videóval egészíteném ki:
Az uborkásbácsi 220V (egyes feszültségeket ismerô források szerint 230V) segítségével megölt egy embert. Szerintem elôre megfontolt szándékkal, de ezzel meg kell várni a vádemelést. A lényeg azonban, hogy egy ember meghalt, és ez bizony emberölés.
Tökéletesen mindegy, hogy a megölt ember éppen cigány volt, mert az áram nem rasszista, ahogy az uborkácsbácsi sem. Ugyanannyit kap érte, mint egy fehér emberért. Az áram válogatás nélkül öl, a bácsinak sem sikerült idomítania.
Mindenki kedvence Olaszliszka. Ott is emberölés történt, sôt, ott sem azért rugdosták halálra a tanárembert, mert fehér, hanem mert elsodort egy kislányt.
A két történetben van közös. Elsôsorban az, hogy az indíttatás nem rasszista, de táptalajt ad a rasszista megnyilvánulásoknak. Másodsorban az, hogy mindkét emberölés korábbi tapasztalatból indult ki. Uborkásbácsinak lopták az uborkáit, olaszliszkán a lincselôknél elütöttek egy gyereket korábban.
Uborkácsbácsi ezért abból a logikából indult ki: aki az uborkák körül kolbászol éjszaka, az uborkát akar lopni. Aki uborkát akar lopni, az az uborkák között fog kolbászolni. Tehát az uborkák közé telepített drót az uborkatolvajt fogja megfogni.
Az olaszliszkai lincselôk abból indultak ki, hogy aki elütött egy gyereket az elütötte. Aki tehát gyereket üt el, az elüti a gyereket. Ebbôl is látszik, hogy a cigányok logikája mennyire primitív szemben uborkásbácsiéval, tiszta tautológia az egész.
Ha mindkét történetbôl kivesszük a cigányokat, fehérember fehérembert agyonrugdos, fehérember fehérembert árammal agyonüt, mindkét helyzet tökéletesen egyszerû lenne, emberölés csíkosan és pepitán.
Mint borús égbôl villámcsapás azonban lett egy újabb hurrognivaló. Nagycsécse az új favorit, ahol a vélemények a lám-lám maguknak keresték, és a rasszizmus rasszizmus felkiáltások között váltakoznak. Vajon itt érdekes, hogy ki cigány? Az elkövetô vagy a sértett? Mindkettô? Egyik sem? Emberek, tökéletesen mindegy. Aljas indokból. Ez a jogi kifejezés. Mindegy, hogy a kölcsönadott tízezer forint aktuális ötvenzeres kamatát nem fizették meg, vagy az volt a bûnûk, hogy cigányok voltak. Mindkét esetben (és még sok másik kitalálható esetben is) a lényeg, hogy valaki embert ölt.
Mindhárom esetben az a felháborító, hogy aránytalan. Aránytalan az uborkáért az élet, aránytalan az elsodrásért az élet, aránytalan a nemtommiért az élet. Mármint az elvétele.
Ugyanúgy aránytalan, mint ha azért vennénk el valaki életét, mert kocsival száguldozni jó. Mert tudjuk, hogy nem bukhatunk le. Amikor azonban a jogszabály változik, és akkor is fizetni kell a büntetést, ha a helyszínen nem kapnak el, máris kevesebb embert ölünk meg. 2007 elsô félévéhez képest, 2008 elsô félévében 152 ember nem halt meg. 152 embert nem öltek meg ambivalens rasszú gépjármùvezetôk, csak azért, mert attól tartottak, hogy lebukhatnak. Na ez a nevetséges.
Világszerte egyre többen beszélnek arról, hogy a jelenlegi válságra egy, a 1929-33-mas világgazdasági válsághoz hasonló "új leosztás" lesz a megfelelő válasz, csak éppen a kornak megfelelően zöldebb színezettel.
A Lehet Más a Politika! nevű szervezet egy zöld New Deal bevezetését sürgeti közleményében. A javaslatcsomagot megtekintheted ITT.
Akárcsak 1929-ben, a válságot ma is a pénzpiacok laza szabályozása okozta, és hogy a kereslet nem volt képes olyan ütemben növekedni, mint ahogyan azt szerettük volna, a lufi durr kipukkant, és a fejünkre ömlött a sok ajándék, amivel megtöltöttük: hitelre vásárolt bisz-baszok, háztartási gépek, plazma tévék, autók, lakások, és laptopok tömkelege.
Jójó, felvettük a sok hitelt a lakásra, de tényleg azért vettük fel, mert olyan mohók voltunk és nem bírtunk magunkkal? Nem. Vagy csak részben. Nagyjából annyit fogyasztottunk, amennyit megérdemeltünk. Csak éppen nem volt rá pénzünk, mert az adók ahhelyett, hogy a tőkére nehezedtek volna, a mi pénztárcánkat rövidítették. Amíg a mi jövedelmünkből 20-40%-okat sápoltak le, addig a multikat 10 éves, meg 20 éves adómentességgel csábította mindenki a saját országába. A szociális kiadásokat mindenütt megnyirbálták, az államot csökkentették. Ahogy a piaci fundamentalisták egyre jobban törtek előre, úgy kerültünk egyre nagyobb szarba, és vészesen közeledett a válság. A New Deal lényege az állam növelése volt. Annak felismerése, hogy ha nem osztunk vissza a szegényeknek, ha nem tartunk fenn erős szociális hálót, ha az állam mindent a piacra bíz, és azt mondja, hogy az erősebb kutya iszik, azzal mindenki csak rosszul jár. Biztosíts egyenlő jogokat a farkasnak és a bárányoknak, és a farkas felfalja a bárányokat!
A neolibek nemrég Magyarországon pontosan azt a társadalombiztosítást akarták piaci alapokra helyezni, amit a 29-33-as válságra adott válaszként vezettek be szerte a nyugati világban. Ráadásul azzal akartak átverni minket, hogy ez a reform. De a piaci fundamentalista törekvések nem csak Magyarországon tomboltak az elmúlt években. A munkavállalók jogait szerte Európában megnyirbálták a versenyképességre hivatkozva, vékonyították a szociális hálót, növelték a munkaidőt, kitolták a próbaidő hosszát, a munkaerő mobilitásának növelése céljából megkönnyítették a cégeknek a munkavállalók elbocsátását. Ezek mind-mind a fizetőképes keresletet csökkentették, és hozzájárultak a válság kialakulásához.
Biztos azt mondjátok most, hogy jó persze, kell az általános szociális ellátás, meg ingyenes oktatás, de miből? A New Deal erre azt mondta, hogy fizessenek a nagyok. És ezzel a válasszal kirántotta a világot a csődből. Kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz képes a mai elit meghozni ezt a döntést. Meddig kell mélyülnie a válságnak ahhoz, hogy felismerjük: szükség van a globális pénzpiacok szigorúbb szabályozására, a tőkemozgások megadóztatására. Roosevelt annak idején megállapodott a nagytőkével. Tisztességes versenyt ajánlott, és a tőke ennek hatására lemondott profitja egy részéről az állam javára.
Persze ehhez globális együttműködésre van szükség. Új globális pénzügyi ellenőrző hatóságot kellene létrehozni. Az erre szolgáló intézmények jelenleg mindenféle demokratikus kontrollon kívül esnek. Tudjátok! A WTO és a GATS a két mumus akik ellen minden valamire való demokráciában polgárok tízezrei tüntetnek a globkrit felvonulásokon. Nálunk, jó ha 100 emberből egy tudja, hogy mik ezek.
A zöld New Deal programjának megvalósításához szükséges az, hogy nemzetközileg koordinált adókat vessenek ki az államok. Államok közti adóügyi együttműködésre van szükség, hogy az adóversenyt visszaszorítsuk, ezáltal a tőke zsarolási potenciálja megszűnjön. Vagyis ne vonja ki a termelését egy országból a multicég csak azért, mert az tisztességes adót vet ki rá, míg a szomszédja nem. Továbbá növelni kell a környezetterhelésre vonatkozó adókat is.
Sokunkban felmerül a kérdés: vajon a net világában hihetetlen gyorsan terjedő antiszemita informatikai vírusok, mint Tomcat vagy a kurucinfó valóban a titkosszolgálatok tudatosan generált programjai? Nem csak azért érdekes ez, mert arra keressük a választ, a társadalmi szolidaritást gyengítő antiszociális beszéd legnagyobb nyelvújítói miért nem ülnek börtönben, mikor már nem egyszer kimerítették a közösség elleni izgatás vagy a bűncselekményre való felbujtás paragrafusait. A társadalmi szolidaritás már régen a levesben, nagyrészt éppen nekik hála. Nem csak azért, mert felmerül bennünk, kik érdekeltek a szolidaritás demokratikus intézményeinek aláásásában. Nem csak azért, mert felmerül, hogy juthatott el Tomcat a már Szálasi idejében is köznevetség tárgyát képező Luzsénszky-Talmudjával a tv2 képernyőjére. Nem csak azért, mert felmerül, miért mindig akkor kerülnek elő ezek az emberek, amikor valamiről el kell terelni az emberek figyelmét, amikor szükség van egy kis kincstári „antifasizmusra”, nem csak azért, mert valahonnan mindig van pénzük a gerillapropagandára, pedig többségük nem dolgozik. Azért is, mert a kérdés felvetése sokkal mélyebb elméleti megfontolások kibontására adhat okot.
A fönti „gyanú” szerint a Tomcat-félék funkciója kettős. Egyfelől meggyengítik a társadalom védekezőképességét az antidemokratikus eszmékkel szemben, megemelve az emberek ingerküszöbét és elterelve figyelmüket a társadalmat valóban fenyegető jelenségekről. Egy-két Molotov-koktél után egy monoki modell már föl sem tűnik. Másfelől több irányban is lejáratják azokat, akik a valóságos fenyegetésekkel szemben próbálnak társadalmi alternatívát keresni, befeketítésükkel lejáratják őket a saját híveik felé és lejáratják őket a társadalom felé azzal, hogy önmagukat kritikai alternatívaként állítják be, míg velük szemben az uralkodó rezsim a „rend és biztonság” fenntartójának szerepében tündökölhet. Hát ki akar antikapitalista lenni egy olyan országban, ahol Budaházy György a „rendszerkritikus”? Erről már szomorútojás kollégám is írt a minap. Nyilvánvaló, hogy olyan elméleti modellre van szükségünk, mely kihúzza a méregfogát a kuruc vírusnak, de egyszersmind paranoid hajlamaink számára is kielégítő, viszont nem a szokott módon banális.
*
„A legújabb technológia, mint például a számítógépes dizájn, a szintetikus holográfia, a repülőgép szimulátorok, a komputeres animáció, a gépi képfelismerés, a sugár követés, a szerkezet feltérképezés, a mozgás kontroll, a virtuális valóság pajzsok, a mágneses rezonancia ábrázolása és a multispektrális szenzorok olyan síkra helyezik a látványt, mely el van választva az emberi megfigyelőtől. Természetesen a "látás" régi, jól bevett módjai is fennmaradnak, és kénytelen-kelletlen együtt élnek majd a képalkotás új technikáival, melyek azonban fokozatosan a megjelenítés meghatározó modelljeivé válnak a társadalmi folyamatok és intézmények működésében. Jelentőségüket csak növeli a globális információ ipar követelménye valamint a gyógyászati, hadi és a rendőri hierarchia fokozott igénye. Az emberi szem történelmileg kialakult funkcióinak nagy részét azok a gyakorlatok veszik át, melyekben a vizuális kép már nem kötődik a "valós", optikailag érzékelt világban lévő megfigyelőhöz. A vizualitás a kibernetika és az elektromágnesesség birodalmába helyeződik át, ahol az absztrakt vizuális és nyelvi elemek egybeesnek, és a globális fogyasztás, körforgás és csere tárgyát képezik.
A legégetőbb kérdés: hogyan lesz a test - a megfigyelő testet is beleértve - része az új gépeknek, ökonómiáknak, apparátusoknak, akár társadalmilag, akár a libidó, akár a technika szempontjából? A szubjektivitás milyen mértékben válik a csere és az információs hálózatok racionalizált rendszerei közötti közvetítés bizonytalan feltételévé?
- írja Jonathan Crary.
Vegyük példának az internetes pedofilvadászatot, mint sportot. Pihentagyú emberkék magukat kislánynak kiadva vadásznak a hálón, különböző csetoldalakon, próbálnak becserkészni naív pedofilokat, azok személyes adatait kiszedni belőlük, majd közzétenni direkt netes „pedofilok” megbélyegzése és kipellengérezése céljából működő szájtokra. Erre válaszként nyilván vannak netes pedofilvadász-vadászok, akik magukat pedofilnak kiadva teszik ugyanezt az előbbiekkel, zsákmányukkal társaik előtt büszkélkedve. Tehát többnyire magukat kislánynak kiadó pedofilvadászok és magukat pedofilnak kiadó pedofilvadász-vadászok folytatnak egymással bájcsevejt, de persze mindenki tudja, hogy a többiek is tudják, ez benne a sport.
Hasonló a stájsz a partizáninfókkal és a kurucinfókkal, nem beszélve a különböző politikai pártokkal. Ugyanannak a gigantikus politika-szimulációnak a részei, persze ettől lehet, hogy „tényleg” léteznek, de az is lehet, hogy mind ugyanannak a politikai marketingcégnek a termékei - ez a „köztérben”, mint diskurzusban betöltött szerepükön mit sem változtat. Amint ez „lelepleződik”, a Cég (lásd még: „háttérhatalom”, blablabla) egy új szimulációt indít el, új szereplőket kreál, akik „felfedik” a korábbi session szereplőit és átveszik a helyüket ideig-óráig. Ez a rövid kis flash, hogy ti. a kurucinfó is a „zsidók” (blablabla) biznisze, mondhatni az „igazság” pillanata (tulajdonképpen tényleg az), melyet hamarosan a király legújabb ruhájának elkészülte követ, miután az előzőt odaadták a politikai okkultizmus virtuális konyhamalacainak.
Egyébként meggyőződésem, hogy a partizáninfó nem létezik, csak a kurucinfó tükröződése egy virtuális felületen, mely a kurucinfót erősíti - és persze viszont. Ugyanúgy nem létezik, mint Regős Péter és a magyar neonáci szubkultúra többi urban legend-je. Egy példa, hogy jobban levágjátok, miről beszélek:
„Amikor a Trainspotting című filmben a szereplők kimennek a 'természetbe', hogy ott valamennyi időt eltöltsenek, néhány lépés után a főszereplő Renton értetlenül és ingerülten követeli, hogy forduljanak vissza és menjenek haza, mert „ez nem természetes”. A természet 'természetesen' nagyon régóta nem természetes, hanem adott 'társadalmi' diszkurzusokon keresztül közvetítődik számunkra, azonban Renton megjegyzése mögött sokkal inkább az a Baudrillard-tól inspirálódó gondolat húzódik meg, miszerint a 'kinti világ', a természet csak felnagyítva adja vissza azt, ami 'bent' a társadalomban elkendőzve található. A társadalom, illetve az uralkodó elit számára a pornográfia felmutatása is járhat hasonló előnnyel: a pornográfiát, mint az erkölcstelen világát egyszerű körülhatárolni és szembeállítani a mindennapi élet erkölcsösségével, amely természetesen csak akkor figyelhető meg, ha vele szemben megjelenik az ellenpólusa. Amikor a pornográfia rejtve marad, soha sem lehetünk benne biztosak, hogy mi magunk melyik oldalon is állunk, de amint megpillantjuk a másikon, a mi helyzetünk is 'megnyugtatóan' tisztázódik.
A Baudrillard-féle hiperrealitás és szimulákrum közei rokona annak, amit Jonathan Crary „figyelemelvonásnak” nevez. A „tőke” a figyelemben -- különösen az ipari termelés új formáinak tekintetében -- egyre inkább veszélyt és komoly problémát lát és ezért a modernizáció során aláássa az érzékelés struktúráját és egyidejűleg megkísérli kiszabni az odafigyelés fegyelmi rendszerét. A figyelemelvonás új határok felé tolódik ki az újabb és újabb termékekkel, információkkal: a tőke az érzékelés irányításának mindig újabb módját találja ki.”
De félre a tréfát, a kérdés komoly! A fentiek belátása után rá kell jönnünk: nem az a lényeg, hogy Tomcat az NBH-tól kapja-e a fizetését, hanem az, hogy kinek az érdekét szolgálja, megfontoltan vagy öntudatlanul. Kinek az érdekét szolgálja a társadalom etnikai lapon való megosztása? Kinek az érdekét szolgálja a szabadságjogok védelmezőinek ellenséges „csoportként”, gazemberként (blablabla) való beállítása? Különböző helyzetekben különböző érdekeket tulajdoníthatunk magunknak, melyeket kifejezve próbálunk minél szélesebb körben elfogadtatni. A társadalom kulturális információt közvetítő csatornái önmagunk belevetített képét a végtelenségig tükrözik és torzítják. Ahány szereplője van a folyamatnak, annyiszor másolódhatunk újra, annyi változata alakulhat ki annak, amit útjára indítottunk. Végső soron mi is minket befolyásoló kulturális mintákat másolunk és terjesztünk. De amíg agyunkat nem helyettesíti a virtuális háló belül üres rácsozata, tisztában lehetünk vele, mik vagyunk és mit akarunk.
Uff, beszéltem.
Tegnapi cikkemhez kapcsolódó videó:
Letölthető innen.
HAZÁDNAK RENDÜLETLENÜL LÉGY HÍVE OH <sic> MAGYAR
Ez a tréfás felirat díszeleg a szegedi városháza előtti zászlórúd talapzatán, ahol ma több mécsest is elhelyeztek a 11-kor kezdődő tüntetés résztvevői. A tüntetést a Lakhatás Iskolázottság Foglalkoztatottság Egyesület (LIFE) szervezte, oka pedig a szegedi Ingatlankezelő és Vagyongazdálkodó Zártkörű Részvénytársaság és a Cserepes sor, a szegedi cigánysor lakói között évek óta növekvő feszültség az elviselhetetlenségig való fokozódása.
Tudom, a magyarországi demokratikus törekvések lejáratását szolgáló fórumoknak (erről az utóiratban külön szólok) mitológiája annyira elterjedté vált a virtualitás világában (a nettől a parlamentig), hogy képtelenség a romákról anélkül beszélni, hogy elő nem kerülne az ő legendás plazmatévéjük. Hogy miért pont olyasmi szolgálja a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportok elleni gyűlölet keltését, ami mindennél jobban beszél az ő a fogyasztói társadalom nyomorban tartó csapdáinak való anyagi-szellemi kiszolgáltatottságáról, mint a tévé, az számomra rejtély, de mindenesetre árulkodó. Talán ez a legalkalmasabb a boldogtalan, esténként faszukat a gép előtt verő örök kamasz bérrabszolgák frusztrációjának fokozására, mittomén, nem én vagyok a politikai marketingszakember. Itt viszont vonatkoztassunk most el a virtualitástól és koncentráljunk olyan emberekre, akiket sem a plazmatévé előtt, sem abban benne nem láthatunk, olyan emberekre, akiket éjszakánként hús-vér patkányok csípkednek.
A közelmúlt eseményei alapján az a szomorú kép rajzolódik ki előttem, hogy ha szlovák, román vagy éppen szerb csapatok szállnák meg országunkat és erről valaki írna itt egy posztot, akkor a kommentek így néznének ki:
xy 2008.11.04. 12:08
Megérdemeltük. Mi a faszért kellett nekünk Gárda meg ilyenek? Csak magunknak köszönhetjük, hogy most itt vannak a megszállók.
zz 2008.11.04. 12:11
xy Te mekkora szemét állat vagy! Nem vagy magyar! Szerinted ez kinek jó, hogy megszálltak minket, te nagyon hülye??!!
fg 2008.11.04. 12:17
Én egyetértek xy nevű kommentelővel, ugyanis ha nem üvöltöztünk volna és nem lettünk volna ilyen kirekesztőek, akkor a megszállóknak eszükbe se jutott volna ide jönni. A Magyar Gárda, a Jobbik és maga Orbán Viktor a felelős ezért! Remélem, hogy ezt ők is érzik!
tt 2008.11.04. 12:39
Nekem szimpatikusak a megszállók. Nem bántanak senkit. De tényleg! Mi a baj velük?
er 2008.11.04 13:11
Elment az eszetek???? Megszállták az országot, ti meg itt moralizáltok? Rohadt zsidóbérencek vagytok mind!!!
hg 2008.11.04 13:45
Megint itt egy náci! Elegem van belőletek! A megszállókat is nektek köszönhetjük.