A Német Külpolitikai Társaság (DGAP) átfogó jelentésben érvelt a Magyarországról szóló németországi tudósítások elfogultsága mellett, amelyről a kormánypárti sajtó diadalittasan – abban saját álláspontját visszaigazolását látva – számolt be. Balog Zoltán miniszter „tényszerűnek és pozitívnak” nevezte a dokumentumot, és egy példányát a Bundestag alelnökének is átadta.  Később a Die Welt terjedelmes interjút közölt a a jelentés fő szerzőjével, amelyben Klaus von Dohnanyi arról elmélkedett, hogy Orbánt bizony sokan félreértik, és a magyarországi helyzet valójában nem is annyira súlyos, mint amennyire az a német tudósításokból kitűnik.

490 munkanélkülit hívott be Csongrád megyében a kormányhivatal, akik csupán a helyszínen szembesültek azzal, hogy a kormány kerítését kell építeniük 51 ezer forintos havi bérért. Úgy tűnik, mégsem igaz, hogy csupán a honvédség vesz részt az építkezésben: a kerítést kényszerközmunkások és rabok fogják felhúzni. Ha az elsőként behívott 490 ember nem vállalja ezt a munkát, elveszik tőlük a megélhetésüket biztosító foglalkoztatást helyettesítő támogatást. A napi 8 órás munka mellett pedig biztosan nem lesz lehetőségük normális állást keresni.

A politikai logika azt diktálta a Fidesznek, hogy addig ne engedje el a NAV-elnök kezét, amíg erős támadások alatt van, hiszen azzal teljes egészében magára húzta volna a felelősséget. Éppen azért a nyári uborkaszezon kellős közepén távozott, hogy a NAV botrány visszhangja a Balaton hőmérsékletének a hírével versengjen a nyilvánosságban. A belengetett változások sokkal rémisztőbb képet festenek. Ha a pártpolitika közvetlenül maga alá gyűri az adóhatóságot, a gazdasági gyarmatosítás még fokozottabb tempóra kapcsolhat.

„A menekültek egyszer csak el fognak fogyni, a gyűlölet meg itt marad, és áldozatot keres majd magának. És akkor majd mi leszünk a saját magunk áldozatai” – írja a szegedi Péter, akinek tizennégy éves lánya, Hanna minden nap órákat dolgozik a városba érkező menekültek segítésén. Töredékek a menekülő életről, kételyekről, emberségről, reményről.

A hétvégén Orbán Viktor hazaárulózta le a baloldali magyar embereket: értelmetlen fejtegetésében azt hangoztatta, hogy a baloldaliak gyűlölik a magyarokat, ma pedig Kövér házelnök közölte axiómaként, hogy a baloldaliak genetikailag gonoszak vagy alávalóak (nem pontosan érthető, mire gondol a házelnök amikor a 20-as, 30-as évek népszerű antiszemita toposzát éleszti újra).

Lehetne most dühödt publicisztikát írni arról, hogy mennyire borzasztó a gyűlöletbeszéd, és hogy mennyire elfogadhatatlan, hogy ezek az urak a magyar nép tagjait gyűlöletre hergelik, de felesleges, mert valójában csak szánni tudom őket, a mérhetetlen frusztráltságért és a terhelt múltjukért, amit hatalomszerzéssel próbáltak kezelni. Láthatóan sikertelenül.

A probléma persze az, hogy ezek az emberek az ország vezetői, és nem csak a Fideszé. Ugyanis ebben az országban, bárki bármit mond, élnek és élni fognak baloldaliak, sőt melegek, zsidók, cigányok, rokkantak, szegények, rosszul keresők, és átmenetileg menekültek is. És bármily meglepő is, ebben az országban élnek Kövér Lászlók, Orbán Viktorok, fideszesek, jobbikosok, szélsőjobbosok is... és bizony velük is együtt kell élni.

Így megy ez, és hiába próbálja bárki elhitetni magával – felvéve a fekete lencséjű szemüvegét, hogy semmiképp ne lásson ki –, hogy a többiek nem is itt élnek, nem is emberek, nem is magyarok, attól még bizony azok lesznek, és azok maradnak. Márpedig, ha ők is magyarok és emberek, és mi direkt kellemetlenséget okozunk nekik, megbélyegezzük őket, rossz körülményeket biztosítunk nekik (akár csak mentálisan is), vagy azon dolgozunk, hogy rosszul érezzék magukat ebben az országban, akkor nekünk is szarabb lesz. Hiszen ők jönnek szembe az utcán vagy a boltban, ők dolgoznak az iskolában, ahova a gyerekeinket járatjuk, az ő gyerekeik ülnek a mieink mellett a padban, és ők ülnek a BKV-n, vagy vezetik épp a taxit. De ott vannak a vonaton és a sarki zöldségesnél is.

Találkozni fogunk velük, és az arcunkba kapjuk vissza  frusztrációnkat, amit rájuk öntünk. Nincs mese.

Persze a politikai vitákra szükség van, ha lopnak a politikusok, fel kell tárni, ha rosszul működtetik a rendszereket, le kell írni, ha gyűlöletet keltenek, szembesíteni kell őket. De a hazaárulózás, a genetikai hulladékozás, a másik fél emberi mivoltának megkérdőjelezése, vagy értéktelennek való kinevezése csak és kizárólag arra jó, hogy nekünk is rossz legyen. És ha ez kormányzati részről zajlik, milliárdos kampányokkal, órási médiaeléréssel, ha ennek célja pont az emberek hergelése arra, hogy ők is ezt tegyék, akkor még rosszabb lesz mindenkinek.

Úgyhogy nem pici probléma az, ha az ország harmadik számú közméltósága, és a miniszterelnöke ilyeneket mond az ország másik feléről. Ugyanis ettől csak minden érintett félnek szarabb lesz. Jobb senkinek sem.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Van egy bűncselekmény: egy szegedi férfi brutálisan megvert egy szegedi lányt, illetve bántalmazta barátját és testvérét, mert a barátot bevándorlónak nézte, és azt kiabálta: „takarodj az országból!” Az elkövetőt, S. Vilmost azóta őrizetbe vette a rendőrség, és gyűlölet-bűncselekménnyel vádolta meg. Az ügy egyszerű, de mint oly sokszor, a sajtóban elkezdődik a mismásolás, a szar szétkenése, és ebbe olyan népszerű publicisták is belekeverednek, mint a cinkes Gazda Albert.

A Magyar Kormány vasfüggönnyel akarja lezárni a szerb határt. A cél: elzárni azoknak a háborús menekülteknek az útját, akik a közel-keleti mészárlások miatt Európa biztonságos és befogadó országaiba próbálnak eljutni, Magyarországon keresztül. A vasfüggöny úgy morálisan, mint politikailag elfogadhatatlan.

Vasfüggöny a bolgár-török határon. Fotó: Dimitar Dilkoff / AFP, Forrás: index

Szombaton Orbán Tusnádfürdőn egy fontos dolgot mondott, elfelejtett pár másik fontos dologról beszélni, de az igazán lényeges az előző évi beszédéhez képest nem létező folytonosság. Valóban eljött a konszolidáció, csak kicsit bűzlik a fasizmustól.

(Fotó: MTI)

Ha nem erdélyi, ráadásul Kolozsváron szerkesztett portál kért volna föl rá (a szöveg eredetileg a kolozsvári Transindex portálon jelent meg - a szerk.), hogy kommentáljam Orbán Viktor magyarországi miniszterelnök beszédét, valószínűleg udvariasan elutasítom, mert Orbán úr nem mondott semmi mást, csak amit az utóbbi időben szokott.

(Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd)

Orbán Viktor és a menekültek ellen hergelő barátai nem tudnak lekattanni arról, hogy szerintük a menedékkérők azért érkeznek ide, hogy erőszakkal magukévá tegyék a fehérbőrű nőket. Akkor nézzük meg sokadszorra, miért is baromság ez.

Svédországot a muszlim bevándorlók a nemi erőszak fővárosává változtatták, a svéd nők már csak feketére festett hajjal mernek kimenni az utcára, hátha azzal elejét tudják venni a barbár hordák szexuális támadásainak. Az ezer főre eső nemi erőszakok számát tekintve pedig Svédország ma toronymagasan vezet a világ országai között (lásd itt) – írta már meg a Heti Válasz, és hivatkozott rá Orbán Viktor is a tusványosi gyűlöletbeszédében. És mégis mi vezetett idáig? Az, hogy a svédek túlságosan humánusan bántak a menekültekkel, ahelyett, hogy jól kipaterolták, vagy őrizetbe vették volna őket, és ezzel idejében megtanították volna őket arra, ki is a jani Skandináviában – szól az egyik leggyakrabban hangoztatott bevándorlás-ellenes érv.

Kerner Zsolt egyszer már gyönyörűen összefoglalta, miért baromság ez az egész Svédországgal való példálózás. Mint írja: „Svédországban azért ilyen sok a bejelentett nemi erőszak, mert a rendőrség máshogy jegyzi fel a bejelentéseket, mint akár a szomszédos Norvégiában. Ha Svédországban egy nő bemegy a rendőrségre és azt mondja, hogy őt a férje az elmúlt évben naponta megerőszakolta, az a svéd statisztikákban 365 külön bejelentett nemi erőszaknak felel meg. Norvégiában ugyanez egy darab nemi erőszaknak felel meg. A svéd statisztikák emiatt is annyira riasztóak.” És hogy bizonyítsuk, hogy ezt az infót a szerző nem Gyurcsány Ferenc ujjából szopta, nyugodtan lehet kattintani a BBC-s linkre is, ahol Klara Selin svéd szociológus szintén ezt magyarázza.

Ami még izgibb, és erre akár szégyen, akár nem, a redditen akadtunk rá, hogy ugye a nemi erőszak-statisztikák olyanok, hogy azokban rengeteg a látencia: ha egy országban megbélyegzik a nemi erőszak áldozatait, ha maximum annyi empátiára futja a hatóságoktól, hogy azt mondják „tehetsz róla, tehetsz ellene” (nem is beszélve azokról az országokról, ahol a nemi erőszak áldozatát keményebben megbüntetik a hatóságok, mint magát az elkövetőt), akkor nyilván kevesen fogják jelenteni, a statisztika meg úgy fog kinézni, mintha a létező világok legjobbikában lennénk, ahol a nemi erőszakot maximum a Svédországról szóló tudósításokból lehet ismerni.

Svédországban, ahol súlyánál kezelik ezt a bűncselekményt, nincsen meg ez a tabu, valamint a nők és férfiak közötti egyenjogúság is erősebb, így nyilván magasabb a statisztikában megjelenő nemi erőszakok aránya is, sokkal. Pusztán azért, mert a szexuális erőszak áldozatait nem riasztják el, sőt bátorítják arra, hogy jelentsék, ami velük történt – arról nem is beszélve, hogy Svédországban, helyesen, szélesebben értelmezik a nemi erőszak aktusát, mint más országokban (pl. ide tartozik, ha az áldozat aludt vagy tudatmódosító szerek hatása alatt volt, amikor a nemi erőszak áldozata lett).

Ha viszont olyan statisztikákat nézünk, ahol a látencia kevéssé van jelen, például a gyilkosság – ami azért a legtöbb esetben eléggé könnyen megkülönböztethető a természetes haláltól –, akkor azt látjuk, hogy Svédország ezen a téren a maga 100 ezer lakosra jutó 0,7 gyilkosságával, nemzetközi összehasonlításban tök jól áll – ez mellesleg jobb, mint a magyar arány. Pedig mintha a menekülteknél a vérbosszú is ugyanolyan divatos lenne... Meg gondolom, sokak szerint a menekültek amúgy is egy margherita pizzáért nyakon szúrnak bárkit...

És akkor most menjünk egy picit tovább, és nézzünk rá pár tanulmányra, amelyek azt vizsgálják (az Egyesült Államok példáján), milyen kapcsolatban is áll egymással a bevándorlás és az erőszakos bűnelkövetés.

Egyrészt most adott ki az Europol egy friss jelentést, amelyből kb. kiderül, hogy semmi közük nincs a menekülteknek a terrorizmushoz, merthogy egy terrorista nem lesz annyira hülye, hogy kerítéseken másszon át, és több ezer kilométert gyalogoljon, ha másképp is meg tudja oldani. A terrorista események száma és mértéke csökkent az EU-ban, a veszélyeztetettség pedig önmagában nem a szíriai vagy afgán menekültek miatt nőtt, hanem azért, mert az Unió közvetlen szomszédságában háború tombol, és intenzívebbé vált  a fegyverkereskedelem is – írja a 444.

Másrészt vizsgálta a témát jópár egyetemi ember is. Claude Fischer, a Berkeley szociológiaprofesszora szerint például a gyűlölködők maximum annyit tudnak mondani az adatok alapján, hogy nincs statisztikailag releváns kapcsolat a bevándorlók és a gyilkosságok aránya között, de az adatok ismeretében még ezt is csak hosszas erőlködés után tudják megtenni, hisz könnyen lehet amúgy, hogy épp a (legális és illegális) bevándorlók érkezése vezetett ahhoz, hogy csökkent az erőszakos bűncselekmény száma az Egyesült Államokban (egyes amerikai települések statisztikai vizsgálata például nagyon is erre utal).

Ezen kívül van egy friss tanulmány, amely azt mutatja ki, hogy a Nyugatra bevándorlók jóval kevésbé hajlamosak bűnelkövetésre, mint a már ott születettek általában (fehéreket is beleszámítva) – a másod-, és harmadgenerációban persze nő a hajlandóság a szülőkhöz képest, de náluk is csak azért, mert egy csomó mindenben (pl. étkezés, viselkedés, stb) elkezdenek hasonulni a már régebb óta ott élő többséghez, így kb. ugyanannyira lesznek hajlamosak bűnözni is, mint a többiek.

Robert J. Sampson Harvard-professzor szerint amúgy azért hihető elgondolás, hogy a bevándorlók miatt csökken az erőszak, mert az Egyesült Államokban, például a latin-amerikai közösségekben fontos szerepet játszik a vallás, erősebbek a családi és közösségi kötelékek, emiatt pedig jobban figyelnek arra, hogy ne kallódjanak el a fiatalok. Mások azzal érvelnek, hogy a bevándorlók felpörgetik a gazdaságot, és ez vezet az erőszak csökkenéséhez.

Ebben a friss írásában Sampson arról is beszámol, hogy olyan nagyvárosok, mint Chicago vagy New York, ahonnan a növekvő erőszak miatt a hetvenes-nyolcvanas  években elkezdett (a kertvárosokba) menekülni a középosztály, hogyan váltak békés, családalapításra tökéletesen alkalmas helyekké az ezredforduló utánra – részben a bevándorlóknak köszönhetően. Persze megemlíti azt is, hogy az amerikai befogadók sem mind örültek, amikor ezt fejtegette a tanulmányaiban. Hiába volt ott a statisztika mint bizonyíték, postaládáját elárasztották a gyűlölködő levelek, kritikusai pedig veszélyes őrültnek kiáltották ki.

Ennek fényében úgy tűnik, időbe telik még, mire mindenkinek nyilvánvaló lesz, hogy a jobboldali gyűlöletpropagandának semmi alapja nincs. De a bizonyítékok eléggé magukért beszélnek.