Kedden a Fővárosi Közgyűlés huszonöt szavazattal, egy tartózkodás mellett, és egy ellenszavazattal állást foglalt amellett, hogy Budapest adja be a jelentkezését a 2024-es olimpia rendezési jogáért. Alapvetően kevés szívmelengetőbb dolog lenne, mint egy hazai úszó olimpiai arany vagy a vízilabdás srácok győzelme, de erre egyszerűen nem telik nekünk, és főleg nem lehet egy ilyen dologba belevágni most. Pontokba szedtük, miért gondoljuk ezt.
Szinte már közhelyszerűnek hangzik a kijelentés, hogy a magyar baloldal válságban van. Pártjai nem találják önazonosságukat, szerepüket, választóikat, illetve pozíciójukat a magyar politikai palettán belül. Ez az állítás ugyanakkor csak részben legitim, hiszen a rendszerváltás óta felnőtt egy nemzedék, amely a magyar baloldal újjászületésének záloga is lehet. A radikális, jobboldali attitűdökkel rendelkező kuruc.info nemzedék mellett az új baloldal, a „Critical Mass” tagjai is egyre markánsabban reprezentálják magukat a fiatal társadalomban.
Legalábbis erre mutatnak rá a jövő értelmiségei, az egyetemisták és főiskolások körében végzett legújabb, az Aktív Fiatalok Kutatócsoport által végzett 2015-ös kutatás eredményei. A vizsgálat adatai alapján ebben a társadalmi csoportban a Jobbik a legnépszerűbb párt (22 százalék), de az LMP-t is a válaszadók majd 15 százaléka választotta, így téve a második legnépszerűbb formációvá. A kérdés tehát joggal merülhet fel, hogy mit lehet tudni erről az új nemzedékről? Melyek a legfontosabb jellemzői? Kik a tagjai?
A következőkben helyesen vagy helytelenül, de a „Critical Mass”-nemzedék elnevezéssel fogom illetni azoknak az értelmiségi fiataloknak a csoportját, akik így vagy úgy, értékorientáció, esetleg pártpreferencia szintjén, de kötődnek a baloldali értékekhez, szervezetekhez. Vágjunk is a közepébe, és röviden foglaljuk össze, hogy a kutatás eredményei alapján mit is kell róluk tudnunk:
1. Ahogy már említettük, köreikben az LMP a legnépszerűbb párt a maga majd 15 százalékával, amely legfőképp annak köszönhető, hogy erős anti-establishment jellemzi politikai gondolkodásukat. Ennek alapvető következménye, hogy a hagyományos, konvencionális értékeket képviselő pártok (pl. MSZP - 3 százalék, DK - 2 százalék) egyáltalán nem népszerűek, támogatottságuk lényegében elhanyagolható ebben a társadalmi csoportban. A kutatás 2013-as eredményeihez képest az LMP vezető szerepe elsősorban az Együtt-PM pártszövetség „kinyiffanásának” köszönhető, hiszen két évvel ezelőtt e tömörülés aratta le a babérokat a hallgatók között. Amennyiben a parlamenti küszöböt vesszük alapul, akkor még a PM 4 százalékos támogatottsága értékelhető lehet, főleg úgy, hogy a biztos szavazó, pártot választók között 8 százalékponton állnak.
2. Amennyiben azoknak a hallgatóknak az értékpreferenciáit nézzük, akik az LMP-vel vagy a PM-el szimpatizálnak, akkor elmondhatjuk, hogy az ideológiai skálán egyértelműen a baloldalra helyezik el önmagukat, továbbá mérsékeltek és liberálisok.
3. A gondolkodásukat leginkább egy egyfajta liberális szabadgondolkodás, européer tudat jellemzi. Az LMP szimpatizánsainál továbbá előkerül a környezetvédelem, illetve a rend és stabilitás fontossága. Meglepő módon nem tartják önmagukat szociáldemokratának, e gondolkodásmód csak az MSZP-t preferálók körében jelent meg, ugyanakkor az ő számarányuk kifejezetten alacsony.
4. A pártpreferenciával rendelkező hallgatók között (illetve a teljes populációhoz képest is) ők a leginkább demokrácia-elkötelezettek, majdnem kétharmaduk egyértelműen demokrácia-párti.
5. Ugyanakkor ők a legelégedetlenebbek a mai magyar demokrácia működésével (LMP szavazók esetében 76 százalékuk elégedetlen, a többi bal-balközép szavazó esetén ez az arány 82 százalék).
6. Külön érdekesség, hogy a 2014. évi őszi, illetve 2015. évi téli kormányellenes-tüntetéseken e nemzedék tagjai aktív szerepet vállaltak. Mintegy 21 százalékuk mondta azt, hogy ténylegesen részt vett a megmozdulásokon, illetve ugyanekkora arányuk jelezte, hogy bár nem volt jelen a tüntetéseken, de szeretett volna elmenni rájuk. Nem meglepő módon ez a fideszes hallgatók esetében csak 6, illetve 5 százalék, tehát ők lényegében izolálták magukat a történésektől. Az említett kormányellenes-tüntetések baloldali jellegét mutatja az is, hogy a Jobbik szimpatizánsai is kimaradtak a megmozdulásokból, mintegy 8 százalékuk vallotta csak azt, hogy ott volt e tüntetések egyikén.
7. A Fidesz-szimpatizánsok és a Critical Mass nemzedék között éles cezúra érzékelhető, amely elsősorban a társadalmi valóság teljesen eltérő érzékelésében ölt testet. Míg a fideszesek szerint a magyar demokráciával minden rendben van, hiszen 76 százalékuk elégedett annak működésével, addig a CM-nemzedék esetén pont fordított trend jelenik meg. Úgy látszik, létezhet egy országban két valóság. A különbségek persze ennyiben nem merülnek ki: a fideszesek körében fontos a vallásosság, illetve az ideológiai tengelyen sokkal inkább jobboldali, konzervatív irányban helyezik el önmagukat, de ők is mérsékeltek. A politikai érdeklődés intenzitása kapcsán ugyanakkor nincs differencia. A fideszesek politikai gondolkodása sokkal heterogénebb. Annak ellenére, hogy 17 százalékuk elsősorban konzervatívnak és hagyománytisztelőnek, illetve 14 százalékuk kereszténydemokratának tartja önmagát, a Critical Mass-nemzedék köreiben tetten érhető gondolatiság, vagyis a liberális szabadgondolkodás (14 százalék) és az européer tudat (12 százalék) is jellemző rájuk. A két hallgatói csoport érdekes közös metszéspontja a rend és stabilitás említése, melyet a fideszesek 12 százaléka mondott. Továbbá az is elgondolkodtató, hogy az erős nemzeti érzés nem jellemző rájuk, csak 6 százalékuk vallotta azt, hogy elsősorban ez a gondolkodásmód vall rá (szemben a jobbikos hallgatókkal, akiknek 22 százaléka mondta önmagáról ugyanezt).
8. Továbbra is jellemző a Budapest-központúság, az LMP szimpatizánsainak 28 százaléka Budapesten él, amely bőven meghaladja az átlagot, 50 százalékuknak megyei jogú vagy más városban van az állandó lakhelye, míg 22 százalékuk lakik csak községben. Csak érdekességképpen a Jobbik szavazóinak körében ez a következőképpen néz ki: 11 százalékuk budapesti, 56 százalékuk vidéki városban él, illetve 33 százalékuknak község az állandó lakhelye (fontos megjegyezni, hogy itt állandó lakhelyről beszélünk, amely az egyetemisták körében elég képlékeny, nem mindig esik egybe a tartózkodási hellyel).
9. A családi hátterüket tekintve szüleik magasan iskolázottak, a szülők nagyjából 50 százalékának (az LMP szimpatizánsok esetében) főiskolai, egyetemi végzettsége van. Az összehasonlítás kedvéért ez a jobbikosok kapcsán 30 százalék (a teljes populáció átlaga pedig 44 százalék).
10. Az anyagi helyzetüket tekintve 28 százalékuk az vallotta, hogy gondok nélkül él, 57 százalékuk pedig pénze okos beosztásával jól kijön a jövedelmeiből. Tehát összességében egy jó anyagi körülmények között élő hallgatói csoportról beszélhetünk, ugyanakkor az átlaghoz képest ezek az arányok nem kirívóak (pl. a fideszesek esetén 30-57 százalék az arány).
Az adatok rengetegében persze elveszhet az ember, és arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy minden adat csakis annyira megbízható, amennyire a válaszadó az volt. Mindenesetre a homályos kép talán tisztult valamelyest, és ha arra az egyszerű kérdésre szeretnénk egyszerű és tömör választ adni, hogy milyen a mai magyar baloldali fiatal, akkor azt mondhatnánk, hogy: túllépett a hagyományos politikai eliten és pártokon, gondolkodását pedig a szabad, nyugatias, demokratikus progresszió elvei határozzák meg.
Kovács Tamás
Ifjúságkutató
Rókaként bujkáló migránsok, életveszélyben lévő falusi kisiskolások, kamuhegy, idegengyűlölet. Hétfő reggel panaszt tettem a TV2 ellen a pénteki Irénke nénis riport miatt. Az egy dolog, hogy újságíró-szakmailag minősíthetetlenül pocsék a riport (ezt már aznap remekül és kimerítően megírta Herczeg Márk a 444-en), de meggyőződésem szerint bőven törvénysértő is. Kíváncsi vagyok, betartatják-e a saját szabályaikat.
A TV2 élő bejelentkezése pontosan olyan, mint amilyennek egy gyűlöletkampányt elképzelünk, a láthatatlan ellenség, a migránsok végig ott vannak a közelben, de nem mutatják meg őket, egyszer a bokorban tűnnek fel, egyszer a fa mögött, a riport hangulatából kiindulva pedig úgy tűnik, mintha folyamatos harcban kéne állni velük szemben. A riportban olyan megtévesztő tények hangzanak el, mint például az, hogy a migránsok úgy általában a lakosokra, és főként gyerekre támadnak, miközben - bár statisztika nem áll erről rendelkezésre - de például a szegedi Fidesz önkormányzati képviselője is azt nyilatkozta, nincs tudomása 2015-ben migránsok által elkövetett bűncselekményekről a városban. A riporter az idős nő által elhangzottakat mégis szó nélkül hagyja. Pedig tudjuk, a nőnek nem ez az első tévészereplése, és a korábbiakból is kiderült, hogy nehezen nevezhető elfogulatlan tanúnak. A kamera mozgása, és a riporter magával ragadó lelkesedése végig egy olyan hangulatot próbál teremteni, mintha valódi veszélyhelyzet állna fenn.
Amikor a riportalany arról beszél, hogy kocsikkal furikázzák a menekülteket, a kamera ráközelít egy épp ott parkoló autóra ezzel alátámasztva a nő állításait, miközben semmit se tudunk arról, valójában ennek a kocsinak van-e köze a migránsok állítólagos szállításához, és a rendőrautó mellett parkoló járműből kiindulva, valószínűleg nincs. Egy másik esetben a kamera a futó rendőrt mutatja, ezzel is a háborús állapot látszatát keltve.
Összességében a riport pontosan olyan, mint amit egy bevándorló- és menekültellenes propagandaadás. Nem ismerteti az ellenérveket, az érzelmi érvekkel, a kameramozgásokkal támasztja alá azt a mondanivalót, amelyet valódi érvek és tények nem támasztanák alá. Miközben olyan atmoszférát teremt, mintha egy háborús tudosítás közepén lennénk. pedig valójában, egyetlen szereplő sincs veszélyben, egy határszakaszon állunk, ahol nem különleges lények, hanem emberek (vélhetően a háború elől menekülő emberek, ez se hangzik el a riportban) próbálnak átjutni illegálisan, a rendőrség pedig végzi a dolgát.
Íme a leadott panasz teljes szövege:
Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság
1525 Budapest Pf. 75.Tisztelt Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság!
Alulírott Papp Réka Kinga a 2015. június 19-én, pénteken, a TV2-n sugárzott Mokka című, közéleti reggeli műsora 8 óra 14 és 8 óra 22 között sugárzott riportjával kapcsolatban az alábbi panasszal fordulok önökhöz.
A műsorban látható, ahogyan Váczi Gergő riporter helyszíni interjút készít egy „Irénke néniként” azonosított személlyel, amelyben a röszkei határnál zajló „migránsvadászat” fejleményeit mutatják be.A TV2 Mokka című műsorában található felvételen látható események meggyőződésem szerint kimerítik a 2012. évi C törvény a Büntető Törvénykönyvről kiszolgáltatott személy megalázására vonatkozó 225. §-át, amely szerint „225. § (1) Aki mást, annak kiszolgáltatott élethelyzetét kihasználva arra bír rá, hogy magát megalázó magatartást tanúsítson, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A bemutatott műsor egyértelműen alkalmas volt a kiszolgáltatott állapotban lévő riportalany megalázó bemutatására, sőt, részben ez is volt a célja.
Továbbá meggyőződésem szerint a műsor kimeríti a 2012. évi C törvény a Büntető Törvénykönyvről rémhírterjesztésre vonatkozó 337. §-át, amely szerint „337. § Aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A bemutatott műsor olyan fényben tüntette fel a röszkei határnál kialakult helyzetet, mintha közvetlen és fenyegető veszélyt jelentene a lakosságra a zöldhatáron átkelő, egyébként semmilyen erőszakos magatartást nem tanúsító menekültek megjelenése, amellyel szemben „migránsvadászatra” volna szükség.
A 2010. évi CIV. törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól 4. §. (3) bekezdése kimondja, hogy „A sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével.” Meggyőződésem szerint a TV2 eljárása ezzel határozottan ellentétes volt.
Tisztelt Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság!
A Médiatanács felkérésére a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által készített elemzés maga is felhívja arra a figyelmet, hogy a bevándorlók, migránsok, menekültek csoportja jelentősen alulreprezentált a hír- és magazinműsorokban, ellentmondva a társadalmi sokszínűség megjelenése követelményének. Továbbá, szakértői elemzések (Magyar Helsinki Bizottság: Pánik a sötétben – migránsok a magyar médiában, 2014) felhívják a figyelmet, hogy problémát jelent, hogy a „híradások többsége bűnügyi jellegű, amelyben a migránsok mint „illegális határsértők” jelennek meg, akik „elözönlik az országot” (…) [a] szerkesztőségek nincsenek tisztában a migráció alapfogalmaival, ezért gyakran keverik őket, mindemellett – részben ennek köszönhető- en – sokszor közölnek pontatlan, téves vagy akár kifejezetten félrevezető adatokat. Mindez összezavarja a közönséget, sokszor indokolatlan félelmet kelt és közvetve rontja a migránsok megítélését” (…) „a hazai média ahelyett, hogy informálná a közönséget a migráció és migránsok valós természetéről, passzivitásával és a sokszínű valóság torz leegyszerűsítésével járul hozzá a társadalom vészes tájékozatlanságának és idegenellenességének fennmaradásához e fontos kérdésben.”
A fenti problémák mindegyike megjelenik a TV2 adott műsorában. Ebben a helyzetben különösen fontos a Médiahatóság felelőssége abban, hogy megvizsgálja, milyen társadalmi kockázatokkal járt és milyen lehetséges törvénysértéseket követett el az adott műsor.
Kérem panaszom kivizsgálását.Üdvözlettel,
Papp Réka Kinga
Budapest, 2015. június 19.
Pénteken megtudhattuk, hogy ha egy ártatlan embert a rendőrök agyonvernek, amennyiben ezt profi előélettel teszik, az nem emberölés. Az szinte köztudott, hogy a bíróságok gyakran alkalmaznak kettős mércét a rendőri bántalmazásoknál, de most először hallhattuk magyar bírótól, hogy szadistának lenni még akár előny is lehet.
(Fotó: MTI / Ujvári Sándor)
2013 áprilisában Izsákon egy Stíhl fűrész miatt agyonverték az ártatlan Bara Józsefet. Az ember a kiérkező rendőröket nem akarta beengedni házkutatási határozat nélkül a lakásába, erre, bár nem állt ellen, figyelmeztetés nélkül földre teperték, megbilincselték, bevitték a rendőrségre, ahol órákon keresztül ököllel, gumibottal verték testét, gerincét, megtaposták és végül a késve hívott mentő már csak a halálát tudta megállapítani.
A bírósági hivatalos honlap szerint „I. rendű vádlott a helyiség közepére állította a sértettet, és egyszer nagy erővel gyomron vágta. Később még többször ököllel a sértett gyomrába ütött, aki továbbra is tagadta, hogy lopott volna (…) Ezt követően a becsukott ajtajú belső irodában az I. rendű vádlott - továbbra is hangosan kiabálva - a sértettet az ellopott láncfűrészről kérdezte, és trágár kifejezésekkel illette a férfit. Közben az I. és a II. rendű vádlottak a sértettet pontosan nem megállapítható sorrendben ököllel megütötték legalább négyszer az arcán, emellett ütötték a mellkasán, majd amikor a földre került, nagy erővel megtérdelték vagy megtaposták.
A sértett jajgatott és kérte, ne bántsák, nem tud semmiről. Az ütlegelések során a vádlottak gumibotot is használtak, így például az I. rendű vádlott nagy erejű ütésekkel megsorozta a hason fekvő sértett gerincét. (…) a sértett, aki bordáinak többsége ekkor már törött volt, annyit mondott: „Fulladok! Meg fogok halni!”, és vizet kért. Az I. rendű vádlott ekkor a bilincset levette, azt mondta: „Nem fogsz meghalni.”, hanyatt fordította a sértettet, és a szájába vizet öntött. Látták, hogy a férfi még mindig rosszul van, de csak annyit tettek, hogy az I. rendű vádlott a II. rendű vádlott segítségével felültette a sértettet az egyik fotelba, és megint vizet adtak neki. Ezt követően a vádlottak számítógépen dolgoztak. A sértett a bántalmazása során kétoldali sorozat-bordatörést, szegycsonttörést, tüdőzúzódást szenvedett el, már ezektől közvetlenül életveszélyes állapotba került. Azonban ezen túl olyan terjedelmes vérzéses zúzódást és olyan kiterjedt zsírszövet roncsolódást is okozott a bántalmazása, amely zsírembóliát okozott, melyhez hozzájárult a mellkasi csontos váz szerkezetének megbomlása, és ezek együttesen a sértett fulladásos halálához vezettek”
A rémálomba illő eset kapcsolat eléggé szörnyű önmagában is, hiszen erős abba belegondolni, hogy mit sem sejtve sétálsz hazafelé, összeszednek az utcán a rendőrök, és halálra vernek. Ha abba gondolunk bele, hogy ezt egy adóból fizetett államszolga teszi, mondjuk egy családtagoddal, akkor tud még a felháborodás fokozódni. De van itt még más is.
Először is, a szegedi ítéletből azt is megtudhattuk, hogy az eset nem példa nélküli: a sajtóhíradások szerint ezek a kényszervallatások Izsákon rendszeresek voltak, csak addig általában kisebb sérüléseket okoztak.
Álljunk itt meg egy pillanatra. Tudjuk, hogy a bántalmazó rendőröket sokkal nehezebb elítélni, mint ha egy mezei állampolgár üt rendőrt, s nagyon sok ügyben a magyar hatóságok és bíróságok bicskája beletörik a tisztességes vizsgálatba. Hány ügyet kell Strasbourgba vinni, hogy a gyakorlat megváltozzon? Az, hogy egy kapitányságon a bántalmazás rendszerszintű, egészen megdöbbentő, és Bara József ügyében is csak arra futotta a kollégáktól, hogy szóljanak, hogy ezt hagyják abba, mert abból „nagy baj lesz”. Hány kapitányságon, hány embert vernek azért, hogy vallomást csikarjanak ki belőlük? 2015-ben miért nincs minden egyes kihallgatáson, minden egyes őrszobán kamera, hogy az ilyesmi meg se történhessen?
2010-ben például 1086 feljelentést tettek hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt, ebből 44 esetben lett vádemelés (4%), és a bíróságok az esetek 48%-ban ítélték el a vádlott hivatalos személyeket (ún. váderedményesség). Ezzel szemben 2010-ben a hivatalos személy elleni erőszak miatt tett 802 feljelentés alapján 555 esetben emeltek vádat (69%) és 97% a váderedményesség. A trend lényegesen azóta sem változott: az 2007 és 2013 közötti időszakban a hivatalos személyek által elkövetett bántalmazásoknak csak 2-6%-ában született vád, míg a hivatalos személy elleni erőszak miatt indult ügyek mintegy kétharmadában.
Ezek a rendőrök – nem először – péppé verték az őrizetest, aztán a legteljesebb nyugalommal, mint akik jól végezték a dolgukat, nekiültek, gondolom, jelentést írni a szakszerű és jogszerű intézkedésről, miközben az áldozatuk bilincselve eszméletlenül feküdt az asztaluk mellett, mint egy rongybaba. Még jó, hogy nem mentek ki inni egy kávét és elszívni egy cigit. Az üzemszerű működést és a felelősségre vonástól való félelem teljes hiányát ennél a jelenetnél semmi sem írja le fényesebben.
És aztán következik a teljes döbbenet: a szegedi ítélet szerint mivel a korábbi izsáki bántalmazások nem voltak olyan durvák, ezért semmiféle ölési szándék nem volt megállapítható az ügyben, vagyis most se akartak senkit agyonverni. Vagyis, ha úgy nézzük, tulajdonképpen műhibáról van szó, jobban megszaladt a kezük.
De valóban „munkahelyi baleset” az ilyen?
Felvetődik a kérdés: egy rendőr, nincs arra kiképezve, hogy mi lehet egy akár jogszerű testi kényszer következménye? Hogyan mondhatja a bíró, hogy ha valakit hosszabb ideig vernek ököllel, gumibottal, a gerincét nagy erővel ütlegelik, akkor fel se merül, hogy a dolog az életébe kerülhet, és hogy eshetőlegesen sem merülhet fel az ölési szándék? A büntető törvénykönyv szerint ugyanis szándékosan követi el a bűncselekményt az is, aki belenyugszik cselekményének következményébe. Lényeges különbség ez, mert emberölés esetén a büntetés életfogytig tartó szabadságvesztés, a halált okozó testi sértés miatt jelen ügyben, mivel más bűncselekmények – például kényszervallatás – is felmerültek, legfeljebb 12 év volt kiszabható.
Egészen elképesztő, hogy az első olyan esetben, amikor a rendszerváltás óta bizonyítottan kényszervallatásba hal bele egy ember, a bíróság nemcsak, hogy a szokásos kettős mércét alkalmazza, hanem mindez egyenesen ürügy arra, hogy emberölés helyett csak halált okozó testi sértés miatt üljön a két rendőr.
Milyen üzenet ez a rendőrök és a társadalom felé? Szavunk sincs erre.
Schiffer András vette észre, hogy az angyalföldi Fidesz Facebook-oldalára a háborús bűnökkel vádolt, korábban tíz évig a Hágai Nemzetközi Törvényszék vendégszeretetét élvező Vojislav Šešelj vajdától származó szöveget posztoltak. A cikk ráadásul a tankszállítás-incidens kapcsán elhíresült, több ún. „nemzeti radikális” szervezethez hasonlóan orosz szerveren futó – és minden jel szerint az orosz titkosszolgálat magyar hangjának tekinthető – hidfo.ru oldalon jelent meg.
A XIII. kerületi Fidesz éppen Seselj vajda nyilatkozatát posztolgatja a hidfo.ru orosz propaganda-portálról. Klasszikust idézve:ezt így hogy?
Posted by Schiffer András on Sunday, June 21, 2015
Azért is különösen pikáns a derék Šešelj vajdát idézni az európai szolidaritás széthullásától, mert a szélsőséges politikus lehetőség szerint a magyarok ellen is etnikai tisztogatással küzdött volna, ahogy azt tette a bosnyákok és a horvátok vonatkozásában. Neki tulajdonítható az alábbi – egyébként kifejezetten Fidesz-kompatibilis – szöveg is.
Amikor deportáljuk a vajdasági kisebbségieket, megmutatjuk, hogy milyen emberségesen bánunk velük. Szépen kikísérjük őket az állomásig, és kapnak szendvicseket az útra. A magyaroknak fejenként egy szendvics jár, mert az ő anyaországuk közel van.
Emlékeztetőül: Orbán Viktornak alig egy hónap kellett, hogy eljusson a „Mi keresztény, nemzeti kormány vagyunk, van irgalom a szívünkben, a menekülteket befogadjuk” szólamtól a négyméteres drótkerítésig.
A 13. kerületi Fidesz a hidfo.ru bevándorlóellenes cikkét is megosztotta
Šešelj egyébként a cikkben egyetértőleg beszél a helyi elitek azon törekvéséről, hogy jobboldaliságot, egyenlőtlenséget, és „tradicionális” értékeket hirdetve váljanak le az EU-ról. A hatalmát korrupt milliárdosok segítségével bebetonozó, értékekre pillanatnyi érdekei szerint hivatkozó Orbán Viktor éppen tegnap ismerte el, hogy a NER nem igazán igazságos társadalom, így a fenti Facebook-poszton nincs miért meglepődni. Különösen annak fényében, hogy – ahogy éppen ma megírtuk – az MTI a bevándorlóellenes gyűlöletkampány kedvéért még a szlovák szélsőjobboldali Kotleba magyarellenességét sem rest elhallgatni.
Moszkovita propagandát csak tiszta forrásból!
Az elmúlt napokban a jobbos média Robert Ficót hozta fel példaként, lám még neki is tetszik a Fidesz megoldása, a fal felhúzása. Mintha nem ugyanennek a Ficónak tetszett volna pár éve a magyarellenes nyelvtörvény, mintha nem ő találta volna ki ezt a nyelvtörvényt, kijátszva a magyar kártyát. De úgy tűnik, ha közös az ellenség, akkor össze lehet fogni még a magyarellenesekkel is.
(TASR/AP-felvétel)
A diplomácia keretei között nyilvánvalóan kapcsolatban kell lenni a korrupt és a politikai haszonszerzés miatt magyarellenes mondatokat is mondó Ficóval (vagy Pontával) is, de Magyarországról rájuk mint bölcs vezetőkre mutogatni talán túlzás. Annak örülni pedig, hogy egy olyan országban, mint Szlovákia, növekszik a nyílt idegenellenesség, ami értelemszerűen kapuja a kisebbséggel szembeni ellenségességnek is, egyszerűen nevetséges és felelőtlen.
Ráadásul a Fidesz nemcsak Ficót használja Szlovákiában saját politikájának igazolására. Tegnap ugyanis Európa iszlamizálódása ellen tüntettek Pozsonyban, és erről az MTI is beszámolt. Pár dolog azonban kimaradt az MTI beszámolójából. Például, hogy a tüntetők megtámadtak egy kerékpárversenyt, és megverték az egyik színes bőrű indulót. De ott volt a tüntetésen Marián Kotleba is, akit anno még a Betyársereg is szélsőséges politikusnak nevezett. Az MTI beszámolója szerint ő most “a szlovák lapok szerint” a szélsőséges jelzőt kapta, az MTI ezt nem merte magától odaírni. Egyébként öt éve még a magyarok ellen vezetett hadjáratot. És elfelejtette bemutatni a legtöbb szlovák lap által megemlített köszönését is a magyar közvéleménynek: „szép és fehér napot” kívánt ugyanis a korábban magyarellenes, mostanában a cigányság ellen, és legújabban a bevándorlókkal szembeni harcot felvállaló politikus. Az is kimaradt, hogy az EU kvótarendszerét megszavazó politikusoknak többször is felakasztást javasolt a tömeg, és a szónokok is. És az is kimaradt az MTI tudósításából, hogy ellentüntetés is volt, az ellentüntetők és a szlovák fasiszták pedig majdnem összecsaptak. A tüntetések végeztével végül 140 szlovák szélsőjobboldalit állítottak elő. Ezzel szemben az MTI tudósításába semmi nem fért be, ami a szélsőséges tüntetők radikalizmusáról és vandalizmusáról szólt. És talán a magyarországi recepcióba az is belefért volna, hogy a tüntetést szervező szervezetek pár éve még a magyarok ellen vonultak fel.
Biztos, hogy nekünk még hírhamisítás árán is a magyarellenes szlovák szélsőjobboldal, és szélsőjobboldali szlovák politikusok tetteit kell legitimálnunk?
De hasonló a helyzet Ausztriában is. A magyar sajtóba mindinkább bekerülnek a hírek az FPÖ-ről és részben az áruló szociáldemokratákról, akik azt követelik, állítsák vissza az osztrák határ ellenőrzését. Csak legtöbbször a kommentárok azt felejtik el, az FPÖ és mindinkább a szocdemek, ezt a magyar munkavállalók miatt tennék meg. 70 ezer honfitársunk dolgozik Ausztriában, a szélsőjobboldali FPÖ szerint pedig ezek a honfitársaink élősködnek Ausztrián, és ezt kell megállítani. Az FPÖ elsősorban nem a menekültek ellen, hanem a magyar munkavállalók miatt húznának falat az osztrák-magyar határra, és erre a Magyarországon dúló bevándorlás-ellenesség kiváló alapot is szolgáltat neki. Miért ne járnának úgy el velünk, ahogy mi járunk el a menekültekkel?
Mindeközben pedig az osztrák kormány a megnövekedett menekültáradattal szemben az alábbi intézkedéseket hozta:
- további menedékhelyek létesítése
- a menekültek integrációjának elősegítése
- az embercsempészek elleni küzdelem erősítése
- és kiállás az Európai Unió területére érkező menekültek méltányos elosztását célzó kvótarendszer bevezetése mellett.
Biztos, hogy a magyar külpolitika és a magyar jobboldal érdeke az idegenellenesség növelése a Kárpát-medencében? Jól gondoljuk meg, kiket és miket állítunk példának, nehogy a határon túli magyarokon, és az Ausztriában dolgozó magyarokon – akiknek a száma egyelőre meghaladja az idén (és meghaladja a tavalyi teljes évben - 45 ezer) eddig Magyarországon áthaladó menekültek összlétszámát - csapódjon a magyarországi idegenellenesség.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Tavaly tavasszal fogadta el a miskolci önkormányzat azt hírhedt rendelet-módosítást, amely a telepfelszámolás ürügyén megkönnyíti a helyi romák kiűzését a városból. A vegzálás és zaklatás a városvezetés részéről azonban sokkal korábban kezdődött, és e hatósági ellenőrzések jogszerűtlenségét most már ombudsmani jelentés is bizonyítja.
kép:hir24.hu
2015. június 5-én az Alapvető Jogok Országgyűlési Biztosa hivatala egyik legfontosabb munkájának nevezte azt a közel száz oldalas jelentést, amely a miskolci önkormányzat több, mint két éve zajló jogtipró jogalkotói és jogalkalmazói tevékenységét vizsgálta. És valóban, a szociológiai pontossággal megírt, minden – a TASZ és a NEKI által megfogalmazott - panasszal részletesen foglalkozó jelentés kiemelkedő jelentőségű munka számos szempontból.
Miskolc az ország negyedik legnépesebb városa, megyeszékhely, mely a régióra komoly befolyást gyakorol. A rendszerváltás utáni gazdasági krízis Északkelet-Magyarország iparvárosait érintette legsúlyosabban, a munkanélküliség és szegénység is itt a legmagasabb az országban. Miskolcon a roma lakosság aránya 6-7 % körül mozog. Gyakran ismételt tény, hogy a deprivációval sújtott, teljes létbizonytalanságban élő embereket érintő kirekesztés sokkal nagyobb arányban sújtja a roma, mint a nem roma lakosságot. Ez a számokból úgy is tükröződik, hogy országos szinten a roma lakosság szegénységi rátája tízszerese a nem roma népességének.
Miskolcon a helyzet még egyértelműbb: 13 szegregátumával a város a lakhatási kirekesztés iskolapéldája. A megyeszékhely saját Helyi Esélyegyenlőségi Programmal (HEP) rendelkezik, mely program az EU-s és az állami források lehívásának feltétele. Ez a helyi Esélyegyenlőségi Terv feketén-fehéren leszögezi, hogy a szegénységgel a társadalmi – lakhatási, szociális stb. – kirekesztés is együtt jár. A telepeket vizsgálva elborzasztó adatokkal vázolja a helyzetet: az itt lakó felnőtt lakosság 65%-ának maximum általános iskolai végzettsége van, a bejelentett munkával nem rendelkezők aránya 83%, a tartozással rendelkezők aránya 83%-os.
A nyilvánvalóan tarthatatlan helyzet megoldására a miskolci önkormányzat a dokumentumban meg is fogalmazza a célt: a telepfelszámolásnak a szegénység, a szociális kirekesztődés újratermelődésének megakadályozását kell szolgálnia. A részletesen kidolgozott szociálpolitikai program ismeretében kifejezetten cinikus az önkormányzat ezzel ellentétes, pontosan felépített kirekesztő „hadjárata” városa szegényei ellen, akiket alkotmányellenes rendeletekkel kontrollálva, megfélemlítő, jogtalan razziákkal illetve koncepció nélküli, alternatív lakhatást nem kínáló kilakoltatásokkal igyekszik városából kiűzni.
A HEP-ben foglalt és a valóságban évek óta zajló önkormányzati gyakorlat között feszülő ellentétnek külön pikantériát ad az, hogy az Egyenlő bánásmód törvény (Ebktv) 31.§ (6) szerint egy önkormányzat csak akkor részesülhet állami vagy EU-s forrásokból, ha Helyi Esélyegyenlőségi Programmal rendelkezik. Ennek megfelelően a Biztos a vizsgálat során rá is kérdezett arra, hogy a kapott forrásokat milyen módon fordították a HEP-ben (és az Integrált Városfejlesztési Tervben) célként kitűzött telepfelszámolásra. A 2014 szeptemberében érkezett válasz szerint az elmúlt 5 évben konkrétan nulla forintot szánt az önkormányzat a szegregátumok felszámolására! Kizárólag a szegregált lakókörnyezeten belüli környezetrendezésre, felzárkóztatásra valósítottak meg programot.
A TASZ és a NEKI még 2014 februárjában fordult az ombudsmanhoz a „jóléti razziák” alapjogsértő voltának megállapítását kérve. Mint azt a helyi sajtóból, videókból megtudtuk, a Miskolci Önkormányzati Rendészet, társhatóságokkal és rendőrségi kísérettel együtt olykor 30-40 fős csapattal kezdte meg, már 2013-ban teljes városrészeket ellenőrző körútjait. A kizárólag az elgettósodott területeken, mélyszegénységben élő állampolgárokat sújtó – a mai napig zajló - razziák során a többtucatnyi hatósági személy a családok lakásaiba benyomulva ellenőrzi a háziállat oltási könyvétől a WC-papíron át a kuka meglétét is.
A jogvédők szerint a felhatalmazás nélküli, rendszeres hatósági razziázás a demokratikus jogállami értékek mindegyikét sérti, hiszen korlátozza az ellenőrzött állampolgárok magán- és családi élethez, lakásuk sérthetetlenségéhez való alapjogát és ezáltal az emberi méltóságukat, továbbá a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogukat. Azon személyek tekintetében, akiket az ellenőrzések elköltözésre kényszerítenek, korlátozza a tartózkodási hely szabad megválasztásának jogát is. Mivel a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az ellenőrzések aránytalan mértékben érintenek roma származású állampolgárokat, ezért a hátrányos megkülönböztetés tilalmába is ütköznek.
A videófilmben nyilatkozó MÖR vezetője eszerint az erre a célra létrehozott Rendészet feladata a következő: „Ha azt mondom, hogy már tíz emberből ha öt elköltözik, aki nem abba a környezetbe való, akkor már egy nagyon komoly eredményt elértünk. De ha csak kettő, akkor is már eredményt értünk el valamilyen szinten.” A Rendészet vezetője által bevallott önkormányzati elvárás az ellenőrzések kifejezett céljaként tehát azoknak a megfélemlítését jelöli meg, akiket „nem odavalónak” ítél a városvezetés. Ha ezek a mondatok nem lettek volna elég meggyőzőek az ellenőrzések valós célját illetően, az önkormányzat további lépései megerősítették a mélyszegény, főleg roma lakosok szisztematikusan felépített, megfélemlítő kiszorítását a városból. 2014 tavaszán ugyanis a miskolci önkormányzat elfogadta azt a hírhedtté vált rendelet-módosítást, amelyet a helyi média a régóta várt telepfelszámolási programként igyekezett beállítani, de valójában a már megkezdett, a helyi romákat zaklató, Miskolcról való kiűzésüket célzó, soron következő hatalmi lépés volt. Erre utalt a rendelet nyilvánvalóan diszkriminatív kitétele is, amely csak az alacsony komfortfokozatú szociális bérlakásokból kiköltözőket kötelezte a város elhagyására „lelépési pénz” ellenében, miközben a jobb státuszú elköltözőktől nem követelte meg ugyanezt a feltételt. A lakásrendelet módosításával pedig el is kezdődtek a Számozott utcákból, Miskolc egyik szegénynegyedéből a kilakoltatások. A rendelet-módosítás és a kilakoltatási gyakorlat ellen a TASZ újabb panaszt nyújtott be az alapjogi biztoshoz.
Ezeknek az összevont indítványoknak kivizsgálása utánszületett meg tehát az a Jelentés, amelyben az ombudsman súlyos mondatokkal ítéli el a megfélemlítő, a totális állami berendezkedésekre jellemző hatósági razziákat. Az indítványban foglalt alapjogi sérelmeket a jelentés egytől egyig megállapítja, így a tisztességes eljáráshoz, a jogbiztonsághoz, a magánszférához, az emberi méltósághoz való jog, és az egyenlő bánásmód követelményének megsértését is. A dokumentum mind terjedelmében, mind mélységében, hangvételében kiemelkedik a jelentések sorából, hiszen nem gyakran olvasni olyan egyértelmű ombudsmani felszólításokat, mint amellyel jelen esetben a súlyosan jogsértő gyakorlat azonnali megszüntetésére utasít a Biztos. Az önkormányzat két rendeletével kapcsolatban is határozott álláspontra helyezkedik a jelentés: a közösségi együttélésről alkotott rendelet és a lakásrendelet is súlyosan alkotmány- és törvénysértő. Utóbbi rendelet Kúria általi elkaszálása nyomán csak az előbbi diszkriminatív rendeletet támadta meg az alapjogi biztos az Alkotmánybíróságnál, mely eljárás jelenleg is folyamatban van.
A Jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy sem a razziázás, sem a kilakoltatási gyakorlat nem alkalmas mód a szegregátumok felszámolására. A mélyszegénység, a kirekesztettség ugyanis önmagukon túlmutató, rendszerszintű problémák. Az önkormányzatok pedig nem hivatkozhatnak vagyonvédelmi szempontokra, ha döntéseik egy szociálisan rászorult társadalmi réteg földönfutóvá válását eredményezik. Mi több, az Önkormányzati törvényből következő kötelességük szociális lakásgazdálkodással megelőzni a lakosok tömeges hajléktalanná válását. „A szegénység és kirekesztettség komplex problémáinak kezelésére kizárólag megfelelő szakpolitikai eszközökkel van alkotmányos lehetőség” – jelöli ki a biztos az egyetlen jogszerű megoldási utat.
Ehhez képest Kriza Ákos, Miskolc polgármestere külön sajtótájékoztatón jelentette be, hogy folytatják a razziákat, majd bicskanyitogató kedélyeskedéssel erősítette ezt meg a Mokka műsorában is. Arra a riporteri kérdésre, hogy talán azért kell haladéktalanul megszüntetni a razziákat, mert az önkormányzati gyakorlata jogsértő , a polgármester egészen elképesztő választ ad. „A jogosság egy másik kérdés” - reagál Kriza, - ő nem is ért a joghoz, és jogászkodni sem kíván a kérdésben. „Ahol gyerekek szamurájkarddal hadonásznak, szaladgálnak, ott szüntessük meg az ellenőrzéseket? Én ezt nem is értem!” Ha így sem lenne magától értetődő a tömegeket érintő razziák legitimitása, Kriza a fodrászának megerősítő szavait idézve zárja le a kérdést. Eltekintve a cinizmus elképesztő fokától, a polgármester vagy nem érti, vagy nem akarja megérteni azt, hogy a jogállami berendezkedés jogvédelmi alapkövét jelentő ombudsman kimondottan súlyos megállapításai nem egy olyan „véleményt” jelent, melyet az ország negyedik legnagyobb városának polgármestere saját, vagy fodrászának hangulata szerint vesz figyelembe.
Bár az könnyebben megoldható probléma lenne, ha a polgármester valóban pusztán nem értené önkormányzatának jogtipró, az egyébként is kirekesztett, nyomorban élő lakosainak életét megkeserítő, méltóságát sértő intézkedéseinek súlyát, de valójában sajnos nem erről van szó. Sokkal inkább egy tudatosan felépített, szegénységet kriminalizáló politika megnyilvánulásairól, mely politikai irányvonalnak legitimitást ad a kormányzat felsőbb régióiból érkező, és a gyakran hivatkozott, demagógiával megvásárolt „miskolci közvélemény”támogatása is.
„Az ombudsman egy tükör. Ebben a tükörben mindenki saját magát látja, ha valakinek ez a kép nem tetszik, akkor azon változtasson” – mondta Székely László ombudsman. És valóban, ha önmagában egy ombudsmani jelentés nem is kikényszeríthető jogilag, de a legmagasabb fokú alapjogvédelmi intézmény közel százoldalnyi elemzése a megvalósult jogsértésekről meglehetősen komoly bizonyítékgyűjteményként szolgálhat majd egy esetleges perben.
Boros Ilona
A TASZ munkatársa
Azon gondolkodom, hogy mi volna keresztény szemszögből elfogadható megközelítése annak, ami ma migráns témában Magyarországon folyik. Arra jutottam, hogy a keresztény embernek szabad nem félni. Tehát nem félek a népvándorlástól. Nem félek. Bolba Márta evangélikus lelkész írása.
Az Apostolok cselekedeteiről írott bibliai könyv záró részében a következőket olvassuk: Pál apostolt hajón a császár elé vitték, mert római polgár révén hozzá fellebbezett, mint legfelső bírósághoz, amikor a vallásszabadság elvét megsértve hazájában, Júdea provinciában új hite miatt el akarták ítélni őt. Hajótörést szenvedtek Málta szigetén. „A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak, mert tüzet raktak és a ránk zúduló eső és hideg miatt mindnyájunkat befogadtak.” Lám-lám, szükséghelyzetben lévőket befogadni, még csak nem is keresztény gondolat.
Frank Brangwyn: A hajótörött Szent Pál
A következő pillanatban azonban már megjelenik a gyanakvás. Kiket is fogadtunk be? Pált ugyanis megmarja egy vipera. "Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás nem hagyja élni." De Pál nem hal meg, hanem él tovább. Ez a szövegrész is sok asszociációt nyit meg. Milyen sok traumatizált ember lehet a menekülttáborokban. Sokan éppen vallásuk miatt kénytelenek menekülni, akárcsak Pál. Mennyi méreg lehet bennük: fájdalom, düh, keserűség. De a méreg nem öli meg Pált. Idővel megváltozott a befogadó közösség véleménye is. Ha ennyi mindent átélt és túlélt ez az ember, akkor „biztosan isten” – mondják. Egy másik világból érkezik hozzánk. Milyen változékony az emberek ítélete?! Egyszer azt gondolják, hogy biztosan gyilkos, kicsivel később pedig, hogy biztosan isten. A befogadó társadalom bevándorlókról alkotott képe is sokrétű és befolyásolható. A vezetők felelőssége, hogy hogyan alakítják ezt a képet. A menekültáradat kifejezés eleve ijesztő, hatásosan alakítja ki a veszélyérzetet. A terrorizmussal összekapcsolni a migráció jelenségét felelőtlenség. A nemzeti konzultáció manipulatív kérdéssora és a plakátkampány a félelemkeltés eszköze.
A történet harmadik mozzanatában beteghez hívják a hajótöröttet. Málta elöljárójának édesapja lázrohamoktól és vérhastól gyötrődött. Pál imádkozik és meggyógyítja. Magyarországon orvoshiány van. Amikor menekültekre gondolok, akkor az idegen nevű és tört magyart beszélő belgyógyász is eszembe jut. Szükségünk van bevándorlókra.
Végül Pál továbbindul úti célja felé. A Máltaiak egy ideig befogadták őket, aztán három hónap múlva, útravalóval ellátva tovább indultak. Rengeteg hozzánk érkező valójában nem célállomásként tekint Magyarországra.
Az uniós kvótarendszer szerint két év alatt 1134 főt kellene befogadnunk. Ez korántsem irreális vállalás. Fogadjuk őket reménységgel. Nincs mitől félnünk. Szükségünk van rájuk. Nem csak a munkaerejükre, hanem a jelenlétükre. Ha kizárnánk őket, akkor azt kellene gondolnunk magunkról, hogy nemhogy keresztények nem vagyunk, de emberségesek sem. Ebben a pillanatban pedig az európai kultúra által hirdetett értékek végképp kiüresednek.
A szerző evangélikus lelkész
12 éves koromtól 23 éves koromig laktam a nyolcadik kerületben, és most újra itt lakom pár hónapja a barátnőmmel, és pár hét múlva már hárman leszünk. Tudom, milyen volt 10 éve józsefvárosinak lenni, amikor nem laktam itt, akkor is hetente többször erre jártam, és tudom most is, milyen. De amit a kerület honlapján most olvastam, az egyszerűen hazugság.
Fotó:origo.hu
A Mátyás téren megtartott lakossági fórumon ugyanis állítólag a helyi lakók “főként a bevándorlók okozta problémákra (közterületi alkoholfogyasztás, hangoskodás)” panaszkodtak. Úgy tűnik, én a rosszabb képességű lakosok közé tartozom, és szerencsém is van, mert bár naponta megyek el a Mátyás tér mellett, a Baross utcára néző lakásom van, még nem találkoztam a hangoskodó bevándorlókkal. Ellenben a szemben lévő török henteshez járok, szoktam enni a kínai kajáldában a sarkon, és a nagyon jó külföldi termékekkel rendelkező török élelmiszerboltot se hagyom ki. Csak a szar árut forgalmazó CBA-t.
Aki a nyolcadik kerületi hangoskodás miatt aggódik, és ezt majdnem 12 év itt lakás után mondom, (József utca és Kálvária tér, tehát nem a Palotanegyed vagy a Tisztviselő telep), az költözzön a Jászaira a Morrison’s 2 mellé. Én ugyanis ott laktam, és áldom a békés józsefvárosi péntek és szombat estéket, amikor nyáron ki tudjuk nyitni az ablakot.
És nyilván nem arról van szó, hogy ne lennének legitimek egy világváros közepén a szórakozóhelyek, vagy ki kéne tiltani a szórakozni vágyó fiatalokat, inkább pont arról van szó, hogy meg kell tanulni együtt élni azzal, hogy van az embereknek egy elenyésző százaléka, akik leszarják a lakókat. Ez így volt, és így is lesz. Ettől függetlenül én nem azonosítanám se a fiatalokat, se a tősgyökeres magyarokat, se a bevándorlókat a Morrison’s 2 közönségének egy elenyésző, idióta részével.
Úgyhogy mint józsefvárosi lakos, szeretném megkérni a mélyen nem tisztelt polgármester urat, hogy szedje ki ezt a bevándorlós kitételt abból a polgármesteri beszámolóból. Ne használja fel a kerületet az undorító országos kampányára, ne ezzel jópofizzon a miniszterelnök úrnál.
Aki nem hülye, tudja, hogy nem a bevándorlók dorbézolnak a Mátyás téren, és valószínűleg valami házmester lelkületű ember mondta be ezt, mert látta az M1-en, hogy mindenről ők tehetnek. Sőt a legvalószínűbb, hogy az itt lakók arra használják a köztereket, amire valók, ott találkoznak, és akár az is lehet, hogy volt egy két alkalom, amikor hangoskodva bebasztak éjszaka. Az van, hogy ez egy város része, és ezt el kell viselni. Mást is. Ha emlékszünk még, a kerület polgármestere egy kulturális esemény után jelentett fel helyi cigány gyerekeket, mert nem átallottak rárajzolni a drága betonra. Kemény környék lett ez a Mátyás tér.
Iszonyatosan szánalmas, ahogy kerületi és helyi szintre viszik le ezeket az országos témákat, és a helyi, egyébként a kerületnek nem kevés adót fizető, más kultúrájú emberek ellen uszítanak. Hogyan gondolja a kerület az itt lakó, itt élő, itt adózó bevándorló embertársainkat képviselni, ha a honlapjukon direkt ellenük uszítanak? Ettől biztosan nem lesz jobb a kerületben lakni.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
A 2015 januárjában demokratikusan megválasztott, megszorítás-ellenes Sziriza párt Alekszisz Ciprasz vezetésével kormányt alakított, és ígéretének megfelelve szinte azonnal tárgyalni kezdett az ország hitelezőivel. Annak ellenére, hogy az utóbbiak a Sziriza ellen agitálva az előző korszak korrupt politikai elitjének támogatására szólították fel a választások előtt a görög népet.
Joep Bertrans: Mentőmunkás (A képen az Eurogroup vezetője, Jeroen Dijsselbloem látható)
A Sziriza a megszorítások katasztrofális gazdasági kudarca miatt nyert. Az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) alkotta Trojka által 2010 és 2014 között névleg Görögországnak juttatott hitelek 87%-a soha nem jutott el Görögországba, hanem kamatfizetések formájában visszapattant. Ahogy azt Soros György 2009-ben a davosi találkozón megjósolta, a cél az volt, hogy életben tartsák az eurozónát arra az időszakra, amíg a nyugat-európai magán nagybankok kezében összpontosult görög adósságállományt átpakolják állami kézbe, az Európai Központi Bankhoz, illetve az EFSF nevű uniós mentőalaphoz. Ahogy Mark Bylth, a Brown Egyetem közgazdászprofesszora részletezi Austerity: The History of a Dangerous Idea című könyvében, ezek a nyugat-európai nagybankok még nagyobbak voltak az anyaországhoz, a szuverénhez képest, mint az amerikai nagybankok a Lehman-csőd idején az USA-hoz képest. Ha nem mentik ki a bankokat Görögország megsegítésének álcázva a tranzakciót, összeomlottak volna az eurózóna gazdaságai. Az államadósság visszafizetését mindeközben Görögországra kényszerített megszorításokkal próbálták elérni.
A Sziriza-kormány a főáramú sajtó címkézésével szemben nem “radikális baloldali”. A radikális baloldali pártok államosítani akarnak, tervutasítást, kilépni az eurózónából, sőt az EU-ból. A Sziriza ezek közül egyiket sem akarja, hanem alapvetően egy klasszikus, az 50-es 60-as évek nyugat-európai szociáldemokrata pártjaira jellemző programot valósítana meg. Ez progresszív adórendszert jelent, a politikai elitet foglyul ejtő oligarchák elszámoltatását, az offshore elszivárgások megállítását. Ebből finanszírozva befektetnének a humán tőkébe, az elmúlt években alulfinanszírozott oktatási és K+F (kutatás-fejlesztési) rendszerekbe, hogy Görögország növekedésnek indulhasson, és ebből visszafizethesse a hiteleit. Míg Görögország tavaly például mindösszesen csupán a GDP 0,6%-át költötte K+F-re, addig Finnország 3,5%-ot. Hogy várhatja el bárki, hogy ebből versenyképes görög gazdaság legyen? A reformoknak nevezett megszorítások alatt Görögország húsz helyet zuhant a Globális Versenyképességi Listán, és a háborús Ukrajnával került egy helyre… A Sziriza a minimálbér emelésével, a belső kereslet bővítésével szeretne keynesiánus keresletnövelő politikát folytatni. És természetesen véget vetnének a Görögországot tönkretevő megszorításoknak.
Az Eurogroup viszont pont ezeket a megszorításokat szeretné folytatni, miközben azok a GDP negyedét kitevő zuhanásához vezettek, ami az amerikai nagy gazdasági világválsághoz hasonló nagyságrendet jelent. A görögök majd harmadának nincs munkája, a fiatalok majd kétharmadának. A görög társadalom 40%-a szegénységben él a megszorítások eredményeképpen, és a drámai adatokat még folytathatnánk.
A világ közgazdasági elitjének meghatározó része a Szirizának szurkol
A főáramú sajtó gyakran úgy tálalja a görög helyzetet, mintha globális konszenzus lenne, hogy a Sziriza kormány valamifajta felelőtlen ígéretekkel jutott volna hatalomra. Ehhez képest a következők ítélték el az Eurogroup megszorításokra épülő politikájának folytatását:
Ezek csak a legismertebb példák, a sor hosszan folytatható lenne, James Galbraith-től Steve Keenen és Helmudt Schmidten át egészen a magyar Inotai Andrásig, az MTA Világgazdasági Kutatóintézete volt igazgatójáig. Gyakorlatilag a világ közgazdasági elitjének meghatározó része utasítja el azt, amit az Eurogroup erőltet.
Ezzel szemben a Sziriza humán tőkébe, versenyképességbe befektetni kívánó politikája kifejezetten összhangban van az Európai Unió Lisszaboni Stratégiájával, amely a világ legversenyképesebb, tudásalapú régiójává szeretné tenni az Uniót, illetve a Szociális Európa sokat hangoztatott gondolatával is.
A hónapokon át tartó tárgyalásokról sok ellentmondásos ködösítés, etnikai előítéletekre alapozó hangulatkeltés jelent meg. A közgazdasági érvek helyett a görögök nemzeti karakterjegyeiben látták a magyarázatot olyanok is, akik más esetekben elutasítják az etnikai alapú gyűlöletkeltést. Ugyanakkor kevés konkrétumhoz és érdemi információhoz juthatott a tájékozódni kívánó. Nézzük meg most ezeket.
Először is: mit akar a görög Sziriza-kormány?
Elsődleges, azaz a kamatfizetések nélküli költségvetési egyenleg tekintetében:
2015: 0,6%; 2016: 1,5%; 2017: 2,5%; Az utána következő öt évben: 3,5%.
Azaz a Szriza-kormány az ellenkező híresztelésekkel szemben NEM akar több hitelt felvenni. A tárgyalások az előző kormányok által felvett hitelek törlesztő részleteinek újrafinanszírozásáról szólnak!
Adórendszer tekintetében:
Privatizáció:
Csakis szigorú feltételekkel, a munkások jogainak biztosításával. A bevételek a társadalombiztosítási alapba és az állami fejlesztési bankba mennének.
Szakszervezetek:
Az Észak- és Nyugat-Európában általánosan működő ágazati bérmegállapodások és kollektív szerződések visszaállítása, amit a Trojka megdöbbentő módon a görög társadalomszervezésbe beavatkozva megszüntetett. (Pedig a szakszervezetek meggyengítése még az IMF egyes kutatói szerint sem jó ötlet, korábbi cikkünk erről itt.)
Bérek:
2016-ra a 2010 előtti minimálbérek visszaállítása.
Ez a lista már így is egy nagyon komoly kompromisszum a Syriza részéről a Thesszaloniki Program elnevezésű választási programjukhoz képest, amelyet bárki megtalálhat az interneten.
Mit akar az Eurogroup?
Az elsődleges egyenleg tekintetében:
2015: 1%; 2016: 2%; 2017: 3%; 2015: 3,5% és innentől fogva 3,5% minden évben.
Ez nagyon komoly további megszorítások nélkül nem lenne elérhető, ami tovább rontaná a görög gazdaság helyzetét.
Adópolitika:
A legfontosabb beakadás a görög nyugdíjkassza ügyében van. Olivier Blanchard, az IMF vezető közgazdásza blogbejegyzést írt arról, hogy szerinte a görög nyugdíjkiadások és állami szféra bérei adják a görög állami kiadások 75%-át. Az IMF további megszorításokat szorgalmaz a görög nyugdíjrendszerben. Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök a német Tagespiegelben közzétett reakciójában rámutatott: a görög nyugdíjrendszer az elmúlt években mintegy 50%-os vágást szenvedett el. A görög nyugdíjkiadások a valóságban mindösszesen a költségvetés kiadási oldalának 30%-át teszik ki. Az IMF állításainak ellentmondóan számos eurózóna országban, így Németországban is a GDP több mint 10%-át teszik ki a nyugdíjkiadások. A görög nyugdíjkiadások azért emelkedtek a GDP 16%-ára, mert a megszorítások hatására összeomlott a nevező, a GDP. Ráadásul a görögök a mediterrán életmódnak köszönhetően gyakorlatilag mindenki másnál hosszabban élnek, azaz sokkal több a nyugdíjasuk is.
A tárgyalások megdöbbentően bizalmatlan hangnemben zajlottak, a felek folyamatosan cáfolták egymást
A legjellemzőbb epizód a rigai uniós csúcs volt, melyről beszámolva Peter Kazimir szlovák pénzügyminiszter azt kezdte terjeszteni, hogy ott Varufakisz görög pénzügyminiszter kiabált volna az uniós pénzügyminiszterekkel, akik viszont cserébe alkalmatlannak nevezték őt. Kínos kimenetele lett az ügynek később, amikor Varufakisz a blogján meghazudtolta Kazimirt: felvételt készített az ülésről, amiben semmi olyan nem szerepel, amit Kazimir rosszhiszeműen terjesztett. Az eset rávilágít a felek közötti összebékíthetetlen politikai ellentétre.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha ennyire világos, hogy káros volt a megszorító politika, ha ennyire tekintélyes közgazdászok és szociológusok állítják ezt, akkor miért erőlteti az Eurogroup továbbra is azt? A válasz az, hogy mindez már rég nem gazdasági, hanem politikai kérdés. Ugyanazoknak kellene ugyanis a megszorításokon túllépő görög gazdaságpolitikának zöld utat adniuk, akik az elmúlt években az országra kényszerítették a megszorításokat, illetve sok esetben saját országaikban is bevezették azt. Szabad utat adniuk a Szirizának felérne tehát a politikai öngyilkossággal. Ráadásul szinte mindegyik eurózóna országban ott várnak ugrásra készen a megszorításellenes politikai riválisok, azaz az uniós pénzügyminiszterek saját politikai pozícióikat ásnák alá, ha egy eurózóna ország esetében kimondanák, hogy a megszorító politikai csődöt mondott, túl kell rajta lépni.
A politikai cél a Sziriza térdre kényszerítése
Ezt vagy úgy képzelték el, hogy az majd végül beadja a derekát megszorítás ügyben, ahogy a harmadik utas szocdem pártok tették évtizedek óta. Ez látványosan nem következett be. A második lehetőség, hogy újrafinanszírozás és likviditás hiányában a görög kormány államcsőd bejelentésére kényszerül. Onnantól az európai neoliberális politikai erők elkezdhetik mondogatni: lám-lám, ide vezet, ha megszorításellenes mozgalomra szavaztok, ezek ennyire értenek hozzá, tönkreteszik az országot.
A görög népszerűségi felmérések alapján azonban ezek a stratégiák nem fognak működni. A görög társadalom tisztában van azzal, hogy az államcsődöt nem a jelenlegi, hanem a megelőző kormányok okozták. A várhatóan nem sokára bejelentendő államcsőddel pedig Görögország nyílván nehéz helyzetbe kerül, de nem egy ország sikeresen túlélt már ilyen helyzeteket. Innentől fogva azonban külső kényszerek nélkül kezdhet kormányozni a Sziriza.