Orbán Viktor Tusványoson elmondott irányadó beszéde nem elsősorban a liberális demokrácia elvetése miatt, hanem az új világrendről alkotott fantazmagóriája miatt rémületes. Egy olyan országban beszél munkaalapú társadalomról, ahol lényegében nincs munkavállalói érdekképviselet, kifilézték a munkavállalói jogokat, és az ország közel fele nem is álmodhat munkáról.

(Fotó: Hír24)

Sok mindenről beszélt Orbán Viktor Tusványoson: illiberális demokráciáról, munka alapú államról, idegen érdekek szolgálatában álló civilekről és arról is, hogy minden megtörténhet. (Ez utóbbit igazolja, hogy buktuk a vízilabda EB aranyat – nem hittem, hogy megtörténik, mégis megtörtént –, azért szép volt ez így is fiúk és lányok, köszönjük!)

A miniszterelnök általában és alapvetően szívesen fűz fel mindent a ’nemzet’ fogalmára, ami nem meglepő, elvégre konzervatív (mármint illiberális konzervatív) politikus lenne, vagy mi a szösz. Ráadásul közép-európai, ahol - mint tudjuk - a nemzeti jelzőnek – úgy tűnik - mindent igazoló ereje van a jobboldalon (lásd még Trianon). Nemzeti együttműködés, nemzeti érdek, nemzeti dohánybolt. A nemzet mindenek felett.

Az izraeli-palesztin konfliktus újabb tragikus fejezete esetleg fordulóponthoz érkezett a hétvégén: a vasárnap éjszaka ülésező ENSZ BT azonnali és feltétel nélküli tűzszünetet kért a felektől. A korábban, szombat reggeltől 12 órára meghirdetett humanitárius célú fegyvernyugvás 24 óráig sem tartott, de lehetőséget adott a gázaiaknak, hogy visszatérjenek házaikba, és mentsék, ami menthető – néhányuknak csak most nyílt módja rá, hogy a romok alól kiszabadítsák családtagjaik holttestét. A palesztin egészségügyi minisztérium adatai szerint majd 1150 a halottak száma; Izraelben pedig 3 civilt öltek meg a Hamász rakétái és 42 katona esett el a harcokban. (A napokban Ciszjordániában is újabb halálos áldozatokkal jártak az utóbbi évek leghevesebb tiltakozó megmozdulásai.) 

A 3 héttel ezelőtt, július 7-én indított szárazföldi offenzíva kezdetén a közvéleménykutatások szerint az izraeliek többsége támogatta a hadműveletet; ahogy általában is igaz, hogy az országban kisebbségben vannak azok, akik úgy gondolják, a konfliktus enyhítéséhez az izraeli politikának is változnia kellene. Közéjük tartozik Jehuda Saúl, az izraeli hadsereg volt tisztje, aki a Breaking the Silence nevű, a hazájuk honvédelmi stratégiájával kritikus ex-katonák egyesületének egyik alapítója. A Le Monde napilapban múlt héten megjelent tribünjének fordítását közöljük.

A miniszterelnök Tusnádfürdőn újra a politikai látnok szerepében tetszelgett. Azon túl, hogy véget vetett a kettős beszédnek, és végre kimondotta kormányzásának célját, egy új, "illiberális állam" szervezését, azt is bebizonyította, egyáltalán nem érti, vagy nem akarja érteni, merre is halad a világ.

(Fotó: Facebook.com/Tusványos)

Az a szerencse ért ezen a nyáron, hogy néhány hétig Tel-Avivban tanulhatok. Indulás előtt nem számítottam arra, hogy ittlétem alatt az események ilyen drámai fordulatot vegyenek. Röviden, a helyzet a következőképp néz ki: a közelmúltban három izraeli gyereket gyilkoltak meg a Gázai övezetben, ennek nyomán pedig izraeli szélsőségesek elraboltak és élve megégettek egy ciszjordániai palesztin fiatalt. Az izraeli kormány állampolgárainak meggyilkolásával a Hamaszt vádolta, a palesztin ifjú megölése után ez utóbbi pedig rakétatámadásokat indított izraeli célpontok ellen. A Gázai övezetből érkező rakéták túlnyomó többségét az izraeli rakétavédelmi pajzs semlegesítette, ám a védekezésen túlmenően a válaszlépések sem maradtak el, ellenkező irányba kilőtt rakéták formájában. A konfliktus első napjaiban Izraelnek nem kellett áldozatokkal számolni, Gázában viszont számos ártatlan civil is életét veszítette. A végeláthatatlan kölcsönös vádaskodás és „rakétaváltás” után a tel-avivi kormány a szárazföldi beavatkozás szükségessége mellett döntött, a Hamasz földalatti alagútjainak felszámolását nevezve meg stratégiai célkitűzésként. A harmadik Intifadának, az Izrael területén élő arabok felkelésének lehetősége is felmerült ezeknek a napokban.

(Fotó: 444.hu)

"…a kisebbségi nemzettársainkkal nem megy az együttélés. Ennyi.” (Pásztor Albert)

“…betelepült az Avasra egy jelentős számú cigányság. Olyan emberek, akik szerintem maguk sem akarnak ilyen helyen lakni, igényük nincsen rá. Eszükbe sem jut, hogy ott majd hitelt kell törleszteni, közös költségekhez hozzá nem fognak járulni. Abban nem gondolkodnak, hogy itt már együtt kellene élni más, konszolidált életvitelű helyi lakosokkal…"

Képzeljük el, hogy valaki betörte az ablakunkat, és bírósághoz fordulunk kártérítésért, mert azt olvastuk a polgári törvénykönyvben, hogy aki másnak jogellenes kárt okoz, köteles megtéríteni, és mi ennek alapján szeretnénk megkapni a károkozótól az üvegezés árát. Sőt, esetünkben ezek a feltételek fennállnak: van jogellenesség, van kár, aminek az okozása ráadásul felróható is. A bíróság azonban elutasítja a keresetünket egy olyan ítélettel, amelyben nem szerepelnek a kár, a jogellenesség és a felróhatóság fogalmai sem. Mit gondolnák a döntéséről, annak meghozatala során mégis mit alkalmazott a bíróság? Egy dolgot meg tudnánk állapítani: a törvényt biztosan nem.

Nemrég jelent meg egy táblázat, mely a különböző szakmák átlagbéreit veszi sorba. Ennek alapján, Magyarországon 2013-ban a 17. legjobban fizetett szakma, valamivel több, mint 600 ezer forint bruttó átlagfizetéssel, az érdekvédelmi vezetőé.

(Fotó: Flickr/xpgomes12)

Az atomenergia és a megújulók között nemcsak munkahelyteremtés és fenntarthatóság szempontjából drámai a különbség, hanem a korrupció szempontjából is. A megújulókra épülő, fenntartható rendszer ugyanis nem üzemeltethető úgy, hogy egy-két állami monopólium kontrollálja az energiára költött pénzünket. Még Magyarországon sem. Vagy-vagy. Minden bizonnyal ez az egyik fő oka annak, hogy az EU-ban valószínűleg Magyarországon terjednek a leglassabban a megújulók, és ez az oka annak, hogy a kormány nem sajnálja a pénzt, a józan észt, de még a szabadságharcos imidzsét sem, és a Roszatommal akar atomerőművet építtetni.

fotó: Greenpeace

A festői bánki tónál idén is megrendezésre kerül a meglepő nevű Bánkitó fesztivál, amelynek szlogenje idén a Szakadj ki. Mi is megpróbálunk kiszakadni a folyamatos napi politikai csatákból, és három programot viszünk le a Fesztiválra, a Bánkgyöngye Panzió belső termébe és a Polgármesteri Hivatalba. Gyertek el!