Miután kikerült az Indexre a kormány a „23 millió románozást” és az eddigi bevándorlás elleni kampányt ötvöző órásplakátja – ami leginkább a South Park híres félpercesére emlékeztet, ahol a redneckek mondják a tévéshowban, hogy elveszik tőlük a munkát – beindult a mémgyár is.

Valójában a mémek szerzői a kormány egyszerű propagandájánál még hatékonyabb üzeneteket juttatnak el az állampolgárokhoz a londoni magyaroktól az üres Magyarországon át a tényleg síkegyszerű „gyűlölünk mindenkit!”-ig. Nézegesd képgalériánk:

Ezt pedig TV spotnak ajánlották:

Az undorító plakátkampányról itt írtunk:

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Megjelent a Fidesz új reklámkampánya az idegengyűlölő konzultáció felpörgetésére. Mint kiderült, eddig csupán 200 ezren töltötték ki a konzultációt, ami iszonyatos égés, így neten is ki lehet majd tölteni akár kétszer is. Úgyhogy a kormány, az égést elkerülendő, beindította a rakétákat, a „ne vedd el a munkát, de dolgozz” kampány képében.

Az Index írta meg, hogy a képen látható kormány-információval kampányolnak Orbánék, méghozzá a mi pénzünkből!

A kormány-információ fejléc már csak azért is nevetséges, mint ahogy a látszólag a menekülteket célzó szöveg is, mert a menekültek biztosan nem találkoznak ezzel a reklámmal. Ez színtisztán nekünk, magyar állampolgároknak szól, és színtisztán egyetlen egy dologról. A Fidesz könyörög, hogy higgyük el nekik, nem a szegénység, nem a kivándorlás, nem az alulfizetett dolgozók, nem a korrupció, nem a nem-kormányzás, hanem a tavaly érkező 525 és az Unió által jövőre befogadásra kijelölt 1100 bevándorló kúrja el ezt az országot.

És igen, pont ez a kampány mutatja meg, mi a probléma. Több százmillió forintot költenek majd el erre a kommunikációs offenzívára is, az Index cikke szerint csak óriásplakáton 333 darabot rendel meg a kormány, mindezt azért, hogy egyetlen egy dolgot sulykoljon belénk: az idegenek rosszak, elveszik a munkát és nem dolgoznak!

Az pedig különösen szép a feliratban, hogy nem csak emlékezetet a 23 millió románozásra, hanem ugyanazt is jelenti. Aki nem Magyarországon él, de idejönne, ne vegye el az itteniek munkáját! Szavazzatok erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, újvidéki munkavállalók!

Pedig ezt a pénzt azért jobb dolgokra is el lehetett volna költeni, és azzal sincs gondunk, ha a kormány valóban fontos információkat reklámoz, kormány-információként közpénzből. De ez az üzenet nem az.

Persze van rá egy százaléknyi esély, hogy kamu az egész, de ha nem kamu, akkor csak annyit üzennék Viktoréknak: Köszönöm szépen, de ezt a gyűlöletkeltést nem kérem az arcomba a saját pénzemből!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Amikor Ungár Klára, vállaltan meleg politikus egy Facebook-kommentben utalt rá, hogy Szájer József és Kocsis Máté meleg, megrándítottam a vállam, hogy hát oké, és? Ettől nem fogom jobb vagy rosszabb politikusnak tartani Kocsist és Szájert. Nyilván azt is gondoltam, ők ezt biztos rossz néven veszik, mert azt gondolják, Magyarországon emiatt szavazatokat vesztenének, de nyilván egy ilyen állításra nem reagálnak.

Aztán jött Kocsis Máté, és közelte, hogy ő nem "buzeráns", és a Pride-ot jó lenne valahol eldugva, a külvárosban megtartani. Ebben pedig az a csodálatos, hogy saját maga erősíti váddá magával szemben a kijelentést.

Írországban az egyik ok, amiért tudott nyerni a melegházasságról szóló népszavazás, az volt, hogy a politikusok sorra coming outoltak, jelezték, hogy ők homoszexuálisak, és ezzel nincs semmi gond, ez teljesen normális. Magyarországon is szinte minden pártban coming outolhatna valaki, és vállalhatná nyíltan a másságát, mert lényegében minden pártban vezető pozícióban is vannak melegek. És biztos vagyok benne, ezek a pártok, még a melegeket megbélyegző pártok sem szenvednének el népszerűségvesztést. Mert nem magánéletük alapán ítélik meg a magyar választók a politikusokat.

Kocsis Máté azonban más utat választott. És itt lényegtelen, hogy meleg-e, Kocsis vagy sem. Ő azt választotta, hogy erősíti a melegekkel szembeni előítéletet, és egy olyan válaszsort ad, ami után a Jobbik legvállalhatatlanabb politikusai is csettintetnének.

Kocsis adhatta volna azt a választ, hogy mosolyog, és csak annyit mond, erről kérdezzék meg a feleségemet. Vagy adhatta volna azt  a választ, hogy nem vagyok az, pont. Vagy egyszerűen egy nem válasz és egy “hagyjál már” arckifejezés is megtette volna.

De ő azt válaszolta, hogy buzizni kezd, sőt buzeránsozni, az egyik leggusztustalanabb jelzővel illetve az összes meleg honfitársunkat, és úgy határolódva el tőlük, mintha "nem e világiak" lennének.

Pedig alapvetően nem kéne vádnak tekinteni, hogy valaki meleg-e vagy sem. Negatív értelmben pedig ennek nem is kéne politikai kérdésnek lennie. Nem kéne szavazatvesztést, erkölcsi hátralépést, politikai terhet jelentenie annak, ha valaki meleg, leszbikus, queer vagy transznemű, mert a jó politikus ismérvében, ahogy a rossz politikuséban ez nem ismertetőjel.

De pont a Kocsis-félék teszik váddá és lényegi ismertetőjeggyé a jó ember meghatározásában, hogy heteroszexuális, és pont ők járulnak ahhoz, hozzá, hogy vád legyen az, hogy valaki meleg. Kocsis pedig, mint a Fidesz volt kommunikációs igazgatója, tudhatná, a buzeránsozással, az ilyen erős reakcióval pont nem eloszlatja a gyanúvá vált egyszerű megállapitást, hanem megerősíti. Mi ellen tiltakozik ilyen hangosan valaki, kérdezik az emberek? És pont az ő mondatai kapcsán tehetik fel így a kérdést: "lehet, a Kocsis is buzeráns?"

Pedig Kocsis Mátéval tényleg sok probléma van, de az, hogy meleg, heteroszexuális vagy más szexuális beállítottságú, pont lényegtelen a politikai teljesetménye szempontjából.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Lényegtelen, vannak-e nagyobb gondok az országban, mint hogy Orbánért imádkoznak egy templomban. Lehet olyan, akinek ez a hite iránti támadás, más megvonja a vállát, a harmadik örül, a negyedik pedig saját érvei szerint igazolva látja, hogy ez már-már vezérkultusz.

Fotó: magyarnarancs.hu

Nem tudjuk, ki miért volt ma a templomban a hálaadó misén. Voltak olyanok, akik csak a hitüket akarták megélni, mások a szeretett vezérükért imádkoztak, és volt olyan is, akinek ez még belefért hite megélése mellett.

Azzal sincs baj, ha valakik jelzik, hogy ez számukra, a saját értékrendjük szerint elfogadhatatlan. Kimennek és tüntetnek a vezérkultusz ellen. Azért, mert szolidárisak, és látják mi történik az országban, azért mert dühösek, és joggal vagy jogtalanul, de azt gondolják, a mostani kurzus felelős életük rosszabra fordulásáért. Vagy csupán felháborítónak tartják, hogy hitüket, szerintük jogtalanul így használják fel.

Még egyszer, fontos és jó dolog a véleménynyilvánitás. Én annak külön örülök, hogy az általam a vezérkultusz kategóriájába sorolt hálaadó szent misét, amit Orbán Viktorért tartottak (mert a MANCS tudósításából kiderül, a kinti nyilatkozatok ellenére érte imádkoztak) valakik ellenvéleményükkel illetik, elmondják, mi a baj Orbán Viktorral, és miért gond ilyen rendezvényt tartani. De amikor kijöttek a templomból, és azt kérték, kicsit halkítsák le a zenét, mert ők végülis mégiscsak egy misét tartanak, aminek elenyésző része az ország vezetőjének dicsőítése, sokkal több a hitük gyakorlása, akkor simán le lehetett volna tekerni a zenét, az üzenet enélkül is átment, a vélemény el lett mondva. Engem is zavarna, ha az én nappalimra, általam szervezett tüntetésre, vagy egy rendezvényre, amit részt veszek, valaki egy hangágyúval lőne, hogy ne halljak semmit.

Pont ezért egy dolgot nem érdemes csinálni, a másik hitét megkérdőjelezni, megélését megzavarni. Legyen ez vallásos hit vagy politikai hit. A jószándék elvitatása ugyanis mérgez és pontosan azt a jó szándékot mérgezi meg, ami a saját hitünk, politikai nézetünk megélése. Ettől függetlenül senki se tílthatja meg, hogy így járjunk el, hogy esetlegesen hibázzunk, és nem is lenne jó ha valaki megtílthatná.

Pont azért, mert azt a határt nehéz meghúzni, és nézőpontja válogatja, hogy saját dühünk kiadása hol változik át a másik hitének megkérdőjelezésévé. De legalább meg kell próbálni. Egy mise megzavarása úgy, hogy a politikai vélemény nélkül is elmondható, és úgy, hogy más emberek hitének megélését veszélyezteti, szerintem morális határátlépés.

Persze lehet erősen is tiltakozni, lehet megmutatni az erőnket, kiélni a dühünket, de ezt a hatalom képviselőivel szemben kell elkövetni, vagy a hatalom szimbólumaival szemben, nem azokkal szemben, akik bár nem veszik észre, de egyes esetekben saját maguk is elszenvedői a hatalom politikájának, csak esetleg nem érzik, nem tudják nem fogják fel.

A mai tüntetés és mise pedig hordoz tanúságot, ez egy teljesen lényegtelen esemény lett volna, ha nem látnák a düh és imádat keverékét a két oldalon nyilatkozokból, és ez nem lenne intő jel mindenki számára, hogyan kell valójában politikát csinálni, és méginkább hogyan nem kell.

Egy biztos, én nem köszöntem volna meg miniszterelnökként nyilvánosan, hogy értem imádkoznak, nem is imádkoznék politikusért. És helyesnek tartom, ha valaki erre felhívja a figyelmet, de nem tartom helyesnek, ha egyszerű állampolgárok hitének a megélését zavarja meg.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Vasárnap tartott sajtótájékoztatót Kovács Zoltán kormányszóvivő: elmondása szerint 200 ezer ember küldte vissza a Nemzeti Konzultációt a kiküldött 8 millióból. Ha emlékszünk még, az előzőeknél ez a szám egymillió körüli volt. És most se tudjuk ellenőrizni, hogy az előzetes számok szerinti 200 ezer mit jelent. De azt már most leszögezhetjük, Orbánék idegengyűlölő kampánya megbukott. Köszönjük a magyar embereknek, hogy nem dőltek be ennek a szemétségnek!

(Fotó: Facebook / MigSzol Csoport)

Ha pedig ehhez azt is hozzászámoljuk, hogy sokan a Helsinki Bizottság kampányában küldték vissza üresen a konzultációt, és biztosan vannak nem a kormánynak tetsző válaszok is, teljes kudarcnak nevezhetjük a dolgot!
200 ezer alatti szavazattal ugyanis még az 5 százalékot se nagyon lehetne elérni egy parlamenti választáson! A gyűlöletkampány bukásának már volt előszele, a Vasárnapi Újság által készített kutatás szerint a kivándorlás témáját sokkal fontosabbnak tartják honfitársaink, mint a bevándorlás témakörét. Még a Fidesz-szavazóknál is csak alig nyert a bevándorlás témája. Azt pedig nem gondoljuk, hogy még akik fontosabbnak is tartják a bevándorlás kérdését, azok között is tetszést aratott volna ez a nettó gyűlöletkeltés.

Végül pedig köszönjük Finkelstein úrnak, Orbán úrnak és Habony úrnak, hogy ezzel a nagyszerű kampánnyal bebizonyították, nem annyira bénák a magyarok, mint ahogy Orbán állította, és képesek a befogadásra és a más kultúrákkal való együttműködésre!

Tehát: Kösz Orbán!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

A múlt hétvégi spanyol választások eredménye újra aláhúzta a Görögországgal szemben választott uniós metódus szemellenzősségét és kegyetlen cinizmusát. Miközben európai „partnerei” a görögök kivéreztetésével próbálnak időt és politikai legitimitást nyerni, vasárnap a spanyolok is azt üzenték, akár ők is lehetnek a következő dominó, ami bedönti a megszorításokra és neolib reformokra alapozó stratégiát.

Négy hónapja tartanak a görögökkel folytatott tárgyalások, négy értékes hónapot vesztegetett el az EU a Sziriza képviselőivel folytatott szkanderre. Az uniós intézmények az olykor szívélyes máz alatt nyilvánvaló elutasítással fogadták az új görög kormányt, az agresszió szintjét leginkább az EKB döntése jelezte, amellyel rögtön „helyükre rakta” a tárgyalásra készülő görögöket. De a pénzügyi hiteleszközök drasztikus szűkítésén túl az is árulkodó, hogy az IMF és európai partnerei még azokat a reformokat is szerették volna behajtani a radbalnak is nevezett Szirizán, amelyet még a konzervatív Szamarasz torkán sem lehetett tavaly lenyomni.

Ez a stratégia, ahogy a napokban a La Tribune francia gazdasági portál Romaric Godin által jegyzett  cikkében is olvashattuk, korántsem a „görög adósság” visszafizetését célozta. (Ahogy korábban kifejtettük, a görögöknek dobott mentőöv leginkább az európai bankrendszer felszinen tartását finanszírozta, tehát igazságtalan és álszent trükk most mindezt a görögökön leverni.)

Hogy honnan tudjuk, hogy a visszafizetés nem cél? Először is onnan, mert ez nyilvánvalóan, és nagyjából mindenki szerint lehetetlen. Másrészt azért, mert ha egy országot hétről-hétre a csőd felé tolunk – hányszor hallottuk január óta a „jó, de nem elég, nem elég jó” refrénjét? –, ha kormányának cselekvési lehetőségeit leszűkítjük, az eurózónából való kilépés veszélyét is lebegtetve, az bizonyosan nem segít abban, hogy gyarapodásnak induljon, és esetleg tényleg törlesszen valamit idővel.

Godin szerint február 20-án, amikor Athén elfogadta az adósság tényét, és a korábbi megegyezéseket is, Ciprászék ezzel már jelentős engedményt tettek, a hitelezőknek be kellett volna érniük ennyivel. Az Uniónak is érdekében állt volna a probléma mielőbbi rendezése, hogy inkább a kontinens félénk nekilendülésére koncentráljunk.

Ezzel szemben, ha Görögország hitelezői mindent megtettek, hogy a görög válság a lehető legtovább húzódjon, azt nyilván politikai megfontolásokból tették. Godint idézve, már eléggé kiborultak annak gondolatától is, hogy meghitt értekezleteiket nyakkendő nélküli keynesiánusok lepjék el, és európai vezetőink inkább példát statuáltak: hasonlóan az egykori Truman-doktrína „containment” elvéhez, megpróbálták feltartóztatni azokat, akik megkérdőjelezik a 2010 óta alkalmazott stratégiájukat.

A hidegháború elején épp Görögország lett az egyik legnagyobb áldozata a Truman-féle stratégiának, ezúttal pedig a görög példa ismét arra szolgál, hogy elkerüljük a dominó-effektust. Hogy azok az államok, amelyek szintén adósságuk újratárgyalását kérnék, jól meggondolják a dolgot, és azok, amelyek nem értenek egyet az előírt reformokkal, kompromisszumkészek legyenek. Ezért jönne jól, hogy a Ciprasz-kormány letérdepeljen, és elismerje a hitelezők által kikényszerített gazdasági döntések igazságát. Ezáltal pedig bebizonyosodjék, „nincs alternatíva”, hiszen még azok is végrehajtják a penzumot, akik épp erre az alternatívára építették programjukat. Mire jó akkor a domináns gazdasági idea ellen szavazni?

Vasárnap azonban a spanyol szavazók jelentős része fityiszt mutatott a „feltartóztatás” stratégiájának. A Podemos ugyan nem ért el mindent felforgató sikert (ami egy önkormányzati választáson talán nem is lett volna olyan könnyű), és a néppárt (Partido Popular) ma is az ország első pártja, de a szavazók egyértelműen szankcionálták a korábbi évek megszorításainak politikai felelőseit. Sokhelyütt baloldali koalíciók jöhetnek létre, több nagyvárosban, Madridon és Barcelonán kívül Zaragozában vagy olyan galíciai településeken, mint Santiago de Compostela, radikálisan új tipusú, baloldali-civil koalíciók nyertek.

Godin szerint, ha a Podemos nincs is a hatalom kapujában, hat hónappal a várhatóan novemberben sorra kerülő parlamenti választások előtt, a spanyolok egyértelműen felülírták a „spanyol gazdasági csoda” narratíváját, ami a „fájdalmas reformok” gyümölcse lenne. Ahogy a szerző emlékeztet rá, a francia szocialisták is épp ezzel az üzenettel címkézték fel a saját országukban beadni kívánt orvosságot.

Persze az is lehet, hogy ha a novemberi többség nem a Podemos-féle erők és az új, nem pártszerű választási alakulatok részvételével jön létre, akkor a feltartóztatás stratégiája még nyer némi időt, viszont akkor is akad majd néhány bökkenő. Portugáliában ugyan nincs hasonló jelentőségű új formáció, de a kormányzó szocialisták átvenni látszanak a radikális baloldal retorikáját, és felvetik az adósság újratárgyalásának lehetőségét. Az októberi választásokra készülő párt vezetője, Antonio Costa szerint véget kell vetni a “megszorítási rögeszmének”, „léteznie kell egy olyan alternatívának, amely túllép ezen, újraéleszti a gazdaságot, munkahelyeket teremt, és – az eurózóna szabályait is figyelembe véve - helyreállítja a reményt ebben a régióban”. Irországban jövőre a Sinn Fein előretörése kérdőjelezhetné meg, hogy a „kelta tigris visszatérése” valóban a megszorításoknak köszönhető-e.

Azaz nemcsak rendkívül destruktív ez a stratégia (Európa épp a fiatal generációk 30-50%-ának jólétét kockáztatja a periféria országaiban), de hosszútávú politikai sikere is elég kockázatosnak tűnik.

Az elutasítás és a diplomáciai formák mögül átsejlő zsarolás, ultimátum és végső soron a görög polgárok szabad döntését diszkvalifikáló gyakorlat, amely azt üzeni, a gazdaságpolitikai döntések végképp kivehetők a nemzeti kompetenciák közül, ha nem egyeznek az előírt iránnyal, nyilván növelik az EU elutasítottságát azokban, akik rokonszenveznek a Szirizával vagy éppen úgy gondolják, ez illegitim beavatkozás egy ország döntéseibe.

Paradox módon azonban azoknak a jobboldali euroszkeptikus, EU-ellenes erőknek renoméját is növelik, amelyek kezdettől fogva görög-, dél- és mentőcsomag-ellenesek voltak, és a jelenlegi patthelyzet szerintük éppen őket igazolja. A brüsszeli bürokrácia inkompetens, a „mentőcsomagok” eleve kidobott pénznek tekinthetők, és kudarcuk legfőbb oka magában a haszontalan déliekben keresendő. A hitelezők attól sem riadtak vissza Godin szerint, hogy szembeállítsák egymással a „ szegény jó tanulókat” (ezek lennének a keletiek, illetve a baltiak), a “szegény rossz tanuló” déliekkel, ami az északi nacionalizmusok esetében csak olaj volt a tűzre. Ez tapasztalható pl. a finneknél, ahol Timo Soini EU-ellenes pártja, a „Finnek” (korábban Valódi Finnek), április 19-én a második helyen végzett a választásokon, és most épp egy megszorításokat tervező kormánykoalició tagjaként szőhet terveket… a halálbüntetés bevezetéséről. De a lengyeleknél is, ahol némi meglepetésre a vasárnapi elnökválasztáson szintén egy euroszkeptikus, és nem mellesleg a szociális kiadások emelését is igérő jelölt, Andrzej Duda végzett.

A hétvégén regionális választásokra készülő olasz kormányfő, Matteo Renzi is hirtelen úgy gondolja: Európának változnia kell! Ha az olasz miniszterelnök retorikája mögött nem is látunk feltétlenül másfajta politikákra utaló következetességet, a pozícióikért aggódó, elvileg balközép erők esetleg meghallhatják az idők szavát. Talán mégsem csak a választók „populisták”, és talán minél előbb ismeri el vereségét a hidegháborús logika és a „feltartóztatás” doktrínája, annál jobban járunk mindannyian. Ellenkező esetben nemcsak Görögországban kockáztat sokat Európa, de az egész, amúgy sem kiváló formának örvendő uniós konstrukció is végzetes lékeket kaphat.

Az Index készített interjút a kivándorlás problémájáról az ötévértékelő előtt és után az eseményen résztvevő vendégekkel. Az apropót az adta, hogy egy kutatás szerint sokkal több magyar állampolgár gondolja problémának a kivándorlást, mint a bevándorlást, még a Fidesz szavazói között is csak hajszállal nyert a bevándorlás.

Lencsevégre került Giró-Szász András kormányzati kommunikációért felelős államtitkár is, aki elmondta, nincs baj a kivándorlással, mert hazaküldik a pénzt a kint dolgozó "vendégmunkások". Giró-Szász szerint tehát nem probléma, hogy Magyarországot elhagyja a szakképzett munkaerő, hogy családok szakadnak szét, mert itthon nem lehet munkát vállalni. De a válasz második része még izgalmasabb lett, ugyanis az államtitkár rögtön át is tért arra, hogy a kivándorlás nem okoz olyan feszültségeket mint a bevándorlás Németországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában.

Giró-Szász ezzel össze is hozta a legszebb érvet, miért vállalhatatlan a Fidesz bevándorlásellenes retorikája. Ugyanis Nagy-Britanniában nem az EU-n kívülről érkező bevándorlók jelentik a problémát a helyi bevándorlásellenes pártok szerint, hanem mi, magyarok és a lengyelek. Lényegében tehát azt mondta Giró-Szász, hogy azért kell foglalkozni a bevándorlással, hogy ne legyenek olyan gondok Magyarországon, mint amiket a magyarok okoznak Nagy-Britanniában.

Ez pedig tökéletesen mutat rá arra, hogy az a bevándorlásellenes politika, amit Orbán Viktorék visznek az unión belül, vagyis hogy minden ország saját maga dönthessen a bevándorlási politikájáról, pontosan azokat a szélsőséges pártokat erősíti, akik Nyugat-Európában lezárnák a határt előttünk is.

Márpedig a magyar munkavállalókat nem a határok lezárásával kéne itthon tartani, hanem megfelelő oktatással és egészségüggyel és megélhetést biztosító fizetésekkel. Az pedig, amikor a szakképzett munkaerő elvándorol Magyarországról, pont a munkahelyteremtést nehezíti. Pont múlt héten nyitott Magyarország helyett Pozsonyban autógyárat egy indiai cég, és teremtett ezzel 8000 munkahelyet, mert egyszerűen nem volt szakképzett munkaerő Magyarországon.

Hogy mi a különbség a bevándorlás és a kivándorlás között? Magyarországon a szakképzett munkaerő kivándorol, a jobb fizetések és a munka reményében, és Magyarország még a máshonnan érkező szakképzett munkaerőt se engedné be a kormány saját népszerűségvesztésének orvoslására indított gyűlöletkampánya következtében.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

A szörnyű bérezési rendszer, a rossz munkakörülmények és megbecsülés hiánya ellen tüntetnek a szociális ágazat dolgozói. Az elmúlt hetekben aktív "szelfi-kampányt" folytattak a Facebookon és próbáltak tárgyalni a kormányzattal is. Miután ez utóbbi zsákutcába futott, most az utcán próbálnak érvény szerezni követeléseiknek. Kövesd az eseményeket percről percre a Kettős Mércén!

20.14 A demonstráció a Himnusszal ér véget.

19.58 A tüntetés lassan a végéhez ér. Záróaktusként egy kézfogó gesztusra kerül sor a színpadon: a szakszervezeti vezetők megfogják egymás kezét, hogy megmutassák, hogy elválaszthatatlanok, és a közszféra dolgozó együtt fognak küzdeni. Egyenként lépnek a mikrofonhoz a szervező és támogató szakszervezetek képviselői. "Jussunk nem csak a munkánk, nem csak sorsunk, de jussunk a jó és a tisztes bér is" - skandálják együtt a tüntetők.

19.55 A dolgozók arra is kérik a miniszterelnök, hogy kérje bocsánatot. Zúg a "mondjon le"!

19.50 Orbán Viktor azt ígérte, senki nem járhat rosszabbul, és hogy senkit nem hagynak az út szélén. De persze azt is mondta, hogy a tetteit figyeljük, ne a szavait. És tényleg, senki nem hagytak az út szélén, hanem belelőttek az útszéli árokba - véli a szónok.

19.46 "Többen vagyunk itt, mint egy hazai NB1-es meccsen" - mondja a következő beszélő. Orbán mai ötévérétékelője után ő is értékeli az elmúlt öt évet. A szociális biztonság erőforrás a nemzet számára - idézi a Nemzeti Együttműködés Rendszerének alapító nyilatkozataiból. Azóta eltelt öt év. A saját bérüket nem felejtették el emelni, arra van keret. Újabb stadionok építésére, arra van keret. Csak a szociális dolgozók fizetéseire nem.

19.44 Francois Villon Ballada a parlamenthez című versét szavalja el, Faludy György átköltésében.

19.41 Hajléktalanellátásban dolgozó szociális munkás a színpadon: Nem vagyok hős, nem vagyok valami bátor. Ezért úgy gondoltam, befogom a pofám. De azt csak én tudom a legjobban, hogy mit érzek. Mit érzek akkor, amikor egy kliensemmel szemben ülök, és tudom, három hónap múlva én is ott lehetek az ő helyében.

19.35 Tóth László angyalföldi szociális munkás és szakszervezeti tag beszél: "Kedves Miniszterelnök Úr, minket nem lehet leszalámizni!" Szerinte az ágazat dolgozói nem kérnek sokat, csak emberhez méltó béreket. És tudják, hogy egymás nélkül nem fog menni.

19.34 A konferanszié bejelenti, hogy a petíciójukat átvették.

19.32 Arra kérik a kormányt, hogy kiszámítható, megélhetést biztosító illetményrendszer és a szociális életpályamodell bevezetését. "Amennyiben így lesz, úgy aktualitását veszti a kérdés: ki segít a segítőknek?"

19.29 Cser Éva és Seres Ágnes bölcsődei szakemberek a Szegény Kisgyermeknevelők Panaszait olvassák fel. "Ma, május 29-én 300 forint van a pénztárcámban. Saját lakásról, családalapításról álmodni sem merek."

19.26 Papp szerint lenne költségvetési fedezet a fizetésemelésre. Arra kéri a kormányt, építse be a mostani költségvetésbe a béremelést. "Együtt vagyunk!" - fejezi be beszédét.

19.24 Habony Árpádhoz, az egykori pályatárshoz fordul, aki mint restaurátor vitrinbe rakta a koronát. Arra kéri, hogy segítsen.

19.21 A közművelődési dolgozók nevében Papp Éva szakszervezeti vezető beszél. Elmondja, a béreik alig a minimálbér fölött vannak, még mindig ugyanott, mint 2002-ben. A kormány nekik is csak halvány ígéreteket tesz, 2016-ra az életpályamodell tárgyalásáról. Ellenben ők ötven százalékos béremelést akarnak.

19.14 Újra Mészáros Balázs énekel, újra szól a Ha én rózsa volnék!

19.12 A konferanszié szerint nekik ki kell állniuk minden kiszolgáltatott csoportért, romákért, fogyatékkal élőkért, szegénységben élőkért, hajléktalanokért. Egy perc néma csendre kéri a tüntetőket.

19.10 Csodálatos pillanat a tüntetésen: a szerbiai szociális dolgozók egyik szakszervezetének képviselője fejezi ki szolidaritását a magyar kollégáival. Azt mondja a tüntetés híre nem csak a szerb, de bosnyák, horvát, szlovén és olasz kollégák között. A hír tovább fog terjedni, mert egy igazi nemzetközi csapatot alkotnak. 

19.06 Egységben kell fellépnünk, hogy befolyásolni tudjuk a közvéleményt, hogy a társadalom szélesebb rétegei kiálljanak a szociális ágazatban dolgozók megbecsültségéért - véli Prikryl. A megoldást abban látja, ha büszkén felvállalják szakmájukat, és megosztják személyes történeteiket. Be kell bizonyítaniuk, hogy nem csak másokon, de magukon is tudnak segíteni.

19.02 Prikryl Edina kamaszkorában lakásotthonban lakott, az itt dolgozó szociális munkások, elmondása szerint, olyan értékrendet adtak neki, amely alapján ma is éli az életét. Ők segítettek abban, hogy hasznos része legyen a társadalomnak. A szociális munka eredményes és hosszú távon hasznos a társadalomnak - mondja. "Mindannyian büszkék lehetünk magunkra!"

19.00 Egy családgondozó szakember, Prikryl Edina lép a színpadra, aki saját élettörténetén keresztül mutatja be, miért is nélkülözhetetlen a szociális dolgozók munkája. "Szociális szakemberek nélkül ma nem állhatnék itt előttetek, mint kétdiplomás szociális szakember."

18.58 A három szakszervezet vezetője elindul átadni a petíciót.

18.56 2016-tól vezessék be a szociális dolgozó életpályát, és a bérek érje el az egészségügyi dolgozók bérszintjét - követeli a petíció. Az alacsonyabb végzettségű kollégák célzott felzárkóztatása is szerepel a petíció követelései között.

18.55 Magyarország jobban teljesít? - kérdi a petíció. Tüntetők: NEEEM!

18.54 A petíció első része felidézi az elmúlt években a kormány részéről érkező ígéreteket és az ígéretek áthágását. Egyetlen költségvetési tervezet sem tartalmazta az ágazat dolgozóinak a béremelését.

18.52 Kiss László, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke felolvassa a tüntetők petícióját, amelyet a miniszterelnökhöz akarnak eljuttatni. Elmondja, nem ez az első petíciójuk, de ez lesz az utolsó.

18.50 A szónok szerint eljött a cselekvés ideje. Arra kéri az összes magyar munkavállalót, hogy fogjon össze, és együtt mutassa meg, hogy elég volt a becsapásból.

18.49 A csönd végén együtt kiáltják: Elég volt!

18.47 Nekünk nincs már mit mondanunk, ha az ágazatért felelős államtitkár azt mondja, sokan dolgoznak a szakmában, akik emberek közelébe sem szabad engedni. Itt véget ér a párbeszéd - kiáltja a sztrájkbizottság tagja. Arra kéri a tüntetőket, hogy fél perc néma csöndbe sűrítsenek bele minden panaszukat. "Mutassuk meg a csönd erejét". 

18.45 A szociális ágazat dolgozóinak munkája az emberekről, a konkrét emberekről szólnak. Azokról, akik a társadalomban a legkiszolgáltatottabbak - mondja. "Mi a szegénység ellen küzdünk, nem a szegények ellen. Mi a hajléktalanság ellen küzdünk, nem a hajléktalanok ellen. Mi a saját családtagjaink kivándorlása ellen küzdünk, és nem a gazdasági bevándorlók ellen." Vajon ezért nem kellünk a hatalomnak - kérdi a szónok.

18.42 A szervező sztrájkbizottság tagja, Varga Andrea beszél: Nincsenek már szavaink. Elmondtuk a bajainkat, a kétségeinket és félelmeinket, elmondtuk, hogy a létminimum alatti béreket keresünk, és a létbizonytalanság rengeteg kollégánkat gyötri napi szinten. Elmondtuk, hogy az ágazat mind a 93 ezer tagjának szüksége a megbecsülésre.

18.35 Dr. Mészáros Balázs, a Magyar Szolidaritás Mozgalom nevű civil csoport elnökségi tagja lép a színpadra, nem beszédet mond, hanem kollégájával a Ha én rózsa volnék című dalt adják elő.

18.34 Hosszan szólnak a sípos és a dobok.

18.31 A tüntetés konferansziéja, Migács Tibor (a Szociális Munkások Demokratikus Szakszervezetének elnöke, a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezetének alelnöke) szerint sokan tüntettek már ezen a helyszínen, de soha nem voltak ennyien. Nagy tapsot kér azoknak, akik ma azért nem jöhettek tüntetni, mert épp dolgoznak.

18.30 Az Alkotmány utca megtelt, és még a tömeg vége nem érkezett meg.

18.15 A menet eleje most érkezik az Alkotmány utcába.

18.05 A menet az Andrássy út - Bajcsy-Zsilinszky út sarkánál tart, és ahogy a kép baloldalán is látszik, az ápolók megmozdulásait beindító Sándor Mária integet és buzdítja a szociális dolgozókat.

17.53 Az Andrássy úton található üzletekből néha dolgozók lépnek ki és buzdítják a tömeget! Az autósok szintén szolidaritásukat fejezik ki - dudálással. 

17.45 A Párbeszéd Magyarországért politikusa, Szabó Rebeka is feltűnt a tömegben.

17.36 És Győrből is vannak.

17.35 Sokan érkeztek vidékről is, tudósítónk kalocsaiakat és zalaegerszegieket szúrt ki eddig.

17.30 Már közel 5000 lehetnek a menetben, sokan az ápolók tüntetéséről híressé vált fekete pólót viselik.

17.25 Pár transzparens a menetből:

17.18 A menet elülnézetből. A tolókocsiban ülő bábun a "Gondoskodj rólam!" felirat olvasható.

17.15 Állandó sípszó mellett elindult a menet.

17.10 A fúvószenekar mögé sorakoznak fel az emberek, így vonulnak végig hamarosan az Andrássy úton.

17.05 Még folyamatosan érkeznek demonstrálók a helyszínre, Szél Bernadett az LMP társelnöke is befutott.

17.02 Látássérült tüntető a szociális dolgozók mellett áll ki!

17.00 Egy egész fúvószenekar is ott van, és buzdítja a demonstrálókat. A sípszó sem áll meg egy pillanatra sem.

16.55 A szervezők arra kértek mindenkit, hogy ne hozzanak pártzászlókat. De ettől még pártpolitikusok is vannak a tömegben, tudósítónk a jobbikos Vágó Sebestyént szúrta ki az imént.

16.50 Nem sokkal a kezdés előtt már 1000 ember gyűlt össze a Kodály köröndön, sípokkal és dobokkal felfegyverkezve.

16.40 A Kettős Mérce a kezdetektől figyelemmel kíséri a szociális ágazat dolgozóinak ügyét, felháborítónak tartjuk ugyanis, hogy a kormány szegényellenes politikája utáni katasztrófát eltakarítani próbáló dolgozókat, a társadalmi szolidaritási munkát napi rendszerességgel végző dolgozókat ilyen módon kezeli a kormány.

Ha az elmúlt öt évben volt olyan tüntetés, amelynek követeléseire az ember azt mondta, 101%-ban jogosak, akkor ez lesz az. A szociális ágazat  dolgozóinak állami fizetése ennek az egész országnak a szégyene. Az ágazatban az átlagos nettó fizetés 83 ezer forint. Ebből kell nem éhen halni, ebből kell BKV-zni a munkahelyre, felnevelni a gyereket - írtuk nemrégiben.

16.35 A megmozdulást szervező sztrájkbizottság három pontban foglalta össze a dolgozók követeléseit:

1. Az egészségügyi dolgozói illetmény-, illetve bértábla kiterjesztése a szociális ágazatban foglalkoztatottakra (mind a szakdolgozókra, mind a kisegítő dolgozókra), jogállástól függetlenül.
2. A szociális ágazatot érintően rendszeres érdekegyeztető tárgyalások megkezdése és folytatása a kormányzat és az ágazatban érintett érdekképviseleti szervezetek közt.
3. A szociális ágazat egészére kiterjedően a munkaközi szünet legyen a munkaidő része.

16.30 A szociális dolgozók a Kodály köröndön gyülekeznek, innen 5 órakor menet indul az Andrássy úton. Végállomás az Alkotmány utca Kossuth tér felőli része, ahol beszédek hangzanak majd el, a demonstrálók petíciót és leveleket is átadnak a hatalom képviselőinek.

Ötévértékelőt tartott Orbán Viktor. Azt nem tudjuk, hogy ez mit jelent, de nyilván, ha el akar mondani valamit a miniszterelnök, kell ilyet tartani. Mondjuk ehhez képest nem nagyon mondott semmit.

Orbánt Balog miniszter, Schmidt Terror háza Mária és Matolcsy György vezette fel, a szokásos, felnyalós dumákkal. Talán csak Matolcsy érdemel egy kis figyelmet, aki 2014-ben nagyon hiányzott, de most 2011, 2012 és 2013 után 2015-re is azt mondta: Előre, ez lesz végre a felemelkedés éve!

(Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)

Orbán beszéde tényleg érdektelen volt, kétszer két apró momentum az, ami miatt mégis érdemes cikket írni róla. A miniszterelnök úr visszautasította a vádat, hogy homoszexuális lenne, és örömét fejezte ki, hogy cigány honfitársaink nem akarnak éhen halni. Ezen kívül elmondta, hogy voltak... hiba (igen nincs többesszám, mivel csak egy hibát ismert el), és több figyelmet fog fordítani az emberekre.

Úgy tűnik, valaki lebuzizta Orbán Viktort, máshogy nem értelmezhető az a mondat: "Ha kíváncsi vagyok, hogy állnak a pénzügyek, megnézem a jegybank elnökét. No, nem "ferdeségből".” Vagy lehet, hogy újra bebizonyosodott, hogy Orbán egy homofób tahó, illetve fennáll még az a lehetőség, hogy tényleg meleg. Ezzel se lenne gondunk, az ilyen beszólásokkal már annál több van.

A másik mondatában Orbán azzal bizonyította, hogy jól működik a közmunka-rendszer, hogy a cigányok végre nem a segélyért, hanem a közmunkáért tüntettek, de arra Orbán nem emlékezett, hogy hol. Nyilván nem emlékezett, hiszen a Jobbik vezette Tiszavasváriról volt szó, cigány honfitársaink pedig azért tüntettek, mert az Orbán által vezetett magyar közigazgatás elrontotta a kiutalást, és így tévesen "hívtak be" közmunkára számos állampolgárt. Ha felidézzük az akkori mondatokat, nagyjából azt mondták a tüntetők: dolgozni akarunk, és ha nem kapunk munkát, éhen halunk. Ha én lennék a miniszterelnök, azért erre annyira nem lennék büszke.

A beszéd érdemi részében Orbán két új dolgot mondott. Egyrészt elismerte, hogy hibázott a kormány a netadónál. És pont ennyi jutott a hibák elismerésére. Csak az gond, ennél egy kicsit több hibáról van szó: korrupcióról, szegénységről, állami alkalmazottak éhbérért való foglakoztatásáról, szétvert egészségügyről és oktatásról. És igen, van amiben az előző kormányok is hibásak, de 5 év kormányzás után, abban, hogy Magyarországon a humán ágazatok a halál szélén táncolnak, talán van némi hibája a mostani kormánynak is.

Pont ezért volt vicces a másik állítás, hogy a kormány jobban fog figyelni az emberek panaszaira. Ugyanis mint fent látható, ebben a beszédben ez pont nem jött össze. Főleg, hogy ezt a több figyelem dolgot már 2 hónapja is elmondta Orbán, és mintha ez nagyon nehezen indulna be.

Ami látszik, hogy nyilvánvalóan a harcos kormányfő megpróbálja a jogos kritikák mentén átalakítani a kormányzást. A kérdés az, hogy a háborúra berendezkedett államigazgatás ezt hogy fogja tűrni? Illetve a meghallgatás valóban meghallgatás lesz-e, és fogják-e tettek követni. Mert a fő probléma az, hogy az ember nem látja, hogy előrébb állnánk, mint 5 éve, azt pedig, hogy mit csinált a kormány az elmúlt egy évben, amit kormányzati teljesítménynek minősülne, senki se tudja megnevezni ma Magyarországon.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

A Napi Gazdaság, azaz a kormány propagandalapja hozta le csütörtök reggel, hogy Tiborcz István, Orbán Viktor veje, az őt ért támadások miatt megválik a közbeszerzéseket szakmányban nyerő cégeitől. A magyar sajtó átvette a hírt, és kevés kivételtől eltekintve nem fűzött mellé kommentárt. Pedig érdemes lenne.

A hírből sok minden nem derül ki, azt is utólag tudtuk meg, hogy az adás-vétel kedvezményezettje egy másik állami megbízásokkal ki bélelt baráti vállalat. A miniszterelnöki vő által vásárolt új céggel pedig szintén neki lehet futni a közbeszerzéseknek.

Az eladáson túl azonban nem történt semmi. Nem kerül vissza az a sok pénz, amit közbeszerzések útján Tiborcz eddig nyert, sőt a számtalan referenciát, amit az államtól kapott, és építési tapasztalatot (ha lett neki) értékesítheti a cégével.

A hírből az is kimaradt, hogy valójában nem a sajtó támadta Tiborcz Istvánt, hanem ő kötött több mint gyanús közbeszerzési szerződéseket a magyar állam képviselőivel, sok esetben úgy, hogy saját cége írta meg azt a pályázatot, amelyet egy másik cége elnyert.

Ha a Fidesz valóban komolyan gondolná a korrupcióellenes küzdelmet, elérhetővé tenné a szempontokat, egységesítené, megmagyarázná, pontrendszereket vezetne be, nyílt közbeszerzéseket folytatna, és nem haverokra írná ki azokat, röviden, átláthatóvá tenné a közbeszerzéseket, akkor nem lennének ilyen sajtópolémiák. És Tiborcz se állíthatná, hogy támadják őt, hiszen tiszta versenyben nagy valószínűséggel el se nyerhetné ezeket a közbeszerzéseket.

De nem ez a helyzet. Aki ma a Tiborcz és ezzel az Orbán családot támadja, valójában a közpénzt védi azoktól az agresszív ragadozóktól, akik az átláthatatlanságot és politikai kapcsolataikat kihasználva nyelik le a közös pénzünket. Tiborcznak és Orbánnak nem megsértődnie kéne, és nem cikket íratni a házi újságba, meg feltehetően kamu cégeladásokkal bizonyítania az igazát, hanem átláthatóan, tisztességes módon működniük.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!