Az elmúlt öt évben nem hátrált meg még ilyen gyorsan a kormány, mint most. A hétfőn megtartott fórumok, majd a tüntetés hatására, kevesebb mint 24 óra alatt visszakozott. Persze a visszakozás csak látszólagos. Az államtitkár bejelentése megpróbálja kihúzni a tiltakozások méregfogát, és a legnagyobb tiltakozást kiváltó három szak eltörlését visszavonják, de a tervezet többi része, legfőképp az egyetemi autonómia brutális elsorvasztása megmarad. Ez pedig hosszú távon pont a tiltakozás egyik lehetőségét veszi el, ha esetleg a kormány újra megpróbálja megszüntetni ezeket a szakokat.

(Fotó: 444.hu)

Az új tervezet ugyanis létrehozna egy ún. konzisztóriumot, amelynek beleszólási joga lenne az egyetemek gazdálkodásába és az egyetem stratégiájába, összetételében pedig többségbe kerülnének a minisztériumi kinevezettek, a hallgatók pedig semmilyen beleszólást nem kapnának a döntésekbe. Ez pedig azt jelenti, a kormány akár úgy is végigvihetne átalakításokat, hogy azt névleg maguk az egyetemek csinálnák, a lényeges döntéseket ugyanis az „egyetem nevében” a konzisztórium, azaz a minisztérium hozná. Ezzel lényegében végképp megszűnne az egyetemek autonómiája.

És bár a minisztérium visszavonta a nemzetközi tanulmányok és formatervező szakok megszüntetését, illetve azt a tervezetet, amely osztatlanná változtatná a pszichológiát, de például a nemzetközi tanulmányoknál és a kommunikációnál a rektori konferencia dolgozna ki javaslatot az átalakításra. Az pedig, hogy a minisztérium utána ezzel a javaslattal mit kezd, már más kérdés.

Tehát a tüntetések kérdése mostantól az, hogy el tudják-e magyarázni a hallgatóknak, egy csatát megnyertek, de a háború még nincs lezárva. Ugyanis csak később derül ki pontosan, mi az a „siker,” amit ma elértek a tiltakozók, illetve kérdésessé válik az is, hogy a felsőoktatási autonómia csorbítása után ez a siker meddig fenntartható. A kivéreztetett autonómia körülményei között ugyanis később sokkal könnyebb lesz áttolni radikális, a mostanihoz hasonlóan buta átalakításokat.

A tegnap meghirdetett időpont marad, szerdán, vagyis holnap 18 órakor várják a tiltakozókat az EMMI előtt! Holnap 16:30-kor pedig egyetemi fórumot tartnak az ELTE PPK-n is.

A külső szemlélő számára szintre pontról pontra megismétlődött a 2012-es, a HAHA által szervezett hallgatói tüntetések kezdete. Persze a helyzet más. Más a tét, akkor egy brutális létszámcsökkentés, most pedig egy értelmetlen átalakítás viszi az utcára a diákokat. Mások a szervezők, nem az oktatás átalakítására szerveződött politikai hálózat, hanem a kar hallgatói, hallgatói érdekvédelmi szervezetei és maguk a tanárok szervezik az ellenállást.

(Fotó: Zagyi Tibor / VS.hu)

De mégis, tegnap este ugyanúgy a lágymányosi épület gömbaulájából indultak a tüntetők és vonultak végi a városon “szabad ország- szabad egyetem”, “semmit rólunk nélkülünk” kiáltásokkal, és az új jelszóval: Harcolunk, hogy tanulhassunk! Követelve, hogy azt a felsőoktatást, amelynek lényege nem az Orbán kormány kénye-kedvének kielégítése, hanem a hallgatók és az ország jövője, ne nélkülük és ne ellenük alakítsák át.

És volt még egy fórum a BME-n is, ahol csodálatos érvekkel szedték szét a felsőoktatási államtitkárt, jelezve, teljes butaság a tervezete. Kár, hogy a BME-s fórum után a hallgatókat direkt a másik kijáraton engedték ki, nehogy csatlakozzanak a TÁTK-ról jövő társaikhoz. 

De a tüntetés végén, amiről előtte másfél órával még senki nem tudott, így is több mint 1000 ember vonult az EMMI elé, ahol újra elhangzott a 7 pont, és elmondták, szerdán visszatérnek, ha a kormány nem vonja vissza felsőoktatási tervezetét, amely saját bevallása szerint is úgy szüntetné meg a nemzetközi tanulmányok szakot, hogy az onnan kikerülők átlagfizetése a teljes egyetemi átlag felett van, és ahol a tanulók 90%-a most is saját maga fizet azért, hogy tanulhasson.

A kérdés dupla innentől kezdve. A következő 48 órában, szerdán 18 óráig, a kormány visszavonja-e a tervezetet, vagy beleáll a harcba, és újabb frontot nyit a nehezen megnyerhető csaták sorában. A jelenlegi, megcsappant médiatérrel rendelkező kabinet már nem tud akkora erőt felmutatni, nem tudja a hazugságot annyi emberhez eljuttatni, mint 2012-ben, a gyurcsányozáson, sorosozáson, bajnaizáson a társadalom 90%-a már röhög. Így sokkal gyengébb pozícióból indul a diákokkal szemben, mint 2012-ben.

De a diákok pozíciója se tiszta. A TÁTK az ügy mellett áll, de kérdés a többi érintett szak hallgatója és a középiskolások oda állnak-e a küzdelem mellé, hogy tudja őket a kormány leszalámizni, hogy tudja megbontani az egységet, amely még fel se állt. Ahogy tette ezt mindig az elmúlt években.

A szerdai tüntetésre alig pár óra alatt éjszaka már ezren jelentkeztek, ez tehát a netadós tüntetések után újabb próbatétel lesz a kormány számára, és ha rosszul kommunikál, illetve rossz döntéseket hoz, egy hasonló erejű, bár kisebb létszámú tiltakozási hullámot indíthat el, mint fél éve, vagy hasonlót, mint 2012-ben.

A tét nem az Orbán kormány megbuktatása, hanem a felsőoktatás helyzete: a jövőnk, illetve minden társadalmi mozgalom alapvető tétje. Be tudjuk-e bizonyítani azt, hogy mi állampolgárok irányítjuk ezt az országot, és a miniszterek szolgák, a politikusok pedig nem uralkodók, hanem választott képviselők. Tehát az az érzet, hogy visszaszerezzük az életünk, és a saját tágabb vagy kisebb közegünkben, a munkahelyünkön, az egyetemünk, a baráti körünk sorsáról mi tudunk-e döntést hozni. Semmit rólunk nélkülünk, azaz miénk-e a jövőnk.

Az Orbán-kormány újra nekimegy az egyetemeknek: egyeztetés nélkül szüntetne meg olyan szakokat (például a nemzetközi és társadalmi tanulmányok alapszakokat vagy az ipari termék- és formatervező képzést), amelyek eddig nagy népszerűségnek örvendtek. Mivel az említett szakokon szinte csak tandíjas helyek állnak rendelkezésre, így a tervezett megszüntetés óriási bevételkieséseket okozna a felsőoktatási intézményekben, és ezáltal egész karok létét sodorná veszélybe. Ma este az ELTE Társadalomtudományi Kará, illetve a Műegyetemen is fórumot tartanak a hallgatók és az oktatók. A Kettős Mérce a Hello90 munkatársaival együtt percről percre közvetíti az eseményeket.

21.13 A tüntetők a “Harcolunk hogy tanulhassunk!" feliratú molinót az EMMI rácsain hagyták, a tüntetés hivatalosan véget ért. Amennyiben a kormány nem tágít az elképzeléseitől, szerda este újabb demonstráció! A Kettős Mérce és a Hello90 közös tudósítása itt véget is ér, köszönjük a figyelmet!

21:15 Itt a szerdai tüntetés facebook eventje: https://www.facebook.com/events/346077442249069/

21.09 A hangulat nagyon jó. A tömeg skandál: szimpatikus szervezők. Szervezők: szimpatikus résztvevők!

21.07 Kedden felsőoktatási kerekasztal, szerdán pedig kormányülés. A szervezők köszönik szépen a tiltakozóknak, és bejelentik, ha a kormány szerdáig nem vonja vissza tervezetet, akkor szerda este hatkor újra az EMMI épülete előtt találkoznak.

21.05 A tömeg megérkezett az Emberi Erőforrások Minisztériuma elé: "követeljük, hogy a fura nevű minisztérium vonja vissza a felsőoktatási törvénytervezetét!"

21.00 Zúg a "nem hagyjuk" a Szalay utcánál.

20.55 Most haladnak az Alkotmány utcán, a tömegben a hallgatók mellett még mindig nagyon sok a TÁTK-s tanár is. Viszont csökkent a létszám, most úgy ezer ember lehet.

20.52 A troli sofőrje legalább meg tudott állni egy cigire. A Bajcsy-Zsilinszky út - Báthori utca sarkán tart a menet.

20.47 Ahogy a tömeg lassan közeledik a végcélhoz, úgy duzzad, mostmár átlépte a kétezret is.

20.42 Az Arany János utcánál emberek integetnek az ablakokból, ahogy haladnak, kb. minden második házból kihajol valaki és integet.

20.40 Újabb csodálatos költemény a menetben: "Miatyánk, ki vagy a mennyekben, az egyetemre hadd menjek be".

20.37 A percről percre közvetítést ma a Hello90 blognál dolgozó kollégáinkkal toljuk. Ti is válaszolhattok a rejtvényre :)

20.34

20.32 Deák tér, a Budapest Eye is néz.

20.26 Az ELTE BTK érintése után  tömeg az EMMI Akadémia utcai székháza felé veszi az irányt.

20.17 "Aki nem lép egyszerre, nem lesz szakja estére" - szól a rigmus a Múzeum körúton.

20.12 

20.09 A Kálvinon dudálnak a szimpatizáló autósok, nagyon sokan fejezik ki így támogatásukat, vannak sokan, akik a szabad ország, szabad egyetem ritmusára dudálnak. A menet egyébként jócskán kibővült, duplájára nőtt az induláshoz képest.

20.07 Szabad ország, szabad egyetem a Kálvinon

Az "Európa" skandálásra egy bámészkodó bekiabált hogy "akkor menjetek oda!! Minek vagytok még itt?"

20.00 A Corvinus előtt a hallgatók ezt skandálják:

• Ki mondja meg mit tanulunk?
• MI!!
• Ki nem mondja meg mit tanulunk?
• EMMI!!

19.57 A menet lassan átér a Szabadság hídon, kb. 800-an lehetnek.

19.51 A műegyetem fórumán részt vevő tudósítónk szerint egybként Palkovics valószínűleg azért látogatott el az intézménybe, mert nagyon jó kapcsolatokat ápol a vezetéssel, a tavalyi évig maga is ott tanított. A fórumon amúgy érdemben semmilyen kérdést nem válaszolt meg, mindenre csak azt szajkózta, azért szüntetnék meg a formatervezői szakot, mert a végzősök kevesebbet keresnek, mint pályatársaik.

19.48 A Gellért szálló előtt szól a "Gyertek velünk". BME-es hallgatók is csatlakoznak a menethez.

19.45 A BME-s fórumozókat az épületből a másik irányba engedték ki, mint ahol az ELTÉ-s menet áll. 

19.42 A BME-n épp most ért véget a fórum, ürítik ki a termet.

19.41 Megérkezett a menet a BME-hez.

19.33 Új szlogen is van: "Harcoljunk, hogy tanulhassunk!"

19.30 Újra felzúg a 2012-es "Szabad ország, szabad egyetem!"

19.25 A vonulók tervei szerint a BME-től a Szabadság hídon át elmennek a Corvinusig, onnan pedig az EMMI székházához. Párszázan vannak.

19.22 Czigány megvonta a szót az Átlátszó Oktatás újságírójától, mivel az az egyéb felsőoktatási változtatásokról kérdezte az államtitkárt, nem pedig a formatervezők sorsáról.

19.21 A menet mindjárt megérkezik a BME-re (a Duna-parton nagyon hideg van, panaszkodik egyik tudósítónk), bent a dékán nem engedi, hogy a fórumozók a formatervezői szaktól eltérő témában tegyenek fel kérdéseket az államtitkárnak.

19.15 A BME-n közben Palkovicsnak mégis lehet kérdéseket tenni, de azokra igazából csak flegma szajkózással válaszol. Kíváncsiak vagyunk, megvárja-e az ELTÉ-s hallgatókat.

19.13 Az ELTÉ-n összegyűlt hallgatók úgy döntenek, átvonulnak a Műegyetemre. Bömbibe egy szervező bemondja a vonulást, vastaps, mindenki feláll és elkezdenek kifele haladni.

18.54 A hat pont felolvasása után az ELTE TÁTK aulájában kisebb kavarodás kezdődött el, többen hazaindultak.

18.51 Palkovics amúgy csak kinyilatkoztatta, amit mondani akart, kérdéseket nem fogadott, a dékán próbált picit vitatkozni vele, de úgy látszik a fórum fogalmát nem teljesen vágja az államtitkár. A dékán az államtitkár azon indoklására reagált, azért szüntetnék meg a műegyetem egyik szakát, mert az ott végzettek kevesebbet keresnek, mint pályatársaik, átlagosan 100 ezer forinttal. A dékán szerint ez azért van, mert itt végzettek vállalkoznak, és nem egy multihoz állnak be.

18.49 A tudósítónk szerint a BME fórumánn járt Palkovics László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának felsőoktatásért felelős államtitkára, aki elmondta, a nemzetközi tanulmányok szak minőségével van gond, ezért akarják megszüntetni. 

A Fidesz-kabinet minőségével szerencsére semmi gond...

18.45 A fórum érdemi része az alább már idézett hat pont felolvasásával veszi kezdetét. A követeléseket vastaps kíséri. Elsőként a hat pont megvitatása következik.

18.39 Szabó Éva, a Szegedi Tudományegyetem oktatója egy rendezői mellét vesz magára, mielőtt beszélni kezd. Az andragógia, a felnőttképzési szakemberek képzése mellett emel szót, szerinte ez mindenkit érint, aki felnőtt és oktatásban van. Ez a szak szerinte munkanélküliek, cigányok, hátrányos helyzetűek helyzetének javítását teszi lehetővé, ez a demokratikus társadalmi fejlődés alapja. Itt nem egy szakról, egy szakmáról van szó, és a társadalomról - véli.

18.36 Az ELTÉ-n lejártak a beszédek, most bárki szót kérhet. Elsőként Máté András, az ELTE BTK oktatója szólal fel: Fogjanak össze a "talpas oktatok", 2012-ben összefogtunk, de romlott a helyzet. Az első diploma mindenkinek ingyenes kell legyen! - ez utóbbi kijelentésével nagy tapsot érdemel ki.

18.35 A Műegyetemen Horák Péter tanszékvezető elmondta, hogy a megszüntetni kívánt ipari termék- és formatervezői szak alapvetően kis- és középvállalkozások számára képez olyan mérnököket, akik hidat teremthetnek a formatervezés és a géptervezés között, ezáltal fontos szerepet ellátva a modern iparban.

18.32 A tömegben holland diákok is támogatják magyar kollégáikat.

18.30 Az ELTE TÁTK gömbaulájában közben Papp Richárd, a kar oktatója beszél. Szerinte az egész ügy tétje végső soron a színes jelen megértése.

18.23 A BME-n is sokan gyűltek össze a fórumra, helyszíni tudósítónk szerint állni is alig lehet. Cigány Tibor dékán hangsúlyozta, hogy ez nem politikai fórum, egy szakmai fórum, a hőzöngésnek nincs helye. Az eseményen csak a kar által megbízott fotós készíthet felvételeket, mindenki másnak szigorúan tilos. A dékán azt is kiemeli, nagyon fontos, hogy a terméktervező hallgatók 75%-a lány, így ez a szak egy nagyon jó lehetőség arra, hogy mérnökhiány csökkenjen, a nők foglalkoztatottsága nőjön. A szak emellett nagy szerepet játszhat a magyar kisvállalkozások fellendítésében.

18.22 Mezey: Az egyetem vezetésének határozott véleménye, hogy a megszüntetni kívánt szakokat ne szüntessek meg. Ilyenek a nyelvtudományi szakok, a pszichológia alap- és mesterképzés is. Rengeteg más szakot is említ.

18.19 Mezey Barna rektor két engedélyt rendkívüli felszólalásra, hogy majd az elfogadott álláspontot képviselhesse a rektori konferencián. A hallgatók megszavazzák.

18.15 Varady Zsófia hallgató beszel, elmondja itthon érzi magát az egyetemen. A diákoknak össze kell fogniuk egyetemeikért.

18.11 A napirend így néz ki: a beszédek után a hallgatók megvitatják a hat pontban összefoglalt követeléseket, majd pedig a következő lépések kerülnek szóba. A 2012-es tüntetéseken használt kézjelek segítségével teszik gördülékenyebbé a fórum lefolyását. 

18.10 Tausz Katalin, a TÁTK dékánja beszél elsőként: Amíg ennyien vagyunk, TÁTK lesz, ebben biztos vagyok.

18.08 Az ELTE rektora és rektorhelyettese is itt van, és támogatják a tiltakozást. A teremben nagy taps üdvözli őket.

(Az ELTE rekotora, Mezey Barna háttérben a barna zakóban)

18.05 Aki pártpolitikai céllal érkezett, az tartsa tiszteletben a fórum céljait - kérik a szervezők:

18.00 Körülbelül 300-40 diák várja a fórum kezdetét az ELTE TÁTK gömbaulájában.

17.55 Az Átlátszó Oktatás is megszerezte a kormány tervezetét, ebből kiderül, a korábbi híreknél még durvább változások jöhetnek. Nem csak az ELTE TÁTK, de a Pedagógiai és Pszichológiai Kar olyan mértékű bevételkiesést szenvedhet, amely az egész kar létét sodorja veszélybe.

17.50 Az EMMI ma délután kiadott, kiváló kommunikációs érzékről tanúságot tevő közleményében provokációnak nevezi a hallgatók és oktatók mai akcióját, és mint oly sokszor, most is épp az ellenkezőjét állítja annak, amit a tervezet várhatóan eredményezni fog. Persze, állításaik nehezen hihetőek úgy, hogy sem értelmes konzultáció, sem a szakok megszüntetését indokló hatástanulmányról nem tudunk. Valószínűleg, mert nem létezik ilyen.

Az EMMI ezért kér minden józanul gondolkodó oktatót és hallgatót, hogy ne üljön fel provokációnak. A képzési szerkezet tervezett átalakítása ugyanis a hallgatók érdekét szolgálja, továbbá az oktatás és a finanszírozás hatékonyságát erősíti, nem veszélyezteti tehát sem a szabad szakválasztást, sem az egyetemi autonómiát.

17.45 A kancellárral kötött megállapodással ellentétesen a biztonságiak le akarják tiltani az aula felső részeinek használatát.

17.42 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsésztudományi Karának 50 képviselője is megérkezett a helyszínre. Náluk is szakokat szüntetnének meg.

17.40 Húsz perccel a kezdés előtt az ELTE TÁTK gömbaulájában már több mint hetven ember összegyűlt, a sajtó teljes létszámban a helyszínen.

17.37 A mostani események sok hasonlóságot mutatnak a 2012-es évvel, amikor a kormány drasztikusan csökkentette a költségtérítéses egyetemi helyek számát. Akkor a hallgatók komoly tiltakozáshullámot indítottak. Most sokkal nagyobb esélyük van a győzelemre, hiszen a hallgatók mellett az oktatók is támogatják a követeléseket, és a Fidesz is gyengébb, mint 2012-es önmaga. Gyorselemzésünket ide kattintva olvashatjátok! 

17.35 A 444 riportja arra hívja fel figyelmünket, hogy ha hallgatóévei alatt született volna meg ez a döntés, akkor ma Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszternek sem lenne diplomája.

17.33 A fórum szervezői hat pontban fogalmazták meg követeléseiket a kormány felé:

17.30 Az ELTE TÁTK hallgatói ma információs sztrájkot tartottak az EMMI javaslata miatt, hallgatók járták a termeket, és tájékoztatták a diákokat a tervezett változtatásokról. Az információs sztrájk lényege, hogy a rövid tájékoztató után a teremben ülő hallgatók szavaznak, folytatnák-e az órát, vagy inkább a felmerült problémáról tartanak beszélgetést. Információink szerint a kar legtöbb diákja ma az utóbbi mellett döntött.

Lényegében ugyanaz a helyzet áll fenn a mai napon, mint a 2012-es diáktüntetéseknél. A kormány akkor is a hét vége felé jelentette be, hogy lényegesen csökkenti az állami férőhelyek számát, amire válaszul a Hallgatói Hálózat hétfőre fórumot hívott össze az ELTE TÁTK Gömbaulájába, a többi pedig történelem.

Most erősebb az ellenállás

Akkor csupán pár diák indította el a tiltakozási mozgalmat, senki se bízott a győzelmükben, a HÖK és a tanárok nem álltak teljes mellszélességgel mellettük, és az ereje teljében lévő Fidesz-kommunikációval kellett szembenézniük. Most az ELTE TÁTK-n a diákok és a tanárok közösen indították a mozgalmat, amelynek része a helyi HÖK is, sőt még a dékán is támogatja a tiltakozást. A kormányzati kommunikáció pedig szét van esve, a Fidesz médiaelérése az akkorinak a töredéke, a kormányzat megítélése pedig mélyponton van.

Akkor a diákok az állami férőhelyek drasztikus csökkentése és az egyetemi autonómia veszélyeztetése miatt mentek az utcára, most az indok olyan népszerű szakok megszüntetése, amelyekért eddig is a diákok fizettek. Ezt nehéz lesz megmagyaráznia a kormánynak. Miért ne tanulhasson az, aki még fizet is érte? De a mostani 6 pontban is előjönnek azok a követelések, amikkel már 2012-ben is találkoztunk, a vezérfonál pedig, úgy tűnik, újra a “Semmit rólunk, nélkülünk!” lesz.

Az ellenállásnak még alig ment híre, máris nagyobb fokozatra kapcsolt, hiszen a TÁTK-n hétfőn több óra helyett is információs sztrájkot tartottak, amelynek lényege, hogy a tiltakozó hallgatók bementek az órára, elmagyarázták, mi a helyzet, majd a tanár megszavaztatta, rendes órát tartsanak-e, vagy erről a kérdésről legyen szó. Pluszban pedig elengedték azokat a diákokat az óráról, akik az ellenállás valamelyik feladatában vesznek részt. Tudomásunk szerint, az órák elsöprő többségében az információs sztrájk mellett döntöttek.

Este pedig már nem csak a TÁTK, de a BME is fórumot szervez. Ez utóbbiban a piacon egyik legjobban teljesítő szakot, az ipari formatervezést szüntetnék meg. Ha a két fórum után a hallgatók együtt tüntetnének, az már lényegében a 2012-es diáktüntetések egysége lenne. Főleg hogy, a hírek szerint, a Corvinus, a Szegedi Tudományegyetem, a Pázmány és más intézmények hallgatói is csatlakoznak az esti fórumokhoz.

A kormány egy közleménnyel próbálta megmagyarázni a helyzetet, amely szerint folyamatosak az egyeztetések, és csupán provokátorok akarnak tüntetni. Ezzel szemben Tausz Katalin, az ELTE TÁTK dékánja elmondta, nem egyeztettek velük, csupán ismertették velük a tervezetet, amelyet egy rektor se támogatott. Pénteken pedig, a végleges tervezet elküldése után 24 órát adtak a véleményezésre.

Ha ma úgy startol el a tüntetéshullám, mint 2012-ben, és ki is tartanak a hallgatók, akkor a meggyengült Fideszt térdere kényszeríthetik, és visszaszerezhetik autonómiájukat a kormánnyal szemben.

Persze feladat még lenne bőven, a magyar felsőoktatás nem működik jól, valóban szükség lenne racionalitásra és átalakításra, de az a reformdiktatúra, amit a kormány a felsőoktatásban művel, biztosan nem képes a jó irányba terelni a dolgokat. Ez a mostani tervezet pedig - amely olyan költségtérítéses szakokat szüntetne meg, amelyek a legnépszerűbbek, csak azért, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet helyzetbe hozza, miközben számos jól működő kar létét is veszélybe sodorja - nem nevezhető racionálisnak, sem előkészítettnek.

(Este hattól a Kettős Mérce percről percre közvetít a hallgatók fórumairól!)

A héten számtalan uniós projekt finanszírozását állította le Brüsszel, és 700 milliárdnyi támogatás szabálytalan elköltése után várhatóan 70 milliárd bírságot kell fizetnie a magyar államnak. Vagyis az adófizetőknek.

A szankciók oka: néhol huszonnégyszeresen felülárazott költségvetés elfogadása vagy éppen 45.000 eurós présgép vásárlása 208.000 euróért. A 444.hu cikke szerint egy másik uniós vizsgálati anyag az irdatlan túlárazáson kívül azt rója fel a magyar államnak, hogy a projektek konkrét nyertesekre voltak kiírva. Ezen vizsgálat esetében 55 pályázatból 16 megbukott, ott 4 milliárd volt a büntetés. És bár Csepreghy Nándor szerint ez is a Bajnai-Gyurcsány kormány hibája, a 70 milliárdos büntetés vizsgálati anyaga 2012-es és 2013-as projekteket említ, a 4 milliárdos bukó áltál érintett projektek nagyobb része pedig már a 2014-es átszervezés után folyt. Csak összehasonlításképpen: az Ökotárs által kezelt összes pénz 4 milliárd körüli, és a KEHI vizsgálata indokolatlan zokni-, befőttes gumi, cigi-és tamponvásárlásokat rótt fel Móra Veráéknak. És ezért kommandózták le az irodájukat, a bíróság szerint bűncselekmény alapos gyanúja nélkül.

Aki egy kicsit is látja, hogy mi történik az országban, az tudja, hogy a közbeszerzések pontosan úgy folynak, ahogy azt Brüsszel most leírta. Kiírják a haverra a pályázatot, aki túlárazott költségvetéssel azt megnyeri, vagy ha eredetileg nem volt túlárazva, utólag kamu indokkal módosítják a szerződést, és a végén mégis sokba fog kerülni. Aki pedig meg tudná olcsóbban is csinálni, az nem ritkán tisztességes díjért vagy fenyegetés hatására tartózkodik az ajánlattételtől. Az extraprofiton pedig osztozik a közbeszerzés kiírója, a nyertese, adott esetben az el nem indult ajánlattevő, a politikus, aki intézte az üzletet és az egyéb közreműködők, a számlát pedig fizetik az uniós állampolgárok.

A közbeszerzések jelentős része uniós pénzből folyik, egy hat éves ciklusban 6-7000 milliárd forintról van szó. Az átlagos túlárazás a Transparency International szerint 25%-os is lehet, vagyis kb. 1000 milliárdot lophatnak el egy parlamenti ciklus alatt csak az uniós pénzből. Gyakorlatilag az van, hogy a rezsim oligarcháit az EU finanszírozza. (Még mielőtt bárki kérdezné: piaci szereplők szerint nem volt ez igazán másképp az „elmúltnyócévben” sem. De a Fideszt állítólag azért választották meg immár öt éve, hogy ennek a lopásnak vége legyen, ehhez képest, a helyzet azóta csak romlott.) Nyilván ebből lett most kicsit elege az EU-nak, méretes fáziskéséssel.

Persze Csepreghy Nándor képes kiállni és elmondani, hogy Bajnai meg Gyurcsány, de erre egy papagáj is képes. Ő ugyanaz az ember, aki a kormány részéről az Ökotárs elleni hadjáratot kommunikálta, miközben Lázár János a KEHI-t is utasította a civilek pénzköltésének vizsgálatára. Az a helyzet, hogy ha legalább a látszatra adnak ezek az emberek, akkor az EU-s vizsgálati anyagok alapján minden érintett projekt kapcsán feljelentést tesznek hűtlen kezelés, hanyag kezelés, csalás, sikkasztás és egyéb bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt, a miniszterelnök úr pedig a bilincs kattanását kéri majd számon a közrádió mikrofonjába okoskodva. Mindez biztos meg is fog történni, mert ez a kormány küzd a korrupció ellen. 

Mégis feltartóztathatja valami a Liget projekt dübörgését, legalábbis ez derült ki a nagyérdemű számára az index keddi cikkéből, amely a Katona József Színházban rendezett kerekasztal-beszélgetésről számolt be. Budapest legfontosabb kulturális beruházásának lendületét nem szakmai vagy civil konzultációk eredménye törte volna meg, hanem egy olyan építész egyéni akciója, aki történetesen a miniszterelnök közeli ismerőse. Zoboki Gábor, a Müpa tervezője, részt vett a Nemzeti Galéria új épületének tervpályázatán, csak épp nem a kijelölt helyre, a Pecsa helyére álmodta meg az új múzeumot, hanem… a Várba, nem mellesleg pedig egy alternatív múzeumi negyed-koncepciót is felvázolt.

Városligeti-tó, 1916, Urai Dezső felvétele; forrás: Fortepan

"Az építész nyelve a terv, leghatásosabban így fejtheti ki a véleményét. Ezért nyújtottuk be múzeumi koncepciónkat, amely egyaránt tekintettel kíván lenni Budapest múltjára és jövőjére. Konstruktív segítő szándékkal, minőségi vita során szeretnénk véleményt formálni egy olyan kérdésben, amely a városban élőket érintő fontos döntésekről szól, ám még hiányzik belőle a szakmai konszenzus” – idézi az epiteszforum.hu Zoboki Gábort. Az új koncepció, amely a szakma számára is váratlanul újranyitja Budapest egyik legnagyobb ívű városfejlesztési projektjét, „a pusztuló vagy alulhasznosított belvárosi műemlékeinkben tökéletesen megoldhatónak” véli a múzeumi negyed programját.

Az új fejleményekről kértük ki Bardóczi Sándor tájépítész véleményét, aki tavaly részt vett a Városliget+ alternatív projekt koncepciójának kidolgozásában. Bardóczi a Mércének úgy nyilatkozott, „Zoboki ellentervének minden városelemző, múzeumi alternatív helykiválasztó, turisztikai megállapításával” egyetért,

„ám maga az épület a III. Birodalom klasszicizáló stílusát idézi, amitől nagyon rossz lesz az ember szájíze. A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy maga az épület formai megjelentése egy gigantikus mestertroll húzás tőle, amely meghackeli a politikai döntéshozói erőteret, egyértelműen a tekintélyelvnek, a hiúságnak akar hízelegni. Trójai falónak tökéletes, a megtalált helyszín így biztos nem kerül azonnali elvetésre, de nagyon remélem, hogy ezen a helyszínen egy más megformálású épület lehet az Új Nemzeti Galéria. Zoboki sokkal jobb építész ennél, ez a rajzokról visszaköszönő anakronizmus egy hatalmas fricska, szinte szarkasztikus a dolog.”

Bardóczi a Katonában tartott vitáról és a projekt új fejleményeiről Vár a Liget! címmel az epiteszforum.hu-n adta közre gondolatait; maga ez a beszélgetés szerinte hűen tükrözte „a mai magyar értelmiségi elit erővonalait”, és tegyük hozzá, a nagyobb nyilvánosság előtt folyó szakmai viták sajátos szerveződését is. Zoboki ugyanis a szervezők felkérése ellenére sem szólt hozzá a vitához, bár jelen volt a nézőtéren, „míg Baán László a kerekasztal tagjaként részletesen kifejthette a véleményét”. Maga a beszélgetés pedig „egy olyan belterjes muzeológiai vita” maradt, „amiből nehezen lehetett a szereplőket kibillenteni és amely a jelenlegi fő problémáról, (miszerint hol legyen múzeumi fejlesztés Budapesten) szinte teljes egészében elterelte a figyelmet.”

Hasonlóképp, maga a "fejlesztéssel veszélyeztetett zöldfelület” sem igazán vált témává, és főképp a sokat ismételt féligazságok mentén : “nőni fog a zöldfelület, de arról nem esett szó, hogy a hatalmas építkezés következtében mekkora mértékben fog sérülni a meglévő. Ahogyan arról sem, hogy a sokkal intenzívebbre tervezett terhelés az egyébként is mélységesen túlterhelt zöldfelületeket végveszélybe sodorhatja, azaz a papíron felhizlalt zöldfelület - meglehet - hajítófát sem ér a park megmaradása szempontjából”.

A norvég Snohetta látványterve az új Nemzeti Galériához; további képek a nyertes pályaművekről pl. itt

Mig Baán László szerint Európában itt sikerül majd leginkább egybeintegrálni egy városi nagyparkot és a kulturális városfejlesztést - Bardóczi úgy véli, hogy effajta projektekre  “azért nincs európai (sőt euro-atlanti) példa, mert ez ettől a kultúrkörtől teljesen idegen. A londoniak a Hyde park, a madridiak a Retiro, a berliniek a Tier Garten, a bajorok az Englischer Garten, a párizsiak a Tuilériák vagy a Mars mező kapcsán egy hasonló történéstől menten a szívükhöz kapnának, hiszen úgy értékelnék azt a típusú fejlesztési viselkedést, mintha valaki egy finom társaságban felrakná a sáros lábát az asztalra.” A Liget 200 éves történelmében valójában az a 70 év tekinthető kivételesnek, amikor a  “székesfővárostól „ideiglenesen” kapott arra engedélyt az állam, hogy az Ezredéves kiállítást megvalósítsa. Az "ideiglenesség" 70 évig tartott, ezt követően nyílt arra esély, hogy újra a közpark vonal erősödjön fel. Ez a megkezdett visszarendeződés múlhat most ki a Liget-Budapest restaurációs kísérletével”.

Bardóczi két érdekes példát is idéz, ahol szakmai, illetve lakossági civil szerveződések vigyázzák a városok legbecsesebb közparkjainak integritását.  Az egyik a New Yorki Central Park, ahol idővel “komoly fejlesztői nyomás alakult ki Manhattanben, így rendre előkerült az elképzelés, hogy a park területéből le-lecsippentsenek egy darabot. Robert Moses, egy igazi egyszemélyes “háttérhatalom” a New Yorki ingatlanpiacon azonban rendelkezett azzal a kultúrával, amellyel nálunk kevesen: mint számos civil szervezet nagy súlyú mecénása nagyon vigyázott rá, hogy a park integritása megmaradjon. 1934 - 1960 között jelentős részben neki, az egyébként New York teljes városképét átszabó fejlesztőnek volt köszönhető, hogy a park körül vannak az épületek (például a múzeumok) és nem benne.

Érdekes tény, hogy Frank Lloyd Wright-tal való rokonsági viszonyuk ellenére minden eszközzel fúrta a Guggenheim Múzeum létrejöttét, így végül az nem a parkon belül, hanem mellette, az East drive-on épülhetett fel. Mosest követően ismét volt egy leszálló periódusa a parknak, amelynek egy fantasztikus civil összefogás vetett véget. A beteg parkot Elizabeth "Betsy" Barlow várostervező-szakíró színre lépésével sikerült meggyógyítani. Barlow non-profit szervezetet hozott létre 1980-tól, amely mára teljes mértékben képes menedzselni a park életét és folyamatos megújítását. A Central Park Conservancy ma a park éves fenntartásának és ütemezett zöldfelületi fejlesztésének (!) 85%-át kitermeli saját bevételből, amelyben nem kis szerepet játszanak az adományok. Ha ma bárki akár csak 7%-os mértékben be akarná építeni a Central Parkot, annak szembe kellene néznie egy erős, saját városának értékeivel végletekig tisztában lévő civil városlakói ellenállással, akik önkéntesként és anyagiakban is rengeteget tesznek azért, hogy a Central Park tényleg park maradjon”.

A másik példa a washingtoni National Mall, amelynek “napjainkban zajlik a hihetetlenül nagy léptékű rekonstrukciója, ahol a vezető karmester szerepét egy civil szakmai szervezet, az Amerikai Tájépítészek Szövetsége (ASLA) tölti be. A National Mall és a Constitutional Garden sok tekintetben vérrokonságot mutat a Városligettel, hiszen itt is múzeumok sora kapcsolódik szervesen a parkhoz. Ezeket a múzeumokat is szokás bővíteni, azonban az ott érvényben lévő szabályozás, tiszteletben tartva a városalapító atyák hagyományozta városszerkezetet, ezt egy ideje csak a felszín alatt engedi meg és rendkívül parázs viták eredményeként jöhet csak létre.”

A cikket olvasva eszünkbe juthat, hogy ha szakmai szerveződés eddig nem tudott ügydöntően kiállni a Liget-projekt ellen, az talán a kortárs tájépítészet hazai helyzetével is összefügg. Bardóczi kifejti, hogy egy közép-kelet-európai folyamat részeként a hazai kertművészet 1945 utáni teljesen kiszorult a művészeti kánonból. “Ha jobban meg akarjuk érteni, mi történik, és miért történik ma mindez a Városligettel, és miért elképzelhetetlen ugyanez, a kulturális beruházásait rendre a kikötői negyedek, volt ipari területek rehabilitálásával megvalósító nyugaton, akkor azt is látnunk kell, hogy az euro-atlanti térségben a kertművészet a művészeti kánon szerves része maradt, így közvetlen beleszólása, sőt vezető szerepe van abban, hogy egy városi nagyparkban mi történjen. A Városliget nemzetközi tervpályázatában fel sem merült a park integritása. Különálló épületre kiírt pályázatokkal találkozunk, a park teljes mértékben alárendelődött a múzeumi programnak. Második körben, az épületekhez igazítva kívánnak tájépítészeti tervpályázatot meghirdetni kötött keretek között, miközben a park maga elvérzik ebben az elvileg érte készülő fejlesztésben.“

A tájépitész a díjnyertes pályaművekről ezt mondta a Mércének:

„A nyertes tervek nem képviselnek kiemelkedő építészeti színvonalat, a legtöbb nagy sztár pályázó mintha félvállról vette volna a problémát, és kontextus nélküli épületeket tervezett a Ligetbe, amelyek nem válhatnak landmarkká, ahogyan a Louvre piramisa, a Guggenheim Múzeum New Yorkban vagy Bilbaóban azzá vált, így egy vízionált építészeti turizmust sem fognak beindítani Budapest felé. A norvég Snohetta győztes terve rendkívüli mértékben hasonlít a 2007-ben általuk tervezett Oslói Operaház épületére, ugyanaz a gondolat köszön itt vissza, csak amíg Oslóban ez egy kikötői környezetben kontextusba van helyezve, itt olyan tájolást sikerült végigvinni, ahol a nagy lelátóként funkcionáló lépcső fele hátat fordít a Ligetnek, és a Hungária körutat szemléli. Egyértelműen ez a legjobb a pályázati termésből, de ez önmaga minősíti a teljes tervpályázati mezőnyt: nem születtek kiugró építészeti megoldások.”

Zoboki ellenterve tehát ezt a koncepciót is megkérdőjelezi. A partizánakció bátorságát Bardóczi lelkesen üdvözli. Szerinte ráadásul a Nemzeti Galériának jobb helye lenne a Várban, plusz a Pecsa helyén felhúzandó épület „szíven fogja szúrni a parkot mind történeti, mind funkcionális értelemben. ... Tekintettel arra, hogy a Városliget a klasszicista Pest egyik kiemelkedő épített történeti emléke, a város egy nagyon jelentős mozzanata a polgárosodás és a világvárossá válás folyamatában, kertépítészeti szempontból pedig valójában az egyetlen megmaradt jelentős emlék a korszakon belül, nagyon hiányolom azt a tiszteletet a fejlesztőktől, amely a National Mall-on létezik. Egészen biztos vagyok benne, hogy ezen a helyen a Nagyrétet kellene rehabilitálni a PeCsa elbontásával. Éppen ezért drukkolok minden olyan alternatíva felszínre kerülésének, publikálásának, amely a park közepéről kiszedi a Galériát.”

Itt a Galéria is méltatlan helyen lenne, hiszen sem megfelelő tömegközlekedéssel, sem  közmű infrastruktúrával nem elegendően ellátott. Nem véletlen, hogy “a Petőfi Csarnok ezen a helyen néhány évtized alatt funkcionálisan elsorvadt és lepusztult”. Az új múzeum telepítése a parki növényzet egy részét is lerombolná, a helyreállítás évtizedeket is igénybe vehetne, de a parkot is átszabná - véli Bardóczi –, felülírva az eredeti tervezői szándékot, amely „az akkori szellemi áramlatok (felvilágosodás, Rousseau, Capability Brown) nyomán tudatosan jött itt létre, a vissza a természetbe-elv, az egyenlőség-szabadság-testvériség leképezése volt egy polgárosodó városban”. Heinrich Nebbien, avagy Nebbien Henrik ugyanis (aki valóban népkertet tervezett, a pályázat szerint a „város minden osztálya számára”), „irtózott az egyenes vonalaktól és a tengelyes szimmetriától. Így a kulturális fejlesztés igényének minden jó szándéka mellett is elveszhet az az eredeti tervezői koncepció… Mindaz az esszencia lehet itt áldozattá, amely miatt ez a park megelőzte a korát. Ha tetszik, öt, a hivatalos kánonba foglalt művészeti ág szépen lerombolja itt a hatodikat, a kánonon kívülit.”

Ezek a tervek azonban, a hét fejleményei alapján vesztettek valamit valószínűségükből. Lett egy új, lázadni látszó koncepció, ami Zoboki irodáját kizárja a pályázatból, és amit Bardóczival együtt akár üdvözölhetnénk is a bátorságáért. Másfelől viszont ez az elképzelés egy ideálisnak tűnő helyre - a Szent György tér nyugati oldalára - felhúzna egy rettenetes, birodalmi vagy újbirodalmi stílusú épületet. És sajnos nem vagyunk arról meggyőződve, hogy ez provokatív gesztusként értelmezhető.

Pénteken, a Magyar Tudományos Akadémián rendezett konferencián egy támogatója sem akadt az eredeti terveknek, a tervpályázat felemás eredménye nyomán felerősödnek a kritikus hangok. Mindebből akár kisülhetne valami jó is, de a szakma “erővonalai”, a civil szervezettség szintje, illetve a politikai viszonyok alapján azt is el tudjuk képzelni, hogy kecske és káposzta alapon egy rossz kompromisszum szülessék, amivel se a Liget, se a Galéria, sem mi nem járunk jól, miközben elszórunk tenger sok pénzt, jobbára átláthatatlanul és talán feleslegesen.

2014 áprilisában feltűnően sokan keseregtek a magyar demokrácia évtizedes hiányosságain a nyilvánosságban és szűkebb közösségekben egyaránt. A Fidesz újabb kétharmados győzelmét sokan tulajdonították annak, hogy a magyar társadalomban nagyon alacsony az állampolgári tudatosság szintje. „Az embereknek fogalmuk sincs arról, mi folyik a parlamentben, nem is ismerik az általuk megválasztott pártok programját, nem értik a demokrácia működését” – állították sokan akkor is, korábban is és azóta is gyakran találkozhatunk ilyen véleményekkel, például nemrégiben a tapolcai helyi választás kapcsán.

Fotó: Vörös Anna (www.fotokontakt.hu)

Azt azonban már sokkal ritkábban tapasztaljuk, hogy valaki meg is próbál valamit tenni ez ellen. Tenni azért, hogy a demokratikus intézmények mindenki számára valóban hozzáférhetőek legyenek és mindenki, társadalmi helyzetétől függetlenül valóban tudjon élni az állampolgári jogaival – például hozzájuthasson minőségi tájékoztatáshoz, és  olyan kritikus tudásnak legyen birtokában a társadalmi-politikai folyamatokról, amely képessé teszi arra, hogy tájékozott döntéseket hozhasson a közügyekkel kapcsolatban.

Azért ilyen kezdeményezések is akadnak – például a Civil Kollégium rendezvényei vagy a TASZ választójogi programjának egyes elemei. És ezzel a céllal alakult meg a Közélet Iskolája is: hogy oktatási és kutatási programjaival megerősítse az elnyomott társadalmi csoportok tagjainak érdekérvényesítő képességét, és lehetővé tegye számukra, hogy teljes jogú, tudatos állampolgárokként ők is hallathassák a hangjukat a közügyekben.  

Ez egy politikai program, ezek politikai célok, és ameddig a magyar és a nemzetközi jog egyhangúan garantálja az állampolgárok politikai jogait, addig mi ugyanolyan fontosnak tartjuk ezeknek a jogoknak a védelmét és érvényesítését, mint azt, hogy enni kapjon, aki éhes vagy szállást, aki fázik. Ezt azonban nem mindenki gondolja így.

2015 januárjában a Közélet Iskolája meghirdette éves oktatási programját, aminek része az ún. közéleti beszélgető kör is – ez egy heti rendszerességgel megtartott foglalkozássorozat, ahol a résztvevők aktuális újságcikkeket olvasnak el, és hírvideókat néznek meg közösen, majd ezekről beszélgetnek, vitatkoznak egymással moderált keretek között. Jó volna, ha ehhez nem kellene külön szervezés; ha mindez mindennapi gyakorlat volna azok számára, akiknek igényük van az ilyen eszmecserére.

De ez sajnos nincs így. Nem tud így lenni akkor, amikor a magyar társadalom széles rétegei egyáltalán nem férnek hozzá a független vagy alternatív sajtó termékeihez, például mert nincsen számítógépük, internet előfizetésük, sem okostelefonjuk. Hasonlóan sokan vannak olyan helyzetben, hogy külön szervezés nélkül egyszerűen nincs lehetőségük arra, hogy megosszák a véleményüket másokkal, mert nincsen otthonuk, évtizedek óta nem volt olyan munkahelyük, ami erre teret adott volna, és nincs pénzük kávézóba járni.

Ebben a társadalmi-politikai környezetben alakult egy szervezet – a Közélet Iskolája –, amely megpróbál ezen a helyzeten változtatni. De kemény falakba ütköztünk. A hatalmi önkény és a tekintélyelvű döntéshozatal falaiba. Az első beszélgető kört ugyanis egy fővárosi szociális intézményben szerettük volna megtartani, hogy minél könnyebben részt vehessenek rajta azok, akiknek a programot szántuk: azok,akik az interneten keresztül nem valószínű, hogy értesülnének a lehetőségről, de még ha értesülnének is róla, pénzük szinte biztosan nem volna a tömegközlekedésre. Szerettük volna ezt a lehetőséget házhoz vinni egy budapesti hajléktalanszálló lakóinak.

Felhívtuk tehát az egyik budapesti intézmény vezetőjét, hogy hetente egyszer 2 órára használhatnánk-e a közösségi helyiségüket erre a célra. A vezetőnek elsőre szimpatikus volt az ötlet és úgy tűnt, ő hozzájárulna a beszélgető körök megtartásához, de jelezte, hogy mindenképpen engedélyt kell kérnünk az intézményes hierarchia csúcsán lévő igazgatótól – ugyanis az ő intézményeikben csak olyan program tartható meg, amelyhez az igazgató úr hozzájárulását adja. A mi programunkhoz pedig nem adta, ráadásul indoklást sem adott. Amikor rákérdeztünk, hogy mi az indoka az elutasításnak (hátha tudtuk volna úgy alakítani a foglalkozásokat, hogy megfeleljenek a szigorú intézményi követelmények), arra az volt az igazgató válasza, hogy e tárgyban nincs indoklási kötelezettsége. Ugyanakkor válaszában kiemelte az intézmény politikamentességét, amit mi nem nagyon tudunk máshogy értelmezni, mint a közügyekkel való foglalkozás nem kívánatosnak nyilvánítását és tartalmi mérlegelés nélküli elutasítását.  

Mivel ezzel a döntéssel kapcsolatban bennünk nemcsak tartalmi, hanem eljárási szempontból is komoly aggályok merültek fel, megkértük az igazgatót, hogy küldje el nekünk az intézmény döntéshozatali eljárásrendjét tartalmazó szabályozást. Ezzel kapcsolatban azonban érdemi tájékoztatást nem kaptunk tőle, csak  egy linket az intézmény szervezeti és működési szabályzatához (SZMSZ). De ebben nem találtunk a döntéshozatali rendre vonatkozó pontos szabályokat, és az ezt tisztázni szándékozó kérdésünkre az igazgató már nem válaszolt.

Ez a történet két szempontból is felháborító. Egyrészt elfogadhatatlan számunkra, hogy egy közpénzből működtetett intézményben egyetlen ember dönt az érdemi kérdésekben, ismeretlen szempontok alapján. Hogyan lehetséges az, hogy egy több évtizede működő, emberek ezreit kiszolgáló és emberek százait foglalkoztató intézmény döntéshozatali eljárása teljesen átláthatatlan és a demokratikus működés minimumkövetelményeit sem teljesíti?

Másrészt nem értjük, hogyan várhatnánk el az állampolgároktól a demokratikus értékek tiszteletét, ha az intézmények, amelyekben ezek az állampolgárok szocializálódnak, hírből sem ismerik a demokratikus működésmód legalapvetőbb követelményeit sem? Egy demokratikus társadalomban, amely egyaránt garantálja polgárai számára a polgári, politikai és szociális jogokat, egy szociális intézménynek nem pusztán annyi a feladata, hogy zsíros kenyeret és szappant nyomjon a betérő emberek kezébe, hanem az, hogy lehetővé tegye számukra, hogy a társadalom teljes jogú állampolgáraiként élhessék az életüket.

Egy demokratikus berendezkedésű társadalomban pedig a közügyekben való részvétel épp olyan fontos része az életnek, mint a táplálék vagy a testi higiénia. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenkinek aktívan politizálnia kell, de azt igen, hogy erre mindenkinek egyenlő joga kellene, hogy legyen. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a szociális intézmények a legalapvetőbb fizikai szükségleteik kielégítésén túl is nyújtsanak szolgáltatásokat ügyfeleik számára – vagy legalább hagyják másoknak, hogy ezt tegyék.

Amikor majd azon kesergünk, hogy az emberek miért szavaznak szélsőjobboldali vagy számukra is káros döntések tömegeit meghozó politikusokra, jusson eszünkbe ez a történet. Jusson eszünkbe akkor is, amikor épp a leginkább kiszolgáltatott embereken kérnénk számon a magyar demokrácia összes hiányosságát. Az e felett érzett dühünket pedig próbáljuk valami konstruktív dologba becsatornázni*. 

A szerző a Közélet Iskolája társalapítója

* Mi például megszerveztük a beszélgető kört egy másik olyan helyszínen, ahol számos hátrányos helyzetű ember fordul meg nap mint nap.

A kormány péntek délután hozta nyilvánosságra felsőoktatási koncepcióját, amelynek két legsúlyosabb eleme a nemzetközi tanulmányok és a társadalmi tanulmányok szakok alapkézésen való oktatásának megszüntetése. Ez a lépés teljesen irracionális, kivéve, ha a kormány akarata mögé egy hátsó szándékot látunk. 

A két döntés közül az érthetetlenebb a nemzetközi tanulmányok szak megszüntetése. Ez a szak például lényegében csak fizetős formában elérhető a hallgatók számára, így a megszüntetésével a kormány egy eladható, hasznot termelő szakot szüntet meg. Egy olyan szakot, amit még fizetősként is szívesen választottak a tanulók, és egy olyan szakot, amely lényegében eltartotta a társadalomtudományi karokat a forráskivonások után az országban. Információnk szerint az ELTE TÁTK saját bevételeinek körülbelül 60%-át fedezi a nemzetközi tanulmányok szakra járó hallgatóktól származó bevétel, ami az intézmény költségvetésének egyharmada.

Ez pedig azt jelenti, hogy ha megszűnik a nemzetközi tanulmányok szak, az ELTE társadalomtudományi kara lényegében lehúzhatja a rolót. De máshol se állnak jobban, a Corvinus és a Pázmány karait is kőkeményen érintené az, ha a kormány megszüntetné ezt a képzést, és ezek a bevételek elszállnának.

Nem véletlen, hogy a Facebookon máris megjelent egy oldal, ami az ELTE TÁTK megszűnése ellen kampányol, és hétfőre tiltakozásra hívja az állampolgárokat

Nem tudjuk pontosan, hogy mi a kormány szándéka egy, a felsőoktatásba pénzt hozó szak megszüntetésével. Ha rosszindulatúak vagyunk, azt mondhatjuk, a társadalmi tanulmányok szak megszüntetése azért fontos a kormány számára, hogy ne képezzenek olyan értelmiségieket, akik szakmai alapon kritizálhatnák a kormány katasztrofális eredményekkel járó társadalompolitikáját. A NER-nek nincs szüksége kritikus elitre. Míg a nemzetközi tanulmányok szak többek között az Európai Unió intézményrendszereit és a külpolitika működését tanítja diákjainak, ehhez pedig elég annyit hozzáfűznünk: a külügyminisztert Szijjártó Péternek hívják.

De van a döntésnek egy másik aspektusa is: ez a szakképzés egy helyen megmarad, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE), egyfajta állami monopóliumot kialakítva, pl. az uniós fejlesztési pénzekkel vagy pályázatokkal kapcsolatos tudás terén. Egyszersmind - megszüntetve azt a versenyhelyzetet is, amelyből az NKE talán nem épp győztesen került volna ki.

Persze ez egy rosszindulatú verzió, a jóindulatú az, hogy megint egy átgondolatlan, és a hosszú távú következményekkel nem számoló átalakításra kerül a sor a felsőoktatásban, mint az elmúlt években annyiszor. A kérdés az, hogy jelenleg meggyengült Fidesz visszavonja-e a tervezetet, ha erősödnek a tiltakozások, ha pedig nem, akkor kialakulhat-e olyan ellenállás, mint 2012-ben a hallgatói hálózat tüntetései idején.

Nehéz dolog, ha az embernek a védhetetlent kell magyaráznia. Így járt Lontai Tamás, az MSZP szentendrei választókerületi elnöke is. Mint írtuk, a helyi MSZP csütörtökön megszavazta azt a rendeletet, amely kriminalizálná a hajléktalan embereket, és kitiltaná őket a város bizonyos részéről. Ezt kellett Lontainak védenie a Klubrádióban.

Az ügyről kérdéseket tettünk fel az MSZP-nek, lehetőséget adva párt országos vezetésének a helyzet tisztázására. Hogyan támogathat egy baloldali párt ilyen intézkedést - a választ továbbra is várjuk.

Az interjú elején sajnos a műsorvezető belefojtja a szót Lontaiba, így nem tudjuk meg, mit ért az alatt, hogy délutáni cikkünk irányított volt. Reméljük nem azt, hogy ha egy sajtótermék rosszat írt a pártjáról, akkor az biztosan egy másik párt támadása, mert ez elég szánalmas lenne. De a buli csak utána indul be.

Az MSZP választókerületi elnöke elmondja, hogy azért szavazták meg a Fidesz ötletét a hajléktalanok bizonyos közterületekről való kitiltásáról, mert számos javaslatuk bekerült a hajléktalan infrastruktúra növeléséről; ezek “szociális” javaslatok, és így elfogadhatóvá vált számukra a rendelet. Sajnos a város honlapján még nincs fent a rendelet szövege, de mi úgy értesültünk, hogy csak ősszel lesz ezekről a javaslatokról döntés, most ezeket még nem fogadták el. Ez egyébként azért is furcsa lenne, mivel Lontai maga mondja el, hogy e módosításokat előző nap adták be a helyi bizottsági ülésen a javaslathoz. Átfogó szociális megoldásról pedig nem nagyon szoktak így szavazni. De ha tévedünk, szívesen helyt adunk helyesbítésnek.

Majd jön az év Klubrádiós kérdése:

“Abban egyetérthetünk, hogy a turizmust nem segíti, ha a hajléktalanok ellepik a belvárost?”

Azért örvendetes ilyen kérdéseket hallani egy magát baloldaliként meghatározó rádióban, mert csodálatosan mutat rá, mennyire hazudik magáról egy ilyen csatorna. A problémaként megjelölt 3-4 ember, illetve a belvárosban élő 7-8 hajléktalan ember, azért talán nehezen lepi el Szentendrét. De furcsa ez a sugalmazó kérdés azért is, mert talán szembeállítja a hajléktalan emberek helyzetének kezelését és a turizmust. Biztos nincs olyan megoldás, sugallja a kérdés, amivel a hajléktalan ember is jól jár, és a turizmus is megmarad.

Szerencsére Lontai helyre rakja a műsorvezetőt, de sajnos nem ezt a kérdést illetően. Tévedés ugyanis az MSZP-s szerint, hogy az egész belvárosból kitiltják a szegény embereket, hiszen csupán egy részéről tiltják ki őket. Őket pedig azért, mert számos lakossági panasz érkezett rájuk, és volt, hogy a polgárőrségnek kellett közbelépnie a “vásárlók és a hajléktalanok” konfliktusában. A kérdés innentől kezdve nem olyan bonyolult viszont. Miért nem tartják be a hatályos jogszabályokat? Ha valóban olyan durva konfliktusok vannak, akkor azokra megvannak a jogszabályi erőírások és nyilvánvalóan a hatóságnak fel kell lépnie. Nem, nem új rendelet kell alkotni, hanem fellépni.

Ezért iszonyatosan veszélyes az MSZP képviselője által alkalmazott szóhasználat. Ugyanis a hajléktalanok nem egyenlőek a törvény ellen vétő emberekkel, pontosan nem a hajléktalan emberek, hanem a törvény ellen vétők kerülnek konfliktusba a hatósággal.

Érzi ezt az ellentmondást a műsorvezető is, így gyorsan alákérdez:

"Egy ilyen rendelet nélkül kezelhetetlen a hajléktalan-probléma Szentendrén?"

A válasz lényege pedig: Nehéz dolog a városigazgatás, de a helyi MSZP konstruktív ellenzék, és nem hagyja, hogy egy szalmaszál is kicsússzon a kezéből, hanem cselekszik.

Oké.

Ebbe már a műsorvezető is belezavarodik, így a következő kérdés szó szerint ez:

Azt hiszem, sikerült megmagyarázni, többet tudunk már erről. Hogy nem kitiltásról van szó, nem a belvárosból, hanem a Hév-végállomásról, és nem is csak kitiltásról, hanem segítségnyújtásról!

És jön is a frappáns válasz, megtudjuk, hogy azt, hogy hajléktalan emberek nem léphetnek be a város bizonyos tereire, ne hívjuk kitiltásnak, inkább felkarolásnak. Itt arról van szó, hogy ezzel az ő sorsukat javítják. Azért nem kitiltás, mert ha odamegy a hajléktalan ember, úgyse viszik el, ilyenre Szentendrén még nem volt példa. Beszélgetni fognak vele majd a rendőrök, és felszólítják, távozzon, de semmiképpen nem tiltják ki. Lehet, kap pénzbüntetést, de nem nagy összegűt, és hát lecsukni biztos nem fogják, hiszen erre még nem volt példa - magyaráz példásan az MSZP politikusa. Azt sajnos a műsorvezető elfejeti megkérdezni, hogy nem lehet, hogy azért nem volt még erre példa, mert nem lépett életbe a rendelet?

Tehát összegezzük. Nem kitiltás, ha kitiltanak valakit. Most hoznak egy törvényt, arra, hogy kitiltsák ezeket az embereket, megbüntethessék vagy lecsukhassák, de ilyen nem lesz, mert eddig sem volt. Kérdem én, ha nem lesz ilyen, akkor minek hoznak erről rendeletet? Az pedig, hogy eddig erre nem volt lehetőség, miként igazolja, hogy ha lesz lehetőség, nem csinálnak majd ilyet? És mit jelent az, hogy nem olyan nagy összeg? Csak pár tízezer forintot fognak egy utcán élő hajléktalan emberre büntetésként rásózni? A budapesti példa eddig pont azt mutatja meg, hogy ez nem működik, a pénzbírságok behajthatatlanok, az elzárás pedig nem rettent el.

Ha jól értjük az MSZP-s politikus szavait tehát, hoztak egy rendeletet a hajléktalan emberek kitiltásáról, amit nem támogatnak, de megszavaznak, méghozzá azért szavaztak meg, mert lesznek benne szociális intézkedések, amik még nincsenek benne. A javaslat a hajléktalan emberek kitiltásáról szól közterületekről, de nem fogják őket kitiltani, de ha mégis, az segítség lesz, és a rendőrök nem fogják végrehajtani az utasítást, csak beszélgetni fognak velük, de ha mégis, akkor nem is fognak olyan sok pénzt kiróni rájuk, vagy börtönbe csukni őket. Kérjük azt az olvasót, aki érti ezt, jelentkezzen, mert mi nem.

Lontai egy örök igazsággal búcsúzik a műsor végén, ami a fenti interjú után nem sok jót jelent az MSZP-nek:
“Meg kell oldani a feladatot Szentendrén, úgy a helyi, mint az országos szinten.”

Az adás itt hallgatható meg a 12. perctől: http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20150417-182852.mp3

Tegnap megírtuk, hogy a szocialista képviselő megszavazta Szentendrén a hajléktalan emberek közterületekről való kitiltását, mindezt úgy, hogy a tervezet semmilyen más eszközt nem ad az utcai hajléktalanság kezelésére, csupán belengetett egy lehetőséget, hogy majd szeptemberben készül erről egy tervezet. Ez pedig ebben a formában egyértelműen nem oldja meg a helyzetet, a budapesti példákból kiindulva csupán a hajléktalan emberek hatósági vegzálását teszi lehetővé, mást nem.

(Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság)

A Kettős Mérce már korábban úgy döntött, nem csupán fikázni akarja a baloldali politikai térfél pártjait, hanem be is akarja mutatni, mit gondolnak a világról, ezért levelet írtunk az MSZP-nek, illetve külön a többi magát baloldalinak mondó pártnak, vagyis az LMP-nek, a PM-nek, a 4K!-nak és az Együttnek. Az MSZP-től azt kérdeztük, hogy mit szól az országos vezetőség a döntéshez, mit kíván tenni a baloldalinak nem mondható intézkedéseket megszavazó képviselő ügyében, és minden párttól megkérdeztük, mit kívánnak tenni a lakhatási válság felszámolása érdekében.

Fontosnak tartjuk, hogy ezek a pártok, ha valóban szavazatainkat akarják, adják meg a választ ezekre a kérdésekre, és azt is fontosnak tartjuk nyilvánosság elé tárni, ha esetleg nem tudnak válaszolni, mert ez is jelzésértékű. De nem csak a lakhatás, hanem a továbbiakban más kulcsfontosságú közpolitikai téma kapcsán is meg fogjuk kérdezni a pártokat.

Az MSZP-nek ezt a kérdést tettük fel:

Mit gondol az MSZP szentendrei képviselőjének szavazási magatartásáról? Amennyiben elítéli azt, tervez-e a párt vezetősége lépéseket a képviselővel szemben?

Míg az MSZP-nek, a PM-nek, az LMP-nek, a 4K-nak és az Együttnek is eljuttattuk ezeket a kérdéseket:

1. Mi a pártjuk országos politikai állásfoglalása a Fidesz vezette városok, kerületek a hajléktalan embereket az utcáról kitiltó javaslatairól? Ha nincs ilyen, fog-e ebben a témában politikai állásfoglalást hozni a párt valamelyik vezető testülete?

2. Mi az párt programja az országot mind inkább érintő lakhatási válságra, hogy oldaná meg a szegényebb emberek lakhatását a, fiatalok, a vidékről Budapestre, a kisebb településekről nagyvárosba költözők lakhatási problémáit? Mit tervez a párt a szegénység miatt felgyülemlett tetemesebb közüzemi tartozással rendelkező állampolgárok megsegítésére?

3. Pártjuk kormányra kerülés esetén tervez-e szociális bérlakás-programot indítani, és ha igen, mit tartalmaz ez a program?

4. Egyetért-e a pártjuk abban, hogy a szegényeket büntető intézkedések támogatása akár helyi, akár országos szinten a jobboldali pártok, és legfőképp a Jobbik politikáját erősítik?

De nem csak a pártok, hanem a ti válaszaitokra is kíváncsiak vagyunk: ti mit tennétek a helyzet megoldása érdekében? Ha van gondolatotok erről, írjátok meg az info@kettosmerce.hu email címre. A pártok válaszait természetesen le fogjuk közölni, és egy másik cikkben olyan javaslatokat fogunk bemutatni, amiket civil szervezetek adtak a lakhatási válság megoldására.