A Harmadik Szektor egy hosszú távú kutatás, amelynek célja három magyarországi közösségi kezdeményezés (Auróra, Gólya Közösségi Ház és Szövetkezeti Presszó, OFF-Biennále Budapest) történetének, motivációinak, módszereinek és tapasztalatainak feltárása a tudásmegosztás és egy új kulturális paradigma megvalósítása céljából.

Mindhárom vizsgált kezdeményezés szándékai nagyjából egybeesnek, amennyiben mindhárom egy közösségi kísérlet, amely a demokratikus intézményrendszer helyreállítását, a – gazdasági és ideológiai – függőség felszámolását, illetve a civil társadalom és együttműködés megteremtését, életképessé tételét tartja egyik feladatának. Ugyanakkor különbségek fedezhetők fel a tevékenységükhöz kapcsolódó, meghatározó fogalmak értelmezése, a módszertanok és ideológiai hátterek tekintetében. A kutatás (valamint a készülő dokumentumfilm és online adatbázis) ezeket az azonosságokat és különbségeket vizsgálja és veti össze.

A Harmadik Szektor a kutatás első fázisát egy 12 részes online videó- és cikk-sorozat formájában mutatja be az alábbi kérdések mentén:

Hogyan valósítható meg a demokratikus működés mikroszervezeti szinten, és milyen hierarchiákat termel ki? Milyen közösségfogalom képes egybetartani egy önszerveződő közösséget, és milyen módon képzelik el a civil társadalmat? Mennyire zártak, és tevékenységük miként tehető nyitottabbá, illetve miként biztosítható a valós részvételiség? Hogyan és meddig tarthatók fenn a civil tevékenység alapját képező önkéntesség energiái? Milyen álláspontok jellemzik a grassroots-kezdeményezések politikumhoz való viszonyát? Milyen missziót fogalmaznak meg e közösségek, és melyek jelen pillanatban a legfontosabb elvi problémáik, kérdéseik?

A videók április 24. és május 28. között heti két alkalommal jelennek meg a Kettős Mércén.

A felvezető (Mi lesz 10 év múlva?) videóban szereplő személyek megjelenési sorrendben:

Bernáth László (Auróra), Székely Katalin (OFFBB), Révész Péter (Auróra), Bencsik Barnabás (OFFBB), Horváth Judit (Auróra), Juhász Anna (OFFBB), Varga Zalán (Gólya), Rania (Gólya), Schönberger Ádám (Auróra), Erőss Nikolett (OFFBB), Walter Richard (Auróra), Somogyi Hajnalka (OFFBB), Balogh Kata (Auróra), Mayer Dániel (Auróra), Pölöskei Péter (OFFBB), Sajtos László (Gólya), Susan Eszter (Auróra), Lukács Áron (Auróra) és Tamás Gáspár Miklós

A Harmadik Szektor csatornáját itt találod: https://www.youtube.com/channel/UCQK0ywQKushFLTO660DskXA

A Harmadik Szektor Facebook-oldalát itt találod: https://www.facebook.com/harmadikszektor

Az OFF-Biennále válaszai a Harmadik Szektor felvetéseire itt.

A hiányzó videórészletről:

Somogyi Hajnalka (OFFBB) 2015. május 13-án azzal a kéréssel fordult a Harmadik Szektorhoz, hogy a videósorozatunkból távolítsuk el a vele készült interjúrészleteket, mivel azok publikálására nem adott engedélyt.

Az előzmények: 2015 április 14-én jeleztük az összes intejúalanyunk fele, hogy 19-én online hozzáférést biztosítunk az előszerkesztett interjúkhoz, 22-ig várva észrevételeiket. Somogyi Hajnalka elfoglaltságára hivatkozva azt válaszolta, hogy ezek a napok számára nem alkalmasak. Erre való való tekintettel 2 nappal korábban, április 17-én küldtük el az anyagot, hogy több idő (6 nap) legyen a megtekintésükre. Visszajelzés hiányában, az emlékeztető emailünkre április 22-én az az egysoros válasz érkezett, hogy a megtekintés nem sikerült.

Tekintettel arra, hogy a felvétel interjú-helyzetben készült, nem a publikálási jóváhagyást, hanem észrevételeket vártunk volna, elindítottuk a tervezett időpontban a sorozatot, amelyben felhasználtunk vele készült részleteket is.

Eljárásunkat etikusnak tartjuk, ennek ellenére Somogyi Hajnalka kérésnek eleget tettünk.

A bevándorlók elmondták, hogy a csütörtöki EU-s csúcstalálkozón Orbán Viktorról volt szó. Júliusban lesz egy migrációs csúcs, ott érvelhet Magyarország arról, hogy hogyan képzeli el az EU és Orbán Viktor viszonyát. A bevándorlók szerint:

“Európa határait meg kell védeni,

de ez a kontinens egy humanista, befogadó, liberális demokráciara alapuló kontinens, ezért segítséget is kell nyújtani, olyan politikát kell folytatni, amely segíti a Magyarországon élőket abban, hogy ott maradhassanak, ahol születtek. hogy ne induljanak el a milliók, százezrek. A bevándorlók szerint új nemzeti konzultáció is lesz a témában, a kérdéseket már jóváhagyták, a postázás a következő hetekben kezdődik meg.

A legfőbb kérdések:

• Egyetért-e azzal, hogy Orbán Viktort őrizetbe kell venni?

• Egyetért-e azzal, hogy Orbán Viktort azonnal vissza kell toloncolni, ha más EU-s tagállamba lép be?

• Egyetért-e azzal, hogy Orbán Viktornak dolgoznia kell addig, hogy kitermelje elrontott kormányzásának költségeit?

A bevándorlók szerint a jelenlegi uniós szabályok buták. A bevándorlók szerint a júliusi csúcson arra is választ kell találni, hogy

“egyáltalán szüksége van-e az EU-nak Orbán Viktorra? Szerintünk nincsen.”

Persze ez a szöveg nem így néz ki valójában, csak megcseréltük a bevándorló és az Orbán Viktor szavakat, és kicsit átírtuk a szöveget. Az eredeti itt olvasható. A bevándorlók nem is akarják börtönbe zárni Orbánt, sőt még mi se akarjuk, csak ha egy független igazságszolgáltatás úgy döntene. De mégis reálisabban néz ki ez a bekezdés így, mint az eredeti, amit Orbán mondott.

Amit ugyanis a miniszterelnök elhadart a Kossuth Rádióban, az nem más mint egy undorító, demagóg és emberellenes hányadék. Miközben naponta akár több százan halnak meg a Földközi-tengeren egy új élet reményében, amit Európában kezdenének, mert a lakóhelyükön nem lehet megélni. Miközben tudjuk, hogy a menekültek nagy része nem Európában, hanem a környező országokban keres menedéket, hogy a legtöbb menekültet befogadó állam, nem Spanyolország vagy Franciaország, hogy a legnagyobb menekült-befogadó országok egytől egyig a Közel-Keleten, Afrikában és Ázsiában találhatók. Orbán Viktor előveszi a menekültkártyát és ijesztget. Miért?

Mert szarok a számok. A kormányzásának a számai. És Finkelstein, az amerikai tanácsadó ezt találta ki jaunárban, hogy a menekültekkel kell ijesztgetni.

Lényegtelen, hogy a szabályok már most is olyan szigorúak, hogy a Kaya-család, akik 20 éve itt élnek, hosszú bírósági eljárás és profi ügyvédek segítségével kerülték el a kiutasítást. Orbán Viktornak lényegtelenek az emberéletek, csak a hatalom számít.

Orbán ViIktornál, úgy tűnik, sokkal bölcsebb az a görög halász, aki a nálunk sokkal rosszabb gazdasági helyzetben lévő országban menteni próbálja a Földközi-tengeren hajózó menekülteket és bevándorlókat. Mert ő tudja, hogy egy ember élete sokkal többet számít, mint a  hatalom és a kivagyiság. A fenti képen is ő van, amikor egy Földközi-tengerbe fulladt kisgyerek testét emeli csónakjába, 2 testvérét sikerült megmentenie, de őt már nem.

Orbán Viktor most egy olyan országot készül Magyarországból csinálni, amely simán asszisztál emberek megygyilkolásához. Orbán szerint a Földközi-tengeren dúló humanitárius katasztrófát, rendészeti és katonai eszközökkel kell megoldani. Az életüket a tengeren való áthajózással kockáztató emberekre hadihajót is küldene. Magyarország nem ilyen ország volt régen, ahol az emberek ellen való kampányolással lehetet szavazatokat nyerni, most se legyen az!

Szenátorok egy csoportja törvényjavaslatot nyújtott be a kannabisz gyógyászati használatának szövetségi szintű legalizálására – Obama óvatos nyilatkozataiból arra következhetünk, hogy a szövetségi kormány álláspontja is egyre megengedőbb.

Az Egyesült Államokban 2015 áprilisáig 24 állam engedélyezte a kannabisz gyógyászati felhasználását és 4 állam a nem-gyógyászati, rekreációs fogyasztást is legálissá tette. A szövetségi kormány azonban egészen idáig keményen ellenezte a legalizációt, a szövetségi drogtörvény (Controlled Substances Act) a kannabiszt a legveszélyesebb kábítószerek I. listájába sorolja, amelyeknek nincs elismert orvosi alkalmazása. Ezt a helyzetet szeretné megváltoztatni három szenátor, két demokrata és egy republikánus egy új törvényjavaslat (CARERS ACT) segítségével, amely a kannabiszt a szövetségi törvény II. listájába helyezné át.

De ugyan kit érdekel, hogy milyen listában van a kannabisz, ha az egyes államokban már úgyis legális – kérdezheti az olvasó. Bizony elég sok előny származna abból, ha a kannabiszt áthelyeznék a II. listába, össze is szedtünk nyomban négyet:

1. Az adóhatóság (IRS) jelenleg nem teszi lehetővé a kannabisszal kapcsolatos üzleti tevékenységek költségeinek levonását az adóból, ez megváltozna;

2. Lehetővé válna, hogy a gyógyászati kannabiszt forgalmazók a termékeiket más államokban is forgalomba hozzák;

3. Az orvos által felírt kannabiszt jelenleg nem támogatják a betegbiztosítások, ez megváltozna, így a betegek számára jobban hozzáférhetővé válna a gyógyszerük;

4. Jelenleg a bankok nem akarnak számlát nyitni a kannabisszal foglalkozó üzleteknek, mert félnek a szövetségi pénzmosás-elleni akcióktól, ez a jövőben megváltozna, és a kannabiznisz-vállalkozások is kaphatnának például hitelt.

A CNN fő orvosi szakértője, Dr. Sanjay Gupta (korábbi cikkének magyar fordítását olvasd a Drogriporteren!) vasárnap egy interjút közölt Barack Obama amerikai elnökkel, amelyben az elnök a következőt nyilatkozta: „Nem csak azt gondolom, hogy a marihuána körültekintő gyógyászati alkalmazása helyes ... de azt is kijelentettem már, hogy minél inkább közegészségügyi megközelítéssel és nem csak bebörtönzéssel kezeljük a drogabúzussal kapcsolatos egyes ügyeket, annál nagyobb sikereket érhetünk el.”

Magyarországon jelenleg az állam nem ismeri el a kannabisz gyógyászati felhasználását, pedig a tudományos bizonyítékok szerint számos betegségben (rák, epilepszia, Crohn-betegség, SM, neuropátiás fájdalmak stb.) szenvedő páciensek rohamait, fájdalmát, hányingerét igen eredményesen és számos más gyógyszerhez viszonyítva kevesebb mellékhatással képes csillapítani.

A fűlegalizáció egyértelműen generációs ügy, a szigorú tiltás támogatása idővel nálunk is éppúgy csökkenni fog, mint Amerikában. A Pew Research Center legutóbbi kutatása szerint ott a teljes lakosság 53%-a támogatja az ügyet, a fiatalok körében ez az arány 68%. A betegeknek azonban gyakran nincs idejük megvárni, amíg a tudatlanság és előítéletek kihalnak. Európában is számos jó gyakorlatot ismerünk arra, hogyan kellene szabályozni ezt a kérdést. Csehországban például tavaly legálissá tették a gyógyászati a kannabiszt, és külön állami intézetet állítottak fel, amely a termesztésért és forgalmazásért felel. Sokat tanulhatnánk a csehektől.

Sárosi Péter
Drogpolitikai Programvezető
TASZ Drogriporter

Dinók Henriett a CFCF jogászának a tegnapi hallgatói tüntetésen elhangzott beszéde:

Dinók Henriett vagyok, jogász, doktorandusz, roma, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány kurátora és a Romaversitas Alapítvány volt ösztöndíjasa.

Azzal indultam neki ennek a napnak, hogy egy lelkesítő beszédet mondjak, de a délelőtt folyamán mérhetetlenül elkeseredtem, talán jobban, mint valaha. Mert az oktatási rendszert mérhetetlenül romboló döntések sorozatát hozták a napokban.

Alig két éve az EMMI előtt állva arról beszéltem, hogy az emberi erőforrások minisztere hogyan próbálja meg tovább növelni az országban meglévő több mint 200 homogén cigány iskola számát. Ezzel elzárva az utat az oktatáshoz való egyenlő hozzáféréstől, tovább bomlasztva ezáltal a társadalmat, növelve a leszakadást, nyomort, munkanélküliséget. És most újra itt vagyok és sokan közületek újra itt vannak.

fotó: Balogh Zoltán

Ma a Kúria olyan döntést hozott a nyíregyházi ügyünkben, amely az oktatás történelmének fekete napjává tette ezt a napot. Ma elvesztettük a reményt, hogy minden gyermek egyenlő esélyekkel kezdhesse meg és folytathassa tanulmányait. A per arról szólt, hogy lehet-e vallásos nevelés mögé bújva elkülönítve, vagyis szegregálva oktatni roma gyermekeket. Ma kiderült, hogy a Kúria minden ilyen kezdeményezéshez szabad utat enged.

És aki ennek a folyamatnak a legnagyobb támogatója, éppen az a személy, aki meg akarja mondani, hogy milyen tankönyvből tanulhatnak az általános iskolákban, hány éves korig tart a tankötelezettség, de még azt is, hogy a saját pénzükön mit tanulhatunk! Balog Zoltán. Ő az, aki a cigány gyerekeket elzárva akarja felzárkóztatni, aki szeretettel szegregál és aki most a felsőoktatást is kézi vezérlésre kapcsolná!

A közoktatás mai szétzilálását, tönkretételét követően Balog Zoltán és a kormány egy másik légből kapott, szakmai érveket és egyeztetést nélkülöző ötlettel állt elő. A felsőoktatás autonómiájának radikális csökkentésével, szakok megszüntetésével a felsőoktatást is tönkre akarják tenni. Nem csupán a roma tanulók, hanem az ország fiataljainak egy nagy részét meg akarják fosztani a továbbtanulás lehetőségétől. El akarják lehetetleníteni az egyetemeink működését, a tanáraink munkáját, a továbbtanulásunk esélyeit!

Az ország történelmében soha nem volt még olyan, hogy az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés valóságos lett volna!

De volt és van: gyermekek jogellenes elkülönítése, a szegények még mélyebb szegénységbe taszítása, a civilek zaklatása, hajléktalan emberek üldözése, kevesebb és kevesebb államilag támogatott, sőt, politikailag irányított férőhely, iskolai épületek önkényes elvétele és sorolhatnám még. És mindezt a mi érdekeinkre hivatkozva teszik, ráadásul közpénzből! Méghozzá a közpénzek átláthatatlan elköltésével, adófizetők súlyos mennyiségű forintjainak felhasználásával!

És mit tervez most Balog Zoltán, mit tervez a kormány?

A felsőoktatási autonómia elvonását!

Szakok megszüntetését!

A jövőnk önkényes alakítását!

De akarjuk mi ezt? NEM!

Akarjuk, hogy megmondják mit és hogyan tanulhatunk? NEM!

Akarjuk, hogy megmondják mit taníthatunk? NEM!

Akarjuk, hogy egy új oktatási rendszer mögé bújva ellehetetlenítsék a külföldi munkavállalást? NEM

Azt akarjuk, ami jár: oktatáshoz való egyenlő hozzáférést, szakmailag megalapozott döntéseket és, hogy ne a fejünk felett hozzák meg ezeket a döntéseket!

És innen üzenjük, hogy nem dőlünk be trükkjeiknek! Ne is próbáljanak meg bomlasztani bennünket! Lehet, hogy a legtöbb embert érintő három szak eltörlését most visszavonják, de mi nem csak e három szak miatt vagyunk itt! Hanem a teljes magyar felsőoktatás miatt! Az egyetemi autonómia miatt! Több tízezer honfitársunk, testvéreink, barátaink, gyermekeink és kollégáink miatt vagyunk itt! És nem engedünk az elnyomásnak, lekenyerezésnek és minisztériumi szobákban, titokban kötött háttéralkuknak! --

Követeljük, hogy mindenki szabadon dönthessen arról, hogy mit szeretne tanulni!

Úgy tűnik, hogy a rendszerváltás zászlajára tűzött követelések ismét aktuálissá válnak. Ma olyan dolgok ellen kell felemelnünk a szavunkat, amelyekkel szemben nem csak a szüleink, de egykor a jelenleg kormányon lévők közül is sokan hevesen tiltakoztak. Mert újra meg akarják mondani nekünk, hogy mit tanulhatunk, hol élhetünk, kik lehetünk!  

Követeljük, hogy lehessen jövőnk, itt, ebben az országban!

Közös ország, közös iskola! Szabad ország, szabad egyetem!

Dinók Henriett

Kedden valójában nem azt jelentette be az EMMI, hogy visszavonja a nemzetközi tanulmányok szakok eltörlését, hanem felszólította az érintetteket, hogy dolgozzanak ki egy alternatív verziót a szakok további létére. Erre információnk szerint 4 napot kapott a Rektori Konferencia, hogy szerdán a kormányülésen már tudjanak róla dönteni. Az EMMI pedig ma értesítette az egyetemeket, hogy ma 14 óráig el kell készíteniük egy anyagot arról, hogy hogyan képzelik el a nemzetközi tanulmányok szak megújítását, a szak struktúráját - értesült a HVG.

A Kettős Mérce az egyetemi életre rálátó forrásai szerint azonban egy ilyen struktúra egyeztetéséhez, egy korrektül végigvitt folyamathoz, nem hogy 4 óra, hanem hónapok kellenének. Tehát a kormány lényegében egy teljesen nevetséges és szakmaiatlan koncepciót vár az asztalára. Azt pedig nem tudjuk mi lesz, ha az EMMI-nek, vagy a kormánynak nem tetszik, amit kap.

Tehát lényegében ott tartunk, mint hétfőn, csak most nem megszüntetésről van szó, hanem arról, hogy a kormány megpróbálja rákenni az egyetemekre az egész balhét, egyszerűen visszadobja nekik a labdát. Valójában nemhogy egy egyetemi szakrendszer struktúráját nem lehet 4 óra alatt megalkotni, hanem egy sertéstelep koncepciójához is több idő kell. Nem gondoljuk, hogy például Mészáros Lőrinc 4 óra alatt rakott össze egy ilyet. Most pedig a kormány diákok ezreit, és jövendő diákok tízezreit érintő koncepciót vár 4 óra alatt. Ezek szerint ezt jelenti amit Lázár ma mondott a felsőokatás kapcsán, hogy a kormány mindig kész az egyeztetésre.

A Rektori Konferencia és a tanárok helyében mi ezt küldenénk el a minisztériumnak:

1. Örök élet.
2. Ingyen sör.
3. Nemzetközi kapcsolatok.

Ítéletet hirdetett a Kúria, a nyíregyházi Huszár-telepi iskola ügyében. Ez az a szegregált oktatást megvalósító iskola, amit a bíróság egyszer már bezáratott, nem baj, nyílt helyette új a Görögkatolikus Egyház fenntartásában, ezért az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) pert indított, alsóbb fokokon nyert is, az alperesek fellebbeztek az őket elmarasztaló döntés ellen, s tegnap értünk el a botrányos végig. A megelőző körökben tanúskodott a szegregáció mellett a romaintegrációért is felelős emberminiszter, Balog Zoltán, de az is kevés volt. Akkor még.

Kegye Adél és Daróczi Gábor tart rögtönzött sajtótájékoztatót a Kúria döntése után

Tegnap ugyanis ítéletében a Kúria úgy döntött, hogy Magyarországon mostantól szabad szegregálni. Nem kell hozzá más, csak egy egyházi fenntartó, a bíróság gyakorlatilag tollba is mondta, hogy a jövőben mire kell ehhez hivatkozni, ha akad jelentkező a feladatra. És akad.

Meglepő dolgokra. Az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Alaptörvényre, magára az egyenlő bánásmód elvére. Ezek ugyanis garantálják az emberi méltósághoz való jogot, a gondolat és a lelkiismeret szabadságát, na meg a szabad vallásgyakorlás jogát. (Különben, helyesen, sokan sokat küzdöttek ezért.) És esetünkben ez utóbbi mindent visz. Lévén, a Kúria értelmezésében a telepi szülők szabadon és lelkiismereti alapon döntöttek úgy, hogy a Sójába járatják gyerekeiket, mivel vallási nevelésben kívánják őket részesíteni. Görögkatolikusban. Amit szabad. Ha történetesen egy gettóban lévő, kizárólag roma gyerekeket oktató iskoláról van szó, akkor is. Ha ahhoz is ügyvédi segítség kell, hogy a városban lévő másik, körzetes iskola eleget tegyen törvényi kötelezettségének, és egyáltalán felvegye a roma gyereket, akkor is. Ha megszűnt az iskolabusz, amivel bármely más iskola elérhető lenne a telepi mélyszegény családoknak, akkor is. Ha a szülők körében végzett felmérés szerint, ketten tartották fontosnak a döntő tényezők közt megemlíteni a vallást, a többiek inkább azt, hogy ez van itt, és csak ez van itt, akkor is.

Sőt, arra is lehet majd hivatkozni, hogy mindez nem jogellenes elkülönítés, ilyen módon jogszerűen nyitották újra az iskolát, ugyanis a ma hallott, sajátos értelmezés szerint a Görögkatolikus Egyháznak célja,  missziója a roma pasztoráció. Logikus hát, hogy ezt olyan helyen végzik, ahol jelentős arányban élnek romák. Vagy olyan iskolában, ahova nagyon jelentős arányban járnak romák.

Szerintünk az alapvető emberi jogokat és a jogállamiságot garantáló fenti egyezményekben, törvényekben elég egyértelműen benne van az is, hogy minden ember egyenlő, ugyanazok a jogok illetik meg, hogy mindenfajta megkülönböztetés tilos, így a származás, bőrszín szerinti is. Elképesztően ócskának és cinikusnak tartjuk, hogy pont ezekre való hivatkozással teszi lehetővé a magyar állam a legdurvább megkülönböztetést, a szegregációt. Ami egyébként mindenkinek káros, a többségi társadalomnak is, ha tetszik, ha nem, lásd még pl. a befogadás teljes hiánya, szűk és egyoldalú nézőpontok, azokból való kilépés képtelensége, süketek párbeszéde, rugalmatlanság, egyszerűen: tudáshiány, még egyszerűbben: zsigeri gyűlölködés. Az elkülönített is egyedül marad, de az elkülönítő is. A szegregáció bebetonoz olyan közállapotokat, amiket már ma is leginkább apartheidnek kellene hívnunk, és elveszi a jövőt. A közöset, lévén csak olyan van.

Kegye Adél, a CFCF ügyvédje, még az ítélethirdetés előtt szeretett volna felolvasni egy szöveget, erre nem volt lehetőség. Ebből idézünk: „Sokan eljöttek a mai ítélethirdetésre, hiszen mérlegre kerül az a koncepció, amely az egész világon egyedülálló, amely az évtizedek alatt felhalmozott tudományos eredményeket és gyakorlati szakmai tapasztalatokat sutba vágva, a legelesettebb gyerekeket külön, többségi társaitól elválasztva zárkóztatná fel, s így tenné főszabállyá a szegregációt az együttneveléssel szemben. Mert félreértés ne essék, ha a Sója Miklós Iskola megengedett, mi több támogatott, akkor miért ne lehetne Kaposváron, Győrben, Miskolcon, vagy akár a IX. kerületben is szegregált körülmények között szeretni a cigány gyerekeket.”

És pontosan ez történt. Ez  a döntés precedenst teremt a vallási alapú szegregált oktatásra, azzal bárki bármikor visszaélhet, és vissza is fog.

Az ítélet nemcsak ezért megdöbbentő. Az ügyben eljáró bírói csapat szakértője a témának, a CFCF által vitt stratégiai perekben is többször ítélkeztek már, mindannyiszor a jogállamiságot tartották szem előtt, az integrált oktatásra voksoltak. Talán ezért is tartotta fontosnak a bíró a rendkívül részletes ítélethirdetés legvégén megjegyezni,  hogy Balog Zoltánnak az ügyben tett tanúvallomása közömbös, lévén sem az EMMI, sem a miniszter személyesen nem lát el fenntartói feladatokat, az iskola működéséről tényeket nem tudhatott, „a véleménytanú fogalmát pedig a jog nem ismeri.” Szerintünk így mondta szépen, hogy elnézést kérünk, eszelős kormányzati nyomás alatt dolgoztunk, plusz tudják, a miniszter egyébként lelkész, ez meg egy egyházi iskola.

Magyarországon további jogorvoslati lehetőség nincs, így a CFCF az Európai Bizottsághoz fordul, az EU Faji vagy Etnikai Esélyegyenlőségi Irányelvének (2000/43) megsértése miatt, amely előírja többek között az oktatáshoz való egyenlő hozzáférést. Csehország ellen tavaly szeptemberben hasonló okból már indult eljárás, a CFCF most azt szeretné elérni, hogy kötelezettségszegési eljárás induljon Magyarország ellen is. Mit mondjunk, mi is.

A hétfői tüntetéssel egybekötött egyetemi fórumok után a kormány meghátrálni látszik: az Emberi Erőforrások Minisztérium (EMMI) bejelentette, eláll több népszerű képzés megszüntetésétől, amellyel egész karok működését lehetetlenítette volna el. A hallgatók és oktatók azonban továbbra sem nyugodhatnak meg, hiszen a felsőoktatási törvényt módosító tervezet egy újabb, kormányzat által kinevezett testületet rakna az egyetemek nyakba, és ezzel felszámolná azok maradék autonómiáját. A diákok újra utcára vonulnak, a Kettős Mérce és a Hello90 pedig újra percről percre közvetíti az eseményeket. 

21.15 A hallgatók eheti második megmozdulása ezzel véget is ért. Újra feladták a labdát a kormánynak, kíváncsian várunk, mit reagál. A Kettős Mérce és a Hello90 stábja ezzel búcsúzik, mi is csak azt mondhatjuk, mint a tüntetők: Folytatjuk!

21.11 Zárásképp még a szervezők elmondják, ha a kormány nem hozza nyilvánosságra a kért anyagokat hétfőig, akkor újra utcára fognak menni. A tömeg válasza: Folytatjuk!

21.09 Hallasd a hangod! Szerveződj! Légy szolidáris! - buzdítanak a szervezők mindannyiunkat.

21.07 A szervezők most újra felolvassák a hallgatók 7 pontját. Azt követelik, hétfőig minden döntést megalapozó iratot hozzon nyilvánosságra a kormány, minden szakmai és előkészítő anyagot. A tüntetők között zúg a "Folytatjuk"

21.06 Éljen a magyar ifjúság, éljen a haza! - ezzel fejezte be a beszédet.

21.05 Hammer: Sokan azért nincsenek itt, mert félnek. Azt üzenjük nekik, ne féljetek!

Tömeg: Együtt vagyunk!

21.02 Szerinte a kormány jól teljesít, csak fejjel lefelé fordította a papírt. Azt is elmondja: nem hiszünk a kormánynak. Tetteket várunk, és azt, hogy ezeket a tetteket az érintettekkel közösen tervezzék meg. Ezt hívják szerinte politikának.

21.00 Hammer Ferenc köszönti Ferencváros büszke népét! Az EU2020 stratégiáról beszél, annak három célkitűzéséről: innováció, befogadó fejlődés és fenntartható fejlődés.Szerinte azt láthatjuk, a kormány ehelyett az 1920-as stratégiát készíti

20.56 Most a gimnazisták mondanak köszönetet. Közben a tömegből zeng a "Nem hagyjuk a Raoult!" A gimnazisták megköszönik a tüntit, és folytatásra buzdítanak.

20.55 Egy interkulturális pszichológia szakos hallgató a következő felszólaló. Arról beszél, miért is nincs szükség erre a szakra. Mert nincsenek kisebbségi, vallási konfliktusok, nők elleni erőszak... Nincs nálunk semmi társadalmi konfliktus. Persze ez csak játék, hiszen vannak ilyen konfliktusok, és ez szak pont ezeket, ezek megoldását kutatja.

20.52 Finger Anna filmszakos hallgató szerint a filmszakot is veszély fenyegeti, ezért összefogásra szólítja fel a hallgatókat.

20.44 Adorján Anna, az ELTE TÁTK hallgatója lép az emelvényre: Szeretne mélyebb ismereteket szerezni a társadalomról, és ezért ment társadalmi tanulmányok szakra. És hogy felelős állampolgár lehessen belőle. 

Szerinte nem szabad engedni, hogy az egyetemi polgárok feje fölött hozzanak döntéseket, és most a kezünkben van a lehetőség a változtatásra. 

20.40 Dinók: nem csak cigány gyerekek szegregációja van, hanem tömegek mélyszegénységbe taszítása hajléktalan emberek zaklatása. A szónok oktatáshoz való egyenlő hozzáférést követel. Arra is rámutat, nem csak a a három szak miatt tüntetnek a hallgatók, hanem az egész felsőoktatás miatt. Nem engedünk a háttéralkuknak és a manipulálásnak!

20.34 Első felszólaló Dinók Henriett, roma jogász a CFCF-től. Szerinte iszonyatosan fontos ez a mostani szolidaritás és ezt tovább kell adni. Két éve is beszédet mondott a szegregáció ellen, ma újra itt van, mert az oktatás fekete napja van hisz a Kúria kimondta, lehet vallási okból szegregálni. A Kúriát és Balog Zoltánt is kifütyülik!

20.28 Most érkezett meg a tömeg a Ludovika térre, jól ki is fütyülte a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, amely miatt egyébként ki akarnák rakni saját épületéből a Raoul Wallenberget.

20.20 A hétfői tüntetés egyik legjobb rigmusa is hallható: Aki nem lép egyszerre, nem lesz szakja estére.

A menetelésen túl más közös mozgás-kísérletek is történnek: például hullámzik is a tömeg.

20.15 A szólamok között nemcsak oktatással kapcsolatosak bukkannak fel, de gyakran Európa és a demokrácia is felhangzik.

20.10 Mi vagyunk a jövő - hallatszik az Üllői úton, hamarosan megérkezik a menet a Klinikákhoz. 

19.50 Épp most haladunk át a Corvinon, az autók ritmusra dudálnak.

19.43 A menet eleji kocsiról közben új szólam is felhangzik: Mi vagyunk a jövő!

19.40 Egy motoros szimpátiája jeléül párszol jól becsavarta a gázt! A menet értelemszerűen megünnepelte őt. Hálás interakció.

19.35 A menet eleje a Kálvin térről ráfordul az Üllői útra.

19.33 A Nemzeti is velünk van! - na vajon, ez melyik épület előtt hangzik el? A helyes megfejtőknek ingyenes Mérce-olvasási lehetőséget sorsolunk ki!! Soha vissza nem térő alkalom.

19.32 Öltönyön bámészkodók. Ők vajon kikkel vannak?

19.31 Aki ablakból integet, velünk van - hangzik a tömeg egyik hangosbeszélőjéből.

19.29 A bölcsészkar egyébként 2013 január-februárjában egy egyetemfoglalásnak is helyszínül szolgált, ami a három évvel ezelőtti diáktüntetések kicsengését jelentette. A résztvevők azóta is kettős érzelmekkel gondolnak vissza rá.

19.26 Aki bölcsész, velünk van! - skandálják a bölcsészlányok a bölcsészkar előtt :) A hangulat egész jó a kiskörúton, az Alkotmány utca óta szinte megduplázódott a tömeg.

19.25 Tüntető-szelfi is készül, méghozzá szelfibottal.

19.21 Az egyik ablakból egy kisgyerek saját játék bömbijével csatlakozik az akcióhoz,

19.20 Az Astoriánál végig dudálnak az autók!

19.16 A tömeg eleje már az Astórián, a vége még a Deákon. Közben az egyik demonstráló azt kérdi, miért is zavar valakit, ha a társadalomról akarunk tanulni:

19.14 A Deákon bizniszelő perecárus darabokat osztogat a tüntetőknek, egyik kollégánk is kapott három falatnyit. Hogy is mondják ezt...kapudrog? 

19.10 Orwell a Deák téren:

19.06 Zúg a "Gyertek velünk" a valamikor Gödör előtt. De inkább a tüntetőkből morzsolódnak le páran egy jó fröccsre.

19.01 Már a Bazilikánál járunk, a menetet vezető kocsi platójáról a diákok követeléseit tartalmazó hét pontot olvassák fel. A turisták meg - szokásukhoz híven - bámészkodnak.

19.00 Közben videónk is van már: Így fordult rá a tömeg a Bajcsyra:

18.59 A Város Mindenkié hajléktalan aktivistája véletlenül járt az Arany János utca környékén, mikor rájött, mi is történik, ő is csatlakozott a menethez.

18.53 Legfrissebb számításaink szerint úgy 1000-1200 fő lehet a menetben. A rendőrök is nagyon kedvesek, végig mosolyognak a tüntetőkre.

18.50 A szerelem is a tüntető diákokkal van, nem csak az erő:

18.48 "Velünk van az erő!", "Az egyetem a miénk!" - ilyen felkiáltások hangzanak el a tömegben.

18.45 Valódi beleszólást! - követeli a tömeg első fel. A transzparens-felhozatal pedig határozottan cuki.

18.41 Így néz ki a menet eleje:

18.40 Hangosak a sípok, és az "Autonómiát!" skandálás, miközben a menet ráfordul a Bajcsy-Zsilinszky útra.

18.37 A tömeg eleje már majdnem elérte a Bajcsy-Zsilinszky utat, a vége pedig csak most tért ki az EMMI elől.

18.35 Hetfőn a Szemere utca Alkotmány és Szalay utca közti szakaszát töltötte meg - szellősen - a tömeg, ez most háromszor-négyszer akkora.

18.27 Gyertek ki! - skandálják a demonstrálók, miközben elindul a vonulás.

18.25 A hangpróba után lassan elindul a menet, a Raoul Wallenberg Szakközépiskolához vonulnak, mondják a szervezők, mert a kormány az ottani diákok autonómiáját is megsérti.

18.24 Folyamatosan nő a tömeg, mostmár tele van az EMMI előtti utca.

18.22 Az oktató szerint az egyetemi vezetőknek nem szabadott volna elfogadniuk a tervezetet.

18.20 Deák: Hol van itt a szabad szakválasztás? Hol van itt a szabadság? A kormány az akadémiai intézményekkel párhuzamos intézményeket épít, amelyek monopolhelyzetbe kerülnek. (Közben zúg a "szabad ország, szabad egyetem!)

18.16 A szervezők szerint a tiltakozás mostanra kilépett az ELTE falai közül. Ennek bizonyítéka a következő felszólaló is, Deák Dániel, a Corvinus oktatója.

18.15 A hangosítással volt némi probléma az elején.

18.13 A szervezők, Csonka Fruzsina hallgató, Gerő Márton tanársegéd és Majtényi Balázs egyetemi docens köszöntik a demonstráló tömeget.

18.10 Transzparens-szemle

18.05 A szervezők sípokat osztanak szét a tüntetők között. Mindenki sípol.

18.00 Úgy 200-500 ember gyűlt össze kezdés előtt pár perccel.

17.55 Gyülekeznek a tüntetők az EMMI előtt:

17.48 A Hello90 bloggerei csodálatos infografikában gyűjtötték össze, hogy miben is hasonlítanak a mostani diáktüntetések 2012-es elődeikhez.

17.45 Ahogy tegnapi cikkünkben is leírtuk, az kormány meghátrálása csak látszólagos, hiszen ha sikerrel jár az egyetemi autonómia felszámolására tett kísérlet, akkor később már bármilyen intézkedést könnyebben átvisznek, például az egyes szakok megszüntetésében is könnyebb dolguk lesz. 

17.40 A hallgatók nem csak azt kifogásolják, hogy a konzisztórium intézményének bevezetésével, amelyben többségében a kormány által kinevezett személyek foglalnánk helyet, végleg megszűnne az egyetemi autonómia, az egyetemi polgárok beleszólása saját ügyeikbe, hanem azt is, hogy mindezeket a döntéseket a szaktárca teljesen átláthatatlan módon hozza meg. A konzultáció hiánya, a döntéseket megalapozó dokumentumok nyilvánosságtól való elrejtése mind felháborítja a tüntetőket.

17.37 A vonulás útvonal így néz ki, a megmozdulás várhatóan fél kilenckor ér majd véget.

17.35 A szervezők este hatra várnak mindenkit az EMMI székháza elé, rövid beszédek után pedig elindulnának a Ludovika téri Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskola épületéhez, szolidaritásukat fejezve ki az intézménnyel, amelyet a kormány felszámolna. Pusztán azért, mert szüksége van annak épületére.

Nem tudjuk, létezik-e a politológiában az a törvény, hogy egy párt feltörekvő reménységei az idő haladtával exponenciálisan növekvő mértékben hülyülnek, de a magyar politika ezt a tételt erősen bizonyitaná. Most például Böröcz László, a Fidelitas elnöke, a Provokátorfigyelővel a sajtó elé kiálló nagyágyúja akadt horogra a 168 Órában. Az Index szerint pedig egyből robbantott is.

Megtudhatjuk például, hogy Böröcznek fogalma sincs a “provokátor” szó jelentéséről, és arról sem, hogy ezt a kifejezést a pártállam előszeretettel  használta: Mondjuk így, kemény egy anti-kommunista párt ifjusági tagozatát vezetni, majd kiállni a provokátorok ellen harcolni, ahogy teszi azt a Fidelitas és vezetője.

De szó van arról is, hogy kemény lelki válságot élt át Böröcz, amikor kiderült, testvére nyert 5 trafikot. Nah nem a korrupció miatt, hanem mert támadták őt. De szerencsére már túl van rajta. Nehéz idők lehettek.

Egyszerre megnyugató és félelmetes, hogy ez az ember a Fidesz utánpótlásának vezetője. Megnyugtató, mert hát nyilván ő nem fog választást nyerni, és nem valószínű, hogy bármilyen politikai teljesítmény kijön belőle. Ellenben elkeserítő, mert simán nyeretnek vele egy választást, és utána nem jön ki belőle semmilyen politikai teljesítmény, aminek egy olyan nem-kormányzás a vége, mint amit az elmúlt évben láttunk. Viszont az legalább jó, hogy Böröcz őszinte és nyíltan vállalja butaságát, transzparenciából már ez is bőven sok a Fidesz részéről.

A kormány egy százalékos személyi jövedelemadó-csökkentése pontosan az az állami kedvezmény, amire nincs szüksége az országnak. Ha lehet demagógnak nevezni egy intézkedést, akkor ez az, ugyanis a jelenlegi egykulcsosszerű személyi jövedelemadó mellett ez sokkal nagyobb támogatás a jómódúaknak. Pedig Magyarországon nem ennek a rétegnek a jövedelmi helyzete a kihívás, hanem a szegénységben élők és a lecsúszók anyagi helyzete.

Csak a tisztaság kedvéért: egy bruttó 120 ezer forintot kereső ápoló, szociális munkás, vagy áruházi dolgozó eddig nettó 78.600 forintot vihetett haza, az egy százalékos csökkentés után ez nettó 79.800 forint lesz, tehát havi 1.200 forintot kap a kormánytól.

Egy bruttó 200.000 forintot kereső tanár eddig 131 ezer forintot keresett nettóban, most ez 133.000 forintra nő, és kétezer forintot nyer pluszban. Míg például egy minisztériumi államtitkár, 800.000 forintos bruttó fizetéssel, az egy százalékos szja-csökkenés előtt 524.000 forint kapott kézhez, most ez 532 ezer forint lesz, tehát 8000 ezer forintot spórol. (Ezek az összegek nem halálpontosak, de a kedvezmény nagyságrendje igen.) Az egykulcsos adó miatt a nagyobb jövedelmű emberek jobban járnak.

Csakhogy közben Magyarországon napi megélhetési problémái az ápolónak, a szociális munkásnak vannak, vagy a CBA-ban dolgozónak. A beiskolázás a tanárnak fáj, és ő spórol a nyaraláson is, nem azok, akik nettó 400-500 ezer forintot vihetnek haza.

A kormány az elmúlt évek intézkedéseiben mind-mind olyan szakpolitikákat használt, amelyek növelik a különbséget a szegények, a lecsúszók, az alsó középosztály, illetve a leggazdagabb 10 százalék között. A rezsicsökkentéssel szintén az járt jobban, akinek nagyobb a rezsije, hiszen az egységes 10% egy 15 ezer forintos számlánál 1500 forint, míg egy medence fűtésével megspékelt rezsiszámlánál, aminek az összege havi 50 ezer forint, 5 ezer lett a kedvezmény. Pedig azt mindenki beláthatja, kedvezményt nem az úszómedence fűtésére kéne adni, hanem annak, aki így is alig tudja befizetni a gázszámlát, hogy ne fagyjon meg télen.

Ez az egy százalékos szja-csökkentés ezért ebben a formában nevetséges támogatás, ami semmilyen hosszú távú állami célt nem szolgál, a Fidesz szavazatszerzésén kívül. Ha már el akarták volna költeni ezt a pénzt, megemelhették volna a közmunkások fizetését, visszahozhatták volna az idén megszüntetett lakhatási támogatást és adósságrendezési támogatást, ami az egyik legfontosabb gátja volt eddig a középosztály szegénységbe való lecsúszásának. Vagy költhetnék ezt a pénzt felsőoktatásra, hogy Magyarország ne élje fel a jövőjét. Esetleg vállalkozási, munkahelyteremtési támogatásra a legszegényebb 33 régióban. De csökkenthették volna a 27 százalékos, a világon is rekordnagyságúnak számító áfát, ami pont a jövedelmüket teljes egészében felélő legszegényebbeket támogatta volna. És még számtalan ötletet fel lehetne sorolni, ami használna is az országnak.

De nem, inkább tolják a bullshit adócsökkentést, kormányzás helyett.

Azon az áprilisi éjszakán több százan tolongtak a dél-olasz falucskától 3 kilométerre lévő, eldugott öbölben. Jurijék a szedett-vedett sor közepén állhattak, a kisebb gyerek szerencsére aludt, az ötéves Magdát pedig teljesen lefoglalta a partot nyaldosó hullámok ritmusa. A kislány vállára támaszkodva álldogált Jurij felesége, épp a végkimerülés határán, de miatta a férfi nem aggódott, inkább a hajócskát méregette, amire hamarosan felszállnak.

Tudta, hogy kockázatos útra vállalkoznak, de nem birták tovább a bújkálást, és alaposan meghányták-vetették a dolgot. Egy évvel korábban sikerült átjutniuk a határon, szinte csodával határos módon találtak egy lefizethető magyar határőrt, a rizikó számukra is egyre nagyobb volt, így tényleg csak a legemberségesebbek vállalkoztak arra, hogy falazzanak az ukrán menekülteknek, meg persze azok, akik nagyon meg voltak szorulva. Jurij mindenre kész volt, hogy a gyerekei ne Ukrajnában nőjjenek fel, ahol a polgárháború évtizedei minden reményt elkaszáltak egy boldogabb életre.

De a határmenti falvakban sem bírták sokáig, hiába kaptak az elején szállást jólelkű helyiektől, a Tiszta Udvar osztagai folyamatosan ellenőrizték a portákat, és őket persze még ki lehetett volna játszani, de a jutalmat remélő besúgókat már nehezebb volt. Bevándorlók bújtatásáért persze súlyos büntetés is járt, és a két kisgyerekkel komoly kockázatot jelentettek a házigazdáknak is, így egy helyütt sem maradhattak néhány hétnél tovább. A fővárosban nem is volt érdemes próbálkozni, Jurijék akcentusával rögtön lecsapott volna rájuk az idegenrendészet, és az is hónapokba telt, hogy végre feljussanak egy olaszországi kamionra. A harmincas éveiben járó férfi gondolni sem mert arra, mi lesz, ha célba érnek, mert alig maradt pénzük, és néhány éve már reménytelen volt menekült státuszért folyamodni, országukat problémamentessé nyilvánították az afrikai hatóságok. De persze turista-vízumot is reménytelen volt kérni, azt legfeljebb az oligarchák családja, vagy a felső tízezer tudott szerezni, így az egyetlen esélyük az volt, hogy Líbiába érve újra meghúzódjanak valahol, és mindenáron munkát kellett találnia.

Hans kicsit hátrébb állt a sorban, nagyon izgatott volt, még sosem volt ilyen közel az álma, hogy átjusson az ígéret földjére. Egyszer ugyan már csak 50 kilométerre volt Andalúzia partjaitól, de elkapták a spanyol csendőrök. Voltaképpen szerencséje volt, mert csak felrakták egy Németországba tartó buszra, a pénzét sem vették el, és nem is verték meg, ahogy a pletykák szerint sokakkal megtörtént. Az efféle sztorik az utóbbi években szaporodtak el, mióta az arab kormányok „határozottabb fellépést sürgettek” a spanyol hatóságoktól a „maffiák ellen” – bár Hans azt sem bánta volna, ha kidobják a sivatagba, az is jobb lett volna, mint újra az anyja szeme elé kerülni. Hiába tartott azonban annyira a viszontlátástól, édesanyja ugyanis rettenetesen megörült neki, amikor meglátta. A következő hetekben azonban újra szembesült mindazzal, ami miatt annyira elvágyott szülőföldjéről: mióta az egykor kiváló szántóföldek mocsarakká változtak az állandó esőzések miatt, a régióban égbe szökött a munkanélküliség. Hans ugyan még a fővárosban próbálkozhatott volna, de korán abbahagyta az iskolát, semmi kedve nem volt tanári vagy mérnöki diplomával várni a munkanélküli segélyt, mint bátyja, vagy eladóként gürizni egy kebabárusnál, mint nővére. Unokatestvérei közben sorra küldözgették a fotókat a tuniszi pálmafákról meg a kairói palotákról, és egész családokat tartottak el, Hans úgy gondolta, ha gürizni kell, legalább hadd lásson világot, és ha valamit tényleg haza tudna utalni a fizetéséből, édesanyja is biztos büszke lenne rá. Két meghívólevelet is kapott a külföldi rokonoktól, de hiába várt hónapokig a vízumra, míg valaki elárulta neki, hogy ebből a régióból, ilyen vagyoni helyzettel és felsőfokú diploma nélkül esélytelen a dolog. Ekkor kezdett érdeklődni a szárazföldi utak iránt, és miután a spanyolok visszatoloncolták, alig bírta kivárni a tél végét, hogy az olaszoknál is próbát tegyen. Most az fontolgatta, hazatelefonáljon-e, de már biztos alszanak, majd másnap a túlsó partról, felesleges izgatni az öregeket.

Melissa a sor végén üldögélt egy kövön, ölében kisfiával, épphogy befért a turnusba, és most egy kis erőt gyűjtött az izgalmak után. Ő igazán közelről érkezett, a római agglomerációból, és bizakodva várta az indulást. Abban reménykedett, hogy muzulmán vallása miatt talán inkább számíthat az afrikai hatóságok jóindulatára, igaz, üldöztetésben emiatt nem volt része, de közismert volt, mennyire elharapózott az iszlámellenesség egész Európában. A fiatal nőnek több ismerőse is volt, akik azért kaptak menedékjogot valamelyik afrikai államban, mert családjukban erőszak áldozatai lettek, és pontosan tudta, milyen szervezetekhez kell majd fordulnia segítségért. Azt is tudta, hogy hosszú évekbe is telhet, míg az eljárást lefolytatják, de Olaszországban nem számíthatott arra, hogy a hatóságok megvédik volt férjétől, muszlim egyedülálló nőként pedig szinte lehetetlen volt decens munkához jutnia, kisfiának is szebb jövőt remélt, mint egy szegregált iskolát. Még egyszer átnézte a papírjait, megvannak-e a címek, a telefonszámok, majd lehunyt szemmel várta a beszállást.  

Alig 8 órával azután, hogy Jurijék hajója elindult az olasz partoktól, különleges ülésnapot tartott az Afrikai Unió Parlamentje (AP). Három hónap leforgása alatt már több, mint ezren vesztették életüket a Földközi-tengeren, és több mint 10 ezer európai érkezett lélekvesztőkön a legnagyobb migrációs nyomásnak kitett líbiai vízekre. Civil szervezetek tiltakoztak a rossz emlékeket idéző tragédiák ellen, és közös fellépést sürgettek, az AP algíri épülete előtt. „Az európai áldozatok is számítanak!” és a „Senki sem illegális!” transzparensek előtt szóvivőik nyilatkoztak a sajtónak, de szavukat elnyomta a háttérben összegyűlt több száz demonstráló, akik az Igazi Afrikaiak koalíciójának szervezésében jöttek, és többek között azt skandálták: „Nem a bevándorlásra, Afrika az afrikaiaké, európaiak haza, nácik haza!”   

Az ülésteremben az első felszólaló a Republikánus Koalíció vezetője volt, akiről közismert, hogy Kairó egyik leggazdagabb külvárosának polgármestereként kezdte karrierjét, és neki is sikerült megakadályoznia, mint elődjeinek, hogy a törvényi előírásnak megfelelően 5%-nyi szociális bérlakás épüljön a településen. Hűen önmagához, rögvest ki is jelentette, hogy „Afrika nem fogadhatja be Európa minden nyomorát”. Az illegális bevándorlás elleni harcot az Unió legfőbb prioritásává kell emelni, és a már ittlévők szociális támogatását fel kell függeszteni, amennyiben 3 hónapon túl is munkanélküliek. Koalíciós társa, az egyik legnagyobb formáció, a Muszlimdemokrata párt képviselője túlzónak ítélte kollégája javaslatait. A kontinens elöregedése miatt Afrika nem engedheti meg magának, hogy tovább korlátozza a bevándorlást, inkább a vízumpolitika egységesítésére van szükség: ma már bővében vagyunk képzetlen bevándorlóknak, diplomás külföldiek toborzása viszont életbevágó a munkaerőhiánnyal küzdő szektorokba.

A következő hozzászóló, az ellenzéki Ma Már Szégyellem Hogy Egykor Szocialista Voltam (MmsHEsV) koalíció vezére emlékeztette republikánus ellenfelét, hogy talán ha az ő kezdeményezésére nem bombázták volna le a Balkánt, akkor ma a régió nem lenne embercsempészek főhadiszállása. Igaz, az akciót végül az MmsHEsV is megszavazta, de ragaszkodtak egy humanitárius csomag elfogadásához is, amit aztán sajnálatos módon elnyelt az európai korrupció. A szónok végül emlékeztett arra, hogy ugyan nem minden keresztény náci, de a szélsőséges eszmék térnyerésének határt kell szabni. Rengeteg a veszély: terrorizmus, masszív bevándorlás, a háborúk, a vallási fundamentalizmus… Afrika pedig a humanizmus és a szabadság értékeinek legfőbb letéteményese ma a térségben, ezért sem hunyhat szemet a mindennapos tragédiák felett. Meg kell tehát erősíteni a maffiák elleni harcot, amihez a hadsereg, a határvédelem és persze a titkosszolgálatok eszközeinek bővítése szükséges, e tárgyban pártja hamarosan javaslattal fog élni. Valamint az európai határmenti országokkal való együttműködést is szorosabbá kell tenni, például úgy, hogy a segélyeket az együttműküdés valódi hatékonyságának függvényében kell adagolni.

Utolsóként az Afrikai Unió Parlamentjének egyik nagy öregje, az egykor a vallási fanatizmus elleni nemzetközi kampány aktivistájaként ismertté vált nigériai képviselő szólalt fel. Először is több vallási vezetőt idézett, illetve az ENSZ menekültügyi főbiztosát, akik a határok megnyitása mellett emelték fel szavukat. A képviselő ironikus mosollyal nyugtázta, hogy muszlimdemokrata kollégája nem utalt a nagy egyházfők egybehangzó üzenetére: Afrika, mint a világ egyik legprosperálóbb területe, nem vonhatja meg támogatását a rászorulóktól, és nem nézheti tétlenül, hogy válik tömegsírrá a Földközi-tenger. Az emberéletnél semmi sem fontosabb, és az idősebbek talán még emlékeznek rá, hogy egykor milliók hagyták el a fekete kontinenst is, egy jobb élet reményében, az éhség, a háborúk vagy az üldöztetés elől menekülve. Ma az afrikai emberek is hajlanak a bezárkózásra, és pártok élnek abból, hogy napszámban szítják a gyűlöletet, de tudjuk jól, ha máshonnan nem, az európai példából, hova vezet mindez. Koalíciójuk épp ezért azt javasolja, hogy Afrika szakítson az eddigi politikájával, amely csak újabb drámákat eredményezett, és nyissa meg az európai kivándorlás legális csatornáit. Hagyjon fel az európai korrupt kormányok nyakló nélküli támogatásával, és a demokratikus ellenzékre és civil társadalomra támaszkodva segítse a legszegényebb európai régiókat a kilábalás útján.   

A képviselő utolsó szavait már kevesen hallották, eljött az ebéd ideje, és a honatyák nevetgélve-beszélgetve áradtak a parlamenti éttermekbe. A desszert táján értesültek arról, hogy Jurijék hajója feltehetően elsüllyedt, az áldozatok száma elérheti a 700 főt is; a kávé elfogyasztása után pedig a kijárat felé vették az irányt, és komolyabb arckifejezést erőltettek magukra, a folyosón ugyanis már ott álltak a riporterek. Gyűrűjükben az Igazi Afrikaiak pártjának képviselője magyarázta, hogy ez az újabb tragédia szomorú persze, de azt ne feledjük, milyen sok fertőző betegséget hordozhattak az elsüllyedt hajó utasai, és itt az ideje, hogy az Afrikában élő európaiakat is kitoloncoljuk, ez talán majd megérteti velük, hogy mindenkinek a saját hazájában kell boldogulnia. „Te, ez hogyhogy mindig elsőnek ér ide?” – kérdezte egy republikánus képviselő, még a száját törölgetve. „Ezekben még van ambíció, drágám, meg vannak ideáljaik” – válaszolta a Szabad Liberálisok Centrumpártjának tagja. – „Én a helyedben felkötném a gatyámat.”