Kulturális rovatunk különkiadásában Aaron Blum (szül. Virág Gábor, Kishegyes, 1973) vajdasági magyar költő írását olvashatjátok. Ez még nem az, hanem az ismeretterjesztő rész, a rövid bevezető. Az majd ezután kezdődik, vagyis miután ennek a mondatomnak a végire pontot tettem.
A fiú, aki meg tudta gyújtani a saját fingját
Én meg tudom gyújtani a saját fingomat, mondta a fiú. A lány hallgatott. A fiú figyelte a lány egyenletes légzését, és rájött arra, hogy a lány elaludt. Meztelenül feküdtek egymás mellett a földre terített lepedőn, háromszor szeretkeztek mióta a lány hazajött a városból, a lány szerette volna, ha még egyszer szeretkeznek, de a fiúnak sehogy sem akart felállni. A harmadik szeretkezés után a lány még egy kicsit noszogatta a fiút, szájába vette és a nyelvével nyalogatta a fiú petyhüdt farkát, de amikor a fiú szólt neki, hogy hagyja, mert úgy érzi, biztosan nem fog neki felállni, a lány visszafeküdt a lepedőre, és becsukta a szemét. A fiú megkérdezte a lánytól, hogy hányszor élvezett el az utolsó szeretkezés alatt, de a lány már arra sem válaszolt.
Amikor a fiú rájött arra, hogy a lány alszik, felkönyökölt, és a lány arcát bámulta egészen közelről. Nagyon szépnek találta a lány arcát, tetszettek neki a lány szeplői, és a füleit is erotikusnak találta.
Aztán végignézett a lány testén is, majd a mellbimbóit kezdte el csavargatni. Azt játszotta, hogy a lány mellbimbói egy rádió keresőállomásának a gombjai.
Beográd, mondta, aztán azt, hogy Újvidék.
Sztotka, mondta.
Kossuth Rádió, Budapest, mondta.
A lány felébredt a mellbimbóinak csavargatására. Hagyjál, mondta a fiúnak, és a másik oldalára fordult.
A fiú sajnálta, hogy a lány nem hallotta meg, amit a finggyújtásról mondott neki, mert szerette volna elkápráztatni valamivel, ezért elhatározta, hogy ha a lány felébred még egyszer megemlíti neki a dolgot. Két hete ismerkedett meg a lánnyal az egyik diszkóban, és három nap ismeretség után költözött oda a lány lakására. A lány a barátnőjével táncolt a terem közepén, a fiú rögtön kiszúrta õket, mert ők ketten táncoltak legügyesebben az egész teremben. A fiú elõször a lány barátnőjével szeretett volna elmenni, mert azt sokkal könnyebb áldozatnak találta, de miután odaültek a fiú asztalához, a lány barátnője nemsokára kiment a diszkó elé hányni, és aztán nem is jött vissza egész este. A fiú késõbb táncolt a lánnyal, majd a diszkó után a közeli parkban szeretkeztek.
A fiú az apjánál lakott különben, nem sokat beszéltek egymással, amikor a fiú hazaugrott a cuccaiért, az apja éppen aludt, a fiú a horkolásából azt is tudta, hogy részeg, ezért nem is ébresztette fel, hogy megmondja neki, hogy elköltözik. A fiú csak a tévéjét, néhány ruháját, a borotváját meg egy könyvet hozott el otthonról, úgy gondolta, hogy majd néhány nap múlva hazaugrik a lemezeiért is. De aztán nem ment haza, meg a munkahelyére se ment be, csak a közeli kocsmába mozdult ki a lánnyal néha két szeretkezés között a lakásból. A fiú úgy érezte, hogy sem az apját, sem a főnökét nem tudná most elviselni a közelében. A könyvtárba, ahol raktárosként dolgozott, különben is már egy hónapja nem ment be körülbelül, éppen vizsgaidőszak volt az egyetemeken, és a fiú mindig is undorodott a lópofájú bölcsészlányok udvarlási kísérleteitõl. Miután a lány a másik oldalára fordult, a fiú arra gondolt, hogy felkel és megkeresi a lány borotváját, mert még délelõtt megbeszélték a lánnyal, hogy a fiú majd leborotválja a lány szeméremszőrzetét. A fiú egyébként is kezdett fázni, érezte, hogy lassan ki kell majd fújnia az orrát, de mivel tudta, hogy a lakásban nincs egyetlen papír zsebkendő sem, és délelőtt a vécépapír is elfogyott, a fiú a lepedő szélébe törölte bele a taknyát. Aztán tényleg felkelt, és kiment a fürdőszobába a borotvát megkeresni. Átkutatta az összes fiókot és a két kisszekrényt is, de sehol sem találta meg a lány borotváját. Arra gondolt, hogy esetleg odaadhatná a lánynak a sajátját, de mert biztos volt benne, hogy a borotva a lány szeméremszőrzetének leborotválása után már nem bírna ki még egy borotválkozást, meggondolta magát. A fiú aztán kiment a konyhába, hogy feltegyen magának egy kávét. Amíg a kávévíz rotyogott, visszament a szobába, hogy kivegyen a lány táskájából egy cigarettát, de mivel a cigarettásdoboz üres volt, odament a könyvszekrényhez, hogy a könyvek mögül előkeresse a lány tartalék cigarettáját. Minden zugot ismert a lakásban, mert amikor a lány időnként bement a folyóirathoz, ahol lektorként dolgozott, a fiú átkutatta a fiókokat, elolvasta a lány leveleit, és megszaglászta az alsóneműit.
Amikor a fiú megtalálta a tartalék cigarettát, ránézett a lányra, és amikor látta, hogy az mélyen alszik, kivett a dobozból még egy szálat. Aztán odament a lányhoz, és betakarta a lepedővel. Nézte egy kicsit, hogyan alszik a lány, majd odament a lemezekhez, hogy keressen valami lassú zenét, de miután végignézte a lány lemezeit, inkább bekapcsolta a tévét. Semmi kedve nem volt a hetvenes évek német posztmodern együtteseit hallgatni.
A fiú odaült a tévé elé, de amikor megakarta gyújtani a cigarettáját, eszébe jutott a kávé, ezért visszament a konyhába. A konyhában beletette a kávét a rotyogó vízbe, majd kinyitotta a lány
hűtőszekrényét, hogy kivegye a tejet a kávéba. Amikor kinyitotta a hűtőszekrény ajtaját, kissé félrefordította a fejét, mert undorodott a lány hűtőszekrényének a szagától. Kivette a tejet, és kivett magának egy sört is.
Visszamenet a szobába a fiúnak eszébe jutott, hogy a lánynak is főzhetett volna kávét, ezért először arra gondolt, hogy az egy kávéból csinál kettőt, de aztán odatette a bögréjét a lány feje mellé.
A fiú odaült a tévé elé, és a távirányítót nyomogatta.
Beográd egy, mondta.
Beográd kettõ, mondta.
Beográd három, mondta.
Noviszád, mondta.
Zágráb egy, mondta.
Bélimanasztír, mondta.
Pink, mondta.
Magyar egy, mondta.
Magyar kettõ, mondta.
Dühös volt, hogy sehol sem talál semmilyen sportműsort, ezért visszakapcsolt a Belgrád egyesre. Otthon az Eurosportot szokta nézni, de a lány nem volt hajlandó befizetni a csatlakozás díját a kábeltévé vezetékére, hiába kérte rá a fiú naponta többször is. Baszd meg a péderfingszagú Eurosportodat, te médiageci, mondta a lány, amikor kábeltévéről veszekedtek. A fiú már többször is el akart menni, hogy ő befizeti a csatlakozás díját, de lusta volt felöltözni, hogy bemenjen a városba.
A fiú ült a tévé előtt, fogta a kezében a sörösüveget, és várta, hogy kezdődjön valahol valami sportműsor.
Már megint a tévét nézed, kérdezte egy idő múlva a lány.
Ühüm, mondta a fiú.
Amikor a lány meglátta a feje mellett a kávét, és felkönyökölt, hogy megigya, a fiú megszólalt.
Én meg tudom gyújtani a saját fingomat, mondta.
Mindenki megtudja gyújtani a saját fingját, mondta a lány.
Tényleg, kérdezte a fiú.
Tényleg, mondta a lány.
Én meg azt hittem eddig, hogy csak én tudom, mondta a fiú.
"Veled is van közös ismerősöm, hozzád három lépésből eljutok, azt a müncheni csávót meg egy ismerősöm ismerősének az ismerőse ismeri tavalyelőttről a Balatonról. Majd megnézem wiwen a közös kontaktjainkat, lesz vagy háromszáz."
Én egy kicsit sajnálom a 
A turbómagyarok körében terjedő metroszexualitás ékes példája ez a teste szőrtelenítésében és a melegfelvonulás elleni tiltakozásban egyaránt élen járó úr. Eltartott középső-, gyűrűs- és kisujjal fogyasztott szendvics a balkézben, a jobb az ég felé mutat, talán a felvonulókra mért csapás elmaradását kéri számon a magyarok istenén - versenyzőnk eséllyel küzd az elődöntőbe jutásért.
Kefír és kifli – a hivatásos hídfoglalók elengedhetetlen felszerelése. Ha ez a kettő nálunk van, arcunk olyan kerek és elégedett lesz, mint a képen látható, szorult helyzete ellenére kiegyensúlyozott és vidám honfitársunké. A magyarság túléléséhez elengedhetetlen honderűt és gyermeki vidámságot választja, ha rá szavaz, az avantgárd öltözködési szokásokról már nem is beszélve!
A Turbómagyarország 2008 fontos alapelve az esélyegyenlőség, versenyzőnk ennek szellemében került a mezőnybe. Marcona tekintete felveszi a versenyt bármely más indulóéval, lábai méretét pedig bőven ellensúlyozza számuk (a többi részvevő alsó végtagjai számának pont kétszerese) és a rajtuk elhelyezett, az obligát turbómagyar-tetoválásokat pótolni hivatott diszkrét, de sokat jelentő díszítés. Nem kérdés, hogy helye van a legjobbak között!
