HA MAGYARORSZÁG FASIZÁLÓDIK, AKKOR IZRAEL… ?
avagy: Elmélkedés az izraeli választások kapcsán,
avagy: egy Magyarországon élő nyugat-európai baloldali zsidó fiatal kérdései az itteni, önmagát baloldaliként definiáló (nem feltétlenül zsidó) értelmiséghez
AZ ÉN NYŰGJEIM
Az idei május 1-jén Párizsban ellátogattam a munka napját ünneplő felvonulásra: 300 000 tüntető, többek között különböző baloldali politikai erők, szakszervezetek, munkások, értelmiségiek, emberjogi aktivisták, környezetvédők – és olyan nemzetek képviselői, akik más közegben egymást öldösik: tősgyökeres franciák, emigránsok, törökök, kurdok, indiaiak, pakisztániak – mindannyian együtt, „a szocializmus által egyesítve” vonultunk békében és összhangban. Jómagam kipában, zsidó fejfedőben és kuffijában, palesztin kendőben szórólapoztam az eurokommunista pártszövetségnek (amely a pár héttel későbbi parlamenti választásokon 11%-ot ért el), majd így járultam hozzá a menet színességéhez: a négyórás esemény alatt több tucatnyian gratuláltak, fényképezkedtek velem, izraeliek és palesztinok is – egy srác a nyakamba ugrott, nevetve mesélte, hogy bárcsak az ő rabbija is ilyen nyíltan kifejezné rokonszenvét és empátiáját a palesztinok iránt.

Fiatalok, balosok, palesztin zászlót lobogtatnak: Nyugaton mindennapi, nálunk ritka kombináció.