A kettős mérce elemzése szerint Fodor Gábor megszerezheti az ügyvivői testület támogatását. Biztosan támogatja az ügyvivői testületben Béki Gabriella, John Emese, Gulyás József, Csőzik László, Szent-Iványi István. Kóka Jánost viszont csak Kóka János és Wittinghoff Tamás támogatja. A mérleg nyelve Demszky Gábor, Horn Gábor, Gusztos Péter, Eörsi Mátyás és Világosi Gábor lehet. A döntésekhez 7 szavazat kell, de a függetlenek közül többen is Fodor Gábor értékrendjéhez állnak közel. Nehéz időszak áll Fodor előtt, mivel meg kell szereznie az üt támogatását, ehhez kompromisszumok kellenek, amiben elveszhet Fodor igazi erénye, a hitelesség. Vigyázz Gábor!

update: Az index hülye, Gusztos és Eörsi Mátyás nem Kókista. Gusztos nem is volt az, ők függetlenek, Világosi Gábor pedig nem elkötelezett Kókista.

Gábor nyert. Két szavazattal hagyta maga mögött Jánost, akiről az SZDSZ-es évkönyvek valószínűleg csak tőmondatokban fognak megemlékezni. Hiába állt ki János mellett Dörmögő Dömötör, ez a kedves maci, aki hat éven át koptatta az elnöki széket és a koalíciót. Jánosnak most el kell fogadnia a jó és konstruktív vesztes szerepét, fel kell állnia Gábor mellé a pódiumra és jó képet kell vágnia ahhoz, hogy rövidke elnöklését kudarcnak nevezik.

Aztán persze további nehéz pillanatok következnek, hiszen Gábornak a sikeres pártkozmetikázáshoz még az ügyvivők között is többséget kell szereznie. E pillanatban is zajlik a szavazás, amely könnyen kihúzhatja Gábor alól a szőnyeget. Pedig neki nagy tervei vannak: "hiteles és nyitott" SZDSZ-t szeretne, amely visszatér a rendszerváltó gyökerekhez, és a szabadságszerető emberek olvasztótégelyeként működik.

E terv megvalósításához Gábornak most végre lehet elegendő muníciója. Népszerűsége, mondhatni, töretlen, a jobboldal pedig deklaráltan őt tekinti a leghitelesebb, párbeszédre leginkább fogékony liberális politikusnak. Most talán számukra is itt van a változás esélye.

Merthogy Gábornak, akárcsak a FIDESZ 2006-os kampányának vagy épp a Demokrata elnökjelölt Barack Hussein Obamának, a Változás a jelszava. Ami, ne tagadjuk, igencsak ráférne a magyar liberalizmusra.

Pár videó az elnökválasztás reggelére.

Egy a kókistáknak:

a nyíllal lehet lejjebb görgetni

Így a liberális elnökválasztás előtt érdemes lenne meghatározni, mit jelent Magyarországon az SZDSZ és a liberalizmus.

Az elmúlt 12 év SZDSZ-vezetése elérte azt, hogy a hajdanán sokszínű liberális pártból annyi maradjon: neoliberális.

Van egy HVG videó, ahol megkérdezik, mi a liberális szó jelentése, szemezgessünk csak: „Szabadelvűség határok nélkül”” abszolút a versenyt helyezi előtérbe”” túlságosan nagy szabadosság vagy a másik értelmezés az újra törekszik”” legalizálni akarják a marihuánát abortusz pártiak és támogatják a homoszexuálisok házasságát (ezt ő láthatóan negatívnak gondolta)”, és ezen kívül sok-sok nem tudom. Vagy nem tudja mi az, vagy a negatív sztereotípiák jönnek elő. A párt dolga az, hogy ezt megváltoztassa, meghatározza láthatóan, hogy mi a liberalizmus fogalma, és elmagyarázza az embereknek.

Ennyi maradt a sokszínű liberalizmusból. Az SZDSZ vagy az elődje, a szabad kezdeményezések hálózata abszolút baloldali tömörülés volt, szociáldemokraták, marxisták, szociálliberálisok, zöldek és konzervatív liberálisok fértek meg benne. Ebből maradt a neoliberális, meg a szabados. Vegyük észre, ma Magyarországon a liberalizmus szitokszó lett, elvesztette sokszínű tartalmát. Hol a szolidaritás, az emberi jogok tisztelete, az alternatív körök keresése? Utóbbiról kérdezzük talán a budapesti és a IX. kerületi SZDSZ-t.

Az SZDSZ-nek újra meg kell töltenie tartalommal ezt a fogalmat.

Erre Kóka János nem képes, újra, és újra a gazdaságpolitikai liberalizmust (neoliberalizmust) veszi elő. Amit Magyarországon senki nem akar hallani, mert ez egyenlő lett a megszorításokkal és a szegények sanyargatásával az elmúlt években.

Az SZDSZ-nek nem szabad erről beszélnie. Nem szabad az SZDSZ-nek erről szólnia.

A 80-as évektől kezdve a magyar állam nem tudja fedezni a jóléti kiadásokat, a második olajválság és az egyre nagyobb hitelterhek alatt recseg-ropog a gazdaság. Megjelennek a földalatti alternatív mozgalmak, a politikában (77-től szamizdatok, SZETA, Beszélő) és a kultúrában (Bizottság, URH, Trabant, CPG, Kontroll, szentendrei festők, korábban Halász Péter). Amiről még nem beszéltünk, és a legfontosabb ezek közül, az a Beszélő.

A Beszélőt 1981-ben alapították (többek között Kis János, Kőszeg Ferenc, és a SZETA köre, Petri György, Nagy Bálint, Haraszti Miklós, Eörsi János, TGM.). Célja a demokratikus elenzék nézeteinek ismertetése és a SZETA rendezvényeinek előkészítése volt, az írók egy része saját nevén, egy másik pedig álnéven publikált (pl.: Ada Pál=Pető Iván, Csonka Dénes=Bauer Tamás, Fényes Elek=Rainer M. János, Kovács Eszter=Szalai Erzsébet, Magyar László=Lengyel László, Rikárdó Dávid=Bokros Lajos).

A beszélő az addigi szamizdatoktól a periodikusságban tért el, ehhez szükség volt a francia szakszervezettől kapott stencilgépre, a géphez viszont csak a stencli papír volt jó. Ezért Nagy Bálint, aki szintén a beszélő szerzője volt, KISZ bizottsági tagnak kiadva magát járt a stencil papírért. Ezt ki kellett szállítani Orosz István dunabogdányi lakásába, ahol ő kinyomtatta a lapot, és aztán ezt Demszky Gábor befuvarozta pestre. Ezek az emberek 10 éven át nem buktak le.

Méghozzá úgy, hogy az állambiztonság folyamatosan figyelte és vegzálta őket, többüket is letartoztatták, de a Beszélő a rendszerváltásig üzemelt.

1987-ben jelent meg a Beszélőben a társadalmi szerződés, melynek első mondata „Kádárnak mennie kell” szállóigévé vált. És láss csodát, Kádár egy év múlva már ment is. A cikk programterv volt a demokratikus ellenzéknek, a Beszélő körtől. Különböző társadalompolitikai ajánlásokat tartalmazott a rendszer jobbá tételére. Írói Solt Ottília, Kis János, Haraszti Miklós és Kőszeg Ferenc volt. A mostanában gondoltakkal ellenben a beszélő két fő témája, amiről minden számban megjelent valami, az Erdély és 56 volt.

De ezelőtt, még 1985-ben tartották a Monori találkozót, ahol egy csapatban játszottak a későbbi MDF-esek és SZDSZ-esek. Négy előadó volt, Csurka István, Csoóri Sándor, Bauer Tamás, és Kis László.

88 március 15-én tüntetést tartott a demokratikus ellenzék a Batthyány örökmécsesnél, ahol Demszky Gábor mondott volna beszédet, de sajnos előbb lecsukták, aztán TGM következett volna, de sajnos őt is elvitték a rendőrök. Majd többen is próbálkoztak, de a rendőrség végül feloszlatta a demonstrációt.

88-ban választásokat tartottak, ahol a rendszer engedélyezte a kettős jelölést, azaz két jelölt indulását, az 5. kerületben Rajk László indult volna, ha a jelölését pár munkásőr nem akadályozza meg. Itt tűnt fel egy fiatal, alacsony srác, aki a munkásőr sereg közepén ütemes választási csalás, választási csalás skandálással hívta fel magára a figyelmet.

Folytatás következik.

Minap az Ifjú Humanisták oldalán jártamban-keltemben bukkantam erre az írásra. Nem mai darab, testvérek között is megvan már egy hónapos, csak sajnos eddig nem voltam rendszeres olvasója az oldalnak, mea culpa. A cikk egy kis összefoglalás erről az egész antifa-Andrassew-gój dologról, Steve szemszögéből. Tetszett, jó kis írás, ami viszont igazán meglepett, és zavarba ejtett, az egy linkelt felhívás a Gój Motorosok oldaláról, a cigánykérdés megoldásának ösztökélésére, de nem dunábalövéssel, meg takarodjanakindiábazással, hanem társadalmi párbeszéddel, áldozatvállalással, cigány gyermekek segítésével. Mi van? Pontosan ez. Csak néztem ki a fejemből. Nem tudom hibáztatni magam, amiért egy olyan szervezetet, amelynek nevében van a kirekesztés, tagjai pedig "Ne piszkáljatok, sorstalanok!" feliratú pólóban villognak, kapásból előítéletekkel kezeltem, még ha nem is az Andrassew-féle görcsös nácik-vagytok-meg-azok-is-akik-nem-így-gondolják fröcsögéssel, de hát ugye nem kedveltem őket különösebben, na. Most sem teszem, soha nem is fogom, de azért már más színben látom a dolgokat.
Na, még a végén meghasonlok önmagammal itt, úgyhogy belinkelem a felhívás kuruckommentált változatát, hogy a morális tanulság mellett az önfeledt somolygás is teret kapjon.

Az SZDSZ történetét a magyar létező szocializmusban kell kezdenünk, az SZDSZ megalakulása annak a folyamatnak a vége, ami az FKgP leszalámizásával és a 49-es alkotmány elfogadásával, a Rákosi rendszerrel kezdődött.

A Rákosi- majd a Kádár-rendszer alatt is megvolt a rendszer ellenzéke, ez hol elnyomva, hol látványosabban fejthette ki tevékenységét (de végig illegalitásban). Rákosi rendőrállama alatt ez inkább csak a másként gondolkodásra, és a néma tűrésre volt utalva, míg a „puha” diktatúra alatt már aktív tevékenységben is megnyilvánulhatott.

Az SZDSZ rendszerváltáskori prominensei több különnőző csoportból kerültek ki, ott voltak az 56-os halálraítéltek (Mécs Imre, Göncz Árpád), a rendszer üldözötteinek gyerekei (Rajk László, Szabó Miklós), a beszélő kör (Solt Ottília, Kőszeg Ferenc, Kis János, TGM), a rendszer által üldözöttek (Konrád György, Haraszti Miklós) és fiatal értelmiségiek (Demszky Gábor, Pető Iván). A nevek csak példák a teljesség igénye nélkül.

56 után a kádár rendszer a maga nemében konszolidálódni kezdett, nyugati elfogadottsága miatt egyre kevésbé léphetett fel erélyesen az ellenzéki erők ellen.

Haraszti Miklós Darabbér (amiben szilencium miatti egy éves MÁV dolgozói élményeit meséli el, erős Kádár-rendszer elleni gazdaság kritikával) című regényért csak 8 hónapi fegyházat kapott, pedig a rendszer először nagyívű írópert akart előkészíteni, de mivel kiszivárogtatták az ügyet nyugatra, ettől eltekintettek kádárék.

A következő esemény kronológiánkban 1972 március 15, amikor is Demszky Gábort kirúgják a jogi egyetemről. Miután pár nappal előtte pár srác randalírozik a városban és „fasiszta” jelszavakat skandál, a 20 éves Demszky barátaival ellentüntetést szervez, és annyira belelkesülnek, hogy visznek bele egy kis maoista felhangot is. A kirúgást az egyetem KISZ bizottsága végzi, melynek fiatal főtitkára Kéri László (igen az).

1977-ben a lengyelországi események támogatására létrejön Csehszlovákiában a Charta77, majd miután őket bíróság elé állítják, Magyarországon 34 ember szolidaritási nyilatkozatott ír mellettük. Az aláírok között van Demszky Gábor is. Legtöbbjüket kirúgják állásából, de minimum fegyelmit indítanak ellenük.

1979-ben alakul meg a SZETA, a szegényeket támogató alap. Céljuk az volt, hogy a Magyarországon hivatalosan el nem ismert szegénységet kutassák és segítsék (ruhákkal, pénzzel, étellel stb.), később ezt a munkát kiterjesztik Erdélyre is. A SZETA szellemisége nagy részben Kemény István szociológus munkásságára alapult, aki először mondta ki azt, hogy Magyarországon szegénység van a Kádár-rendszer alatt is. Ő volt még az, aki megváltoztatta azt a tételt, hogy a cigányságot öndefiníció alapján kel vizsgálni. Ehelyett bevezette azt a fogalmat, hogy az a cigány, akit a társadalom annak tekint. A SZETA alapítói közül ki kell emelni Havas Gábort, Iványi Gábort és legfőképp Solt Ottíliát.

Folytatás következik.

 

Nagyon sokat hallom mostanában, hogy milyen jó a román politika, milyen békés, de jól csinálták az elmúlt 20 évet.

Azért azt ne felejtsük el, hogy Romániában csak Ceausescut űzték el, az állampártot nem, sőt, 8 évig Iliescu vezetésével hatalmon maradt, szó se volt a múlt feltárásáról, mindent Ceausescura kentek meg a securitatére. A nagypolitika minden pártjában a mai napig vannak secu-s ügynökök, egyes állítások szerint maga a nagyhatalmú államelnök, Basescu is az volt. Mért nagyhatalmú? Mert előbb szétzilálta és kisebbségbe kényszeríttette a kormányt, majd az alárendelt ügyészséggel kampányt indított politikusok ellen. Túlélt egy békés „puccs” kísérletet. Lemondott és megnyerte a kiírt népszavazást. Ja, és az ő támogatásával indult el az MPP az útján, miután erdélyi látogatásakor (persze a népszavazási kampányban) kijelentette: nagyon rossz Erdély helyzete, itt az idő a többszínű erdélyi politikára. Mindebből pedig úgy jött ki, hogy övé az ország legnagyobb pártja. Basescu bevallottan a Fidesz egy a tábor egy a zászló politikai képét akarja átvenni. A helyi MDF-t, Tariceanu jelenlegi miniszterelnök pártját, a demokrata pártot már le is szalámizta, és parlamenti frakciójának felét átültette pártjába.

Romániában ott ül még a parlamentben a nagyrománia párt, akik a vasgárdát tekintik előképüknek, és az ortodoxia egy részének támogatását maguk mögött tudják.

Aztán ott vannak a szocdemek, ha a fideszesek fújnak a volt magyar komcsikra, ott nem tudom, mit csinálnának. 90-ben nem nagyon történtek személyi váltások, az állampárt vagyona átment az új szocdemekhez. Az pedig tényleg vicc, hogy Iliescu anyja 80-as évei körül olyan vállalkozást indított, amiből milliárdos lett.

Az előző kormány idején külföldről hívtak egy korrupciós törvényért felelős igaságügyminisztert, de túl jó törvényt készített, és volt pofája beszólni arra, hogy a korrupciós ügynökség csak az egyszerű embereket (a híres kalauz és rendőrnyomozások) bünteti meg, a nagypolitikára nem megy rá. Most Basescu tanácsadója.

Van vicces része is a román belpolitikának, van egy dúsgazdag román paraszt csávó, aki mulatós pártot szervezett, és el is ért 2%-ot.

Ha tévedtem valamiben elnézést, emlékezetből irtam.

Igen, van Magyarországnak még egy neuralgikus pontja, amelynek pont ma ünnepeljük a 88. születésnapját. Trianonról van szó, persze, pontosabban a trianoni békediktátumról.

Születése pillanatában ez a vérlázító irat soha nem látott egységet teremtett hazánkban. Karinthy, Babits, a fiatal József Attila - csak néhány név azok közül, akik műveikben, glosszáikban kikeltek a nagyhatalmak ostoba és elhamarkodott döntése ellen. Egész Magyarország az utcákra vonult, gyászolt és tiltakozott - hiába. (Helyzetüket, frusztrációjukat egyébként könnyen megérthetjük, ha az alig pár hónapja függetlenné váló Koszovóra és a szerbek reakciójára tekintünk.)

Ma, 88 évvel később, természetesen nyoma sincs ennek az egységnek.