Ismét eljött a zavargások szezonja, hölgyeim is uraim, hazánk egy ideje legelső turisztikai látványosságáé. A nemzeti vágta, vagy vesszőfutás folytatódik. Favoritunk, Fletó, tökéletesen a hatása alatt van már annak az eredetileg a szélsőjobboldali összeesküvéselméletek műhelyében farigcsált elbeszélésnek, mely szerint a Demokratikus Charta az MSzP és az SzDSz hatalmas lagzija volt, s mivel tudja, hogy a történelem először dráma, utóbb komédia, nem bírja nem kihagyni a lehetőséget, hogy koalíciójuk felbomlását ne hasonló módon ülje meg. Egyre többen adnak hangot azon véleményüknek, miszerint a Demokratikus Charta ezúttal felülről történő felállítása nem szolgál egyebet, mint a hadiállapot fenntartását Budapest utcáin, mely a kormányfőt a demokrácia megmentőjének dicsfényébe állíthatja - más módon már nem őrizhető meg a kormány minden eresztékében foszló legitimitása.

Magyarország, 2008 OBI WC-ajtó

Szept. 20-án újra zászlót bont a Demokratikus Charta.

Tizenöt évvel ezelőtt a civilek tettek a sunnyogó kormányzati önkény ellen, ma viszont legfelsőbb helyről jövő ukáz hatására állnak sorfalat. Akkor a spontaneitás adta a szervezkedés varázsát, és az, hogy nincs felelős vezető, szervező, vagy legalábbis nem volt fontos magunk mögött tudni ilyesmit. Ma egy kormányfői íróasztalon elkészült pontos maketten van begyakorolva minden, szövegírók és szervezőmenedzserek hada dolgozza ki ezt. És persze a jól trenírozott rendőri erők és kordonok, hisz ma fő a biztonság, meg ehhez hasonlók.

"A rendszeres segélyben részesülők számára előírnának három hónap alatt 120 óra közmunkában való részvételt - vagyis nem havi öt napot, mint az eddigi hírekben szerepelt, Török Zsolt szerint ugyanis így rugalmasabbá válna a rendszer, amelynek lényege az lenne, hogy - a kormány szándéka szerint - "együttműködést  <sic!> teremtsenek az önkormányzatok és segélyezettek között".

Ez egy Indexes médiahack vagy ilyen tényleg van?
Mi hunok és szkíták vagyunk?
A zsidók nem fognak kezet a gójokkal?
Lehet 2008-ban ilyen szervezetet alapítani?
Valaki beszél még cionistákról? Akkor definiáld!
Országos főispán? Mit szól az egyház?
Milyen kürt kicsoda?
Hány ilyen kurva gárda van?
Kiképzések? Honvédség? Node Szekeres Elvtárs, Keresztény Gárda?
Mi a zsidók vallása? Miért vagyok rasszista?
Történelmi tény, hogy nem vagyunk finnugorok, aha.
Ha ez nem médiahack, sírok.

Van három szép érv, amikor a könnyűdrogok legalizációjáról van szó:

1. Úgyis használják, legyen legalább biztonságos.
2. Legyen belőle bevétele az államnak.
3. Dekriminalizáció.

A javaslatom az, hogy ugyanezen érveket alkalmazzuk a másik rettenetes bűncselekményre, az adócsalásra is. Az adókat nagyon sokan csalják, kerülik (a világért nem mondanám, hogy mindenki, elvégre korábban már írtam szösszenetet az adócsalás réméről, és megjelent az ország összes becsületes adófizetője, mind a négy. Helyes, egy adófizető legyen öntudatos, büszke, álljon ki az érdekei mellett, és a szomszéd tehene mindig legyen zöldebb.)

Miért nem lehetne legalizálni az adócsalást? Nem kell hozzá különösebben intuitívnak lenni, egy revizor egy pillanatra levehetné viszkető ujját a ravaszról, elbeszélgethetne a házastársával, a rokonaival, vagy ha ők nem mernek beszélni, idegenekkel, hogy árulják már el, mennyi adót fizetnek.

Sok kis revizor, sok kis adat, kiderülne, hogy az adófizetési hajlandóság valahol X% környékén megáll, na kérem, ezt kellene legalizálni, kodifikálni. Egye fene, legyen X+5%, hadd érezzék, hogy szigor jön.

Ebből tessék gazdálkodni, amúgy is ennyi folyik be, legalább nem kergetnének lázálmokat a kedves politikusaink. "Megemelem ezt ennyivel, azt annyival, és máris nem kell tenni semmit, ömlik be a pénz, elkölteni meg már van apparátusunk." Ha véletlenül ez másokat is rávenne, hogy ennyit már nem érdemes csalni, és 0 helyett befizetik a többiek hajlandóságát jelképező X%-ot, akkor újra háromhatvan lehetne a kenyér, Széchényi-tervtől lehetne hangos az összes lepusztult kisvállalkozás!

Olyan ez, mint az állítólagos japán parkrendezés: oda raknak járdát, ahol kijárják a füvet. Ott húzzuk meg az adóhatárt, amit hajlandóak vagyunk kifizetni.

Ezt sosem szabad elfelejtenni, volt más is a rendöri brutalitások előtt, itt törött el valami.: