Leszedték a kurucinfo egy holokauszttagadó cikkét. Most akkor védjünk-e minden nácit, mer űtet megilleti a tripartitumba vésett joga a náci eszméit hirdetni? Legfeljebb azon kéne vitatkozni, hogy sittre vele, vagy csak a gatyáját pereljük le róla. De azon, hogy a cikk maradjon-e, nem érdemes. Vigyük már le a szemetet.

Csak nem Magyarországon. Míg hazánkban lényegtelen mennyit keresel, és milyen helyzetben vagy, arányosan ugyanannyi kedvezményt kap egy gazdag és egy szegény ember (azaz minél gazdagabb vagy, annál jobban jársz), Horvátországban a valóban rászorulók kaptak most óriási kedvezményt a kormány jóvoltából.

Fegyverekkel és ideológiával felfegyverkezett gyilkosok emberéleteknek vetettek véget egy újság szerkesztőségében, az utcán, majd egy boltban. Bár a tragédiát már közvetlenül rengeteg árnyalt és kevésbé árnyalt reakció követte, igazán még azt sem tudjuk eldönteni, hogy mi az, amit az elkövetők megtámadtak, és kik is voltak ők. Ennélfogva tettük miértjeit még nagyobb a homály fedi. A Charlie Hebdo szétlőtt szerkesztőségéből egy olyan világba szeretnénk továbbmenni, amelyben az erőszakos cselekmények megakadályozásában nem a szabadságjogok egyetemes megnyirbálása, hanem a kirekesztés és nyomor visszaszorítása játszik szerepet. 



Tényekről, okokról, következményekről és kilátásokról beszélgetnünk a franciaországi terrortámadások kapcsán meghívottainkkal:

- Gyöngyösi Csilla iszlám-kutatóval, az ELTE-BTK Filozófiai Intézetének doktoranduszával,
- Feledy Botond külpolitikai szakértővel, és
- Káldos János szociológussal

A beszélgetés moderátora: Várnagy Emma, aktivista

A beszélgetést itt nézhetitek meg:

A tüntetések kapcsán az egyik legfontosabb érv a pártok és a nem párthoz tartozó, politikával foglalkozó emberek (akiket civileknek szoktak hívni) együttműködése mellett, hogy 2018-ban a pártok tudnak majd kormányt váltani. A pártpolitika is arra kérdésre keresi a választ, milyen hatalomtechnikai módon lehet megnyerni a 2018-as választást, ezért dobta be az Együtt és korábban az MSZP az előválasztás ötletét is. Pedig az igazi kérdés, lehet-e nyerni a 2018-as választásokon, és ha igen, hogyan. 2018-ra kell-e igazán készülni, és ha igen, hogyan? Erről kell vitát folytatni.

Amikor tumblren írtam róla, hogy a jemeni Al-Kaida a Charlie Hebdo támadás napján Jemen fővárosában is végrehajtott egy robbantást, ezzel 40 – vélhetőleg muszlim – ember halálát okozva, többen küldték el a Boko Haram által elkövetett mészárlások linkjét, amiről azóta a 444 is beszámolt:

Kétezer gyereket, nőt és öreget gyilkolhatott le a Boko Haram - !!444!!!

Megszámlálhatlanul sok civil halottja lehet a Boko Haram nevű, afrikai dszihadista szervezet legújabb akciójának: Nigéria Csáddal közös határához közel támadtak a szélsőséges fegyveresek egy Baga nevű településre.

Innen nem messze a bozótosban több száz, „megszámlálhatatlanul sok”, egyes becslések szerint kétezer holttestet találtak az összecsapás után.

Ezen elküldéseket nagyon értékeltem, mert nagyon fontos, hogy ne csak az európaiakat érintő tragédiák kapjanak megjelenést. 

Mivel őszintén meg kell valljam, nem követem napi szinten az észak-nigériai eseményeket, rászántam egy-két órát, hogy végigolvassam az összes ezzel az eseménnyel kapcsolatos angol nyelvű cikket, amit a neten találtam. Kivétel nélkül mindegyik megemlíti, hogy a Boko Haram iszlámista szervezet, és a több cikk alatt mennek is a kommentek a naugyehogyilyenaziszlám témakörben.

Egyetlen cikket sem találtam viszont, ahol megemlítették volna, hogy az áldozatok szinte kivétel nélkül muszlimok. (Itt előfordulhat a tévedés lehetősége, de ami információt találtam, az alapján Nigéria Csáddal határos Borno tartománya szinte száz százalékig muszlim, azon belül is egyébként 95+%-ig szunnita.)

Egyetlen cikket sem találtam, ahol az „extremist”-en vagy a szimpla „jihadist”-on felül bármiféle utalás lett volna arra, hogy a Boko Haram az ISIS-hez és Al-Kaidához hasonlóan a „szalafi dzsihádisták” közé tartozik (és ők kb. ennyien is vannak). Így aztán egyetlen cikket sem találtam, ahol kapott volna egy-két mondatos magyarázatot, hogy a szalafi dzsihádisták bizony a szunnitákkal, siítákkal, hagyományos szalafikkal és kb. minden más muszlim irányzattal is harcban állnak – azaz kb. mindenkivel aki nem annyira és nem úgy vallásos, ahogy azt ők szeretnék (miközben egyébként állandóan változó érdekek mentén akár gyakran kapnak támogatásokat is ezektől, ha azt vélhetően a támogatók ellenségei ellen fogják használni, amolyan Trónok Harca stílusban). Hogy kb. olyan a helyzet (nagyon sánta hasonlatként persze), mintha a KKK extrém militáns szárnyai állnának harcban mindenkivel: nem csak az iszlámmal, a liberális métellyel, a feketékkel, a zsidókkal és a szocialistákkal, de a katolikus1ekkel, katolikus2kkel és minden protestáns felekezettel, elsősorban keresztény áldozatokat szedve, de azért fű alatt kapnak titokban keresztény vezetőktől is támogatást (ami utóbbi kettő is egyébként pont igaz volt a tényleges egykori KKK-ra).

Hogy legyen egy összehasonlításu alapunk, nézzük Konyt. (Rossz összehasonlítási alap, de ez van.) Rá mindenki emlékezhet a borzasztó Kony 2012-es vírusvideóból, de az azzal kapcsolatos problémák semmit nem változtatnak azon, hogy a csávó kereszténynek tartotta magát, aki a Lord’s Resistance Army élén a Bibliára és főleg a Tízparancsolatra hivatkozva irtott ki százakat, rabolt el ezreket, hogy a nemi erőszakok és rablások tengeréről ne is beszéljünk. Amit ugye a főleg keresztény (katolikus) lakosság ellen követett el. Most végignéztem az ő 2008-2009-es mészárlásairól szóló beszámolókat (az LRA 27 éve nagy részében még nem volt elég erős az internet az összehasonlításhoz, azért csak ezt az időszakot), és mindezidáig egyetlen egyet sem találtam, ami Konyval és a LRA-val kapcsolatban a keresztény szót akár a „radikális keresztény szekta”, „kereszténységet kiforgató militáns mozgalom” formájában, vagy bárhogy használta volna, vagy akár csak megemlített volna bármiféle kereszténységhez való kötődést. Viszont a cikkek kb. 90%-a vagy explicite megemlítette, hogy az áldozatok keresztények voltak, vagy legalább egy hangsúlyozottan katolikus pap vagy szervezet beszámolóját közölte mint az áldozatok nézőpontját.

És ez nagyon súlyos, nagyon komoly helyzet. (Méghozzá nem elsősorban azért, mert ez valami elméleti egyenlőségelvet sértene.) A kereszténységet alapból ismerjük, van róla egy differenciált képünk. Ismerjük belső vallásháborúit, tudunk a keresztények által keresztények ellen folytatott eretneküldözésekről, tudjuk, hogy keresztény volt a Klu Klux Klán és Teréz Anya is, keresztény a pápa is (és az expápa is), keresztény az amerikai TV-térítő, és keresztény az antiszemita református lelkész, mint ahogy keresztény volt a norvég tömegmészárlást elkövető Breivik is és Martin Luther King is. Legalábbis mind ezt állították magukról, mi pedig nagyjából ismerve a kereteket, el tudjuk dönteni, hogy kit miben mennyire tekintünk annak.

Az iszlámról viszont a legtöbbünknek szinte semmi ilyen kulturális műveltsége nincs. Én pl. igyekszem rendszeresen utánaolvasni témáknak, beleolvasni a Koránba, néha belenézni muszlimoknak szóló angol nyelvű hírekbe, de felületesen karcolgatom csak a dolgot, és nyilván soha nem lesz az az otthonos tájékozottságom, mint a kereszténységgel és európai kultúrkörrel kapcsolatban. És az elmúlt napok beszélgetései alapján ezzel a legtöbb muszlim gyökerekkel nem rendelkező ember így van. A legtöbben általában tudjuk, hogy 1,57 milliárd muszlim él a földön. Ennek a súlyozott eloszlását mutató térkép (hogy nézne ki a föld a muszlim lakosság mennyiségéhez igazított országokkal) viszont a legtöbbeknek meglepő tud lenni:

Nem elég ugyanis, hogy nem vagyunk képben az iszlám belső irányzatairól, a legtöbben szerintem nyugodtan bevallhatjuk, hogy nem túl alaposak az ismereteink az indonéziai, bangladesi, indiai vagy pakisztáni kortárs iszlám áramlatok részleteinek mibenlétéről, hogy csak a 4 legnagyobb muszlim lakossággal bíró (együtt a világ muszlimjainak 44%-ának otthont adó) országot említsem. Vagy nézhetjük, hogy Franciaország a 10 legnagyobb muszlim kisebbséggel bíró ország listájába sem fér be, amiket pedig (Németország kivételével) meg sem szoktunk említeni, amikor a muszlimok és egy többségi társadalom konfliktusairól beszélünk. (Akit legalább egy demográfiai 1x1 érdekel, annak ezt ajánlom, a fenti kép is innen származik.)

És ez az egész jelenség együtt elég kellemetlen. Az ISIS, az Al-Kaida és a Boko Haram ugyanis magukat muszlimnak tartó szervezetek. Pont ugyanúgy, ahogy a KKK, az IRA, Kony Lord’s Resistance Armyja, vagy Breivik is kereszténynek tartották magukat. Ez utóbbiakra viszont ránézünk, és azonnal meg tudjuk mondani, hogy bármennyire is használnak formai elemeket, hivatkoznak a Bibliára stb. stb., ezeket nem tekintjük „A Kereszténység” részeinek, egyszerűen azért, mert nagyon-nagyon eltérnek (szembehelyezkednek) annak általánosan osztott értékeivel. Annyira, hogy szó szerint fel sem merül, hogy elfogadhatnánk vallási öndefiníciójukat. Ha valaki kifejezetten Kony és kereszténység témakörre keres a neten, csak olyan találatokat fog találni, amelyek azt részletezik, hogy Kony miért nem keresztény, miben tér el már az általa terjesztett elmélet a hagyományosaktól, és persze miben megy szembe azokkal a gyakorlatban. Vélhetőleg az újságírók is ezért nem tartják relevánsnak a vallási öndefiníciója megemlítését, míg az áldozatok vallássossága egyértelmű relevanciával bír a keresztény kultúrkörben nevelkedett olvasók számára. Hasonlóan nem fogadjuk el a kereszténység részének a mindmáig létező KKK-t, az IRA-t, Breiviket, az amerikai abortuszklinikák felrobbantóit, az oroszországi homofób lincseléseket. Sőt, képesek vagyunk még arra a differenciálásra is, hogy tudjuk, hogy magán a Katolikus Egyházon belül elkövetett, majd egyes katolikus felsővezetők által eltussolni próbált pedofil cselekedetek sem a kereszténység szellemiségéről mondanak bármit is, „csak” egy intézmény válságáról. Sőt, ezek leválasztásában annyira jók vagyunk, hogy ha a kereszténység problémáin gondolkodunk, általában ezek eszünkbe sem jutnak. Nem szokott eszünkbe jutni, hogy Putyin keresztény értékekre hivatkozva (a de facto államegyház támogatásával) vezeti Ororszországot, és vív épp nemhivatalos háborút a szintén egyesek által kereszténynek tartott Európával. Nem szokott eszünkbe jutni Uganda, ahol a keresztény diktatúra (egyes amerikai keresztények morális támogatásával) tavalytól halálbüntetéssel sújtja a melegséget. Ha a kereszténységre gondolunk, nem jutnak eszünkbe a Gay Pride-okon résztvevők elleni keresztény értékekre hivatkozó fizikai támadások (gyors hasraütéssel pl. Brazíliában, Detroitban, Bécsben, Észtországban, Budapesten, Grúziában és Moszkvában), mint ahogy a svédországi mecsetgyújtogatási sorozatot, vagy az elmúlt napokban megszaporodott francia muszlimok elleni támadásokat sem kötjük a kereszténységhez. (És hosszan folytathatnám.) Van ugyanis egy mélyen gyökerező, otthonos képünk arról, hogy mi az a nyugati mainstream kereszténység, amit mi normának tartunk, és ebből a képből nem csak eseti radikálisokat, de teljes országokat is könnyen kizárunk, mert evidens számunkra, hogy nem illeszkednek ezen normába, és nem hat meg minket, hogy mindegyikőjük a Bibliára és Jézusra hivatkozik.

Ugyanez a rutinunk viszont nincs meg az iszlámmal szemben. Itt egy több, mint 150 magyarországnyi embert felölelő vallás, annak ezerféle helyi és ideológiai változatával, bármiféle pápaszerű egységes vezető nélkül. Aminek különböző ágai állandó vitában, különböző országai pedig hol diplomáciai, hol fizikai harcban is állnak egymással, gyakran változó szövetségesi rendszerekben. És igen, sok más mellett jelentős problémája az iszlámnak a belőle kinövő, majd rátámadó, rajta uralkodni akaró dzsihádista szekták léte. Mint egy-egy különösen agresszív rákos daganat, ami aztán a szomszédos szervekre, és jóval kisebb mértékben ugyan, de akár távoli testekre is rátámad. Ők az iszlám extra radikális szélsőjobbja, ami tagadhatatlanul nem összehasonlítható az európai szélsőjobbal – de ha ez utóbbiakra gondolunk, nekünk sem sok büszkeségre van okunk, és biztos, hogy többségünk kifejezetten ellenezné, hogy a saját szélsőjobbunkkal összemossanak… (Ha valaki említeni akarná, a diktatúrák léte is elég hasonló kategória: élt a mi országunk is megszállás, abszolutizmus és diktatúrák alatt eleget ahhoz, hogy legalább mi tudjuk, hogy elnyomva lenni nem igazán azt jelenti, hogy a nép a diktatúrát szereti… És nem, nem állítom azt sem, hogy ne lenne egyes országokban a mérsékeltek körében is jelentős támogatottsága egyes radikális eszméknek, de egy olyan országban élve, ahol a Jobbik a második legnagyobb politikai erő, és egy olyan ország apropóján beszélve a témáról, ahol Marine Le Pen Nemzeti Frontja az egyik legnépszerűbb párt, erről is pontosan tudjuk, hogy ez nem csak nem általánosítható a teljes társadalomra, de még csak azt sem jelenti, hogy a szimpatizánsaik többsége osztaná extremitásukat.)

És nyilván nem segít, hogy „iszlámista szervezeteknél” az euroatlanti újságok kritikátlanul elfogadják a terroristák vallási öndefinícióját, viszont valami miatt irrelevánsnak tartják az áldozatok vallását. Így mi már eleve úgy szembesülünk a hírekkel, mintha „muszlim terroristák ölték meg embertársainkat”, miközben ugyanennek a kony-logika-féle tálalása „terroristák ölték meg muszlim embertársainkat” lenne. A valóságban mérsékelt muszlim civilek tömegei halnak brutális halált (és egyébként nem csak dzsihádisták, és diktátorok, de NATO támadások miatt is), ámde ha az eset híre egyáltalán eljut hozzánk, az áldozatok sokaságát soha nem regisztráljuk az agyunkban muszlimként, ha az elkövetők annak vallották magukat, akkor őket viszont mindig. Nem véletlen egyébként, hogy az arab újságok (és a francia kormány) az ISIS-t Daesh-nek (داعش) hívják, ami az Islamic State of Iraq and al-Sham arab nevének (al-Dawlah al-Islāmīyah fī al-ʻIrāq wa-al-Shām) rövidítéseként jött létre, és amellett, hogy sértő arab kifejezésekre hasonlít (eltaposni, bajkeverő, vagy egy kaotikus történelmi időszak), nem tartalmazza az I és S rövidítéseit az Islamic és State szavaknak, ami öndefiníciókat a szó használói nem fogadják el. 

Ha a szubjektív véleményem érdekes, nem gondolom, hogy a Kony-féle beszámoló lenne az ideális, én azt hiszem „magukat kereszténynek/muszlimnak tartó terroristák”, „szélsőségesen radikális keresztény/muszlim terrorista szekta” és hasonló jellemzéseket tartanék hasznosnak, minimum egymondatos jellemzéssel arra nézve, hogy ennek az irányzatnak mi a viszonya a fő vallási irányzatokhoz, és persze az áldozatok vallásának hasonlóan koherens megemlítését is, de mindenekelőtt annak örülnék, ha azonos módon juthatna el hozzánk az elkövetők és áldozatok vallási háttere függetlenül attól, hogy melyik vallások érintettek.

Nem igazán van frappáns csattanója ennek a posztnak, egyszerűen csak remélem, hogy aki hajlandó volt végigolvasni, annak adott valami új nézőpontot. Azt hiszem, én csak annyit kérek azoktól, akiket érint, hogy mielőtt „hadat üzent Európának az iszlám” jellegű butaságokat leírunk, csak egy kicsit álljunk meg, és nézzük meg, hogy pontosan ki és kivel is áll harcban. Nézzünk utána, hogy valóban mit tudunk az elkövetőkről, mit tudunk általában az áldozataikról. Mert szinte biztos, hogy azt fogjuk találni, hogy nem másfélmilliárd muszlim támadt ránk, hanem épp ellenkezőleg – épp csak a (még oly súlyos) töredékét kaptuk meg annak, amit a másfélmilliárd muszlim folyamatosan elszenved „saját” extrémista szélsőjobbjától.

A cikk címlapképén a Saint-Etienne-i mecsetben az áldozatokért „Je suis Charlie” tábla mellett muszlimok imádkoznak. A táblán kézzel írott szöveg: „Ki akarják oltani a csillagokat! Élesszük föl őket!”, apróbetűs szöveg: „Ahol az igazság nem szabad, ott a szabadság nem igazi.” Forrás: AFP.

Először is szögezzük le, a kuruc.info egy szélsőséges, undorító, antiszemita és rasszista portál, amelynek cikkei nem szólnak másról csak az uszításról. Szerencsére olvasottsága a töredékére csökkent az utóbbi években. De az a mai bírósági ítélet, amely a portál egy cikkét törlésre ítélte, egy rossz törvény alapján született, buta és káros.

(Fotó: ATV.hu)

15 ezer, a beszámolók szerint főleg iszlámvallású tüntető gyűlt össze kedden a Brandenburgi kapunál, hogy kifejezze részvétét a párizsi terrormerényletek áldozatai iránt, és kiálljon a toleráns és befogadó Németország mellett. A tüntetést a Németországi Muszlim Tanács és a Berlini Török Közösség hirdette meg, beszédet mondott Angela Merkel német kancelár és Joachim Gauck német köztársasági elnök is.

A mai ötpárti egyeztetés után a kormánypártok nagy tudású urai kiálltak a nagy nyilvánosság elé, és elmondták a kormánypártok történetének legszégyenletesebb nyilatkozatait.

Kép: magyarnarancs.hu

300 milliós ingatlan 50 millióért eladva, miskolci ingatlanárakon értékesített belvárosi üzletek, és egy csomó más disznóság került rövid idő alatt a felszínre, és most úgy tűnik bár részlegese és nem biztos, hogy valódi, de eredménnyel. Nyomozás indult az V. kerületi korrupciós ügyekben és úgy döntöttek felfüggesztik a kerületi ingatlaneladást. És ezekről semmit nem hallottunk 2014-ig egyetlen ellenzéki képviselőtől sem. Jó lesz ezen mindenkinek elgondolkodnia hosszasan, aki szerint azok az idióták, akik nem az összefogást mantrázzák.

 (fotó: Origo)

Gyakorlatilag nincs olyan nap mostanában, hogy ne jelenne meg hír egy újabb ingatlanról, amit tízmilliós kárt okozva adtak el az V. kerületben. Kezdetben az ügyekről Juhász Péter írt, majd tett miattuk feljelentést, de a héten az átlátszó.hu, az LMP, sőt a Blikk is talált gyanús ügyeket.

A nol.hu négy milliárdra tette ezeknek a meglepő „kedvezményeknek” az összértékét, Rogán Antal polgármestersége alatt. 300 milliós ingatlan 50 millióért eladva, miskolci ingatlanárakon értékesített belvárosi üzletek, Heim Péter által képviselt off-shore cég, Kaminsky Fannihoz és Rubovszky „a demokrácia a többség zsarnokága” György KDNP képviselőhöz vezető szálak, és ki tudja még mi minden került rövid idő alatt a felszínre. És ezekről semmit nem hallottunk 2014-ig egyetlen ellenzéki képviselőtől sem. Jó lesz ezen mindenkinek elgondolkodnia hosszasan, aki szerint azok az idióták, akik nem az összefogást mantrázzák.

Az a mértékű mocsok, ami sugárban ömlik ki az V. kerületből, sejthető volt, hogy létezik. De akkor is nehéz elhinni, amikor azt a két szemünkkel látjuk. Ahogy azt az évtizedes pletykát is nehéz elhinni, hogy a politikai korrupció hozamán kartellpártok módján 70-30%-ban osztozik Magyarországon a mindenkori kormány és annak ellenzéke. Személy szerint nem gondoltam volna, hogy létezik olyan hülye önkormányzat, aki egy KDNP-s képviselő cégével becsülteti fel az ingatlanait, és egyben fideszes haverok tömegének adja el olyan áron őket verseny nélkül, amennyiért nemhogy a belvárosban, de egész Budapesten nehéz lakást találni. Ez csak úgy lehetséges, ha a sérthetetlenség tudata 100%-os, hiszen az ügyletek mögötti szerződésekben mégiscsak van nyoma ezenek a csalásoknak. A hírek nagyjából 2000 eladott ingatlanról is szólnak, de az ezek közül nyilvánosságra került néhány eset is döbbenetes.

És ugyanennyire döbbenetes az, hogy mindez 2007. és 2014. között úgy ment végbe, hogy egyetlen ellenzéki képviselő sem tájékoztatta a nyilvánosságot egyetlen szóval sem arról, hogy ilyesmik történnek az ötödik kerületi városházán. Márpedig ha ott ülnek vattának a Fidesz által agyondominált testületekben, annyit csak elvárhatott volna a választó a képviselői tiszteletdíjért cserébe, hogy a tisztelt képviselők nyissák ki a szájukat, ha azt látják, hogy töredékáron kezdik el értékesíteni a köz vagyonát.

Ismétlem, a köz vagyonát, tehát azokét, akik beszavazták az ellenzéki képviselőket az önkormányzati székükbe, és akik a szavazók adójából kapták a fizetésüket. De a száját sem az MSZP, sem az LMP, sem a Jobbik képviselője nem nyitotta szóra.

Vétkesek közt természetesen nem ugyanannyira bűnös az, aki néma és így cinkos. De ha meg akarja valaki érteni, hogy például mi a bajuk az egyes politikusok által olyannyira lesajnált civileknek a mostani ellenzékkel, akkor gondolja végig azt, hogy a korrupció egyik melegágya közismerten az önkormányzati szint, és ugye minden önkormányzatban ülnek ellenzéki képviselők, akik tisztában vannak vele, mik folynak ott. Mégse nagyon hallunk önkormányzati korrupciós ügyekről. És ha nincsen egy Juhász Péter, akkor könnyen megeshet, hogy ma is néma csend lenne az ötödik kerület körül is. (És ezzel nem Juhászt szeretnénk dicsérni, hiszen önkormányzati képviselőként neki pontosan ez a dolga, ezért kapja a fizetését.)

De a nyomásgyakorlást nem szabad abbahagyni, van még feltáratlan korrupció ügy az V. kerületben! Ezért is szerveződik tüntetés ma, szerdán 18 órakor a belvárosi ügyek felderítésére. Link ide kattintva.

Marika és Péter kisnyugdíjasok. Gyerekük nincs, együtt élnek 110 ezer forintnyi nyugdíjukból a nyolcadik kerületi kis lakásban. A gyógyszerek, a rozzant fűtés fizetése és az étkezés után választhatnak, milyen számlát nem fizetnek be hó végén. Felváltva tették meg naponta a külvilággal való kapcsolattartásra használt sarki boltig a 150 métert. Mindig azon viccelődtek, hogy együtt kéne meghalniuk, és akkor nem maradna a másikra a temetés költsége és kötelezettsége. De nem így történt. Egyik reggel Marika már hiába ébresztette Pétert, nem kelt fel. A mentők, akik 3 óra múlva érkeztek ki, megállapították a halált. A temetésre 2 hét múlva került sor. Barátaik már meghaltak, se kutyájuk, se macskájuk. Marika ott állt azon a februári reggelen az új köztemető kapujában. Reggel, indulás előtt még sírt kicsit, majd dupla adag vérnyomáscsökkentőt vett be. A ravatalozónál átadták neki Péter holttestét a koporsóban. „Viheti” – mondta a temető segédje flegmán. „Hova?” – kérdezte Marika. „A szociális parcellába, itt van két kilométerre. Szociális temetés, nem?” „De...” – felelte Marika, és állt némán egy ideig, majd épp megszólalt volna, amikor a segéd megelőzte, és rámutatott a táblára, amin a szociális temetés feltételei álltak. „De nyugodjon meg, a sírgödröt már megástuk!” – próbálta felvidítani.

A törvény szerint a köztemető csak a holttest hűtését, tárolását vállalja, a szállításról a hozzátartozóknak kell gondoskodniuk. Méghozzá kizárólag önerőből, külső szolgáltatót nem vehetnek igénybe. Utóbbi esetben elveszítenék a térítésmentes temetésre való jogosultságot, mivel a szociális temetés lényege, hogy mindenki önként, fizetés nélkül vesz benne részt. A holttest szállítása saját járművel fel sem merülhet, a közegészségügyi hatóság a rendkívül szigorú előírások miatt nem engedélyezné. Egy koporsó pedig száz kiló is lehet, kézi erővel történő szállítása nem egyszerű feladat, a sírásók külön gyakorolják.

Marika kétségbeesetten állt még ott egy darabig, majd nyomott egy csókot a koporsóra, ott hagyta a virágot. Hazament, otthon kinyitotta a gyógyszeres dobozt, és elővette a gyógyszereit, azt, ami Péter tulajdonából megmaradt az utolsó végrehajtás után. „Így legalább tényleg együtt halunk meg.”