A sajtóhírek szerint távozik posztjáról az oktatási államtitkár és helyére az ELTE volt rektora, Klinghammer István kerül. Ha a kormányzati kommunikációban valaki azt hiszi ezzel majd lecsillapodnak a kedélyek, az nagyon téved. Hoffmann Rózsa nem oszt, nem szoroz és ahogy Klinghammer tegnap esti MTV-s és ma reggeli Kossuth Rádiós szerepléseit elnézzük, csak annyi változik, hogy nehezebb lesz skandálni az új államtitkár nevét.
Lassan megtanulja mindenki, akinek köze van a felsőoktatáshoz - így vagy úgy-, hogy semmi nem biztos, minden percről percre változik,mondjuk ki bátran a kormányzati szeszélyeitől függ, illetve attól, hogy van e ideje a miniszterelnöknek arra, hogy a heti munkatervébe valamit megálmodjon.
Kérdés az kinek jó az, hogy sem a felvételizők nem tudják pontosan mire számíthatnak, sem a hallgatók, sőt mi több az oktatók sem tudják lesz e egyetemük, szakuk..stb Egy dolog biztos minden változik.
Fotó: HVG/Stiller Ákos
Kaufer Virág az LMP volt képviselőjének a Párbeszéd Magyarországért tagjának cikke.
Vágó Gábor, egykori képviselőtársam pár napja lemondásra szólította fel a HírTV versus című műsorában azokat, akik kiléptek az LMP-ből és új pártot hoztak létre. Mivel most van az évfordulója, hogy lemondtam a mandátumomról, így ez is aktuálissá tette, hogy elgondolkodjak rajta: vajon most, ebben a helyzetben én mit tennék? 
fotó:Népszabadság
Rosa Parks 100 éve született éppen ma, február 4-én. Ő volt az, akit az amerikai kongresszus a civil mozgalom anyjának nevezett, Martin Luther King Jr. után a legtöbbet hivatkozott amerikai polgárjogi aktivista. A Kettős Mérce minden nap őt ünnepli lélekben, mert hisszük, hogy nélküle mi sem lennénk most itt.
A polgári engedetlenség, a civil aktivizmus és az egyenlőségért folytatott küzdelem lételemévé vált a modern társadalomnak. Jogokat harcolunk ki és védünk meg, nehézsorsú társadalmi csoportokért hallatják különböző hátterű emberek a hangjukat egyként és elhivatottan. Sokan megvetik ezeket az embereket, sokan sajnálkoznak felettük, mások pedig haszontalannak és zavarónak tartják, amit ez a sok bátor ember nap mint nap csinál. Mi a Kettős Mérce blogon nem így gondoljuk és véleményünknek ezen a nagyon fontos évfordulón hangot is adunk. Vagyis a hangerőt feltekerjük.
Boldogok, akik önmagukban békére találnak
Nem az számít, ki melyik oldalra szavaz és ki milyen pártot kedvel igazán. A legfontosabb a társadalom kapcsán az, hogy az embereknek legyenek értékeik és tudják magukat definiálni. Kiforrot, kerek, egész értékrendszerrel a farzsebünkben a világ egészen más színskálában mutatkozik előttünk. Elvitathatatlan érték lehet a család, a haza, a szolidarítás, a béke, a becsület. Tiszteletreméltónak tartjuk, ha valaki képes kiállni és felsorolni az értékeit, melyek szerint él. Szánjuk azokat, akik értékeket hazudnak maguknak és megpróbálnak egy álarc mögé bújva beleszólni az ország ügyeibe vagy véleménytformálnak a médiában. Sajnáljuk azokat, akik nem veszik a fáradtságot ahhoz, hogy önmaguk legyenek, hogy emberek legyenek.
Rosa Parks egy kiváló ember volt, aki kristálytisztán látta hol van a társadalmi elnyomás legvégső határa. Tudta meddig tűrhet és mikor kell az életét kockáztatnia azért, hogy valami más legyen. Nem tudhatta, hogy tömegek fogják őt követni és azt sem tudhatta, voltak-e már elődei és követni fogják-e őt mások, más államokban, más országokban. Rosa Parks cselekedete azért különleges, mert döntését semmi sem befolyásolta, csak a saját belső hangja.
Mi döntöttünk
Mindenki maga dönti el, mik azok az értékek, amelyek mentén harcolni kíván. Mi már döntöttünk és reméljük a blog bebizonyította, hogy alkalmas ezeknek az értékeknek a közvetítésére a bejegyzéseken keresztül. Nem szeretnénk embereket egymás ellen lázítani, ezért a minősíthetetlen stílusú és kirekesztő kommenteket elítéljük és olvasóinkat inkább arra buzdítjuk, hogy próbálják meg értékeiket megfogalmazni. Arra kérjük olvasóinkat, hogy ha tetszik, amit írunk inkább osszák meg velünk és ismerőseikkel azt, ami fontos és ne bűnösöket keressenek a kommentárjaikban. Rosa Parks sem az őt elnyomókat akarta bitófán látni: Rosa Parks csak egy helyet akart magának a buszon - a társadalomban.
Mi is helyet kívánunk adni az elnyomottaknak és a kirekesztetteknek a társadalomban. Szeretnénk rávilágítani arra, hogy ítéletet mondani emberek felett a legveszélyesebb cselekedet. A társadalom, amiben élünk nem sok különálló emberből, hanem egy egymásba kapaszkodó közösségből áll. Hol gazdasági, hol személyes érdekek mentén, de mindannyian mások kezét fogjuk és ha minket elengednek, akár nagyot is eshetünk. Ha pedig mi engedjük el valaki más kezét, azzal vállaljuk a kockázatot, hogy a másikat nyomorúságba és kilátástalanságba taszítjuk.
A jövőt mi építjük
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne használjuk ki a ma adta lehetőségeket. Minden reggel a cselekvés és a tettvágy az, ami elindít minket a munkába. A blog szerzői közhasznú, karitatív és civil szervezetek aktivistái és munkavállalói, néhányan pedig a bürokrácia berkeiből küzdenek a holnapért. Egy maroknyi csapat kívánja az internetezőknek megmutatni azt, hogy van még remény és ezért nem csak mi, hanem a minket körülvevő lelkes civil társadalom és néhány politikus is képes és akar is tenni. Szeretnénk emlékeztetni ezen a jeles napon az olvasókat arra, hogy Rosa Parks bennünk is él.
Rosa Parks ebben a blogban is megjelenik és az ő személye inspirálja néhány szerzőnket arra, hogy széllel szemben harcoljon. A társadalmi szolidaritás, a közösség empátiája és az innováció visz minket előre azon az úton, amelyen egyetlen közös célunkat kívánjuk elérni: egy egyenlőbb és élhetőbb társadalmat Magyarországon.
"Február elsején, péntek este 18 órakor kezdődik az első LMBT Történeti Hónap megnyitóünnepsége a Vörösmarty moziban. A rendezvényt Makk Károly filmrendező, a leszbikus témájú Egymásra nézve című film rendezője nyitja meg.
Ezzel kezdetét veszi az LMBT Történeti Hónap, mely egy egész hónapos kulturális és történelmi felfedező út." - így a hivatalos közlemény.
Magyarországon nem volt még olyan rendezvénysorozat, amely visszatekintene, összegezne. Csupán részleges tudásunk van nekünk "buziknak" is saját történelmükről - pláne a szélesebb közvéleménynek -, csak egy nagyon rövid időszakot látunk be, és a nácik támadásai, a sok aktualitás, saját hétköznapi problémáink és a gazdasági válság közepette nehezen van időnk arra, hogy megálljunk kicsit és elbeszéljünk, vagy gondolkozzunk múltról és jövőről. Ezt én, személy szerint, egy óriási lehetőségnek tartom a hazai meleg mozgalomnak arra is, hogy pontosan meg tudja határozni önmagát.
Ja, és ma jött ki a hiperszuper történeti promófilm, nézzétek!
További infók és események:
Tóth Péter a Csongrád-megyei Jobbik elnöke évértékelést tartott 2013. január 31-én, csütörtökön este, ahol elmondta: a Homokhátságon nagyságrendileg 5-10 ezer cigány napszámos dolgozik, ők elveszik a helyiektől a munkalehetőséget. Innen is fogadja gratulációnkat kedves Tóth Péter: magának igazán kár volt megszólalnia, de akkor már eldönthetné mit mond a cigányok nem dolgoznak, vagy elveszik a munkát.
Kisebb – nagyobb körben jó dolgokat csinálsz a környezetért? Szociális, jogvédő, kulturális területen tevékenykedsz, diáktüntetéseket szervezel, és rájöttél, hogy ma már muszáj foglalkozni a környezetvédelemmel is? Akkor pont az ilyen emberekre van szükség Gödöllőn, a zöld szervezetek márciusi országos találkozóján!
Gyere, hogy új lendületet, új energiákat szabadítsunk fel Magyarország egyetlen mozgalmában, a zöld mozgalomban!
A többi bloggal és médiummal ellentétben nekünk nem kenyerünk a találgatás sem a jövőbe látás, se semmilyen jósolgatás. A tény: most hétvégén a Lehet Más a Politika (LMP) kettészakadt, melynek következtében a Párbeszéd Magyarországért Platform kivált a pártból.
A Magyar Nemzet a tényfeltáró újságírás zászlóshajójaként egy cikkében hírül adta, hogy a Hallgatói Hálózat és az Oktatói Hálózat elnevezésű szervezetek mögött nem elég, hogy Soros György, az X Kommunikációs Központ, de még a Hiller-Magyar vonalon mozgó liberális körök is ott állnak. A Hallgatói Hálózat megkülde válaszlevelét a szerkesztőségnek, akik egy újabb és alaposabb tényfeltáró cikkel álltak elő. A helyzet fokozódik.
Tanay Marcell beszéde a Szolidaritás éjszakáján 2013. 01. 19-én a Blaha Lujza téren:
Az első cikkek és egy könyv, amiket a jelenkor igazságtalanságáról, egyenlőtlenségéről olvastam, 20 évvel ezelőtt születtek az akkori (és akkor még megdöbbentő) statisztikák alapján. Kiderült, hogy a világ lakosságának 20%-a keresi meg a jövedelmek 80%-át, és ez a 20% birtokolja a javak, tehát minden vagyon 80%-át is. Azóta viszont eltelt 20 év, és tovább romlott a helyzet: mára csupán az emberiség 5%-a birtokolja a javak 80%-át, az emberek fele szinte nincstelen és állandó létbizonytalanságban él. És ez nem csak a szegény országokra igaz, nem csak Magyarországra, de a gazdag nyugati országokban is hasonló a helyzet.
Hogyan lehetséges ez? Hogyan tűrhetjük el, hogyan maradhat fenn egy ilyen igazságtalan rendszer ilyen hosszú időn át? Úgy, hogy kasztokat alkotunk a társadalmon belül. Összefogás helyett társadalmi piramist építünk, amelyben bárhol állunk, mindenki alatt van még valaki, akit le lehet nézni, ki lehet nevetni, meg lehet vetni. A cégtulajdonos lenézi a menedzserét, a menedzser lenézi az irodai alkalmazottjait, az irodai alkalmazottak lenézik a fizikai munkásokat, a fizikai munkások lenézik a munkanélkülieket, a munkanélküliek lenézik a hajléktalanokat. És itt még nincs vége, hisz a hajléktalanok között is vannak viszonylag sikeresebbek, akik lenézik azokat a hajléktalanokat, akik aluljáróban alszanak részegen, vagy pechükre még cigánynak is születtek.