Egyszer szeretnék egy olyan országban élni, ahol ha egy politikus azt mondja, amit lehet az szabad, fülét farkát behúzva húz el a picsába. Nem azért vágyom erre, mert utálom a politikusokat, hanem, mert utálom ezt a mentalitást.

A politikusok az én képzeletemben még mindig államférfiként és államnőként élnek, akik példát mutatnak az embereknek, akik lehet bizonyos szempontból rosszak, de valamifajta felelősség vitte őket oda ahol vannak. A gond az, hogy bár minden frakcióból tudnék erre példát mondani, van már olyan frakció ahol csak 1-et 2-et, de az biztos, a többség mára felelősség nélkül ül a helyén. Erre volt kiváló példa az Index lézerblokkolós videója.

A videóban Boldog István olyan szürreális kereteket feszeget, minthogy lehet-e egy képviselő másodrendű állampolgár, és, hogy ami nincs tiltva azt szabad. Természetesen egy képviselőnek másodrendű állampolgárnak kell lennie, ha azt nézzük, milyen erkölcsi mércék vonatkoznak rá. Boldog úr viszont téved abban, hogy ha nem csalna másodrendű állampolgár lenne, hiszen sokan vagyunk még akik nem ügyeskedésből élnek ebben az országban, és mi se szeretnénk másodrendű állampolgárok lenni.

A lézerblokkoló használta nincs tiltva, de nem szabad használni. Ahogy gyors hajtani sem szabad. Mivel a lézerblokkoló hatása az, hogy emellett a rendőr nem tudja ellenőrizni gyorshajtasz-e, ezért ennek egy normális országban szabálytalanak kéne lennie, hiszen te ezzel az eszközzel kikerülöd, hogy szabályosan közlekedj. Azt meg ugye nem kell mondanom, hogy a gyorshajtást nem véletlenül büntetik…

Az a morál ami azt mondja, ami nincs tiltva szabad, azt mondja, hogy ameddig nem hoz valamire szabályt a parlament addig az becsületesnek számit. Például ameddig az uzsorára nem volt törvény hozva addig a 200%-os kamatra kölcsön adás tisztességes volt.

Ha valaki a tisztesség határát, nem saját magában kezeli, a saját felelősségét a törvényekre hárítja át, alapból nem tartozik a becsületes emberek közé. Viszont ha ez az ember úgy hárítja át a saját felelősségét, a törvényekre, úgy mondja azt, hogy szabad, - hiszen a törvény nem tiltja - hogy önmaga is törvényhozó, mindenki képzelje ide milyen jelzővel illetné őt.

A hatalom politikája szegényellenes. Az egykulcsos adó a szegényebbeket bünteti, a társadalom jobb módú tagjaihoz képest azzal, hogy míg a középosztály a jóléti kiadásaiból addig a szegények a megélhetésükből kell, hogy adózzanak. Az adójóváírás megvonása a 100 ezer forint alatt keresőktől havi 5-8 ezer forintos veszteséget okoz. A végtörlesztés, ami vagy a hitelképességet, vagy a nagyobb megtakarítást kívánja meg, nem vehető igénybe az igazi rászorulók számára, és akár a végtelenségig folytathatnánk a sort.

A hatalom ma több fronton is kriminalizálja a szegénységet, támadja a szegényeket. A hajléktalanságot, a közterületen alvást megpróbálják valami társadalom számára veszélyes tevékenységnek, a többséget zavaró élethelyzetnek beállítani, összemosva az utcán az életét élő csövest, – akivel találkozunk, és aki feltűnik, hiszen büdös és nem higiénikus – és az egyszeri hajléktalant, aki csak átmeneti állapotnak tekinti az utcán alvást a szálló, vagy a társadalomba való visszakapaszkodás közben. A rendszerváltáskor csak átmenetire tervezték a hajléktalan ellátás mai rendszerét, ez azóta se működik rendesen, de ahelyett, hogy a hatalom kezdene ezzel valamit, borzasztó pénzeket költ el kriminalizálásra, a megoldás helyett.

Többször is halhattuk az elmúlt időszakban a hatalom szájából, aki akar talál munkát magának. Pedig ez nem ilyen egyszerű. A munkakeresését akadályozhatja akár a távolság, a közlekedés hiánya, a képzettség hiánya, de azt is tudjuk, a munkavállalók is szívesebben alkalmaznak felső-középosztálybeli fehér állampolgárokat, mindig a szegények kapnak utoljára munkát. Egy 300 fős zsákfaluban élő ember nem fog munkát találni a falujában, az utazási költség pedig sokszor olyan magas, hogy nem is éri meg neki. De egy fiatal értelmiségi pályakezdőnek se rózsás a helyzet manapság. Az oktatási rendszer átalakítása csökkenti a mobilitást, az egyetemi állami férőhelyek drasztikus megvonása, gyakorlatilag 0-ra csökkenti annak az esélyét, hogy egy borsodi faluból diplomás kerüljön ki. És itt is folytathatnánk a sort.

Lehet azt mondani, hogy ezek az emberek maguk tehetnek a sorsukról, csak nem igaz, látni kell, hogy egy elszegényedett család egy hajléktalan ember sors mögött sosincs valami kollektív sors, itt egyéni életpályákról van szó. A jelenlegi több éve húzódó válságban pedig ezek az egyéni sorsok csupán egy hajszálon múlnak. Egy elvégzett, de ki nem fizetett munka, egy éppen csődbemenő váltakozóval. Egy kifutó váltakozói kölcsön, egy-egy rossz befektetés, egy válás könnyen odavezethet, hogy az ember nehéz helyzetbe, vagy akár utcára kerül. De a spirál akkor is működhet, ha csak felvettél egy kölcsönt ami háromszorosára emelkedett, miközben téged kirúgtak a munkahelyedről, és elfogytak a tartalékaid. Jelenleg releváns a mondat, bárkiből lehet hajléktalan, bárkiből lehet szegény ember.

Ezen a ponton pedig döntenünk kell magunkban, szolidáriak vagyunk az elesettekkel, szegényebbekkel szemben, szembenézünk-e azzal, hogy mint a társadalom tagjainak felelősségünk van, minden egyes honfitársunkért, vagy a taigetoszi utat választjuk, és azt mondjuk csupán egyéni felelősség létezik, hulljon a férgese?

A tegnapi nap során K.A. budapesti lakos kiment a nyolcadik kerület egyik terére (Rezső tér), és kissé koszos ruhában, egy kék ikeás zsákkal és két pokróccal felszerelkezve lefeküdt egy padra. A pad előtt elhelyezett egy táblát, amely pénz adományozására buzdított.

Nem sokkal ezután lakossági bejelentés érkezett a nyolcadik kerületi rendőrségre, melyben arról tájékoztatták a rendőröket, hogy egy szakadt kinézetű ember pénzt kért a járókelőktől ezen a környéken. 15 perc múlva meg is érkezett a hatóság, előbb egy kerületőrség feliratú kocsi formájában, melyből vigyorogva fotózták le a padon fekvő embert, majd odamentek hozzá.

Nem sokkal ezután megjelent egy rendőrautó is, így az erőszakot nem tanúsító K.A. bűneinek feltérképezése (padon fekvés, tábla birtoklása, nem felkelés) NYOLC hatósági személy energiáját és készenlétét vette igénybe. Végül az erőszakmentes ellenállást választó K.A. ellen szakszerűen jártak el, fejét letartva megbilincselték, majd két rendőr elhúzta a kerületőrség kocsijáig. Útja a rendőrkapitányságra vezetett, kb. este fél tízig ott is maradt.

Minden bizonnyal a nyolcadik a város legbiztonságosabb kerülete, hisz ha egy padon fekvő ember elleni eljárásra nyolc hatósági személy jut, olyan kiszállási idővel, amit drograzziák esetén se nagyon ér el a rendőrség, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nincs más, amivel tudnának foglalkozni. Vagyis a kerület kiemelkedően biztonságos, nem történik se lopás, nem lopnak kocsikat, verekedés, garázdaság sehol. A Rezső térre menet egy utcában gyors egymásutánban két helyen is törött ablaküveget láttunk a parkoló autók között, nyilván jókedvükben törték fel saját kocsijaikat a tisztelt lakosok.

A videón lévő időszámláló a bejelentéstől számolt időt mutatja.

KM: Kezdjük az elején: mit csináltál, amiért megbilincselve cipeltek el a rendőrök?

A Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért alapítvány tegnap többségi tulajdont
szerzett az egyik legnagyobb erdélyi napilapban, a kolozsvári Krónikában. Az alapítványról két dolgot lehet tudni, egyrészt arra címre van bejegyezve ahova a Lánchíd rádió, illetve a Magyar Nemzet, másrészt egy nappal hivatalos bejegyzése előtt már 250 millió forintos támogatást kapott a Szerencsejáték ZRT-től.

A Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért alapítvány vezetője az a Korda Éva Judit aki a Hír TV-t vezérigazgatója volt 2005-2007. Az alapítvány a kolozsvári Krónika előtt megvásárolta már Június 1-jén az Udvarhelyi Híradó Kft.-t. A kft. Ami az Udvarhelyi Híradót, a Csíki Hírlapot, a Vásárhelyi Hírlapot, a Gyergyói Hírlapot adja ki, illetve a Székelyhon.ro hírportált működteti. 

A Fidesz közeli vállalkozások nyomulása eddig is terítéken volt az erdélyi lappiacon, több újságot is felvásároltak lásd a fenti alapítványt vagy a Liszkay Gábor vezette Nemzet Lap- és Könyvkiadót, aminek tulajdonában van az Erdélyi krónika nevű hetilap, míg a kolozsvári Krónika részben eddig is a Hír Tv-ben érdekelt Inforg tulajdonában volt.

Az új alapítványra két dolog miatt lehet szüksége a Fidesznek, egyrészt a Bethlen Gábor Alap közel 4 milliárdos támogatási pénzét teljesen üzleti tevékenységet végző cégek nem, csupán bizonyos százalékig non-profit alapon működő alapítványok vehetik igénybe. Másrészt a tavaly december 11.-én bejegyezet Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért alapítványt december 10.-én (igen a döntés az alapítvány hivatalos bejegyzése előtt született) máris búsás 250 millió forintos támogatásban részesítette a Szerencsejáték ZRT.

A Fidesz erdélyi nyomulását, nem csak az új választójogi törvényben beteljesülő határon túli szavazati jog teszi érdekessé, hanem az is, hogy Romániában jövőre parlamenti választásokat tartanak majd, ahol a Fidesz és Tőkés László által gründolt Erdélyi Magyar Néppárt is meg kívánja mérettetni magát. 

Nem akarom, hogy a határon túli magyaroknak szavazati joga legyen a magyar választásokon. Nem bonyolult a képlet, élni, és élni hagyni. Még mielőtt valaki benyögné, hogy rohadtjudoeobolsevikfaszopógeciu jegyezzük meg, aktívan követem a nemzettársaim kinti politikai vitáit, számtalan határon túli magyart mondhatok ismerősömnek és barátomnak, igennel szavaztam az állampolgárságukra annak idején, és tavaly támogattam az állampolgárság megadását.

De pontosan ezért látom, hogy a magyar politika mennyi fölösleges kárt okozott a kinti magyarságnak. Én nem akarok beleszólni a kintiek ügyeibe, támogatom őket, de egyúttal tartom annyira felnőtt állampolgárnak, hogy a döntéseiket maguk hozzák. A magyar politika csak kárt csinál amikor beavatkozik a kinti pártpolitika életbe, amikor a magyarság egységes támogatása helyett, pártpreferencia szerint vonalakat húz.

Anno borzasztó szomorú voltam baloldali szavazóként, hogy leszavaztuk a kettős állampolgárságról szóló népszavazást. A Gyurcsány-kormány szépen ijesztgetett, hiába voltak ők többségben, és hiába kellett volna 2/3-ad bármilyen állampolgársági törvény meghozásához, itt is a belpolitikával foglakoztak, csatát akartak nyerni a Fidesz-es szemben. Elkurták, és a határon túli magyarság ügyét koncként dobták oda a Fidesznek.

Ennek pedig meg is van az eredménye, mára a Fidesz azt csinál a témában, amit akar, és a 2/3-ad felruházza őket, egy olyan törvényre, amire anno esélyük se lett volna, ha egyáltalán akkoriban ez felmerült.

Azt az öltetett tudom támogatni, hogy a határon túli magyarok dönthessenek a magyar állam őket érintő kérdéseiben, sőt ezt el is vártam volna az elmúlt 21 évben. Én Magyarországról nem fogom megmondani mi a jó nekik, a magyarországi választók preferenciái ne határozzák meg, mi történik a magyarsággal Szlovákiában, Romániában, Szerbiában, vagy Kárpátalján. 

Annál pedig nem látok károsabbat, hogy magyar politikusok a környező országokban kampányoljanak, hamis ígéreteket adva az ottani magyarságnak, hogy a kinti szélsőségesek, naponta húzhassák le a lepedőt az imperialista Magyarországról, a kinti kisebbség kárára.

De ahogy én is csak felületes információkkal rendelkezem, úgy tudom, ők is csak azokkal bírnak. Én is szívesen szavaznék a HÍD vagy az MKP jelöltjére, de nem tenném meg még ha lehetőségem is lenne rá, mert nem az én bőrömre megy a játék, és ugyanígy amikor egy határon túli magyar szavaz a Fideszre, Jobbik-ra, MSZP-re, LMP-re vagy másra, nem az ő bőrükre megy a játék. Aki áttelepült Magyarországra, aki itt akart élni, nehezen, de eddig is szavazhatott, és ez így is van jól. Ha majd én költözök, Szlovákiába én is szeretnék ott szavazni, de egyelőre nem, mert van közöm hozzá, de nincs felelősségem. Márpedig felelősség nélkül a szavazat csak egy behúzott iksz.

Csütörtök reggeltől péntek reggelig A Város Mindenkié hajléktalan és lakhatással rendelkező aktivistái virrasztottak a Józsefvárosi szabálysértési iroda előtt. A tüntetésnek két célja volt, egyrészt demonstrálni, van aki kiáll a hajléktalanokat sújtó intézkedések ellen, és a hajléktalanok mellett, másrészt megnézni mit csinál a rendőrség, megszámolni hány hajléktalant visznek be. Mi is velük töltöttünk pár órát.

„Tudod miért alszanak az utcán?”- kérdezte az egyébként a tüntetéshez odacsapódott civilben rendvédelemmel foglakozó aktivista. „Figyelj, én bementem az Előd utcai (nem 8. kerület- a szerző) szállóra megnézni milyen hajléktalanak, lenni, a bejáratnál csak annyit kérdeztek, van-e nálam bor, és a nálam – engedéllyel - lévő 8 milliméteres lőfegyvert simán bevittem, bármivel mehetem volna szamuráj kardig bezárólag.” „Minden hajléktalanszálló 110%-al üzemel, nem egy 5 négyzetméteres fekvő hely jutna neked, azt tudjad. De most figyelj! Lefeküdtem az Előd utcában aludni, 10 percen belül menekültem, mert a csótányok még hagyján, de a poloskák úgy csipkedtek, hogy nem lehetet, nem hogy aludni, de meglenni sem. Azt a 70 millió forintot, amit a szabálysértési irodára, a személyzetre és az ügyintézésre költenek, ha abból poloskát irtanának, már kevesebb ember lenne az utcán.” „Voltam több helyen, nem volt este, hogy ne lett volna balhé, volt, hogy 8-szor kellett kihívni a zsarukat, de nem arról van szó, hogy mindenki ilyen pár srác csinálja a balhét, de őket se tudják kiszűrni. Volt olyan, hogy egy arc kést rántott, egy cigarettatekerőért, te bemennél az értékeiddel, ami kevés van, egy ilyen helyre?”

A szabálysértési irodába bekísérteket elvileg csak az adatait kéne felvenni, de mégis 2-3 óráig tartják benn őket. Bent nincs WC, a hajléktalanoknak őrizet mellett kell kimenni, és az ugyanabban az épületben lévő, de az utcáról nyíló fülkébe, ha pisilniük kell. A kijövő embereket A Város Mindenkié aktivistái megkérdezték, hogyan kerültek be, mi történt bent és milyen bírságot kaptak, majd jogi tanácsadással és egy kis füzettel látják el őket mi a tudnivaló. Az aktivistákat láthatólag nem szeretik az itt dolgozó rendőrök, hajnali fél 1-kor például ránk szólnak, hogy ne lépjünk le az úttestre, mert az szabálysértés, majd egy másik rendőr 10 perc múlva kellemesen elgyalogol mellettünk az úttesten. Azt se engedték meg, hogy kifüggesszék a tüntetők a molinójukat, így azt két-két aktivista tartja váltva 24 órán keresztül, csak azért is.

Erőszak nem volt, némán, ellenállás nélkül maguktól battyogtak be a hajléktalanok a szabálysértési irodába, majd mentek el. Készségesek és kedvesek voltak az aktivistákkal, már-már büszkeségnek is mondanám, ami látszott rajtuk a kijövetel után, de valószínűleg csak örültek, hogy foglakoznak velük. Többen is ott maradtak virrasztani a hajléktalan és nem hajléktalan aktivistákkal. A büntetésük elsőre egy megrovás és pár napos kitiltás szokott lenni a kerületből, de már osztottak ki pénzbírságot is, másodjára viszont örök kitiltás jár.

Az iroda aminek célja a Józsefvárosi hajléktalanság felszámolása 24 órában üzemel. Éjszaka, csak hajnali 3 és 5 között nem hoztak be senkit, reggel 8-kor például egyszerre 5 embert. Állítólag volt olyan, hogy szálon lakó hajléktalant, de olyan is, hogy 7. kerületit hoztak be az irodába. Az is felmerült, hogy kvótára dolgoznak az iroda dolgozói, megadták nekik naponta hány hajléktalant kell vegzálni. Összességében egy nap alatt úgy 20-30 hajléktalan kap szabálysértési bírságot.

A „bekísért” emberek közül senki se tűnt a legendákból ismert maga alá hugyozó hajléktalanak, egyik se volt részeg, bár egyikőjük elismerte, bepiált kicsit és azért aludt el a Teleki téren a benzinkút mögött. Persze az is igaz patyolat tiszta egyikőjük se volt, de talán nem is ez az elvárás egy az utcán élő emberrel szemben, viszont látszott nem hagyták el magukat teljesen, legtöbbjükről meg se mondaná az ember az utcán, ő hajléktalan, csak azt, hogy szegény.

A kerületben körülbelül 830 férőhely van a hajléktalanellátó intézményben, míg körülbelül 2000 hajléktalan van regisztrálva. Egy ember elzárása körülbelül 8 ezer forintba kerül naponta az államnak, ez az összeg, ha hajléktalan szállón lakik a fenti körülmények között 3000 forint, míg lakhatási támogatással egy ember elhelyezése kb 1000 forint a hajléktalan aktivisták szerint. A kerületben jelenleg kb 500 önkormányzati lakás áll üresen, aminek fenntartására évente több millió forintot költ a VIII kerület. Ha az önkormányzat a hajléktalanok büntetése helyett, a lakhatásra, szociális ellátásra költene, ha a főváros is hasonlóképpen gondolkodna, közelebb jutnánk a megoldáshoz.

A képek a délután 6 órai demonstráción készültek.

Azt még a Nézőpont intézet se állítja, hogy a Fidesz nem saját magára írta az új választójogi törvényt, és ezt lassan olyan természetesnek vesszük, mintha tényleg az lenne. Pedig egy normális országban, egy, hatalmon lévő párt se tehetné meg ezt.

Sok mindent elmond a kormányzásáról, hogy elsőre fel se háborodunk, hogy a Fidesz magának kedvez a választójogi törvényben, és az is sok mindent elmond a Fidesz hatalmáról, hogy ezt meg is teszi. Persze, hosszútávon lehet, hogy a kormánypárt beleesik abba a csapdába, hogy ő jár rosszul ezzel a törvénnyel, de felháborodnunk most kell, hiszen egy aránytalan, a többpártrendszernek nem kedvező választási rendszert hoz létre a hatalom.

Ha minden marad Orbán Viktor szájíze szerint, akkor a Fidesz mesterségesen éleszti újra a kétpártrendszert, és teszi lehetetlené még inkább az új erők bejutását. A 21 napra lerövidített kopogtatócédula gyűjtés, szinte lehetetlen teher egy új szervezetnek ( de még a 3 másik pártnak is nehézséget fog okozni, bizonyos területeken), az 5%-os küszöb megmarad, az egyfordulós választási rendszer pedig arra ösztökéli a választókat, hogy hasznos szavazatot adjanak le, ne arra pártra szavaznak aki a legszimpatikusabb, hanem arra, aki az általa nem elutasított pártok közül a legerősebb. Melyik magyar állampolgár az, aki abban érdekelt, hogy ez a pártrendszer bebetonozódjon?

A Fidesz megtehette volna, hogy nem él vissza a hatalmával, persze nem lepődünk meg, hogy megtette, de nem felejthetjük el ezt, nem léphetünk ezen túl. Egy fél diktatúra kialakításában, egy demokráciába ágyazott egypártrendszerben, ez az első lépés. Az a hatalom, aki egy ilyen kormányzás mellett, amikor a kormányszóvivő az Estében cáfolja, amit a köztévé híradójában elmondott, talán nem saját maguk hatalmának bebetonozásával kéne foglakozni, hanem a kormányzással.

Ha ezt a törvényt, ebben a formában meghozza a Fidesz, nem lehet kétségünk demokratikus szándékaik milyenségéről, márpedig, hogy nincsenek.

Ahogy az index.hu is megírta, Dörner György lett az Új Színház igazgatója, kinevezését már Tarlós István is aláírta, így nyugodtan tekinthető akár végleges döntésnek is. Álszent lennék, ha azt mondanám, hogy a színházak, kultúrális intézmények és közfeladatot ellátó szervek élén négy évente történő személyi változások meglepnek: sajnos, ez egy hosszú ideje bevett gyakorlat az eddig hatalomra került kormánypártok eszköztárában; nem kellene így lennie, de lassan már megszoktuk/megszoktam.

Az előzményeket tekintve az eddig fennmaradt helyzet némileg meglepő: Márta István -  nem mellesleg a Művészetek Völgye alapító-főszervezője - 13 éve irányította a színházat, pártokon átívelő mandátummal. A Márta István alatti Új Színház működéséről csupán szubjektív élmények sora maradt bennem, noha el kell mondanom: a rendező úr a Művészetek Völgye körüli folyamatos siránkozás miatt eléggé ellenszenves alakká vált az években. 

Az egész helyzetben azonban mégsem az a megdöbbentő, hanem az, ahogyan Dörner György elnyerte a színház igazgató posztját. Dörner György pályázata - a linkre kattintás előtt érdemes letenni a kávét, teát a kézből és mély levegőt venni - mindenfajta szóbajöhető értékelési szempontot alulmúl. Stílusát nem lehet máshogy összefoglalni, mint a csontig benyálás művészetét a kurrens, népi romantikus nemzetieskedő kultúrdiskurzusnak.  A Művészeti Koncepció c. rész egy tizenötéves kamaszfiú gondolatai a "szocioliberális iga alatt nyögő magyarság"-ról, a globalizációról és úgy általában minden ide kapcsolható liberális fertőről. A tartalom nem meglepő, ha az ember kurucinfót vagy barikádot szemléz néhanapján, de ezzel színházigazgatói kinevezéséig jutni hajmeresztő teljesítmény.

Noha a magyar közéletben kevés károsabb dolgot ismerek az ún. megélhetési rettegőknél, de a dokumentumot olvasva akaratlanul is azok a pillanatok jutnak eszembe, amikor a nemzetszocialista Németország propagandatevékenységét vettük történelemórán. 2011-ben a hátország - az Új színház új neve ez lesz majd -, az egészséges nemzetvagy kommunista métely igazán keményen hangzanak egy kulturális szolgáltató intézethez kapcsolódó szakmai anyagban.

A szerző kijelenti, hogy "lényegében Budapestnek nincs nemzeti színháza", és kár is lenne felütni az Alföldi Róbert jó rendező-e vagy sem diskurzust, de az, hogy a szerző konkrétan semmibe veszi az 1837 óta létező magyar Nemzeti Színházat, az összes, felbecsülhetetlen kultárális értékével együtt, elég szánalmas tény. A Csurka István művészeti pártolása mellet dolgozó Dörner György a mai napon nekikezdett valami nagyon fontos lerombolásába: így a mai nap nem csupán az aradi vértanúk emléknapja vagy Steve Jobs halála miatt gyásszal teli, hanem az Új Színház romba döntésének első napja is.

A napokban olvastam el, Stéphane Hessel, Háborodjatok fel, című kiáltványát, a könyvről annyit kell tudni, nagyban hozzájárult a Spanyolországi százezres tüntetésekhez, és Franciaországban több milliós eladásszámot produkált. Nekünk is van miért felháborodni, kiállni! 

arra szólítjuk fel az ifjabb nemzedékeket, hogy keltsék életre és adják tovább az Ellenállás örökségét és eszméit. Vegyétek át a stafétabotot, háborodjatok fel! A politikai, gazdasági, szellemi vezetők és a társadalom egésze nem adhatja fel, és nem hagyhatja magát megfélemlíteni a pénzügyi piacok békét és demokráciát fenyegető nemzetközi diktatúrájától.
Azt kívánom valamennyiőtöknek, kivétel nélkül mindenkinek, hogy legyen meg a saját indítékotok a felháborodásra. Ez nagyon fontos. Amikor valami annyira felháborít titeket, ahogy engem felháborított a nácizmus, akkor felébred bennetek a küzdőszellem, és erőssé, elkötelezetté váltok… Azok a jogok, amelyeket az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1948-ban megfogalmazott, mindenkit megilletnek. Ha olyan valakivel találkoztok, aki nem részesül belőlük, emeljétek fel a szavatokat az érdekében, és segítsetek kivívni nekik e jogokat.

És én most felháborodtam. Amikor a VIII. kerület az én kerületem polgármestere, uszító módon, és teljesen értelmetlenül, megoldást nem keresve megy neki a hajléktalanoknak. Gyakorlatilag a legrosszabb szovjet és náci korokról olvastam olyat, amit most ő csinál.

Engem felháborít ha a polgármester azt mondja: „Ha nem szorítjuk ki a hajléktalanokat a közterületekről, akkor ők szorítják ki a józsefvárosiakat onnan”  Nincs vagy-vagy, a hajléktalan nem az ellenségem, én nem kértem semmilyen politikust, hogy élethalálharcot vívjon értem a hajléktalanok ellen, de kérem a politikusokat, rendezzék ezt a helyzetet, pogromok helyett.

Engem felháborít, ha a VIII. kerületbe plusz rendőröket vezényelnek, a fővárostól, hogy napi 24 órában a hajléktalanok bírságolásával foglakoznak, ha felmelik a bírság határát, ha az ország legszegényebbjeit, bünteti az állam.

Engem felháborít ha erre 20-30 millió forintot átcsoportosítanak, az adófizetők pénzéből, hopgy külön bírságolási irodát hozzanak létre, miközben a lakhatási támogatási pénzekből pedig elvonnak.

Engem felháborít ha a kövön üldögélést bünteti a rendőrség, és a koldulás minden formáját, még a ráutaló magatartást is büntetnék, miközben a kerület nem akar pluszban költeni semmilyen szociális szolgáltatásra!

Engem felháborít ha a polgármester, ezzel foglakozik 24 órában ahelyett, hogy a várost vezetné, ahelyett, hogy rendbe hozná az utakat, szociális biztonságot teremtene, egy élhető kerületet.

Engem felháborít, hogy mindeközben a polgármester semmit nem tesz a kerületi mutyik ellen, hogy ő maga is lepaktál az előző városvezetés tagjaival, hogy a váltás helyett, még undorítóbb politikát visz, mint eddig bárki is a kerületben!

Engem mint kerületi polgárt, kurvára felháborít ez az egész, és nem gondolom azt, hogy az megoldás, ha az egyik kerületből a másikba tolják a hajléktalanokat, folyamatosan molesztálásnak kitéve, esélyt se adva arra, hogy integrálódjanak a társadalomba, írmagját is kiirtva annak az esélynek, hogy dolgozzanak és adót fizessenek, és ennek egyetlen oka, hogy szegények!

Nekem elegem van abból, hogy polgármesterem, és országgyűlési képviselőm a szegényeket bünteti, az így is keveset kereső rendőrök nyugdíját visszamenőleges megvonja, csökkenti a közmunkáért fizetet bért, az én fizetésemet az adójóváírás megvonásával 9 ezer forinttal kurittja meg miközben ez nem így lenne ha adót csalnék, amivel alapból is többet keresnék. Én hányok attól, hogy munkahelyet nem tud teremteni, így közmunkára küldi azokat akiket előtte ő folyt meg. Én gyűlölöm azt, hogy ezután felváltva a szegényeket és a bankokat szidja, ahelyett, hogy a devizahitelesek ügyében felvállalná a mindenkori állam hibáját. Hogy stadiont épít fel, a szociális ellátó rendszert pedig le.

Elég volt! Mindanyiunknak megvan a felelőssége, hogy ezt megállítsuk. Ma például kimegyek tüntetni 3-kor a józsefvárosi önkormányzat elé, aztán 6-kor a rendőrség elé, és lehet először csak 10-en leszünk, de ha ez titeket is felháborít leszünk 100-an, majd ezren és végül elsöpörjük, ha máskor nem, legkésőbb 2014-ben ezt a kormányt, a politikának pedig végképp megüzenjük, és ez a legfontosabb, nem lehet mindig a szegényeket büntetni! 

Tegnap jelent meg a nyilvánosság előtt az alábbi papír, ami szerint kövön való ücsörgés miatt szabálysértési eljárásra köteleztek egy hajléktalant. Emellett az is kiderült, hogy a Józsefvárosi rendőrség 24 órás ügyeletben üldözi a hajléktalanokat, és plusz 50 fős erősítést kért ehhez a fővárostól.

Tegnap 6 órakor ezért egy magányszemély tüntetést jelentett be a VIII. kerületi önkormányzati hivatal elé, aznap este 8 órára. Mi is ott voltunk a helyszínen, ahol a rövid időtartam ellenére, csaknem 60-an gyűltünk össze, hajléktalanok, civil aktivisták, járókelők, fiatalok, és helyi lakosok.

Az elhangzott beszédekben többen tarthatatlannak minősítették, hogy miközben több tízezres nagyságrendű üres lakás - köztük több ezer önkormányzati tulajdonú - van a fővárosban, és a hajléktalanszállókra még a legnagyobb fagyokban is több ezren nem férnek be, a döntéshozók tovább büntetik a legelesettebbeket. Szintén visszatérő elem volt, hogy mivel a börtön egy napi költsége 8000 forint, stabil albérlettámogatással viszont nagyjából napi 1000 forintból méltó lakhatáshoz lehet segíteni a rászorulókat, így az egész társadalomnak közös érdeke lenne a szociális segítségnyújtás. "Nem akarom, hogy az adómat ártatlan emberek börtönbe zárására költsék!" mondta az egyik szónok. Az eseményen két olyan ember is felszólalt, akik állításuk szerint maguk is hajléktalanként élnek: "A politikusok mindig próbálják szembeállítani a hozzánk hasonló, rendesnek tartott hajléktalanokat a szerintük antiszociálisakkal és a többi emberrel. Pedig minden emberben közös, hogy szüksége van egy helyre, ahol élhet, és minden hajléktalanban közös, hogy nincs hol lakniuk. Mi csak annyit szeretnénk, mint mindenki: ártatlanul bűnhődés helyett egy esélyt az emberi lakhatásra." 

Az egyik utolsó vélemény szerint ez a probléma nem csak Kocsis Máté polgármesterről, nem csak a kerületről és nem csak a hajléktalanságról szól. "A Fidesz gyakorlatilag teljhatalommal kormányoz, ők irányítják a legtöbb önkormányzatot is, minden lehetőségük meg van rá, hogy kezeljék a fokozódó lakhatási és szociális válságot. De az oktatási, gazdasági és szociális politikájuk egyaránt arra épül, hogy aki szegény, az bűnös, büntetni és fegyelmezni kell. Mindig lesznek legszegényebbek, akiket főbűnösként lehet kezelni, és ránk is bármikor sor kerülhet. Éppen ezért nagyon fontos, hogy egyre jobban odafigyeljünk az éppen támadás alatt álló hajléktalan emberekre, és ne hagyjuk, hogy meghurcolják őket!" hangzott el. 

Aztán átsétáltunk a VIII. kerületi rendőrkapitányság elé, és ott is kántáltunk kicsit. Végül megbeszéltük, ha kell, újra mozdulunk, és sms elérhetőséget cseréltünk, hogy gyorsan tudjuk értesíteni egymást. Egy biztos, mi legközelebb is ott leszünk, mert még a szegény emberek is Magyarország állampolgárai, és csak azért mert kevesebbet keresnek, rosszabb a megélhetésük a jogaikat nem vehetik el tőlük.

fotók: Márkus Anna