Függetlenül attól, hogy az automatizálás pusztítást végez-e a foglalkoztatásban vagy sem, a munka kilátásai a jövőben egyre sivárabbak. El kell kezdenünk a munka utáni világ felé tekintgetni.

Az elmúlt hónapokban tanulmányok hosszú sora figyelmeztetett egy küszöbön álló munkahely-apokalipszisre. A leghíresebb közülük, egy oxfordi tanulmány például azt írja, hogy az automatizálás az Egyesült Államok munkahelyeinek akár 47 százalékát is komolyan veszélyeztetheti az elkövetkezendő két évtizedben. A tanulmány módszertanát – amely a technológián belüli valószínű fejlemények és a munkahelyeken elvégzett feladatok összevetésén alapul – azóta néhány másik országra is alkalmazták. Az egyik ilyen tanulmány szerint az EU-ban található munka 54 százaléka nagy eséllyel automatizálható, miközben az angol központi bank vezető közgazdásza úgy látja, hogy az Egyesült Királyságban ez a szám 45 százalék körül van.

A riói lesz minden idők leg(tetszőleges dehonesztáló jelző)bb olimpiája: mást sem hallunk mostanában, csak ilyen és ehhez hasonló becsmérlő kijelentéseket. De igaz ez egyáltalán?

2016. augusztus 4. Idén eddig bírták a magyar klubcsapatok az európai kupákban. Harminckilenc nappal a válogatott utolsó belgák elleni meccse után még a csalfa remény is elszállt, hogy valami megmozdult a magyar fociban.

A NAV véletlenül lebuktatott egy korrupt fideszes képviselőt. Véletlenül, mert egy nagyösszegű adócsalásban nyomoztak és hallgattak le embereket, de végül egy uniós forrásokkal kapcsolatos korrupciós ügy nyomaira bukkantak.

Alig néhány napja csapott le újra az OLAF. Az unió csalás elleni hivatala megállapította, hogy ciklusokon átívelve árazták túl az épülő játszótereket, ahol a legjobb esetben homokozó, hinta meg mondjuk pár mászókaszerűség várta a gyerekeket. Sokmillió forintért. Ha ez lenne a legnagyobb baj, máris megkönnyebbülhetnénk. De nem ez a helyzet.

Margitot, Gyulát és az általuk nevelt három gyereket három nappal azelőtt értesítette a végrehajtó a lakáskiürítésről, hogy el kellett hagyniuk azt a székesfehérvári önkormányzati bérlakást, ahova néhány hónapja költöztek. Az önkormányzat egy telepfelszámolási program keretében költöztette át a családot, akikkel azonban csak néhány hónapra írt alá bérleti szerződést.  Székesfehérváron Margitékon kívül is még sok hasonló helyzetben lévő család él.

Interjúalanyunk aláírója volt annak a januári petíciónak, amihez 1128 professzor, egyetemi oktató és kutató csatlakozott, és amelyben felemelték hangjukat a török kormány agressziója ellen, emellett követelték a kurd területek elleni háború végét. Interjú egy Törökországot elhagyni kényszerült, névtelenséget kérő egyetemi szakemberrel.

Tavaly áprilisban jelentős többséggel fogadta el az Európai Parlament azt az állásfoglalást, amelynek köszönhetően augusztus másodikát a Roma holokauszt európai emléknapjaként tartják számon. Első olvasásra nem tűnik nagy dolognak ez a döntés, ám ha belegondolunk abba, hogy a II. világháborúban elhurcolt zsidó áldozatok emléknapját nem kellett 70 évvel a háború után, az EU intézményeiben több éven át kérvényezni, akkor igenis nagy lépésnek tekinthetjük az uniós képviselők ezirányú összefogását, és ezzel a kivégzett roma áldozatok láthatóvá tételét.

Az elmúlt hónapok, sőt az elmúlt egy év kutatásai - többé-kevésbé stabilan - rendre azt mutatják, hogy a lakosság 60 százaléka elégedetlen a kormány tevékenységével. A Medián legfrissebb kutatása szerint közel 70 százalék tartja korruptnak a Fideszt és a kormányt. Ugyanezen kutatás szerint a lakosság 20 százaléka tartja diktatúrának Magyarországot, 15 százaléka maffiállamnak, míg polgári demokráciának csak a lakosság 18 százaléka. A többi lehetséges válasz pedig a polgári demokrácia és a diktatúra közötti lehetőségként értékelhető leginkább. Ez az arány még durvább, ha a nem Fideszre szavazó állampolgárokat nézzük, ott csupán pár százalék tartja Magyarországot polgári demokráciának, míg az országot diktatúrának vagy maffiállamnak tartók aránya meghaladja az 50 százalékot.

Alig néhány napja derült ki, hogy a magyarok több mint fele azt sem engedheti meg magának, hogy akár csak egy egy napos belföldi pihenést megfinanszírozzon magának, vagy családjának. De akkor mégis mire tudunk költeni?