A Mérce legújabb cikkeiért és friss hírekért kattints ide!

Pénteken balhé várható Pusztaegresen

Pénteken balhé várható Pusztaegresen

 Adjon Isten! Szebb jövőt Békességet!

Mint ahogy azt már megszokhattuk, a Magyar Gárda ismét balhét rendez, ezúttal a Fejér megyei Pusztaegres faluban augusztus 1-jén.

A mostani ürügy, hogy 2008. július 21-én egy gárdistára - miközben toborzó plakátokat ragasztott - 3 roma rátámadott, és az egyik pofánvágta arcon ütötte.

Így pénteken figyeljük a híradásokat, valószínűleg érdekesnek/botrányosnak ígérkezik.

És végül egy felhívást szeretnék hozzátok intézni:

Ha egy gárdista azt mondja nekünk, hogy Adjon Isten!, mi ne a sablonos Szebb jövőt! válaszoljuk, hanem inkább Békességet! feleljük, ez sokkal inkább kifejezi a vágyainkat.

A második legjobb hírblog

A második legjobb hírblog

Négy hónapos lesz a blog a napokban, és szép ajándékot kaptunk:

 
Tehát a goldenblog hírbog kategória sorendje:
 
 
Amikor elkezdtük keresztes hadjáratunkat a kommentezőkkel, nem gondoltuk volna, hogy ez a blog jó lesz. Először Antifa blogként indultunk, de aztán ezt kinőttük, bár néha még látszik. Próbálunk úgy hozzáállni a dologhoz, hogy konzekvensek legyünk, ez néha nehéz, mert ott élnek bennünk is a szocializációnk során szerzett hülyeségek.
 
Szeretnék köszöntetet mondani a blog íróinak, valamint mondanék még néhány nevet, akik nélkül más lenne a blog: Imperial, hehehe, Nils Holgerson, TaTa86, Amir Temur, Egérfogó, Zero, Phaidros, TD223, Crl - a teljesség igénye nélkül. Szóljatok, ha valakit kihagytam.
A többi versenyző blogról annyit, hogy a Srbija az én egyik kedvenc blogom, újságírókat megelőzni pedig nagyon szép. A jégkorongon sírtam utoljára, a Vastagbőr pedig a legjobb hülyéngondolkodó blog (:D).
 
Köszönjük minden olvasónknak a sikert.
Hetivers 2.

Hetivers 2.

Kulturális rovatunk ezen a héten a 2000-ben elhunyt költő, műfordító és esszéista, Petri György egyik legemlékezetesebb versével jelentkezik, amely először a Holmi 1990. februári számában jelent meg.

 

 

 

Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig

Bocsánatok a házban

Bocsánatok a házban

Elnézést, bocs, so sorry, hogy rabszolgák voltatok, kedves fekete testvéreink! Ez a lényege annak a bocsánatkérő határozatnak, amit a Fehér Házban fogalmaztak meg. Az Egyesült Államok területén élő cirka 40 millió afro-amerikai végre megkapja a családjának, őseinek járó bocsánatkérést. Visszamutatólag is. 2008-ban eljutottunk oda, hogy a liberalizmus fellegváraként ismert USA hivatalosan is elismeri, hogy - papíron - 1965-ig kőkeményen diszkriminálták a fekete lakosságot. Persze ma sincs teljes egyenjogúság feketék és fehérek között, de azért úgy mégis. Legalább már nincs törvényi szinten megkülönböztetés. Ha Obama fehér lenne, most akkor is ilyen szorgalommal sütné le a szemét korábbi bűneiért a politikai elit? Nem tudom.

Egy "bocsi" kipipálva, de van még számtalan, amire várnunk kell. Én például nagyon várom, hogy mikor fogja valamelyik USA elnök barátilag idemondani, hogy kedves magyar barátaim, so sorry, hogy karbatett kézzel néztük végig, ahogy a ruszkik halomra lőnek titeket 1956-ban. Sajnáljuk, de nem akartunk újabb világháborút, nem akartuk Hruscsovot provokálni. Meg ugye ott volt Szuez, na. Szóval sorry again. Persze járna nekünk egy igazi "bocsi" az oroszoktól is. Biztos jól esne egy ilyen gesztus a többszázezer áldozat hozzátartozóinak.

Nem lenne ördögtől való az sem, ha a románok csak úgy visszamenőleg mondanának ide egy szép nagy bocsánatot az erdélyi magyarokat ért attrocitások miatt. Rögtön utánuk (vagy velük együtt) a Benes (nincs ilyen kis bajuszom az s fölé) nevével fémjelzett "kolleketívrohadék- magyaroknémetajkúak" dekrétum miatt is át lehetne dobni a Duna fölött egy "bocsit" Szlovákiából. Belgrádból meg simán azért, mert a vajdasági magyarokat minden értelmetlen háborúba elsőként soroztak be. Ja és a Bach-korszak miatt a sógorok is átsétálhatnának Bécsből Budapestre. Az utat úgyis jól ismerik. És a törökök meg a tatárok? Nem folytatom.

Hozzák a sok bocsánatkérő levelet északról és nyugatról, keletről és délről. Mindenki mosolyog, a háttérben a Megasztár Csillagdala, esetleg Oláh Ibolya Magyarországja (ami nem is az övé, de egy kicsit). De akkor már mi is. Mi is kérjünk bocsánatot. A kereszténység nevében Koppány családjától, a kalandozó hadjáratokért meg fél Európától. A monarchia évei alatt elkövetett összes gaztettünkért minden kisebbségtől, az I. világháborúban megtámadott országoktól, a zsidó törvények miatt a zsidóktól. A cseheknek Prága miatt dobjunk oda egy elnézést, Medgyessy Péter beszédhibájáért pedig az egész ENSZ-nek. 

A posztomért pedig én kérek elnézést, Tőletek!

Személyes tapasztalat

Személyes tapasztalat

Sokszor halljuk azt kocsmákban, blogokon, a közbeszéd különböző terein, hogy a cigányságban kulturálisan kódolva vannak bizonyos dolgok (bunkóság, tanulatlanság, stb.), én erre próbálok meg egy személyes ellenpéldát adni.

Persze, ez minden tudományos alapot nélkülöz, semmilyen vizsgálat nem előzte meg, benyomásaimat a tapasztalat útján szereztem, ahogy az ellenvélemények szerzői is tették.

Én a 8. kerület közepén lakom, egy olyan házban, ahol a lakók 60%-a cigány. Ott vannak a szemben felső szomszédok, akik, amikor 12 éves voltam és anyukám sokat késett a munkából hazafelé, vigyáztak rám. Azért ők, mert a szomszéd néni, akihez becsöngettem, hozzájuk vitt fel, mert csak náluk volt telefon a házban. Amikor megtudták, hogy egyedül vagyok otthon, nem akartak hazaengedni, megvacsiztattak. A szobában nagyon nagy kereszt és szentképek a falon. Ma is szoktam velük találkozni, az egyik gyerek egy református gimnáziumba jár. Kitűnő tanuló.

Van egy nagydarab kigyúrt cigánysrác is, aki mindig segített anyámnak hozni a cuccokat.

Aztán ott vannak a nem cigány szomszédok, egy család, aki egy éve lakik itt, egy éve köszönök mindig nekik, azóta se köszönt senki vissza, de én kitartó vagyok. 0:

Folyton elfoglalják az udvart, hangoskodnak, sütnek. Ezek egyébként engem nem zavarnak, mert oda a konyhaablak nyílik, de ez is egy cigány sztereotípia, szerintem inkább bunkóság. És ott van a gyerekük, aki majdnem belőtte focilabdával a konyha ablakunkat, mire anyám átment szólni, hogy nem baj, csak a gyerek kérjen bocsánat ott. Anyuka reakciója az volt, hogy először leüvöltötte a gyerek fejét, miközben anyám mondta, hogy ez nem kell, majd anyám fejét is.

Persze, tudom ez Budapest. De nem lehet, hogy ez nem alapvető cigánykultúra, hanem a vidéki lehetetlenség kérdése? A mi házunkban van példa a cigányság integrálására, a pozitív hagyományok meghagyásával.

A konkluziót rátok bizom.

Jöjjön el az ő országuk?

Jöjjön el az ő országuk?

Mivé lenne ez az ország, ha a Jobbik hatalomra kerülne? - teszik fel sokan rettegve a kérdést. De tényleg, mivé is? Valóra válnának a vizionált deportálások, tényleg megalakulna a magyar SA, háborúznánk Erdélyért és a Délvidékért? Szankciókkal sújtanák a cigányságot és elhallgattatnák a baloldali, a liberális és a mérsékelt jobboldali értelmiséget? Kilépnénk az EU-ból és a NATO-ból, vállalva a nemzetközi konfrontációkat? Visszaállítanák a halálbüntetést? Felelősségre vonnák a jelenlegi kormánypártok politikusait? Szóval mennyivel lenne szarabb ez az ország radikális szélsőjobboldali kormánypárttal?

Kapolcs? Kapolcs!

Kapolcs? Kapolcs!

 

A lányok megitták a vodkát, lemásztunk az árokba, aztán felálltunk az esés után, majd szelíden átsiklottunk egy 10 méteres rózsabokron. Aztán további 2 km-et gyalogoltunk a Csókolom koncertre, ami elmaradt. De volt a helyén egy „tó”, tele békákkal.
Merthogy esett.
Sokat.
Merthogy a sátoros ünnep szervezői nem készültek arra, hogy Kapolcson esik.
Bár mondjuk annyit megtehettek volna, hogy a helyi kocsmákban kiírják, hogy a koncert elmarad.
Így ingyen belógtunk egy koncertre, ami nem is volt.
A tüskéket azóta is szedegetem magamból.
Persze Apátiba azért mentünk át, mert Palya Bea is elmaradt Kapolcson. Az a szervezőket nem érdekelte, hogy 5-kor már nem esik. A 6 és az éjfélkor lévő koncerteket nem tartották meg.
Kapolcs idén egy nagy kocsmává degralálodott, míg eddig minden nap volt 2-3 koncert, amire el lehetett menni, addig idén?! Az érdekes, ha egy fesztivál két húzóneve a Zuboly és a Csókolom volt, és még nem is a főprogramban.
Na mindegy, Cili néni és a Csipszer kert idén is aktív, a monostorapáti Vén Platánról nem is beszélve, ahol mindig kellemes koncertek vannak és ingyé.
A Csipszerben megismertek a tavalyi ismerősök, például a náci barátom, akivel hangos „zsidó barátom”, „náci barátom” párbeszéddel üdvözöltük egymást. Ja meg a gitáros fiú, akinek tavalyi alkalmi koncertjén beestem a pad alá. Viszont az árak Kapolcson fesztivál-kompatibilisek, úgyhogy át kell menni apátiba bebaszni.
A hétvége csúcspontja pedig az volt, amikor Stevvel összefutottam reggel 6-kor és beültünk még egy fröccsre Cili nénihez, majd egy kellemes beszélgetést folytattunk a Magyar Gárda egy tagjával, aki büszkén mesélte milyen jó a buzikat kővel dobálni.
A lányok idén is kedvesek és részegek.
Hétvégi hidazás Budapesten

Hétvégi hidazás Budapesten

Tulajdonképpen hasznosak ám a forgalmi dugók, mert ilyenkor az embernek két kuplungolás közepette bőven akad ideje elmerengeni azon, hogy milyen okos vezetőink vannak Budapesten.

Helyzetkép szombaton. Igyekszem átjutni a budai oldalra. Sajnos kompunk nincs, ezért hidat kell választanom. A Belvárosban vagyok, így jó ötletnek tűnik a Lánchíd. Ahogy közeledek, egy rossz érzés lesz rajtam úrrá: mintha derengene valami, hogy a Lánchíd hétvégén nem nagyon járható. És igen, ahogy kiérek a Roosevelt térre, már látom a sok szép zöldtetős bódét és a párszáz embert, akik nyüzsögve sétálgatnak a legrégebbi (ma is álló) budapesti hídon. Nem is olyan rég még én is tömeget alkottam, ekkor nézhettem meg, hogy tulajdonképpen miért is kell lezárni a hidat. Ezek a bódék ugyanis igazi kultúrális csemegéket őriznek: fruttiból készült fülbevalót, hímzett zoknikat, gyerekruhákat, ÁJLÁVBUDAPEST pólókat, rugón fityegő tevét. Ezért érdemes lezárni. De ha már így alakult, akkor majd megyek a Margiton. Ahogy kikanyarodok a körútra, rögtön odakerül a feltételes mód, így a "megyekből" "mennék" lesz. Itt már elkezdek morogni magamban. Cseppet dühös vagyok a városvezetésre. Aztán ahogy nagyon lassan araszolgatok előre, megint ráeszmélek valamire: jaaaaa, lezárták a külső sávot a hídon, hogy derék biciklistáink könnyebben át tudjanak jutni Pestről Budára. Vagy éppen Budáról Pestre. Vagy a szigetre. Pestről. Vagy Budáról. Közben 1, azaz egy sávon "halad" többszáz autó. Felérek a hídra, cirka 10 perc alatt. Hurrá!

Ekkor már megfogalmazódott bennem valami a társadalmi közösségvállalásról, a szolidaritásról, a közteherviselésről. Így most joggal kérem, hogy a kedves városvezetés kezdje el használni a nyakfelettit. Mert az nem járja, hogy mi, autósok fizetjük az utat, de ők, biciklisták használják. Kérem, tessenek beveztni bringaadót! Én még talán a jobbik eset vagyok, mert nem gondolom komolyan. De ha a városvezetés nem számol a személyes sértettséggel, akkor előbb-utóbb sokkal nagyobb szembenállás lesz a kétkerekes és a négykerekes társadalom között.

Mi, akik autóval járunk, súlyos tízezreket fizetünk drága mulatságunkért. Ebből bőven csurran-cseppen a fővárosanak is, az állambácsinak is. Ezért cserébe folyamatosan mi vagyunk szivatva. Nem jó ez így kérem! Értelmesebb helyeken az a cél, hogy az autósok minél kevésbé szennyezzék a környezetet. Ennek a legprimitívebb módja, hogy addig sanyargatjuk szerencsétlen autóst, amíg nem mondja azt, hogy már nem tudom kifizetni, így marad a "fantasztikus" BKV vagy a bringa. Ennél jóval kulturáltabb az, hogy gyorsítjuk a városi közlekedést. Összehangoljuk a lámpákat, felvisszük a forgalmat a város fölé, vagy éppen alá. Nálunk még a primitívség az úr.  

Hagyni kell a turult, ha játszik

Hagyni kell a turult, ha játszik

Sokat gondolkodtam és mindmáig nem értem, mi a baj a turullal (nagymagyarul: Turullal). Nem volt építési engedély, mégis megépült. Könyörgöm, ma száz épületből hány várja meg a jogerős építési engedélyt? Tíz? De az is csak a bankhitel miatt. Felépült, ott van, van az ország  népességnek valahány százaléka, akinek ez kell, van akinek meg a szovjet emlékmű kell, másoknak meg az igazak fala.

Mindig elfelejtjük, hogy a törvények és a jog nem abból a célból vannak, hogy mindenkinek folyamatosan szar legyen, az ügyvédek és közjegyzők pedig a "lexus vagy merci" dilemmába butuljanak el, hanem azért, hogy mindannyiunk (a társadalom) számára felállítsanak egy olyan keretrendszert, ami a többség életét, érdekeit, vagyonát védi, illetve megvéd minden állampolgárt attól, hogy jogainak gyakorlását korlátozzák. Ezen a definíción lehet finomítani, szólnak róla könyvek, aki bele akar kötni, kezdje egy ISBN számmal, hol olvasott jobbat.

Ha megvizsáljuk a turulszobor fennállását tiltó jogszabályt, akkor sejthetjük, hogy ez bizony nem erre a célra született. A jogszabály célja az, hogy Pistabácsi ne húzzon a kockaház (típustervszám: 522/1959) mellé egy csűrt a járdára, mert a járda mindenkié, célja a járdázás, járkálás, nem állandósult traktortárolás. Nem kell hozzá jogásznak lenni, a köz tulajdona sérül valakinek a javára, a közterület használatának joga sérül valaki javára. A turul esetében azonban a jogszabály alkalmazása szemellenzős, mert az adott tér szebb lett a rendezéstől, a köz egy része jobban érzi magát tőle (az is, akit a turul létének tudata örvendeztet meg, az is aki arra jár, és rendezett teret lát), tehát az érdeksérelem nem áll fenn.

Amikor hátul a kertben a telekrajzon lévő fabódé helyére betonbódét építek, ahhoz nem kell engedély. Így lesz a két ló befogadására alkalmas istállóból két autó befogadására alkalmas garázs, a szerszámosbódéból kertiparty alaphelyszín. Ha nem állt ott épület, akkor maximum megbüntetik az embert, engedély hiányában, de garázst nem bontatnak le, elvégre az nagyobb érdeksérelem, mint a jogsértés. Miért? Mert az ember pénzt, munkát fektetett bele, a jogszabály megsértésével pedig nem okozott senkinek kárt. Hovatovább aránytalan lenne (vö. uborka és élet).

A közterületre húzott épületeknél is mérlegelni szoktak, a legsúlyosabb tétel az elbontás, amit akkor hoznak meg, ha a köz érdekét éri súlyos mértékben sérelem. Hogy ki dönt? A bíróság, a hatóság, a jogalkalmazó. Hogy mi alapján dönt? A jogszabály, az irányadó értelmezések, a józan ész, és a saját belátása alapján. Ezért van több szintje a döntéshozatalnak.

Vajon a józan ész miért diktálta minden szinten azt, hogy az építmény (ami a jogszabály szerint nem építmény, mert emberek tartózkodására nem szolgál) valakinek az érdekét sérti? Súlyosan, ráadásul. Miért a jogszabály szavait alkalmazzák az alkalmazók, és miért nem a jogalkotó akaratát, a józan észt?

Vagy nem akarják, hogy a jelenség elszaporodjon. Ha nem is kerül lebontásra a madár, valószínűleg nem sok önkormányzatnak jut eszébe a hercehurca ismeretében ilyet tenni. Vagy szimplán nem akarják, hogy a madár fennmaradjon. Erre logikus magyarázat nincs, de az egybeesés furcsa, és valóban van politikai jellege. Esetleg nem akarják, hogy ezek a hangoskodó, ellenszenves emberek azt mondhassák, "nyertünk". Node kérem, ezek vagy már teljesültek, vagy olyan nagyon gyerekes dolgok.

A madár számomra egyértelműen az egyik politikai oldal számára fontos. Nem véletlen, hogy akárhányszor turulról van szó, ki kell emelni, hogy nem, nem a Turul Bajtársi Szövetség emlékére állították. Nem véletlen, hogy a Jobbik, Tomcat, Magyar Gárda és a hozzájuk hasonulók tombolnak ott a fennmaradásáért. Nem véletlen, hogy elég sok embernek jut eszébe, hogy '45 után a turul az valami más, mint az ismeretlen katona sírja. Aki ezt nem akarja látni, azt szemmagasság fölött borítja a political correctness. Jobb esetben.

A jogszabályt valóban sérti az engedély nélküli építés. Egyesek ízlését valóban sérti a szobor jellege. Node nem ez az egyetlen, miért épp ezt kell ennyire forszírozni? Fel kellene nőni ahhoz, hogy az ilyen kérdéseket kezeljük, felnőni és inkább kinevetni a fekete ruhában masírozó hülyegyerekeket, akik egy madárnak örülnek, hadd játsszanak turulost.

süti beállítások módosítása
Mobil