A héten robbant a hír, hogy valószínűleg eltűnt eszméletlen sok pénz négy pénzintézetből és egy brókercégből, kb. 100 milliárd forint. Az érintett pénzintézetekből ki lehet venni 60.000 forintot, a Buda Cash brókercégtől semennyit. A pénzek zárolása miatt sokan a munkabérüket sem tudják felvenni, egy közcélú tevékenységet folytató civil szervezet pedig működésképtelenné vált. Az érintettek száma meghaladja a százezret. Kisebbet robbant az a hír, hogy a rendőrség őrizetbe vett egy 15 éves gyereket, aki randira cserepes virágot lopott. Valaki lesz szíves megmagyarázni az embereknek, hogy ez a két hír hogy jön össze egy tisztességes országban, amelynek olyan jó kormánya van, hogy az két hét alatt rendet tett.

Szar van itt a palacsintában. Az állam nemrég megvette a Széchenyi Bankot, ami tönkre ment. A betéteseket az állam 6 milliárd forintos kárenyhítési keretből azon felül is kárpótolta, amennyi az Országos Betétbiztosítási Alaptól nekik járt volna. Most kinéz négy bank és egy brókercég csődje. Ezeket ezen kormány alatt a PSZÁF-nak, majd a Matolcsy-féle MNB-hez történt integrálás után az MNB-nek kellett felügyelnie. A fene tudja, hogy a kiválóan működtetett szervezetek miért nem vették észre azt, hogy 100 milliárd forint eltűnt, biztos Gyurcsány meg Bajnai lesz a hibás. De azt mégis hogy magyarázzák meg, hogy ha tényleg fennáll a gyanúja annak, hogy itt 100 milliárd forintot elloptak 5 helyről, akkor senkit nem láttunk bilincsben még? Jelenleg az van, hogy az eset miatt elrendelt zárlat után emberek tízezrei nem tudják felvenni azt a pénzt, ami nekik ételre kell, a többiért meg megdolgoztak. A 100 milliárd forintos kár egy részét kifizetik kártalanítási alapokból (OBA és BEVA), pénzbetét esetében 30 millióig, egyéb befektetés esetében 6 millióig. Efölött bukó. Hogy ezeket a pénzeket mikor kapják meg a jogosultak, azt nem lehet tudni. A kártalanítási alap pénze valószínűleg nem lesz elég, ebben az esetben az MNB segít, ami szintén közpénzt kezel (bár erre magasról tesz, így százmilliárdokat elkölt erre-arra felügyelő bizottság és parlamenti jóváhagyás nélkül). Ha valóban ez történt, akkor miért van ebben az ügyben mindenki szabadlábon, miközben a virágcserepes fiút bezárták? Ha meg nem ez történt, akkor mi is történik éppen?

Nagyon nem lennék azok helyében, akiknek ki kell állni és el kell magyarázni szemtől szemben a kelet-magyarországi, napról-napra élő embereknek, hogy jól működik ez az ország, csak hát itt volt ez a gyurcsánybajnaikommunisták, egyébként pedig rend van, mert aki cserepes virágot lop, az börtönbe kerül, a károsultak meg várjanak/éhezzenek türelemmel, majd valamikor megkapják a pénzüket, vagy annak egy részét. A bankok egyébként is a gecik, nem az Orbán, ők tehetnek a komcsik mellett mindenről. Stadiont viszont kell építeni, így az azokra félretett pénzből nincs mód kártalanítani a százezer embert, mert akkor hova járna hétvégente az 500 focidrukker szurkolni/ordítani, csak nem gondolják, hogy ezekbe a lepukkant, komcsi építményekbe? Ha az ügynöklistát nem is hozza nyilvánosságra az antikommunista Orbán, a stadionokat lecseréli, ez is több, mint a semmi. Addig is a gyerekeket a kórházban bevásárló kocsiban tolják át a műtőből.

Ja, nem. Senkinek nem kell kiállni semmit elmagyarázni. Le van itt szarva mindenki.

Az EU és az Egyesült Államok közt kötendő szabadkereskedelmi partnerségről, azaz a TTIP-ről leginkább annyit tud az átlag olvasó, hogy Orbán szerint emiatt tiltották ki Vidáékat az Egyesült Államokból. Mikola István pedig saját bevallása szerint kész lenne megvétózni az amerikai nyomásgyakorlás eszközének tekintett szerződést. De hogy pontosan miről szólna a TTIP, és mik lehetnek vele a bajok, az eléggé hiányzik a magyar közbeszédből.

Szóval miről is lenne szó? Kezdjük a jó oldalával. Támogatói szerint hozna egy kis gazdasági növekedést (ami feltehetően a GDP-nek kevesebb mint egy százalékát tenné ki, és évente pár száz eurós előnyt jelentene egy európai háztartásnak), de ennél többről is szó van.

A TTIP úgy turbózná fel az USA és az EU gazdaságait, hogy nem csak a vámokat bontaná le (azokból amúgy se sok van már köztük), hanem globális ipari szabványokat is lefektetne, amelyek így akár globális szabványokká is válhatnak. Hiszen egy csomó másik ország is – ha versenyképes akar maradni – kénytelen lesz ezeket betartani.

Még szép is lehetne

Elméletileg ez jó is lehet, de a gyakorlatban fogalmunk sincsen még arról, hogyan is nézne majd ki a végeredmény. A tárgyalások még nagyon az elején járnak, és legalább két-három év, mire formát ölt majd ez az egész, ráadásul annyira titkolóznak a tárgyaló felek, hogy a magyar közvélemény még akkor se lenne sokkal több infó birtokában, ha történetesen érdekelné, miről szól a kereskedelmi partnerség szövege.

Alapvetően a közös szabványok azt is jelenthetnék, hogy Európa, amely környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági stb. szabványok terén az élen jár, megtanítja Amerikát és a világ többi részét a felelősebb gondolkodásra.

De valószínűbb, hogy mégsem olyan szép 

A gyakorlat persze nagy valószínűséggel nem ez lesz: az amerikaiak ugyanis sokkal engedékenyebbek a szabványaik terén, és nem is értik, Európa miért irtózik a hormonkezelt marháktól, a klórban tisztított csirkétől és a génkezelt zöldségektől, ha úgy tűnik, Amerikában egészséges gyerekek serege cseperedett fel idáig ezeket fogyasztva – vagy legalábbis még nem bizonyosodott be, hogy komolyabb egészségügyi károkat szenvedtek volna.

Európa úgy áll hozzá: jobb kivárni, lehet hogy olcsóbb így előállítani az élelmiszereket, de ha harminc év múlva sűrűsödni kezdenek miattuk az egészségügyi problémák, akkor nem tudunk már mit csinálni. Jobb félni, mint megijedni.

A gyakorlat tehát az lehet, hogy az amerikaiak majd egy kicsit szigorítanak, mi meg engedünk, és létrejön valami köztes izé. Arra a PM-es Jávor Benedek hívta fel nemrég a figyelmet, hogy ez a köztes szabvány könnyen évtizedekre is megkötheti az európai törvényalkotók kezét: ha közös sztenderdjeink vannak az amerikaiakkal, meg mindenki mással a világon, akkor nem kezdhetünk egyoldalúan szigorítani (főleg annak tudatában, hogy a partnerség keretében kötelezővé válhat, hogy az egyes országok előre tájékoztassák a partnerség többi résztvevőjét, milyen törvényeket terveznek a közeljövőben elfogadni). Ekkor pedig Európa, ha akarna, sem tudna előbbre lépni az élelmiszer-biztonság és a környezetvédelem terén, a TTIP pedig a globális stagnálás eszköze lesz.

Ez az egyik para, de van több is

Vannak olyan tanulmányok is, amelyek szerint nem GDP-növekedést, hanem valójában csökkenést hozna a TTIP. Könnyen lehet, Amerika és az EU összeborulása egy módszer arra is, hogy a Nyugat megerősítse gazdasági dominanciáját a világban, és ameddig nem tudjuk a részleteket, nem tudhatjuk, mely térségek fognak a leginkább szívni (akár Európában is lehetnek egész országok a vesztesek között, nem is beszélve a fejlődő országokról).

De felmerült az is, hogy a TTIP lehetőséget nyújt majd az amerikai nagyvállalatoknak, hogy kedvükre pereljenek államokat egy külön erre a célra létrehozott bíróságon (ez az úgynevezett ISDS mechanizmus). Nyilván ez is fantasztikus ötletnek tűnhet, ha tagállami kormány alatt csak a meglehetősen korrupt, mindent behálózó Fidesz-rendszert tudjuk elképzelni. Ha viszont abba gondolunk bele, hogy alapjáratban az EU-tagállamok jórésze és az Egyesült Államok is kiváló, pártatlan bíróságokkal rendelkezik, teljes mértékben érthetetlen, miért lenne ilyesmire szükség. A legelterjedtebb értelmezés szerint a nagyvállalatok lobbiznak érte. Az sem túl bizalomgerjesztő, hogy a magyar kormány is egy efféle nemzetközi választott bíróságra bízná Paks2 vitás ügyeit, bár ez ellentétes az épp a Fidesz által írt törvényekkel, amelyek leszögezik, hogy a magyar nemzeti vagyonnal kapcsolatos jogviták csak magyar földön, magyar nyelven és a magyar jog szerint lefolytathatóak.

A németek mindeközben már a germanikumaikat is félteni kezdték – mondván egy ilyen szerződés mellett lehetetlen lesz valamit helyi specialitásként levédeni. Akkor meg mi lesz, ha a bajor sört és a gyulai kolbászt hirtelen Kentucky-ban kezdik gyártani? Ráadásul az Európában masszívan támogatott mezőgazdaság versenyképességét is megingathatja, ha nagyobb mennyiségben érkeznek az amerikai áruk. És szólnunk kell az ellenzők egyik legnagyobb mumusáról is: az új magyar alkotmány által elátkozott, de más európai országokban is tiltott,  genetikailag módosított organizmusoknak, azaz GMO-knak is szabad utat jelenthet egy ilyen partnerség.

Ne dőljünk hátra

Aztán az is lehet, hogy minden szép és jó lesz. De még akkor sem dőlhetünk hátra nyugodtan, jogunk lenne ugyanis tudni, milyen szerződés készül itt szinte titokban. Több európai országban már jóideje folyik a mozgósítás, többek között a transzparencia érdekében. De másfél millió európai polgár (köztük majdnem egymillió német) már aláírta azt a petíciót, amely arra szólítja fel az EU tagállamait, hogy szüntessék be a tárgyalásokat. Szerintük a TTIP az eddigi szabályozó mechanizmusok felülírásával a demokráciát és a jogállamot is fenyegeti. És a szociális-, a munkajogi, környezetvédelmi normák mellett, a magánélethez való jog és a fogyasztóvédelem területén is ronthat a jelenlegi helyzeten. Elősegítheti a közszolgáltatásokra, a kulturális szférára és általában a közjavakra vonatkozó szabályozás lebontását.

Miközben múlt héten zárult le Brüsszelben a tárgyalások egy újabb szakasza, és a mai nap folyamán Budapesten is parlamenti vitanapot szentelnek a témának, a magyar közvéleménynek csak elenyésző töredéke tud a TTIP létezéséről.

Pedig lehet, hogy érdemes lenne kicsit odafigyelni, és nyomást gyakorolni választott képviselőinkre, kimenni az utcára is, ha szükséges. Első lépésként jeleznünk kellene: tudni szeretnénk, miről tárgyalnak a hátunk mögött.

Ezért is szervez több békés demonstrációt a mai nap folyamán 4 civil szervezet, hogy felhívják a  figyelmet a tervezett „trójai” egyezmény veszélyeire. 10 óráig a Kossuth téren lehet hozzájuk csatlakozni!

 Bsimonkrisztan, Szekeres Ferenc

A Lasztovicza Jenő halála után megüresedett parlamenti helyért a veszprémi 3-as körzetben vívott kampány, bár akkora téttel nem rendelkezik, mint a veszprémi választás, de maga a kampány és az eredmény is sokkal izgalmasabb lehet annál. Ha folytatódik a Fidesz mélyrepülése, könnyen előfordulhat, hogy a kormánypárt csak a harmadik helyen végez az eredményhirdetés után. A körzet ugyanis “háromesélyes”, bár ha fogadni kéne, a Fideszre fogadnánk.

A bevándorlási vitanapról több szakember is kiszaladt nyugtatóért. Kontrát Károly szerint az ISIS-terroristák is menedéket fognak kérni tőlünk; Kósa Lajos keveri Albániát és Koszovót. Rogán Antal ott se volt, talán épp letelepedési kötvényekkel csencselt. Hat tekintélyes civil szervezet közös nyílt levélben ugrál a kormány fején, hogy uszítás és hazudozás helyett tegyen szakmai lépéseket.

Eljött, aminek jönnie kellett: Rogán Antal csökkentetné az árakat a kereskedelemben, hiszen csökken a benzinár. Biztos népszerű lesz az ötlet, ahogy a rezsicsökkentés is az volt. Hiszen a napnál is világosabb, hogy igaza van ennek a jóembernek: ha a benzinár drágulása esetén árat emelnek a kereskedők, akkor a benzinár csökkenése esetén csökkennie kell minden termék árának is. És ki lenne inkább hivatott a kisiklott piaci folyamatokat helyretenni – ha úgy tetszik, az élősködő tőkéstől megvédeni a munkásosztályt –, mint a rendkívül népszerű kormánypárt?

A kiskereskedelmi árak központi szabályozása nehéz dolog (amellett, hogy baromság). De még nehezebb egy szabad piaci körülmények között kialakult viszonyrendszerben elkezdeni szankcionálni azokat, akik nem csökkentik a kívánt mértékben a termékeik árát. Nem vagyok közgazdász, de nekem elég nehéznek tűnnek a válaszok a következő kérdésekre:

1. Honnan tudja a kormány, hogy korábban mikor, melyik bolt, mit és mennyiért árult?

2. Ha ezt tudja is, azt honnan tudja, hogy az árképzésben egy adott pillanatban mekkora szerepe volt az üzemanyag árának?

3. Honnan tudja a kormány, hogy a változó keresleti viszonyok adott időpontban mekkora árrést tettek szükségessé a rentábilis működéshez?

4. Mindezek fényében hogyan fogja megítélni bárki, hogy melyik tőkés méltányos a munkásosztállyal, és melyik szipolyozza őket?

5. +1 kérdés: a rezsicsökkentés miatti költségcsökkenést miért nem kéri számon a kormány? Ha már minimálisan következetes akar lenni, akkor bizony hajrá.

És végül: az meg hogy a fenébe van, hogy amikor 440 forint volt a benzin, akkor Budapesten kilométerenként 180 forintért lehetett taxizni, majd a fideszes többség központilag szabályozta a taxik árait 280 forintos áron, de most nem zavarja, hogy azóta 340 forint a benzin? 40%-kal nőtt a taxidíj a központi árszabályozás következtében, megtiltották az árversenyt a társaságok között, miközben 25%-kal csökkent az üzemanyagok ára. Pont ennyi értelme van a központi árszabályozásnak.

Az Index a választás éjszakáján, a HVG pedig két nappal később interjúban kérdezett rá Kész Zoltánnál arra a két állításra, amit az ellenzéki országgyűlési képviselő tett a veszprémi választás napján az LMP-ről. Kész azt sugallta, hogy Schiffer András, az ominózus Kész által Facebookra feltöltött fotón, a Fidesz vezetőivel kokettál, illetve azt állította, hogy az LMP aktivistáit a Fidesz szállította körbe a városban.

Mint aki halkan belelépett.

És jönnek távol, ferde illatok
Mint kósza lányok és hideg cselédek
Kiknek bús kontyán angyal andalog
Mint aki halkan belelépett.

Mint aki halkan belelépett
Valamibe... s most tüszköl s fintorog
Mint trombiták és roppant trombonok
S a holdvilágnál szédelegve ferdül
Nehéz boroktól és aranyló sertül
Úgy lépek vissza mostan életembe
Mint kisfiú, ki csendes, csitri, csempe
S látok barnát, kókuszt, koporsót, képet -
Mint aki halkan belelépett

(Karinthy Frigyes:“A szegény kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései" című ciklusból)

Vasárnap, a választás éjszakáján lényegében minden ellenzéki párt megszólalt, és mindannyiuk mondatai bejárták a sajtót. Sokat raktak bele Kész Zoltán kampányába, és ezzel a kétharmad megtörésébe, ezt kár lenne tagadni, de ezt a sikert se tudták kihasználni. A sajtó azzal foglalkozott, minek ülnek rá erre a sikerre, miért próbálják sajátjuként kihasználni.

Lehet azt mondani, hogy a magyar sajtó pártfóbiás, és előszeretettel rúg a gyengébbekbe, és ebben van is igazság. De ha vasárnap este egyetlen állítás a kormányzóképességről szólt volna, és a hatalompolitikán túl bármi ígéretes előjött volna ezekből a pártokból, a sajtónak nem azzal kellett volna foglalkoznia, hogy egymással versengve próbálják “kihasználni Kész sikerét”.

Ehelyett a DK-tól megtudtuk, ők már régóta hangoztatják: összefogásra van szükség, és ez vasárnap bebizonyosodott. Mint ahogy egy éve is, igaz Gyurcsány úr? Az MSZP elnöke, Tóbiás József elmondta, hogy az MSZP megkerülhetetlen erő a kormányváltásban. Ezt mondjuk ki nem szarja le? Az Együtt elmondta, hogy még a Fidesz rágalomhadjárata és hazugságai ellenére is megmutatta Kész Zoltán, hogy van remény a változásra, a PM szerint pedig “előrehozott választásra van szükség”... ami annyira jól jönne az ellenzéki pártoknak, hogy például a PM be se jutna a parlamentbe. De ne maradjon ki az LMP jelöltje se, aki azt írta a Facebookon: “Az LMP továbbra is azokért az emberekért kíván a legtöbbet tenni, akik bármilyen keményen dolgoznak, nem tudnak egyről a kettőre jutni.”

Talán az utolsó, az LMP-é áll a legközelebb egy víziószerű izéhez, mármint hogy “az emberek jussanak egyről a kettőre”, de azért érezzük, hogy a hogyan erősen hiányzik innen.

És igen, ezek kötelező körök, nem ilyenkor kell választási programot ismertetni, nem szakpolitikai kiselőadást kell tartani. De az, hogy egy győzelmi jelentésből ne tudjuk meg, hogy ezek a pártok mit is gondolnak a világról, azon kívül, hogy “Orbán takarodj”, elég rémisztő kép abban a pillanatban, amikor az ország egésze azt várja, mondja már meg valaki, mi lépjen a Fidesz helyébe.

Mert se én, se másik pár millió bizonytalan választó honfitársam sem azt várja, hogy megtudjuk, előrehozott választás kell-e, és hogy milyen hatalomtechnikai eszközökkel kívánja a Fideszt leváltani ez a sok párt, hogy melyikük tudja hangosabban üvölteni, hogy “Orbán takarodj” vagy “börtönbe vele” - ezt sokkal szórakoztatóbban mondja el dalban Pál József. Hanem azt, hogy legalább egy kis esélyt adjanak arra, elhiggyük, hogy jobban vezetnék az országot, mint a Fidesz.

Ez viszont a vasárnap éjszakában, a hétfő reggelben, délutánban és estében nem derült ki, miközben egy egész ország emészti a Fidesz kétharmadának bukását, és arra gondol, hogy le kéne váltani ezt a csürhét. Csak e gondolatok közt gyorsan  eljutunk oda, hogy kire? És nemhogy magunktól nem tudjuk ezt kitalálni, de a pártok se kinálnak legalább egy kis mankót, egy csipetnyi jövőképet, egy hangyányi programot, legalább az “európai Magyarország” szókapcsolat, vagy az “igazságos Magyarország” közhelye, vagy a “szabad Magyarország” bullshitje elhangzott volna ezekben a beszédekben és közleményekben, hangsúlyos helyen. Hogy a Fidesz kétharmadának kipukkasztása egy folyamat kezdete, amelynek végén leváltjuk ezt a kormányt, és utána az lesz, hogy…., és hogy…, és még az is lesz!

De ha csak az marad a következő 3 évben is - és én bízom benne, hogy nem - ezeknek a pártoknak a gondolata, hogy egymást túlharsogva üvöltik “Orbán takarodj!”, majd 2017 végén megállapodnak egymással, kinek az apukája szállítja a plakátokat, melyik haveri cég csinálja a kampányt, melyik idióta lesz a miniszterelnök-jelölt, és ki kapja a nyerhető körzeteket, amiket utána elbuknakk, akkor a vasárnapi győzelem értéke pontosan 0 lesz. És ezeknek a pártoknak is pontosan 0 lesz az értéke.

Úgyhogy végre elő a tankönyveket, és lépjünk túl “A hatalompolitika eszközei a 21 században” fejezeten, és vágjunk bele abba, hogy tényleg legyen kire szavazni 2018-ban, mert ez így édeskevés!

Szoknyás férfiak vonultak fel múlt szombaton Isztambulban, hogy tiltakozzanak a nők elleni erőszak ellen. „Ez nem csak a nőkről szól, ahol a nők nem érzik magukat szabadnak, ott hamarosan a férfiak sem fogják”, „a mai társadalomban a nőket rengeteg erőszak éri, és ez az egész társadalomnak rossz” – mondták a résztvevők.

Többek között virágos és skótkockás szoknyákban vonultak fel férfiak múlt szombaton Isztambul híres sétáló- és tüntető főutcáján, az Istiklalon, annak a tiltakozáshullámnak részeként, amely a húszéves Özgecan Aslan brutális meggyilkolása nyomán indult Törökországban. Özgecan hazafelé tartott február 11-e estéjén, amikor egy buszsofőr és két társa megerőszakolta, megverte és megölte, testét megcsonkították, megégették és egy folyóba dobták.

Február 14 és 17 között ezrek tüntettek szerte az országban, hogy a nők elleni erőszak drasztikus terjedése ellen tiltakozzanak. Özgecan temetésén az imám tiltásával és a hagyománnyal dacolva nők, barátai és családtagjai vitték a holttestét a temetőbe, a közösségi médiában pedig a #sendeanlat „#teismeséldel” hashtag alatt indult mozgalom a hallgatás megtörésére.

Bár a kormány képviselői felindultságukról adtak tanúbizonyságot, a tettesek példás büntetését helyezték kilátásba, és még a 2004-ben eltörölt halálbüntetés visszaállításának lehetősége is felmerült, a tüntetők szerint tagadhatatlan a kormányzó AKP felelőssége abban, hogy az utóbbi 10 évben folyamatosan nőtt és súlyosbodott a nők elleni erőszak. Az „Állítsd meg a nők elleni erőszakot!” nevű szervezet szerint 2014 első 10 hónapjában 255 nőt öltek meg a majdnem 77 milliós országban. Az igazságügy-minisztérium adatai ugyan hullámzóak, de így is ijesztőek: 2002-ben 66 gyilkosságot jegyeztek fel, míg 2012-ben 155-öt, de 2007-ben és 2009-ben 1000, illetve 1100 fölött volt a halálos áldozatok száma.  

Az esetek túlnyomó részében az áldozatok közvetlen hozzátartozói a tettesek, a nálunk is jellemző, tipikus eseteken túl a „becsületgyilkosságok” (töre) áldozatai is gyakran nők, mint pl. a 18 éves C.I., aki január végén szerelmével menekült a családja elől, de csak az isztambuli buszvégállomásig jutott, ahol saját rokonai késelték meg, több száz utas szeme láttára; barátja a helyszínen meghalt, a lány pedig ma is lábadozik súlyos sérüléseiből.

Február 14-től több napon át, 37 török városban tiltakoztak a nők elleni erőszak ellen

A házas nők 39%-a már szenvedett el fizikai erőszakot, 15%-uk szexuális erőszakot, 44%-uk pedig verbálisat az ankarai Hacettepe egyetem 2013-as kutatása szerint. A nőszervezetek úgy látják, az igazságszolgáltatás inkább hajlik a férfiak tettének igazolására, mint a nők védelmére. Az utóbbiak “kihívó” viselkedése, hallgatólagos “beleegyezése”, és a “nem érzékelhető” lelki sérülések szolgálnak  ürügyül a felelősségrevonás vagy a szankció elmaradásáért.

A politikusok szexista megnyilvánulásai biztosan nem javítanak a helyzeten, és e téren, tudjuk jól, mindig van lejjebb: Bülent Arinc miniszterelnök-helyettes tavaly nyáron felkérte a női nem képviselőit, hogy „legyenek mértéktartóak… és ne nevessenek túl hangosan társaságban, hogy megőrizzék tisztességüket”. Recep Tayyip Erdogan tavaly novemberben a Koránra hivatkozva jelentette ki – amit európai kollégái a keresztény hagyományból próbálnak gyakran levezetni – hogy „vallásunk kijelölte a nők feladatát, ez pedig az anyaság”. A kijelentés egyébként a lánya vezette „Nők és demokrácia” egyesület ülésén hangzott el, amelynek magyar változata meglepő módon még nem ismert.  

2012-ben ugyan az AKP abortuszreformját megbuktatta a nőjogi szervezetek ellenállása, de a négy hónap múlva esedékes választásokra készülő konzervatív-iszlamista formáció más területeken sem lendített pozitív irányba a nők helyzetén: így pl. a munkavállalók 29%-át alkotó nők jogai sem fejlődtek az utóbbi évtizedben. Erdogan, aki 11 évi kormányfői munka után köztársasági elnöknek állt tavaly nyáron – megint egy ismerős modell –, rendszeresen emlékezteti a nőket, hogy minimum 3 gyerek vállalása ajánlatos.

„A férfiak ráerőltetik az egójukat a nőkre a mindennapokban. Anyáink is kapták az ütéseket, nővéreink és húgaink is kapják őket, ahogy a kislányok ma az iskolában” – mondta most szombaton egy másik tüntető. „És persze a férfiak ütik őket. Én nem akarok egy ilyen világban élni, és azt hiszem, hogy lehet másként csinálni.”

(via Le Monde, le NouvelObs, Revolution News)

Tegnap Orbán Viktor elveszítette Veszprémben a kétharmadát, azóta pedig megszületett a dal a vasárnapi zárva tartásról. Az előbbi erős jelzés és nagy veszteség, az utóbbi viszont halálos figyelmeztetés. Abban a pillanatban, amikor a népköltészet és az egyszerű emberek maguk kezdik el jól, mémszerűen kinyilvánítatni, hogy Orbán takarodj, akkor nagyon nagy a baj. 

Már pedig Pál József dala a boltok vasárnapi zárva tartásáról egyértelműen nem szól másról: ne szólj bele az életembe, és húz a francba. Az ilyen népköltészeti alkotások pedig egyenesen 2007-be visznek minket, amikor a „Gyurcsány, takarodj”, és a „Kösz, Feri” határozta  meg a magyar közbeszéd mindennapjait. Egy kormányra nincs vesélyesebb, mint az, ha nevüket az emberek egyszerű melléknévként kezdik használni mindennapi életük gondjaira és bajaira. Nagyjából pedig ez következik az ilyen dalok után.

Vasárnap van, tíz óra, senki sincs a TESCO-ba',
Sajnálom, sajnálom, senki sincs a TESCO-ba'.

Orbán Viktor bezárta, vasárnapra bezárta,
Sajnálom, sajnálom, vasárnapra bezárta.

Mégsem megyek templomba, inkább az italboltba,
Sajnálom, sajnálom, inkább az italboltba.

Ott mérik a pálinkát, a szabadon főzött pálinkát,
Sajnálom, sajnálom, a szabadon főzött pálinkát.

Orbán Viktor méreti, az asztalra leteszi.
Sajnálom, sajnálom, az asztalra leteszi.

Igyad Viktor, nem bánom, úgyis elmész a nyáron,
Egyáltalán nem sajnálom, úgyis elmész a nyáron.
Ajánlom, nagyon ajánlom, hogy húzzál el még a nyáron!

Kész Zoltán a baloldali térfél ellenzéki pártjainak támogatásával függetlenként megnyerte ma este a veszprémi időközi választást, és ezzel 5 év után megszüntette a Fidesz kétharmadát. Ünnepeljünk most pár percig, gratuláljunk a győzőknek, de aztán lépjünk tovább.

Fotó: Túry Gergely/HVG