Decemberben a szélsőjobboldali Front National kiemelkedő eredményt ért el Franciaországban. A főáram elitjeinek szörnyülködése ellenére a francia politika fasizálódását épp az általuk évtizedek óta propagált rendpárti diskurzus, a bevándorlás felelőssé tétele a társadalmi problémákért, az egyenlőtlenségek növelése és a szociális problémák meg nem oldása tette lehetővé. A politikusok és a média közvélemény-alakító felelőssége könnyen bizonyítható, hiszen paradox módon a bevándorlásellenes szélsőjobb ott a legerősebb, ahol lényegében a rá szavazó emberek nem is találkoznak bevándorlókkal, és azokon a helyeken a leggyengébb, ahol a bevándorlók élnek, tehát ahol feltételezhető, hogy „gondokat okoz” a velük való együttélés. A szélsőjobb ennek a rendszernek a terméke, és megállítására jelenleg nem mutatkozik remény. Balázs Gábor írása.

A hírek szerint alaptörvényt módosítana a Fidesz, hogy beleírjon egy új tételt, a terrorfenyegetettség bevezetésének lehetőségét. Ez pár dologban térne el csupán az ún. “megelőző védelmi helyzet” lehetőségétől, amely pont egy terrorakció után keletkezett helyzet kezelésére is alkalmas, de elég fontos pontokon. Nem láttunk még pontos jogalkotói definíciót arra, mit nevez a kormánypárt terrorizmusnak, szemben a megelőző védelmi helyzettel, ami pontosan definiálva van, és az is rögzítve van, mikor alkalmazható. Eltérés az is, hogy nem az országgyűlés döntene a terrorveszély-helyzet bevezetéséről, hanem a kormány.

A rendelkezés teljhatalmat adna a kormánynak. Azon felül, hogy rendeleti úton kormányozhatna, és felülírhatna törvényeket, fegyverhasználati jogot adna a hadseregnek, lefoglalhatna médiaintézményeket, civilszervezetek vagyonát, betilthatna médiatermékeket, megtilthatná embereknek, hogy külföldi állampolgárokkal lépjenek kapcsolatba. A kormánynak a köztársasági elnök és egyes parlamenti bizottságok felé lenne tájékoztatási kötelezettsége, ami persze igazi kontrollt nem jelent. Ráadásul ez jelenleg Áder Jánost és lényegében a fideszes többséget jelenti. Tehát valójában megszűnne bármilyen kontroll, parlamenti-, törvényi-, civil-, és médiaellenőrzés a kormány felett.

Tényleg nehéz időket élünk, és a terrorizmus elleni fellépés fontos dolog, de nem túlzás ez a hatalomkoncentráció egy kicsit?

Az elmúlt két évben ötször került elő a terror fogalma kormánypárti megszólalók részéről. A TEK által elkapott, állítólag Orbán Viktort megmerényelni készülő nyugdíjas korú emberek kapcsán, a régi fegyvereket gyűjtő fiatalok kapcsán, a röszkei határon áttörő terroristák kapcsán, akik ellen később ejtették a vádat, illetve kormányközeli megszólalók illették ezzel a 2014 végi netadós tüntetések résztvevőit a Fidesz-székház megdobálása és a Parlament előtti lökdösődés miatt. Ezeken túl terrorcselekményre hivatkozva indítottak eljárást Rózsa Milán és Barabás Richárd ellen is, akik a paksi bővítés ellen tiltakozva felmásztak a köztársasági elnöki palotára, és ott leszedték a zászlókat.

Ebből is látjuk, ha a terrorveszély valóban veszélyes lehet konkrét életekre, épp annyira lehet politikai, politikai-kommunikációs konstrukció is. Márpedig jelenleg nincs definiálva, miben is áll az a terrorfenyegetettség, amely kapcsán a kormány magának teljhatalmat adna. Tehát lehet ez bármi, amit a kormány maga terrorveszélynek ítél. Az Emberi Jogok Európai Bizottsága pont ma hozott döntést Magyarország kormánya ellen, amelyben elkaszálta azt a törvényt, amely terrorelhárítás címén gyakorlatilag korlátozás nélkül megengedte a TEK-nek, hogy lehallgasson, bírói kontroll nélkül bárkit.

Ha például a Parlament előtt napokra több tízezren lesátraznának és ellenállnának, akár erőszakmentesen a rendőrség intézkedésének, az terrorhelyzet lenne-e? Teljesen elképzelhető, hogy Orbán Viktor és köre ezt annak nyilvánítaná, és a most elfogadni készült törvény szerint például betilthatná azokat a médiatermékeket, amelyek mondjuk hírt adnának a “terroristák” véleményéről.

Ez a törvény önmagában persze csak betű, de Orbánékat ismerve nem tűnik erős garanciának, hogy bemondás után Áder János két szép szemét kell csupán tájékoztatni.

Ez a törvény ebben a formában nem más, mint az európai terrorfenyegetettség kihasználása, és ezzel az áldozatok felhasználása arra, hogy a kormánynak lehetősége legyen felszámolni a demokratikus jogokat, bármely állampolgár jogát arra, hogy információhoz jusson, vagy ellenálljon akár törvényesen egy törvénytelen intézkedésnek.

Láttuk, hogy már a szeptemberben elfogadott "tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetről” szóló törvénnyel is visszaél a kormány, bár nem érkeznek új menekültek Magyarországra – ami a válsághelyzet tényállás fenntartásának törvényi alapja, a kormány mégse vonta vissza az intézkedéseket. Ezzel folyamatos alkotmányos visszaélést elkövetve.

Persze ez a törvény még csak tervezet, de ha elfogadják, a kormány egy saját maga által megállapított helyzetre hivatkozva adhat magának olyan jogokat, amely után bármit megtehet, mindenfajta kontroll nélkül. Hogy használni fogja-e ezt az intézkedést, nem tudjuk, de ha ezt a módosítást megszavazzák, onnantól a lehetőség fennáll.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetoségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 109 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!

Mindenki hallotta már az olyan „poénokat”, mint az „idősebb vagyok, mint Szlovákia”, divat lehülyézni és tanulatlan parasztnépezni a románokat. Egy olyan kis világban élnek egyesek, amelyben még mindig a Nobel-díjasok száma, meg Neumann János és Teller Ede jelenti a világot, meg azt képzelik, hogy a magyarok rendelkeznek valami szuper képességgel. Hát ideje ránézni a számokra és ezt félrerakni, mert ha így folytatjuk tovább és nem nézünk szembe a tényekkel, akkor végünk.

Ugyanis a helyzet az, hogy nagyon elbasztuk az elmúlt 10 évet. Nem csak Orbánék az elmúlt 6-ot, hanem Gyurcsányék is az előtte lévőket. Ha megnézzük a régiós adatokat, az látszik, hogy 10 éve egy helyben toporgunk, miközben a többiek húznak el. Januárban a szlovák nettó átlagbér előzte be a magyart, és ha megnézzük a lenti, a jólétet mérő grafikont, azt látjuk, jönnek a románok fel ránk, és hagynak el minket a lengyelek és a szlovákok, ha pedig a többi adatot is nézzük, Montenegró, Horvátország és Szerbia is a nyomunkban van, nem beszélve a jólétéről „híres” Bulgáriáról. Menthetetlenül csúszunk ki Közép-Európából.

Grafikon:M.S.

Már több mint 300 pszichológus és pszichológus hallgató írta alá azt a nyílt levelet, amely Bagdy Emőkének és rajta keresztül az egész társadalomnak szól. A szakemberek kiállnak a tudományos vita alapjai mellett, és arra hívják fel az olvasók figyelmét, a Kövér László mondatai után kialakult vitában még a tudományos érdemekkel rendelkező megszólalók is saját politikai álláspontjukon keresztül szóltak hozzá a vitához. Szerintük a gender-tudomány tudomány és "hamis az a kép, mely szerint a gender-szemlélet család-, heteroszexualitás-, anyaság- vagy férfiellenes lenne", levelükben azt is kifogásolják, hogy a pártpolitika, és kollégájuk úgy próbálja beállítani, mintha csupán az anyaság lehetne a nő egyetlen célja. A nyílt levél lent olvasható:

Az alábbi állásfoglalás célja nem csupán a véleménynyilvánítás, hanem kifejezetten a pszichológia által képviselt megalapozott tudás világos és hiteles közvetítése. Kövér László 2015. december 13-án, a Fidesz-kongresszusán tett kijelentéseiben definiálta a nők „világban” elfoglalt helyét, amely az ő értelmezésében csupán egy meglehetősen szűk dimenziót, a családot foglalja magába. Ez egyszerre jelentette a politika magánéletünkbe való nyílt és erőteljes betolakodását, valamint egy politikus állásfoglalását egy tudományos diszciplínával szemben (gender studies). Kövér László kiejelentésének az is súlyt ad, hogy – szemben például a hasonló szellemiségű nyilatkozatokat tevő Kovács Ákos dalénekessel – ő egy magasszintű közhatalmi pozíció birtokosa. Mégis, elsősorban kollegánk, Bagdy Emőke kapcsolódó nyilatkozatai miatt döntöttünk úgy, hogy nyilvánosságra hozzuk szakmai álláspontunkat. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy sokféle hang létezik szakmánkon belül, és nem helyes, ha néhány már ismertebb pszichológus nyilatkozata a pszichológia álláspontjaként értelmeződik. A különböző hangok között pedig elsősorban párbeszédre és vitára van szükség.

Pszichológusokként és segítő szakemberekként, a Magyar Pszichológiai Társaság és a Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesület Etikai Bizottságának szakmai állásfoglalásában rögzített elveknek megfelelően hiszünk abban, hogy nyilatkozatainkkal felelősséget vállalunk klienseinkért és a tágabb társadalmi folyamatokért is. Аz állásfoglalás határozottan kimondja: „A felelős nyilatkozatnak [...] kritériuma, hogy az semmilyen módon ne erősítse meg a közbeszédben megjelenő, téves társadalmi előítéleteket és sztereotípiákat. A pszichológusok feladata pont ezzel ellentétes; miszerint szakmai tudásukat a káros sztereotípiák lebontásának, és az igazságtalan, diszkriminatív gyakorlatok kritizálásának szolgálatába állítják, ezáltal is hozzájárulva azok megszüntetéséhez és az emberi méltóság védelméhez.”

Amikor Kövér László és Bagdy Emőke a „genderőrületet” bírálják („A genderidentitás-elmélet egy bizarr, teljességgel képtelen és a fejlődési törvényeknek ellentmondó áramlat.”  – Bagdy Emőkével készült interjú a Magyar Demokratában), azt nem tudományos érvek mentén teszik, hanem azért, mert olyan felforgató ideológiaként gondolnak rá, amely az „öröktől fogva létező természetes rendet” borítja fel. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a gender tudományokra, ahogy az elnevezésben is szerepel, tudományokként kell tekintenünk, melyeket kizárólag az aktuális tudományos kritériumok mentén értékelhetünk, bírálhatunk, nem pedig aktuálpolitikai szempontok mentén.

„Amikor női és férfi mivoltunkról beszélek, akkor princípiumokról is szólok. […] Mi is a nő fő feladata az életben, amire szervei fölkészülnek? Amint azt Carl Gustav Jung svájci lélekgyógyász elénk tárta, a befogadás és a gyermek kihordása. […] A nő nembeli beteljesülése az anyaság. […] Mi, nők magunk mellé, fölé helyezzük párunkat, hogy védjen és szeressen meg minket. […] Ez az alárendelődő, szeretetteli odatartozás, amely határtalanul átadja magát, nem félve, hogy önmagát kiszolgáltatja, és rábízza magát a férfi szeretetére, ez a tiszta nőiség megnyilvánulása.” A Heti Válasz hasábjain közölt – Bagdy Emőke Hogyan lehetnénk boldogabbak? című könyvéből vett – idézetben szexista módon a „természetes működés” eszményítése jelenik meg, amely továbbra is fenntartja a nőkkel szemben a Magyarországon jelenleg is fennálló társadalmi, politikai és anyagi egyenlőtlenségeket. A Világgazdasági Fórum által a nemek közti egyenlőséget felmérő 2014-es Global Gender Gap (GGG) jelentés szerint hazánk a 93. helyen végzett 143 ország közül, ezzel az összes szomszédos ország mögé szorulva.

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy hamis az a kép, mely szerint a gender-szemlélet család-, heteroszexualitás-, anyaság- vagy férfiellenes lenne. Sokkal inkább arról van szó, hogy ezek a szerepek, orientációk és identitások nem lehetnek másokhoz képest elsődlegesek, illetve fölérendeltek. Amikor a fentebb említett szereplők a hagyományos nemi szerepek megszűnésében, esetleg a „genderőrületben” keresik a problémák forrását, nem vesznek tudomást azoknak az embereknek a tapasztalatáról, akik az irántuk támasztott előítéletek, társadalmi kitaszítottság, a „vélt normálistól” való eltérés miatt küzdenek önértékelési problémákkal, depresszióval, vagy számolnak be bűntudatról, szégyenről, esetleg az elutasításból fakadó jogos haragjukról. Nagyon sokszor ők fordulnak hozzánk segítségért.

Pszichológusokként és segítő szakemberekként tanácsadói és terápiás helyzetben egyértelműen azt képviseljük, hogy a kliensnek kell meghoznia saját döntéseit, meghatároznia saját céljait azon a közösségen, társadalmi közegen belül, amelyben él. Hiszen ha ezt mi magunk tennénk meg, akkor azzal nem csak normatív szerepet öltenénk magunkra, de megakadályoznánk, hogy a kliens autonóm, a terapeutától nem függő, mély önismerettel rendelkező személy és közösségének integráns tagja legyen, akit nem a külső kényszerek, hanem elsősorban személyes jólléte és boldogsága, egyéni és kollektív értékei vezetnek. A pszichológusok Etikai Kódexe nyíltan kimondja: „A pszichológus tiszteli az egyéni, kulturális és szerepkülönbségeket, és mindenkor tiszteletben tartja az emberi jogokat.” Vannak nők, akik saját szabad döntésük jogán elsősorban anyaként szeretnének kiteljesedni, és ebben a választásukban megtalálják életcéljukat. Ugyanakkor a személyiségfejlődés folyamata a Bagdy Emőke által idézett Carl Gustav Jungnál is – aki individuációként írja le – sokkal összetettebb folyamat, mintsem hogy le lehetne egyszerűsíteni egyetlen olyan céllá, amelyben mindenki – minden nő – kizárólag ugyanúgy lehet boldog.

Állásfoglalásunkkal tehát szeretnénk párbeszédet és vitákat nyitni arról, hogyan tudjuk pszichológusokként és más segítő szakemberekként segíteni klienseinket a rájuk nehezedő társadalmi nyomások kezelésében.  

2016 január 10.

1. Máriási Dóra pszichológus

2. Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus

3. Vida Katalin tanácsadó szakpszichológus, pár és családterapeuta jelölt

4. Molnár Erika pszichodráma vezető

5. Bánki László tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta

6. Borgos Anna pszichológus, nőtörténész

7. Szász Brigitta munka- és szervezetpszichológus

8. Czikora Dávid pszichológus, pár és családterapeuta jelölt

9. Lászlóffy Julianna

10. Peták Flóra

11. Kende Anna szociálpszichológus

12. Nyúl Boglárka pszichológus

13. Horányi Eszter klinikai szakpszichológus jelölt, pár- és családterapeuta jelölt

14. Papp Ágnes gyerekpszichológus

15. Dömötör Judit pszichológus

16. Oláh Kata pszichológus, pár és családterapeuta jelölt

17. Ambrózi Kata pedagógus, pszichológus, pár- és családterapeuta jelölt

18. Hazag Anikó pszichológus, családterapeuta

19. Kovács Mónika szociálpszichológus

20. Sződy Judit pszichológus

21. Gyarmati Zsuzsa pszichológus

22. Oláh András pszichológus

23. Szabó Laura pszichológus

24. Végh Ferenc pszichológus, klinikai szakpszichológus jelölt

25. Kresznerits Szilvia pszichológus, pár- és családterapeuta jelölt; szociológus

26. Szilágyi Heléna pszichológus

27. Bóta Tímea pszichológus

28. Bánfai Károly sport szakpszichológus, klinikai szakpszichológus jelölt

29. Burgony Lilla pszichológus

30. Pelle Johanna pszichológus

31. Rigó Péter pszichológus

32. Kökény Vera pszichológus

33. Stefanits Zsófia pszichológus

34. Kőrizs Beatrix szociálpedagógus, interkulturális szakértő

35. Garami Linda pszichológus, általános neuropszichológus

36. Rákár-Szabó Natália

37. Szabó Gábor Timur

38. Szabadkai Bálint politológus, mentálhigiénés segítő és szervezetfejlesztő

39. Rózsa Ildikó klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta

40. Pöltz Ágnes pszichológus

41. Lisznyai-Mindák Cecilia tanácsadó szakpszichológus

42. Karner Orsolya pszichológus

43. Herczog Mária szociológus, segítő szakember

44. Darvas Ágnes szociológus, szociálpolitikus

45. Schmalcz Katalin klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus

46. Somsák Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus

47. Garaj Zsuzsanna viselkedéselemző, mesterszakos pszichológus hallgató

48. Varga Zsuzsanna szociálpedagógus, mediátor

49. Zaidenberg Anett tanácsadó szakpszichológus, tanár

50. Gargya Marietta pszichológus, művészetterapeuta

51. Bakosi Tamás szociális munkás

52. Szűgyi Jerne pszichológus

53. Móricz Nikolett pszichológus, evangélikus teológus

54. Faix-Prukner Csilla pszichológus, családterapeuta

55. Rózsa Krisztián pszichológus, családterapeuta

56. Ujhelyi Adrienn szociálpszichológus

57. Kurán Zsuzsa pszichológus, szakpszichológus jelölt

58. Tóth Júlia pszichológus

59. Husvéti Noémi pszichológus, szakpszichológus jelölt

60. Dombi Annamária tanácsadó szakpszichológus

61. Spronz Péter pszichológus, családterapeuta

62. Takács Endre pszichológus

63. Zsolnai Ágnes tanácsadó szakpszichológus

64. Csáki Klára klinikai szakpszichológus

65. Varga Vera pszichológus

66. Ferencz Veronika pszichológus

67. Peer Krisztina klinikai gyermek szakpszichológus

68. Volosin Márta pszichológus

69. Padányi P. Orsolya pszichológus, pszichodráma vezető, szakpszichológus jelölt

70. Adamik Mária szociológus

71. Farkas Dávid pszichológus

72. Dés Fanni szociális munkás

73. Franczia Nóra klinikai szakpszichológus jelölt, család- és párterapeuta jelölt

74. Lóránd Zsófia történész, segélyvonalas önkéntes

75. Tóth-Mózer Szilvia pszichológus, pszichológiatanár

76. Gaál Zsófia Anna pszichológus

77. Labancz Dániel klinikai szakpszichológus

78. Laczkó Zsuzsa klinikai szakpszichológus

79. Egri-Nagy Tímea klinikai szakpszichológus-jelölt, pszichodráma vezető

80. Török Georgina pszichológus

81. Lakos Eszter Sára pszichológus, klinikai szakpszichológus jelölt

82. Takács Ádám pszichológus, egyetemi adjunktus

83. Horvàth Lili Olga pszichológus, Phd hallgató

84. Sági Andrea pszichológus

85. Hargitai Anett pszichológus

86. Kecskés-Kovács Krisztina pszichológus, kutató

87. Bogdán Brigitta

88. Borbély Zsuzsanna pszichológus

89. Vaszilyné Halajkó Edina pszichológus

90. Tokai Dalma pszichológus

91. Szilágyi Nóra Laura pszichológus

92. Damsa Andrei pszichológus

93. Altbäcker Anna pszichológus

94. Ványi Dániel pszichológus, doktorandusz

95. Lukács Lilla tanácsadó szakpszichológus

96. Bányai Fanni pszichológus

97. Szabó Kornélia pszichológus, PhD hallgato

98. Gál Barbara Szociális munkás

99. Kardos Zsófia Pszichológus

100. Kőhegyi Zita pszichológus

A szakmabeliek itt csatlakozhatnak az állásfoglaláshoz.

Az aláírók listája itt érhető el.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetoségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 109 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!

Az elmúlt öt évben számtalan vátesz, gondolkodó és politikus mondta el, le kell váltani Orbánt, ennek pedig megszületett számos közjogi koncepciója, számos út a csodálatos terv felé. Bár születtek nagy leírások arról, hogy a kormány a maffia módjára működik, egy dologról nem nagyon született semmiféle terv: arról, hogy miért fontos Orbánék leváltása, mi történne utána, és miért lenne jó ez az embereknek. Mindenre én sem tudom a választ, de a megoldás megtalálásához beszélnünk kell valamiről, ami nélkül közös jövőnkről érdektelen diskurálni. Ez a valami: az állam.

Vannak, akik szerint a korrupciónak, az állami vezetés és sport összekapcsolódásának, az ellopott gigaberuházásoknak, a mutyikultúrának, a szakmák elhallgattatásának ("ússz!"), a technikai-szakmai támogatás hiányának, illetve pontosabban az ezzel szembeni kiállásnak semmi köze nincs a politikához. Szerintem pedig ez maga a politika. 

"a Hosszú és a Magyar Úszószövetség között kialakult konfliktusban legalább két olyan politikai-társadalmi válság megjelenik, amelyek (nem) megoldása, kifejlete az ország sorsát évtizedekre határozhatja meg." Fotó: AFP / Josep Lago

„Utaltunk már arra, hogy az egész társadalomfejlődésben kizárólag az nevezhető fejlődésnek és jövőbe mutatónak, amely az embert embertől gyötrő félelem feloldása és ennek legfőbb eszközeként a társadalomtechnikák humanizálása, racionalizálása és moralizálása felé mutat”

Bibó István: Az európai társadalomfejlődés értelme

Politika-e Hosszú Katinka ügye? Vannak, akik szerint nem. Keszthelyi András, politikai filozófus, kommunikációs szakember, volt miniszterelnöki főtanácsadó a Magyar Narancs oldalán vezetett blogjában keményen fogalmaz: „nem az úszónőt, hanem az ellenzéki lelkiállapotot minősíti, hogy egy szakmai-anyagi konfliktus pillanatok alatt politikai színezetet nyert.” Keszthelyi szerint pedig a konfliktus szigorúan szakmai és a tétje riói olimpiai aranyaink száma. Szily László a 444-en megjelent gúnyos cikkében figurázza ki a Facebookon plakátokat és béna fotómontázsokat posztolgató ellenzéki pártokat. Szerinte sem kellene Hosszúra ráakaszkodnia az ellenzékieknek, „mint a kullancsoknak”.

Abban egyet kell értenem Keszthelyi Andrással és Szily Lászlóval, hogy Hosszú Katinka fellépését az ellenzéki pártok félreértik, mert annak pártpolitikai tartalma valóban nincsen, és nem is kellene úgy tennie senkinek, mintha lenne. Keszthelyivel abban is egyetértek, hogy valóban sok mindent elárul az ellenzék állapotáról, hogy – néhány sokat dolgozó és karakán politikusuk egyéni akcióin kívül – képtelenek bármi megfoghatót, megélhetőt Orbán Magyarországával szembeállítani és így rendre tőlük teljesen független bátor civilek fellépéseibe kapaszkodnak, legyen azoknak közvetlen politikai tartalma vagy sem. Szily Lászlóval abban is maradéktalanul egyetértek, hogy az ellenzéki Facebookos plakátok szinte mindegyike a bénábbnál is bénább. Hosszú Katinka fellépését azonban nagyon is politikai ügynek tartom. Sőt, a Hosszú és a Magyar Úszószövetség között kialakult konfliktusban legalább két olyan politikai-társadalmi válság megjelenik, amelyek (nem) megoldása, kifejlete az ország sorsát évtizedekre határozhatja meg.

Kezdjük a kevésbé nyilvánvalóval, ami a nők helyzete ebben a társadalomban. Hosszú Katinkával szemben Gyárfás Tamásék velejéig szexista kommunikációt használnak. Gyárfás szeretné visszakapni az “édes Katinkát”, aki régen olyan “ügyesen” (sic!) kiállt a 2017-es vizes vb mellett. Mintha egy durcás kisgyerekről beszélnénk és nem egy felnőtt emberről, aki nem mellesleg az ország legeredményesebb élsportolója (ráadásul egy olyan sportban, amiben valódi verseny van, amiben a világ legnagyobb hatalmaival kell megküzdeni). Vajon, ha egy férfi fogalmazna meg szakmai kritikát, vele, róla is így beszélnének? De előkerül a férfi is a történetben. Gyárfásék számára ugyanis a napnál is világosabb, hogy az „édes Katinkát” amerikai férje rontotta meg. Ki más? Egy nőnek ugyan hogyan is lehetne saját véleménye az életéről, a számára mindennél fontosabb szakmájáról? Ez a beszéd egy olyan országban, ahol vezető pozícióban lévő nőket is becézgetve, gügyögve küldenek ki kávéért férfi kollégáik egy értekezletről, ahol a nőket a harmadik legfontosabb közjogi méltóság tenyészállatnak tekinti, lehet, hogy elsőre nem tűnik politikai ügynek. Pedig az, és végre úgy is kellene kezelni. Amellett, hogy a nők másodrangú állampolgárként kezelése erkölcsileg tűrhetetlen, még az ország fejlődésének egyik legfőbb akadálya is (kezdve ott, hogy a nők nem a „gender-őrület” miatt nem vállalnak gyereket, hanem mert a gyerekvállalás az egyik legfőbb szegénységi kockázat és a terhes nőket előszeretettel rúgják ki munkaadóik, folytatva ott, hogy a társadalom felét elvágni az anyagi és szakmai egyenjogúságtól, mintha nemzetgazdasági léptékű károkat okozna, de persze ez egy közgazdaságilag szigorúan ortodox nézet).

A konfliktus másik, nyilvánvalóbb dimenzióját talán azzal lehet legjobban megfogni, ahogy Gyárfás és Kiss László szemmel láthatóan őszintén nem értik, mégis mit akar Hosszú. Ők tényleg azt gondolták, hogy ha megdobják 12 millió forinttal, egy öltöző szekrény és a Komjádi orvosi szobájának kulcsával (sic!), akkor elhallgat. Hiszen mi mást akarhat, mint pénzt és öltözőszekrényt? Bevallom, nekem többször el kellett olvasnom, hogy elhiggyem Gyárfás tényleg nyíltan úgy fogalmaz, Hosszú azzal mutat rossz példát a fiatal úszóknak, hogy nem a „fülbe suttog”, hanem a nyilvánosságban fogalmazza meg az általa tapasztalt súlyos problémákat. Hosszú második sajtótájékoztatóján már rendszerszintű visszásságokról beszélt. Gyárfás, Kiss László és a MOB erre elkezdték nyíltan fenyegetni, és beindult egy aljas lejárató kampány is. Kiss László teátrális lemondásáról is 24 órán belül kiderült, hogy az a Hosszú elleni kampány előre kitervelt része. A Hosszú által felhozott problémák Szabó József olimpiai, Európa- és világbajnok úszó szerint azonban annyira nem újak, hogy az úszók már az 1980-as években is pont ezekkel küzdöttek.

Ha az olvasónak ismerős a történet, nem véletlen. Ebben ugyanis benne van maga az ország. Benne van minden, amitől szinte minden terület szenved. Szakmaiatlanság, rögtönzés, pozícióikba évtizedek óta bebetonozott emberek, a források a mindenkori politikai vezetéssel való személyes viszonyon alapuló elosztása (aka mutyi, korrupció), az átláthatóság teljes hiánya. A kritikára mindig hisztérikus a reakció: megkenés, megosztás, leszalámizás, kicsinálás, lejáratás, de soha nem érdemi vita, netalán reform. Emlékeznek Sándor Máriára? Jártak az elmúlt 25 évben magyar egészségügyi intézményben? Beugrik Fekete György vagy L. Simon László? Emlékeznek a tüntető középiskolásokra és egyetemistákra? Olvasták a kétségbeesett pedagógusok által írt legújabb nyílt levelet? Hallottak az állami földek politika-közeli csókosok újraelosztásának következményeiről (a teljesség igény nélkül mondjuk erről)? Vagy olvastak a közfoglalkoztatás eredményeiről? És sorolhatnánk.

Hosszú Katinka fellépése tehát nem pusztán szakmai-anyagi konfliktus. Benne van mindnyájunk élete. Ha pedig végül csak sikerül elüldözni és a jövőben az USA-ban folytatná karrierjét, akkor sorsa megegyezik majd egyre több kortársával, akik ugyanúgy nem akarják elfogadni ahogy itthon mennek a dolgok és inkább Londonban, Berlinben, New Yorkban telepednek le. Ahogy ma büszkék vagyunk az országból az elmúlt évszázadban az egymást követő politikai rendszerek által elüldözött és külföldön sikeres tudósokra, művészekre, sportolókra, büszkék leszünk rá is. Mondjuk elneveznek majd róla egy uszodát. Reméljük, ott azért jut már szekrény minden olimpikonnak.

Lehetne ez egy meglehet szenvedélyes, de szakpolitikai vita is, ahogy Keszthelyi Anrdás írja, amely a nyilvánosság előtt, de intézményes kereteken belül, az Úszószövetség nyilvános fórumain zajlana. A Hosszú kritikáját övező hisztéria és agresszió, az, hogy nincsen egy ilyen szakpolitikai kérdés megvitatására semmilyen intézményes lehetőség, hogy a kritikát személyes támadásként, árulásként értelmezik, az Úszószövetségben is szemmel láthatóan uralkodó feudális viszonyokról árulkodnak. Ezek teszik tágabb értelemben politikai üggyé az egészet, és így ismerhet magára Hosszú Katinka és az Úszószövetség konfliktusában pedagógus, egészségügyi dolgozó, diák, oktató, művész, szakmunkás, közalkalmazott, üzletember, egyszóval mindnyájan. Hosszú fellépésének közvetlen politikai tanulsága éppenséggel az, hogy 2016-ban, idestova 26 évvel a rendszerváltás és 12 évvel az uniós csatlakozás után itt tartunk. Aki le akarja váltani a nyíltan is ezt a társadalmi és politikai kultúrát képviselő Orbánékat, erre kell végre választ adnia. 

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetoségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 109 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!

Miközben egyre vitathatóbb, hogy a magyar állam jól gazdálkodik-e a rábízott közvagyonnal, számos magán- és közösségi kezdeményezés születik, amely az állami finanszírozás hiányát próbálja orvosolni. Vannak azonban olyan közhasznú tevékenységek, amelyek vélhetően sosem kapnak majd állami támogatást, legalábbis addig, amíg a mindenkori hatalom kritikája nem lesz elismert érték. Most indult sorozatunkban a közösségi finanszírozás lehetőségeiről 2015 egyik legsikeresebb politikai kampányának ötletgazdáját és megvalósítóját kérdeztük. Erdélyi Katalin, a Vastagbőr blogerre, „civilben" az Átlátszó újságírója, és véleménye szerint bármily fontos a közjó szempontjából a független sajtó létezése, azt csakis az olvasók tarthatják fenn. (A sorozat első része itt olvasható.)

A politikában vannak olyan történések, amiket nem egy íróasztal mögött vagy egy ibizai klubban koktélozgató PR-guru állít elő. A rossz politika valóban gyakorol hatást a társadalomra, és a világnak nem volt olyan korszaka, amikor ezek a hatások ne szabadítottak volna fel valamifajta ellentétes energiát. 2016 Magyarországán is így lesz. És vagy a kormánypárt megy elébe a felzúdulásnak, és csillapítja le azt idejekorán, vagy újabb nagy politikai események elé nézünk az újévben.

Volt már a messiás az LMP, a Milla, Bajnai Gordon, a netadó tüntetések és most újabban Sándor Máriát és Hosszú Katinkát kínálja fotelból fotelba az értelmiség, hogy se gondolkodni se megmoccanni se kelljen. Már a cikk elején lelövöm a poént:

Se Sándor Mária, se Hosszú Katinka nem fog megoldani semmit az életedből.

Szeptembertől ismét emelkednek a pedagógusfizetések – már-már győzelmi jelentésként hatott Czunyiné Bertalan Judit bejelentése. Mintha nem ez lett volna az eredeti ígéret…
Fotó:nol.hu

Az köznevelési államtitkár úgy tesz, mintha egyfajta kegyet gyakorolna: a lassan épphogy csak megtűrt pedagógusok (akiknek ráadásul egyre gyakrabban van merszük élesen, és jogosan bírálni az oktatásban zajló folyamatokat) száját befogandó újfent bejelentett egy béremelést. Csakhogy az igazság az, hogy egyrészt ez a béremelés nem a semmiből jött, hisz az amúgy szintén sokat kritizált életpálya-modell szerves része, másrészt viszont óriási hátrányt is jelent a tanárok számára. 

Ugyanis például nem január elsejétől (ahogy mondjuk az egyetemi oktatók, a rendőrök meg a tűzoltók bére), hanem szeptembertől emelkedik a tanári fizetés. 3,4 százalékkal, ami valójában 3-15 ezer forint közti összeget jelent. Ha a pedagógusok bérét egy tollvonással el nem választották volna a minimálbér mindenkori értékétől, akkor egyeseknek már január 1-től akár 20 ezerrel is nőhetett volna a bére. Ráadásul azt se felejtsük el, hogy míg a minimálbér nem csak idén, de tavaly is emelkedett (ha marad az eredeti rendszer, akkor 5-5 százalékkal nőtt volna tavaly és idén is a tanárbér), a pedagógus életpálya-modellben tavaly nem járt magasabb fizetés. Így a tanárok keresete az elmúlt két évben jócskán elmaradt attól, amit egyébként megérdemelnének, s ami a régi rendszerben járt is volna nekik.

És ha ez nem lenne elég vérlázító, akkor itt van még a kormányzati kommunikáció is mellé. A mostani 3,4 százalékos béremelésről ugyanis az államtitkár asszony olyan hangnemben beszélt, mintha ez valóban egyfajta úri kegy lenne, amit a kormány gyakorol a lesajnálható és semmibe vehető pedagógusoknak. Koránt sincs azonban ez így, ahogy arra egyébként a napokban a Miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestületének nyílt levele is felhívta a figyelmet.

A pedagógusokra amellett, hogy bérezésük állandó téma, egyre több kéretlen teher hárul. Emelkedő óraszámok, elvett pótlékok, egyre növekvő adminisztrációs terhek mellett olyan rendszer épült ki, amelyben egyre nagyobb szerepe van annak a fajta házmester-mentalitásnak, amely megmérgezi az amúgy is feszült légkört. Nem elég, hogy a portfólió-készítés pluszterhe mellett ellenőrzésekkel teszik megalázóvá a pedagógusi munkát, emellett elvárják azt is, hogy a tanárok egymást és önmagukat is folyamatosan figyeljék, és jelentsék, ha valami nem a felülről meghatározott kereteken belül történik. S tegyék mindezt úgy, hogy iskoláik jó eséllyel adósságok mocsarába merülnek, taneszközökre pénzük nincs, és időnként még a rezsit sem sikerül befizetni, ezért elzárják a gázt... Eközben folyamatos kísérletezés áldozatává válik pedagógus, diák és szülő egyaránt, ahogy a botrányos metódussal zajló tankönyvfejlesztés évről évre silány, demagóg és hibás tankönyvek sorát zúdítja rájuk. Mindezek mellett talán jogos a kérés:

„Tiszta, átlátható, mindenféle pénznyelő, központi vízfejtől mentes fenntartói viszonyrendszert követelünk! S legfőképp NYUGALMAT akarunk, mely politikától, álreformoktól mentes, hogy legalább néhány évig ugyanazt a könyvet használhassuk! Pedagógusok vagyunk: megtanultuk, hogy mit és hogyan kell tanítani – ha hagyják!”

A Herman Ottó Gimnázium tantestülete előtt érdemes fejet hajtani. Mert nagyon ritka, hogy egy csoport ilyen erős hangon szólaljon fel az őket ért igazságtalanságok ellen. Ám hogy lássuk, hogy folyik ez minálunk: kedden megjelent a nyílt levél. S mi történt szerdán? Czunyiné bő mellénnyel állt ki a köz elé, és bejelentette: ismét béremelést kapnak a pedagógusok. Vagy ahogy azt a gimnázium levelének kezdősoraiban olvashatjuk: „„Miért sírnak már megint a pedagógusok?!” – kérdezik sokan, „Állandóan fizetésemelést kapnak, ráadásul alig dolgoznak, délben mindennap otthon vannak!” – sajnos a társadalom jelentős részének ez a véleménye a tanárokról.”

Úgy tűnik, teljesen igazuk volt: a köznevelésért felelős államtitkárság vezetőjétől csak ennyi telik: a közvélemény álságos hergelése, ráadásul egy olyan béremeléssel, ami valójában jár a pedagógusoknak. Ez az igazi szégyen.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetoségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 109 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!