November közepe van, az ország egyes részein már esik a hó, a hó végére kemény fagyokat ígérnek. Ha valamikor, akkor most van az ideje annak, hogy emlékeztessük magunkat rá: emberek halnak meg azért, mert hideg van.

November 5-én ismét a világ több száz városában, köztük Budapesten is utcára vonultunk az Anonymous hacktivista közösség akciónapján. Nem, az Anonymous nem „hackercsoport”, hiszen nem csak hackerekből áll – az egyszerűség kedvéért nevezzük mozgalomnak. A cél: felhívni a figyelmet a közbeszédből kimaradó rendszerszintű problémákra, alternatív megközelítésekre és saját felelősségünkre.

Kemény évünk volt. 2016 sokak szemében alighanem úgy vonul be a történelembe, mint a demokrácia ámokfutásának éve, mikor a Brexit referendum, a kvótanépszavazás, és az amerikai elnökválasztás együttesen rámutattak arra, hogy a demokratikus intézmények egész egyszerűen kártékonyak, de a legjobb esetben is üresek és haszontalanok. Az internetet rövid úton elárasztották olyan cikkek tömegei, melyek rendületlenül állítják, hogy a demokrácia tudatlan és hozzá nem értő emberek kezébe helyezi a legfontosabb döntéseket, és ezért irracionális és káros. Érdemes mindezek okán rendbe tennünk, miért is vagyunk tulajdonképpen demokraták, és miért kell az idei év tapasztalatai ellenére is annak maradnunk.

Tegnap jelentette be a Fidesz frakcióvezetője, hogy a kormánypártok megegyezésre jutottak az LMP-vel négy új alkotmánybíró és a testület új elnökének megválasztásáról. A zöld pártra ellenzéki össztűz zúdult, gyakorlatilag kollaborációval vádolta őket az MSZP és a DK. Hadházy Ákos azzal védekezett, hogy független jogászok jelölésében sikerült megegyezni, akik megválasztásuk esetén nem a kormány aktuális érdekeit szolgálják majd ki. A jelöltek eddigi tevékenysége azt mutatja, valahol középen lehet az igazság.

Biztosan emlékszünk még rá (bár ne kellene!) milyen szuper, unortodox gazdaságpolitikát ígért nekünk egykor Matolcsy György. Annyiban persze igaza lett, hogy unortodox gazdaságpolitika az, amikor talicskával tolják ki a pénzt az egyszeri magyar honpolgár számára felesleges dolgokra, miközben pont ott húzzák meg a nadrágszíjat, ahol a legnagyobb a baj. Igen, ez a világ értelmesebbik felén minimum szokatlan gyakorlatnak számít – bár nem egyedinek –, nálunk viszont lassan kőbe vésett gyakorlat lesz az ország totális lerombolása.

„Annak, aki először belenyúl a kasszába, le lesz vágva a keze.” (Pokorni Zoltán, 2010. március 17.)
„Én is ilyen vagyok, nekem sincs ujjlenyomatom.” (Lázár János, 2016. november 17.)
(Forrás: Sztivan.tumblr.com)

Tegnap jelent meg a cikk a Heti Válaszban, amely szerint az Orbán vejével, Tiborcz Istvánnal üzletelő, az FBI által terrorizmus támogatása miatt körözött, korábban Oszama Bin Ládent is támogató Ghaith Pharaon úgy kapott tartózkodási engedélyt, hogy - bár ez kötelező lenne - sem biometrikus adatait, sem ujjlenyomatát nem vették le a magyar hatóságok.

Azoknak a kedves baloldali, liberális és konzervatív barátainknak, akik reménykedtek abban, hogy majd az EU megvédi a magyar demokráciát, és nem fogja hagyni, hogy Magyarország a putyini érdekszférába sodródjon, fekete napként fog bevonulni 2016. november 17-e a naptárába. Az EU ugyanis megszüntette a kötelezettségszegési eljárást a paksi bővítés ügyében. Szabad utat kapott a projekt.

„Szeretnék egyszer Orbán Viktorral beszélni. Azt mondanám neki, gondolja meg, mit cselekszik, nézzen egyszer végig a nyomorgókon, ne csak a sajátjainak kedvezzen. Megkínálnám rizses lecsóval, nem sajnálnám tőle sem az ételt."

A találkozóból nem lett semmi, és most már nem is lesz, mert Csorba Jani, aki rizses lecsót akart adni a szegényembert hírből sem ismerő politikusnak, meghalt 46 éves korában. A Város Mindenkié csoport egyik lakhatási jogokért küzdő alapító tagját gyászolja.

A szolnoki közgyűlésen még októberben tiltakoztak helyi anyukák és nagymamák az ellen, hogy egy játszóteret parkolóvá alakítsanak. A polgármesternek bekapcsolva maradt a mikrofonja, így hallani lehetett, hogy miután meghallgatta a tiltakozókat, levénkurvázza az időseket. Szalay Ferenc ezután természetesen bocsánatot kért, kétszer is. Először arra hivatkozott, hogy a róla szóló pletykák miatt volt ideges, majd másodszori bocsánatkérésében azt mondta, egy másik, magánjellegű ügyet érintett megjegyzése.

"Az alkotmány fogta a Függetlenségi Nyilatkozat felkavaró szavait: „élet, szabadság és a boldogság keresése”, és arra cserélte: „élet, szabadság és tulajdon.” A Nyilatkozat csupán történelmi dokumentum maradt. Az alkotmány azonban az ország törvénye lett."

(Howard Zinn: The Spirit of Rebellion, Boston Globe, 1975 július 4.)

"Elbocsátott gyári munkásokat is meglátogattam, és olyan közösségeket, amelyeket rettenetes és igazságtalan kereskedelmi szerződéseink tettek tönkre. Ők az ország elfeledett férfiúi és női. Keményen dolgozó emberek, akiknek nincs többé hangja. Én vagyok a hangotok!"

(Donald J. Trump elnöki jelölést elfogadó beszéde,
Cleveland, Ohio, 2016. július 22.)

Az új amerikai elnök és kampányának nagyágyúi pontosan tudták: a globalizációtól rettegő amerikai szavazók dühét a százéves és hatalmas amerikai tudományos-technokrata elit és a korrupt politikai osztály ellen kell irányítania. Győzelme az ő óriási bukásuk is. Az új baloldalnak elsősorban globalizációellenesnek kell lennie ahhoz, hogy ezt a pusztító hullámot megállítsa.