Szily László egy újságíró, akinek a stílusbravúrja abban áll, hogy végtelenül egyszerűen és offenzív módon fogalmaz meg dolgokat, amiket mindannyian szoktunk így gondolni, csak többnyire szégyellnénk így beszélni a nyilvánosságban. Ulrike Meinhof egy újságíró volt, akinek a stílusbravúrja abban állt, hogy hideg és kemény hangon, politikai szóviccekkel tűzdelve, kegyetlen következetességgel kérte számon a hatvanas évek Nyugat-Németországán a demokratikus működést, a társadalmi igazságosságot és a náci múlttal való szembenézést. Ulrike Meinhof tizenévnyi újságírás és mozgalmár munka után terrorcsoportot alakított. Szily László pár napja különösebb variálás nélkül gyilkosként írta le Meinhofot, aminek viszonylag kevés köze van bármilyen valósághoz.

„…szüntelenül szem előtt tartja, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti: ezért az emberi szabadság minden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogvatartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás, s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha az rögtön nem lehetséges, magában is fellép.” (Bibó István: A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata)

Nem tudom, Pásztor Albert tisztességes vagy tisztességtelen, bűnös, ártatlan vagy áldozat-e, nem tudom, rasszista-e, nem tudom, ki ő, milyen élete volt, mi alakította véleményét. De azt tudom, a gyanú árnyéka ott lebeg felette, hogy nem kívánja a társadalom minden tagját egyenlő elbírálásban részesíteni.

Pásztor Albert (Fotó: Nol.hu)

Jó néhány napja az ellenzéki pártok és megmondó embereik egy része azzal tölti az időt, hogy magyarázatot adjon Pásztor Albert jelölésére. Tegnap Eörsi Mátyás az ATV-ben már a romabűnözésről mint fogalomról beszélt. De még mindig nem hallottunk egy szót sem arról, milyen politikát kínál az elmúlt hét politikai fordulata, és hogyan akarják ezek a pártok megoldani a cigány és nem cigány magyar állampolgárok problémáit. Tehát a lényegről, arról, ami egy politikusnak a feladata lenne, nem beszél senki.

Az avasi teadélután (Forrás: Propeller.hu)

Mindenek előtt szögezzük le, hogy ebben a rövid bejegyzésben nem kívánjuk a felvetett kérdés minden aspektusát tárgyalni! Sőt. A címben jelzett probléma számunkra itt és most tulajdonképpen a fiskális (költségvetési) föderalizmus szükségességének vagy éppen szükségtelenségének kérdését rejti. Aki arról szeretne olvasni, hogy miért jó / nem jó a nemzetek / kultúrák / külpolitika / stb. egyesülése Európában, az kattintson máshová, aki viszont arra kíváncsi, hogy van-e érvünk az Európai Unió, illetve az Európai Monetáris Unió[1] „továbbfejlesztésére”, valódi közösségi költségvetés létrehozására és költségvetési politikára, nos nekik írtuk ezt a cikket.

A nagyobb sporteseményekről, Európa- és világbajnokságokról, az olimpiákról szeretünk úgy gondolkodni, mint a béke szigeteiről, ahol a társadalmi problémákat felváltja a gyermeki öröm, a felhőtlen szurkolás, a közösséghez tartozás, a „közös” siker élménye. Ehhez hozzásegít a mindent ellepő marketing kampány, a társadalmi nyomás, a kinek drukkolsz, az ugye nézed a meccset, és a kocsmázások alatt a képernyőre tapadó üveges szempárok látványa. Míg a felcsúti stadionon felháborodunk, és mémeket osztunk meg arról, milyen jó lett volna, ha az arra költött forrásokat nem házi stadionra és a Közgép vezetőinek állami eltartására költené a kormány, hanem például oktatásra, szociális ellátásra, úgy abban az esetben, amikor ezek a folyamatok külföldön zajlanak le, ezek a gondolatok fel sem merülnek. Pedig az olyan nagyszabású sportesemények, mint az olimpiák, világbajnokságok, amelyek heti néhány órás kikapcsolódást jelentenek a kedves tévénézőnek, komoly társadalmi károkkal járnak, függetlenül attól, hogy latin-amerikai, európai vagy ázsiai országokban szervezik azokat.

A szombati Pride óta a magyar média három dologgal foglakozik. Az "őrült" érpataki polgármesterrel (akit viccesnek tartani pont olyan mókás mintha a te házadra dobnának molotov koktélt), a papnak öltözött Pride-résztvevővel és az agresszív biztonsági őrrel.

Mindeközben arról alig esik szó, hogy szivárványos zászlót égető, a felvonulókat gyilkossággal fenyegető, rendőrökre támadó, szabálysértések garmadáját elkövető nácik nagy részének (és az értelmezés kedvéért, mi náciknak hívjuk azokat, akik embertársaik kiírtására buzdítanak, azért, mert azok egy kisebbséghez tartoznak) a haja szála se görbült.

A 7-10 ezer felvonulóból a híradások az egy provokáló papot emelik ki. A kamionra felmászó nácit áldozatnak állítják be, miközben amit ő tett, az ugyanolyan elítélendő, mint az őt megrugdosó biztonsági őr tette. A bulizók, a békés tüntetők, és a nácik már kimaradnak a vasárnapi és hétfői híradásokból, és lényegében a média nagy része úgy tematizálja a történteket, mintha a menetet támadók lennének az áldozatok, a félbolond polgármesterrel és a szegény nácival az élen.

A Kettős Mérce úgy értesült, a rendőrség tudott arról, hogy az Oktogonnál provokáció készül a Pride egyik kamionja ellen. Mint ismert, egy ellentüntető felmászott a kamionra, majd összeverekedett a biztonsági őrökkel, akik közül az egyik megrugdosta.

A nyittotakvagyunk.hu videóján az esetnél a helyszínen álldogáló rendőrök

Miskolcon az ellenzék Pásztor Albert volt rendőrkapitányt jelöli polgármesternek. Míg az Együtt-PM országos szervezete jelezte vétóját a volt kapitánnyal szemben, addig helyi szervezete támogatja a jelöltséget, ahogy a DK és az MSZP helyi és országos szervezete is.

„Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy az ilyen erőszakos jellegű közterületi rablások elkövetői cigány emberek. Igazából Miskolcon azt kell, hogy mondjam, hogy legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az ő részük" - mondta Pásztor 5 éve.

A Greenpeace Magyarország és a Levegő Munkacsoport napelemes demonstrációt szervezett  tegnap este az Ökotárs Alapítvány mellett. 23 zöld szervezet nyilatkozatban állt ki a civil társadalom függetlenségéért. A Greenpeace szerint létezik, urambocsá, kívánatos a pártfüggetlen, politizáló civil. Ezzel, a földművelésügyi miniszter vélhetően nem ért egyet, mivel a héten kirúgta Móra Verát, az Ökotárs vezetőjét a Génbizottságból.