Tegnap esti tapasztalatom, hogy nem elegánsan gyűjtik azokat a cetliket a Fideszesek. Csönget egy decens idősebb hölgy, hogy kéri a kopogtató cédulámat, mondom neki nem aktuális a dolog, éppen mint láthatja, szét van szedve a fél lakás, nyakig koszosan bütykölöm mosógépet, most nem ülnék le vele beszélgetni, nem is nagyon volna hova. Adjam csak oda majd ő szépen kitölti, az aláírással se legyen gondom. Hmmm??!!! Na úgy biztosan nem. Akkor visszajönne, mikor jöhet? Ja, amúgy melyik párt nevében tetszik itt lenni. És a poén most jött a hölgy döbbent arckifejezése és kérdése: MIÉRT? Hát csak meg tetszik tudni mondani, kinek adom a cédulát? A Fidesznek. És sértődött arc hozzá. Na ekkor mondtam, hogy felesleges jönnie, nem adom oda. Ha nem így csinálja megkapta volna. Szimpatizáns vagyok de így nem, meglesz az nélkülem is. És valszeg valamelyik kicsinek adom oda cetlit. Legalább a szavazó lapra kerüljenek fel. Nem lenne jó egy 3 párti parlament. Az nem vezetne sehova.
Van-e 2.000.001 anti-demokrata szavazó? A Fidesz mostani gyűjtése hasonló szégyenfoltként fog bevonulni a történelembe, mint a kékcédulás választás.
Egy antidemokratikus húzással megakadályozzák ugyanis a kisebb demokratikus pártok indulását, hogy bebetonozzák magukat a hatalomba. De minden bizonnyal hosszú távon megint megszívják ezzel az orbáni kiszorítósdi politikával.
A Fidesz aktivistái az elkövetkező napokban porszívóként fogják magukba szívni az ajánlószelvényeket. Nagyjából 15-ször annyi cédulát akarnak lerabolni az emberektől, mint amennyire szükségük van a jelöltállításhoz. Az csak egy dolog, hogy ilyenben tudatosan segédkezni és focipályának használni Magyarország területét szerintem nem felelős magatartás (bár valószínűleg azt hiszi jót tesz szegény). De inkább hatásaiban elemezzük ezt egy kicsit:
1. A Jobbik és az MSZP számára nem okozhat gondot a cédulák összegyűjtése. Akik az ipari méretű fideszes gyűjtés miatt slamasztikába kerülhetnek, azok a kisebb pártok, mint az LMP és az MDF. Könnyen lehet, hogy a fidesz taktikája megakadályozza a két párt eséllyel való elindulását.
2. Ha nem indul el a két kis párt legalább 130 egyéni választókerületben a 176-ból, akkor a helyi kampány elmaradása miatt jóval kevesebb listás szavazatra számíthatnak. És a töredék szavazatok elvesztése miatt is romlik az esélyük arra, hogy jó eredményt érjenek el.
3. Az MDF-nek még az is kétséges, hogy elég jelöltet tudnak maguknak találni, az LMP-nél legalább ilyen gond nincs (van már mind a 176 körzetben jelöltjük), tehát a cédulákat mindenütt gyűjtik. Ha viszont nem gyűjtenek elég cédulát, és nem jut be a parlamentbe legalább az LMP kettejük közül, akkor a Fidesznek a kétharmada szinte tuti meglesz.
4. Ha a leosztás MSZP-Jobbik-Fidesz lesz a következő négy évre, akkor szinte borítékolható, hogy az MSZP újra képes lesz megerősödni. 2/3-os Fidesz mellett a parlamenten kívül rekedt kis pártok viszont lemondhatnak mindenről, egész biztosan nem fognak labdába rúgni soha a büdös életben többet.
Tehát aki szeretné, hogy a következő Országgyűlésben csupán három párt legyen - Fidesz, Jobbik, MSZP -, és a baloldali rivális nélkül maradó MSZP lehetőséget kapjon a megerősödésre a következő négy évre, az semmiképp ne a két kicsinek adja az ajánlószelvényét!
De ha valaki racionálisan akar dönteni, akkor azt is mérlegelje, hogy a Fidesznek cetlit adni, gyakorlatilag kidobott ajánlás, nem oszt nem szoroz, semmit nem számít. Maximum Orbán Viktor központi adatbázisát gazdagítja egy adattal.
Szegény Hagyó Miklós. Mesterházy (nem az Ernő, hanem a másik, az az Attila) úgy mondaná: Nomen est omen. Én inkább így: Nevében a végzete. Talán sosem sejtette, hogy végül mindenki oda fogja hagyni őt.
Pedig azt írta korábban saját, képviselőjelölti honlapján: „Mélyen hiszek a kollektív bölcsesség erejében.” Igaz, ez a mondat még jóval azelőtt került fel a www.hagyomiklos.hu -ra, hogy összecsaptak volna feje fölött a koalíciós hullámok. Akkor még a fővárosi szocialisták erős emberének számított, de legalábbis fajsúlyosabb személyiségnek mint a bajusszal szebb napokat is látott Molnár Gyula vagy a félénk Burány Sándor. Sőt, az ő hősi tenorja kiválóan ellensúlyozta a Fővárosi Közgyűlésben Steiner tremolós hangját. Akkor még neki is körszakálla volt, sőt, néha borostája is, amitől igazán hasonlatossá vált Don Giovannihoz vagy a Turandot Calafjához. Ráadásul jól mutatott a pulpituson Demszky mellett – ezt frakciótársai hamar észrevették. Erős és határozott személyiséggel megáldott, joviális politikusnak tartották, aki még nyilatkozni is tud, ráadásul mosolyogva, a legkisebb fintor nélkül. Egyszóval mindenki utálta.
Akkor még nem sejtette (mit nem sejtett?), hogy tisztáldozat lesz a politikai sakktáblán. Hogy a „következmények nélküli országban” egyik hónapról a másikra oly’ sokak, ráadásul pont az övéi közül, adni kezdenek a látszatra. Hogy hirtelen eleresztik a kezét és utat engednek a szabadesés törvényeinek. Bár az gyanús volt neki, hogy olyan könnyedén csusszant ki az MSZP a fővárosi koalícióból, mint csecsemőből a babfőzelék. És éppen az ő pozícióját dobták oda. Pedig ő TISZT volt! Jobb lett volna már ekkor olajra lépni – gondolta utólag, miközben épp a kampányfotózáson ült és egy újabb mosolyt próbált magára erőltetni.
De Hagyó Miklós nem tudott kiszállni a ringlispílből. Inkább töretlenül haladt (mint ahogyan halad e cikk írása közben továbbra is) afelé, hogy a magyar politikai élet első igazi tragikus hősévé váljon. Olyasmivé, mint Macbeth. A fővárosi szocialisták (talán épp a Jókai utcából érkező buzdító telefonhívás után) összeszedték a kevés budapesti zöldterületről a megmaradt faágakat és kisebb cserjéket és megindultak Hagyó ellen, mint a birnami erdő.
Aztán több nyilatkozatot megtagadva, farkaséhesen és hullafáradtan ért haza azon a napon, amikor még nem tudta, hogy önszántából fog hamarosan lemondani a jelöltségről. Így oda a mentelmi jog, de majd úgy is lesz valahogy, nem lehet, hogy ne legyen! – gondolta. Leült íróasztala mögé, bekapcsolta számítógépét és fölment a honlapjára. A nyitólapon ez a felírás szerepelt: „A honlap fejlesztés alatt áll.” Hagyó arcáról lefagyott a mosoly. Fejlesztés, de mit és hová? Aztán hátradőlt a Dunsinane utca 12. alatt lévő villájában és nagyot sóhajtott. Csak egy betű az eltérés a valóság és a kiírás között: egy v betű. Lentről csörömpölést hallott, odagörgőzött székével az ablakhoz és ott állt a szocialista birnami erdő.
Következő sorozatunkban a Lehet Más a Politika országos listáján lévő személyeket mutatják be maguk. A legfiatalabb 23 éves a legidősebb 51 éves, a lista egyharmada nő, a többség vidéki. Van köztük volt parlamenti képviselő, közgazdász, és tanár.
De kik ők?
Mile Lajos
1958. december 14-én születtem Debrecenben, és a Szatmár megyei Kisnaményban nőttem fel. A KLTE Gyakorló Gimnáziumában érettségiztem, majd a KLTE magyar-francia szakán diplomáztam. Több iskolában tanítottam, de irodalomtörténészként múzeumban is dolgoztam.
Kritikákat és recenziókat írtam, politizáltam. Utóbbi eredményeképp 1990-ben az MDF országgyűlési képviselőjévé választottak, ahol a Honvédelmi Bizottság, majd a Kulturális Bizottság munkájában is részt vettem. Alapítója, majd országos alelnöke lettem a Magyar Demokrata Néppártnak. 1998-ban felhagytam az aktív közéleti tevékenységgel, de cikkeket azért írtam a Magyar Hírlapba, Népszabadságba, a Zóna című internetes magazinba. Másoddiplomás képzésen okleveles Európa szakértő végzettséget szereztem. Műút címmel létrehoztunk egy sikeres irodalmi folyóiratot. Az OFFI regionális irodáját vezetem.
Kistokajban élek, három fiam van. Politikai nézeteimet tekintve konzervatív vagyok, meg vagyok liberális is, meg biztosan vagyok olykor baloldali. Nehezen igazodok el magamon. Felhívták a figyelmemet az LMP-re, mondván, LEHET MÁS A POLITIKA. Jó, megnézem. Megnéztem, tetszik.
Ivády Gábor
Ivády Gábor vagyok, 37 éves. Két nagyszerű fiam van, és egy gyönyörű feleségem. Katona családból származom, így mindig ott laktunk ahová édesapámat az éppen aktuális kény, vagy kedv (vagy a párt) helyeztette. Körmend, Pápa, Győr Veszprém voltak a fő állomások, majd Budapesten elkezdtem a katonai főiskolára járni. Ez alatt kaptam egy állásajánlatot a reklámszakmából, mire a főiskolával kötöttünk egy megállapodást, miszerint én nem üzenek hadat senkinek, ők meg nem terveznek mosópor reklámokat, és elváltak útjaink. Időközben reklámszakember lettem, sőt menedzser, amiről már papírom is volt, később művelődésszervezői diplomát szereztem.
Nyolc évvel ezelőtt egyszer csak fogtam magam és elköltöztem Ivádra. A következő évben polgármester választás volt, és sikerült megnyernem a falu többségének bizalmát. Azóta vagyok polgármester. Küzdöttem a vidékért, a kistelepülésekért, az igazságtalanság és a korrupció ellen éppúgy, ahogy igyekeztem mindent megtenni a szegényekért a halmozottan hátrányos térségekért. Amikor a Fidesz elhitette velem, hogy nekik is ez a céljuk, akkor beálltam közéjük, majd azonnal otthagytam őket, amikor megismertem valódi szándékaikat. Ezt az MDF-fel is eljátszottam, csak ott nem tartott olyan sokáig.
2007 végén kerestek meg azzal, hogy csinálni kellene egy pártot, így az LMP-ben az alapítók közé soroltak. Biztos vagyok abban, hogy az LMP idén bekerül a Parlamentbe. Úgy érzem, hogy végre a legmegfelelőbb helyen tudok mindazért dolgozni, amiért 8 éve oly reménytelenül harcolok, végre valódi érdekképviseletet tudok ellátni azokért, akik hozzánk hasonlóan már csak az LMP-ben látják az utolsó reményt.
Szabó Tímea
A Lehet Más a Politika egyik szóvivője és Országos Választmányának tagja vagyok. Az LMP-hez közel másfél éve csatlakoztam. Kezdeti kisebb feladataim után elvállaltam a programalkotó munkacsoport Globalizáció Műhelyének koordinálását. Legjelentősebb szerepvállalásom egyértelműen az Európai Parlamenti választáson betöltött listavezetőség volt.
A gimnáziumot olasz-történelem-néprajz szakon végeztem, majd a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán hallgattam. Utoljára az amerikai Harvard Egyetem jogi karán tanultam menekültjogot és konfliktus sújtotta térségek politikai és adminisztratív újjáépítését. Újságíróként öt évig brit és amerikai lapoknak tudósítottam Magyarország jelentősebb gazdasági és politikai eseményeiről. Ezután a Harvard Egyetem jogi karához tartozó kutatóprogramhoz kerültem, először mint kutató, később mint kutatásvezető, ahol az ENSZ megbízásából dolgoztam. 2001 nyarán Pakisztánba utaztam, ahol afgán menekülttáborokban dolgoztam. A 2001. szeptemberi támadást követően Afganisztánba költöztem. Kabulban egy ideig még a Harvard megbízásából dolgoztam az ENSZ afganisztáni missziójával, néhány hónap múlva pedig csatlakoztam a CARE International szervezetéhez, ahol egy országos emberi jogi felmérést vezettem. 2003 őszén hazaköltöztem, és 2004 elején bekapcsolódtam a Magyar Helsinki Bizottság munkájába, ahol 2007 végéig, Gergő fiam születéséig a Menekült Program nemzetközi projektjeit koordináltam. Azóta igyekszem a legtöbb időmet Gergővel, a maradékot pedig az LMP-vel tölteni.
Az Európai Parlament ma megszavazta az új Bizottságot. Andor László az Európai Unió foglalkoztatási és szociális biztosa. Az, hogy az EP-ben a magyar pártok közül csak a Jobbik szavazott nemmel, kiválóan mutatja, hogy ugyan beültek egy-egy jó állásba hárman, de ha a két legnagyobb pártcsalád-frakció valamiben megegyezik, akkor Morvai Krisztina hiába hisztizik a bizottsági meghallgatáson.
Balczó, kis tizenháromsorosában egyszerre kárhoztatja azt az eljárást, hogy előbb neveznek meg a tagállamok biztosjelöltet, majd csak utána találnak nekik feladatot, és egyszerre nevezi a nemmel szavazás másik okának azt, hogy az új Bizottság is „központosított európai szuperállamot akar”. (Mellesleg ha akarna, nem lennének 27-en, de most nem ez a fő gondolat.) Egyrészt a feladatokat nem találják, mert azok lényegében megvannak, hanem csak kiosztják. De ez a kevésbé érdekes. A fontosabb kérdés, ami bennem felmerült, a következő. Vajon ha mondjuk a Bizottság összeállításáért felelős mindenkori José Manuel Barroso előbb mondaná meg az országoknak, hogy milyen posztra delegálhatnak, minthogy azok megtennék személyi jelölésüket, nem lenne ez valamiféle randa, büdös, európai szuperállam irányába mutató eljárás?
Más:
Balczó Zoltán szerint 209-en nem szavazták meg a testületet. Balczó nem azt írja, hogy 137-en szavaztak nemmel, köztük a jobbikosok… Nem. Jobbikul mondva 209-en nem szavazták meg. Balczó tökéletesen igazat mond. Beszámolójának a következő címet javasolnám:
Egyedül a tartózkodó Bokros Lajos nem követte a csordákat Brüsszelben!
Következő sorozatunkban a Lehet Más a Politika országos listáján lévő személyeket mutatják be maguk. A legfiatalabb 23 éves a legidősebb 51 éves, a lista egyharmada nő, a többség vidéki. Van köztük volt parlamenti képviselő, közgazdász, és tanár.
De kik ők?
Szilágyi Péter
29 éves vagyok. A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumában érettségiztem.2005-ben végeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán, jelenleg angol nyelvű EU-szakjogász másoddiplomás képzésre járok. 2006-tól dolgozom köztisztviselőként az Országgyűlés Hivatalában, a képviselőtájékoztatás területén. Szakterületeim közé elsősorban a mezőgazdaság és az alkotmányjog tartozik, de készítettem anyagokat a korrupcióval, büntetőjoggal és az esélyegyenlőséggel foglalkozó témákban is.
Az agráriumhoz kapcsolódó anyagaim egy része olvasható a Mezőgazdasági bizottság honlapján. Fontos szerepem volt az európai parlamentek képviselőtájékoztatási hálózatában, ahol leginkább az EU tagállamainak parlamenti munkatársait ismerhettem meg. Több alkalommal képviseltem a Magyar Országgyűlést nemzetközi és hazai konferenciákon.
Az LMP-vel 2008 októberében találkoztam először, az első kongresszuson örömmel szavaztam a párttá alakulás mellett. Alapítója voltam az V. és XIII. kerületi szervezetnek, több kitelepülést, kopogtatást, illetve demonstrációt szerveztem. Az EP-kampány után én koordináltam Budapesten a matrica-takarítást, jelenleg a 7. számú evk. felelőse vagyok.
Scheiring Gábor
Az ökopolitika húsz éves korom óta szerves része az életemnek. Személyes indíttatás tartott e mozgalom közelében:családomban közelről éltem át, ahogy a korábban kemény munkával polgárosodó munkásságot a rendszerváltást követő évek gazdasági sokkja a tönk szélére sodorja. Hazánkban több mint egymillió munkahely szűnt meg, amit a mai napig nem sikerült pótolni. A társadalom és a gazdaság kettészakadt, a közéletben pedig a demokrácia paródiáját mutatják be a klientúracsoportok fogságában vergődő pártok. Az ezek miatt érzett elkeseredettségnek hamis és életveszélyes levezetését kínálja a kisebbségek elleni gyűlölet. Személyes és politikai célom, hogy e problémákon változtatva részese legyek egy új kezdetnek.
Az ezredforduló után a Védegylet Egyesületben kezdtem el az ökopolitikát művelni. 2007 őszén aztán néhányan úgy gondoltunk, hogy elérkezett az idő, hogy az ökopolitikának párt formájában is képviseletet adjunk. Egy éves előkészület után megalapítottuk a Lehet Más a Politikát. Részt vettem az Alapító Nyilatkozat szövegezésében, a globalizáció műhely koordinátoraként a programalkotásban, társszerkesztője voltam a gazdasági válságra adott válaszainkat tartalmazó Zöld költségvetési élénkítés c. anyagunknak, majd a párt külgazdasági szakszóvivője lettem.
Miután első diplomámat megszereztem a Külkereskedelmi Főiskola külgazdasági szakán, folytattam a Közép-Európai Egyetem szociológia és antropológia tanszékén, majd elvégeztem a Közgázon a közgazdász-szociológus szakot. 2008-óta az MTA Politikai Tudományok Intézetének vagyok kutatója. 2009-ben ösztöndíjjal megkezdtem doktori tanulmányaimat a Cambridge-i Egyetemen.
Szakmai hátterem, eddigi politikai és mozgalmi tapasztalataim, valamint személyes élményeimben gyökerező szilárd elhatározásom egyaránt a fenntarthatóság, az igazságosság és a demokrácia képviseletére sarkall. Ezért lett politikai otthonom a Lehet Más a Politika. Az LMP-nek pedig a parlament lehet az egyedüli otthona. Kész vagyok ezért minden tudásommal és erőmmel dolgozni.
Ertsey Katalin
Budapesten születtem 1966-ban. Középiskolai és egyetemi éveim egy részét is meghatározta a Kádár-rendszerrel szembeni ellenállásom. Életem egyik legmegrázóbb élménye volt a Történeti Hivatalban olvasni a rólam szóló ügynökjelentéseket. Húsz évvel a rendszerváltás után azt tapasztaltam, hogy a „profi” politikusok nem voltak képesek megoldani az 1989-ben rájuk bízott feladatot, miközben a politika végtelenül korrupttá és értékvesztetté vált. Az LMP alakulásával viszont ismét megcsapott a politika szele.
Több mint egy évtizede foglalkozom a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR), üzleti etika és a fenntartható fejlődés kérdéseivel. Mindig is közösségi, társadalmi ügyeken dolgoztam: vezettem NGO-t, dolgoztam egyetemen, tanácsadóként segítettem egy nagyvállalat CSR-tevékenységét és igazgattam a vállalati alapítványát. Nemrég létrehoztam a saját kutató-tanácsadó cégemet, és kezdeményeztem a Nők a Fenntartható Fejlődésért mozgalmat. A fizetett és önkéntes munkák mellett folyamatosan képzem magam: legutóbb üzleti etika és esélyegyenlőségi szakértő végzettséget szereztem.
A meglehetősen aktív 6 éves ikerlányaim mamájaként próbálom egyensúlyba hozni az ő terelgetésüket, a munkámat és az önkéntes feladataimat.
Következő sorozatunkban a Lehet Más a Politika országos listáján lévő személyeket mutatják be maguk. A legfiatalabb 23 éves a legidősebb 51 éves, a lista egyharmada nő, a többség vidéki. Van köztük volt parlamenti képviselő, közgazdász, és tanár.
De kik ők?
Vágó Gábor
Kecskeméten születtem és nőttem fel egy mezőgazdasághoz kötődő családban. A tanulmányaim és rengeteg szép emlék az Arany János Általános Iskolához, és a Bányai Júlia Gimnáziumhoz kötődnek. Diplomámat a Budapesti Corvinus Egyetemen szereztem politológus-közgazdász szakon.
Nagyon fiatal korom óta részt veszek különböző közösségi akciókban. Alapító elnöke voltam a helyi ifjúsági kulturális egyesületnek azért, mert vissza akartuk csábítani a Kecskemétről elszármazott fiatalokat. Kistérségi vidékfejlesztési koordinátorként is szolgáltam Kecskemét környékének fejlődését.
Az LMP-ben 2008 januárja óta dolgozom. Megyei koordinátorként az egyik legjobb hangulatú csapatban dolgozhattam. Két ciklusban voltam/vagyok választmányi tag. Kecskeméten leszek jelölt az 1. EVK-ban. A parlamentben, a vidék felvirágoztatásáért, a fiatalok elé állított perspektíva felrajzolásáért, és egy hosszú távon élhető Magyarországért akarok küzdeni.
Szilágyi László
Biológia-kémia szakos tanárként végeztem az ELTE-n 1991-ben, majd újságíróképzésen vettem részt. Váci és újpalotai középiskolákban tanítottam, ahol környezeti kémia, biológia és média tantárgyakat oktattam, tananyagokat írtam.
1989-től civil környezetvédő aktivistaként is dolgozom. Éveken keresztül voltam a Göncöl Szövetség munkatársa. A HuMuSz alapító tagja vagyok, de 2004-től az idei évig a szervezet elnöke is voltam. Időnként különböző folyóiratok és hetilapok szakújságírójaként jelentetem meg cikkeimet, dolgoztam a Magyar Rádió külső munkatársaként, továbbá éveken keresztül környezetvédelmi műsort vezettem a Civil Rádióban.
A civil zöld szervezetek képviseletében három évig a Cédrus Bizottságban voltam delegált tag, ugyancsak három évig a KAC fejlesztési tárcaközi bizottságban dolgoztam, 2004-től 2008-ig pedig tagja voltam az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak és számos más szakmai testületnek.
Az LMP alapító tagja vagyok. Az elmúlt években környezetpolitikával, ágazati jogszabályokkal foglalkoztam, és szándékaim szerint politikai szerepvállalásom a civil életem szerves folytatása lesz.
44 éves vagyok és két gyermekem van. Egy kis faluban, Száron, Tatabánya közelében egy felújított parasztházban élek. Életmódom nagyrészt összhangban van az általam hirdetett elvekkel.
Kaufer Virág
Budapesten születtem 1975-ben, Szigetszentmiklóson éltem 29 éves koromig.
A Nagy László Gimnáziumban, az ELTE Bölcsészettudományi karán, valamint a brit Open Universityn tanultam. Több mint tíz éves kommunikációs és kampánytapasztalatomat számos nemzetközi és hazai civil szervezetnél szereztem.
Jelenleg az Oxfam nevű nemzetközi humanitárius és emberjogi szervezetnél dolgozom.
Civilként a politikát sokáig én sem tekintettem másnak, mint kicsinyes hatalmi érdekek érvényesítésére szolgáló eszköznek, ahol a számomra fontos problémák megoldását képtelenség elérni. Aztán rájöttem, hogy a demokrácia fenntartásához és a társadalmi igazságossághoz nem csak anyagi feltételekre, hanem aktív állampolgári részvételre is szükség van, ezért felelősségemnek érzem, hogy ebben honfitársaimnak és elsősorban nőtársaimnak példát mutassak.
Bár hat éve külföldön élek, nem felejtettem el, hogy tapasztalatot szerezni indultam el, és amit gyűjtöttem, most haza akarom hozni. A külföldön töltött évek döbbentettek rá arra, hogy az ember bármilyen sikeres is, egy jobb világ építéséért a legtöbbet a szülőföldjén tehet.
Formabontó módon öniróniával sem fél élni a Jobbik új kampányfilmjében... na ez az ami soha nem fordulhat elő. Alább természetesen nem a Jobbik, hanem az egyik Munkáspárt videója, ami a youtube statisztikái szerint pont a napokban kezdett el virizálódni, és valóban tartalmaz olyan ötletet, amit jobban ki lehetett volna használni az ep-kampány alatt arra, hogy egy jót nevethessünk végre ezeken a szerencsételen majmokon. Ha nem lenne a videó végén az "éljen Redvás Szendvics", mint a Gennyes Tus alternatívája, akkor vicces is lenne.
Következő sorozatunkban a Lehet Más a Politika országos listáján lévő személyeket mutatják be maguk. A legfiatalabb 23 éves a legidősebb 51 éves, a lista egyharmada nő, a többség vidéki. Van köztük volt parlamenti képviselő, közgazdász, és tanár.
De kik ők?
Szombati Kristóf
1980. szeptember 8-án születtem Budapesten. Diplomata apám révén több évet töltöttem külföldön, de politikai nézeteimre egyértelműen a párizsi évek gyakorolták a legnagyobb hatást. 17 évesen belecsöppentem a diákmozgalomba, ám a hazatelepülés komolyan megingatta a politikába vetett hitem. Szembesülnöm kellett azzal, hogy az itthoni szép új világban a szabadság egoizmusként fordítandó. Hogy a testvériesség a legszűkebb család határáig terjed. Hogy az egyenlőség eszméje kihalófélben van.
Főként Lányi Andrásnak köszönhetem, hogy a Zöld Fiatalok, majd a Védegylet berkeiben politikai otthonra leltem. Vallom, hogy az újkapitalizmus társadalmi-gazdasági körülményei között is lehet – és kell is – küzdeni az elesettek és kisemmizettek jogaiért, felemelkedéséért. Ezért a célért pedig az ökológiai korlátok és a jövő nemzedékek érdekeinek figyelembevételével kell küzdeni.
Miután 2007 nyarán visszatértem Cambridge-ből - ahol a korábban szerzett szociológiai és politológiai végzettségem antropológiai stúdiumokkal egészítettem ki - meghívást kaptam az első búbánatvölgyi elvonulására. A Szimplakör ezt követő megalakítása után először a Stratégiai, majd a Nemzetközi munkacsoport tevékenységét koordináltam. Kivívtuk az Európai Zöld Párt, valamint a két legfontosabb zöld alapítvány, a Heinrich Böll Stiftung és a Green European Foundation elismerését és támogatását. Az országos választmányba való bekerülésem óta az esélyteremtést és a társadalmi kohézió erősítését szolgáló politikai javaslatok és üzenetek kidolgozására koncentráltam. Jelenlegi legfontosabb feladatom egy szakmailag megalapozott roma program elkészítetése és képviselete a nyilvánosság előtt.
Hegedűs Gyula
Hajdu Mária
A Károli Gáspár Református Egyetemen szereztem diplomát, nyelvtanításból élek. Rendszeresen részt veszek a Critical Mass kerékpáros mozgalom és a Tudatos Vásárlók Egyesületének munkájában.
A politika régóta érdekel, már a rendszerváltás emlékezetes rendezvényein is részt vettem, később figyelemmel kísértem a közélet alakulását. Az őszinte rendszerkritika és a tenni akarás vezetett arra, hogy részt vegyek a Lehet Más a Politika megalakításában. Eleinte a kommunikációs és a hr munkacsoportot erősítettem, majd választmányi tagként, illetve az országos választmány titkáraként dolgoztam. Tagja voltam az EP-választás kampánycsapatának.
A választmány tagjaként a civil ügyekért dolgozom, de terveim között szerepel a határon túli magyar szervezetekkel való kapcsolatfelvétel is.
Fontosnak tartom, hogy az LMP a korrupcióellenességen, a fenntartható vidék koncepcióján és a zöld gondolaton kívül olyan aktuális ügyekkel tematizálja a közéletet, amelyek a társadalom széles körében feltámasztják az igényt a felelős gondolkodásra és politizálásra, hogy elvárják, ne csak azok a kérdések legyenek egy-egy kampány napirendjén, amelyek a jövő feléléséről szólnak. Célom, hogy az LMP ezekben az ügyekben közérthetően, szókimondóan, egyben konstruktívan szólaljon meg.
Következő sorozatunkban a Lehet Más a Politika országos listáján lévő személyeket mutatják be maguk. A legfiatalabb 23 éves a legidősebb 51 éves, a lista egyharmada nő, a többség vidéki. Van köztük volt parlamenti képviselő, közgazdász, és tanár.
De kik ők?
Tordai Bence
Budapesten születtem 1981-ben. A XIII. kerületben nőttem fel, és itt élek ma is. A Budapesti Corvinus Egyetemen szereztem diplomát, majd ugyanitt a szociológia doktori iskolában folytattam tanulmányaimat. Hét éven keresztül a Társadalomelméleti Kollégium tagja voltam, ami nemcsak tárgyi tudásban és világszemléletben adott nagyon sokat, de megtanultam azt is, hogy hogyan működhet jól egy bázisdemokratikus közösség.
Tíz éve kezdtem tanítani: civil szervezeteknél - SG, Kurt Lewin Alapítvány, Romaversitas, Ferencvárosi Tanoda - hátrányos helyzetű diákokat társadalmi munkában, doktoranduszként a Corvinuson, 2007-től pedig a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola adjunktusaként társadalomtudományi és módszertani tárgyakat oktatok.
Nagyra értékelem az LMP céljait, kulturált politizálását, amely egymás tiszteletén, a másik jó szándékú megértésén és a konszenzuskeresésen alapul. Amennyiben ezeket tágabb környezetünkben is érvényre tudjuk juttatni, azzal felbecsülhetetlen szolgálatot teszünk az országnak, és az unokák előtt sem kell majd szégyenkeznünk. Ezért igyekeztem a kezdetektől hasznossá tenni magam az LMP-ben. Több mint egy évig a Stratégiai és elemző munkacsoport, illetve a Stratégiai Tanácsadó Testület koordinátora voltam, szeptembertől pedig az Országos Választmány tagja vagyok. A választmányban a párt- és kampányfinanszírozással, gazdasági témákkal (költségvetés, nyugdíjtörvény, foglalkoztatás) és az esélyteremtő programunkkal foglalkoztam, ezen kívül dolgoztam a stratégiánkon, az üzeneteinken és sokszor voltam vidéki fórumokon is.
Pető Ernő
Szolnokon születtem 1963-ban. Debrecenben jártam egyetemre, történelem-népművelés szakon végeztem. Voltam muzeológus Egerben, a várban, egyetemi oktató Miskolcon és Budapesten, külsős munkatárs néhány rangos folyóiratnál és kiadónál. Jelenleg a Szolnoki Főiskola docense, a történelemtudományok doktora, politikai szakértő vagyok. Publikálok, tanítok, kutatok. Az ismertebb munkáim a mobilitás, valamint az oktatáspolitika és oktatástörténet körébe tartoznak. Novellákat, vígjátékokat, filmforgatókönyveket is írtam és írok.
Mindig követtem a politikai eseményeket, de a politizálás - a rendszerváltás rövid láza után - tavaly nyár óta, az LMP-vel jelent meg az életemben. Nem a zöldmozgalmak irányából, hanem globalizáció-kritikai oldalról érkeztem. Fontos számomra, hogy a Lehet Más a Politika független a többi pártot körülvevő érdekhálótól.
Jelenleg az Országos Politikai Tanács-tagság mellett a párt Jász-Nagykun-Szolnok megyei koordinátora vagyok.
Bozsóné Dr. Margóczi Katalin
Miskolcon születtem 1955-ben, Szegeden biológus szakot végeztem 1978-ban. A Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének docense vagyok, természetvédelemmel kapcsolatos tárgyakat oktatok, vegetációtani és természetvédelmi biológiai kutatásokat végzek.
Az MTA Természetvédelmi és Konzervációbiológiai Bizottságának tagja, majd titkára is voltam. A Körös-Maros Nemzeti Park Tanácsának tagja, a CSEMETE Természetvédelmi Egyesület alapító tagja és elnökségi tagja vagyok. 2002-ben Pro Natura kitüntetést kaptam. Mint látható, rajongok a természetért, és elhivatottságot érzek értékei megőrzésére.
Politikai tevékenységet korábban nem végeztem, de 2008-tól figyelemmel kísértem a Lehet Más a Politika munkáját. Amit láttam, meggyőző volt, céljaikkal, politikai felfogásukkal messzemenően azonosulni tudtam, így 2009 tavaszán beléptem a pártba.
Hiszem, hogy nagy szüksége van most a magyar társadalomnak az LMP-re, ezért elvállaltam a Csongrád-megyei 2. sz. evk képviselőjelöltségét.
Az 1970-es években indult táncház mozgalomnak köszönhető, hogy megtaláltam a párom Bozsó Antal népzenész személyében. Két felnőtt gyermekünk van.
