A magyar baloldali, liberális és nem jobboldali értelmiség megint ugyanazt csinálja, mint minden fontosabb politikai történésnél. Az elmúlt pár óra publicisztikái és elemzései a Jobbik tapolcai győzelme után olyanok, mintha ez a közeg egy kollektív LSD-trip hatása alatt állna.
(Fotó: Földi Imre / Népszabadság)
Vágyvezérelt írások, hibáztatás, rettegés - nagyjából erre a három ”műfajra” látunk példát. Egyesek szerint most összeomlott a régi baloldal, és minden megváltozott, mások szerint csak és kizárólag az MSZP tehet a vereségről, annak, aki nem vett részt a kampányban, ebben nincs felelőssége. Egy harmadik csoport szokás szerint nekiesik az LMP-nek, mintha ők basztak volna el valamit, a negyedik csoport pedig fejvesztve menekül: itt vannak a nácik. Pedig Orbán Viktort idézve, nem történt más, mint hogy vasárnapról hétfőre virradt.
A politikai elemzés műfaja a magyar sajtóban időpontok kiragadásán alapul. Pedig a politika folyamatos történések összessége. A Jobbik nem most, néhány hónap alatt nyerte meg az egyénit, hanem az elmúlt 10 év munkájával nyert (már egy éve is nagyon közel volt amúgy ehhez). Jobban mondva, a Jobbik az elmúlt tíz évben felépített egy pártot, ami tudatos munkával és vízióval azt célozza, hogy hellyel-közzel alternatívája legyen a többi pártnak, a többi párt pedig lerombolta magát a Jobbik színvonala alá.
Lehet hibáztatni a választókat, akik náci pártra szavaznak, csakhogy a Jobbik választói közül sokan nem egy “náci pártra” szavaznak. Nyilván van egy kemény mag, akinek ez teljesen mindegy, de a többséghez el se jutnak ezek a hírek a Jobbik jelöltjeiről, vagy ha eljutnak, “hiszem, ha látom” alapon tovább lép rajtuk, a legnagyobb csoportnak pedig ennél sokkal nagyobb bajai vannak. Azt viszont minden választó látja, hogy az MSZP és a Fidesz nem képes számukra is megfelelő módon kormányozni az országot.
A választók racionálisan cselekednek. Saját élethelyzetük szempontjából megpróbálják kihozni a legjobbat a helyzetből. Számít közöttük az, hogy a Jobbik szélsőjobboldali, ezt a hírek szerint több mérés is alátámasztja, és alátámasztja az is, hogy nem 18% környékén állna a Jobbik, hanem 30% környékén, ha ez nem számítana, és akkor 50%-al nyert volna Tapolcán. Csakhogy nem ez az egyetlen pont, ami alapján dönt a választó. A választó arra keresi a választ elsősorban, hogy az ő életében mi hoz javulást, hogy kinek hiszi el, javítani tud az életminőségén. Kinek hiszi el, hogy tud majd újat venni a gyerekének a lukas cipő helyett, hogy lesz pénz mozira, ne adj isten nyaralásra, hogy lesz-e munka, hogy nem fog-e éhen halni. Az elmúlt évek után pedig a legtöbben ezt nem hiszik el a Fidesznek, és nem hiszik el az MSZP-nek, és hát valójában igazuk is van, hogy nem hiszik el.
Így jött létre a Jobbik és az ő szavazóbázisa, azokból az emberekből, akiknek mindegy, hogy nácikra szavaznak, és akiknek egyszerűen nagyobb gondja is van, mint hogy nácik azok, akikre szavaznak. A saját szempontjából és a társadalmi szolidaritás állapotából nézve teljesen racionális döntést hozva. Mert igen, lehet racionálisan hibás döntést hozni.
A kérdés pedig, ami most a baloldali ellenzék pártjai előtt áll az, hogy meg tudják-e mutatni, ők is tudnak olyan életminőséget ígérni, mint a Jobbik. A kérdés pedig a baloldali, liberális és független szavazók számára az, hogy jó-e nekik ez a képviselet, és hogy belátják-e végre: otthon ülni és várni a sült galambot, nem vezet semmi jóra, politizálni kell, részt venni a vitákban, mert a tegnapi győzelemből az látszik, ha nem politizálsz, akkor egy jobbikos fog helyetted.
Múlt csütörtökön az al-Shabab nevű terrorszervezet tagjai egy kenyai egyetemen mintegy 150 embert, keresztény hallgatókat öltek meg. Az elkövetkező napokban – más afrikai tragédiákról szóló hírekkel ellentétben – a média relatíve sokat foglalkozott az üggyel. Van azonban pár szempont, amit érdemes tisztázni a történtek és médiamegjelenésük kapcsán, ezeket veszem sorra.
Április 2-án a hírportálokon a túszejtésről, a négy elkövető megöléséről és a bennrekedtek kimenekítéséről szóltak a hírek, kiemelve, hogy a támadás célpontja azért a garissai egyetem volt, mert az egy muszlim földön működő nem muszlim intézmény. A kenyai lakosság egyébként közel 80 százaléka keresztény, és e közösség ellen már korábban is követtek el támadásokat. A keresztényellenes agresszió lehet az oka annak, hogy a nyugati sajtó, sőt maga a pápa is foglalkozott a történtekkel, aki húsvéti beszédében külön kitért Kenya, Irak és Szíria helyzetére.
Egy fontos szempont azonban, hogy a merénylet nem pusztán vallási alapú, hanem kulturális támadás is, hiszen az ország jövőbeli értelmisége, egyetemi hallgatók ellen irányult. A gyászról szóló híradások a hozzátartozóktól származó idézeteket közölnek, amikből kiderül, mekkora anyagi és szellemi kár származik a hallgatók halálából, akik az ország minden területéről, köztük a legszegényebb régiókból, a család egyetlen reménységeként érkeztek az egyetemre.
“A falunkból egyedül a fiam járt egyetemre” – mondta Jane Chepkemboi, Abel Mukhwana anyja. – “Azt reméltük, hogy egy nap segíteni tud majd a közösségünknek.”
Stanley Maina Waiharo, aki 22 éves fiát, John Mwangit veszítette el a mészárlásban, szintén arról beszélt, hogy a család mindenét John tanulmányaira áldozta, így ma csak a kilátástalanság marad: “Nincsenek teheneink, mert eladtam őket, hogy kifizethessük a fiam tanulmányait. Közel 1500 font (kb 600 ezer forint) hitelt vettem föl, hogy tanulhasson és jobb élete legyen, mint a miénk” – mondta.
A közösségi portálokon a gyászhoz kapcsolódó kampányok indultak a következő napokban. Egyrészt a #147notjustanumberkezdeményezés, ami az áldozatok megszemélyesítését célozza: mindegyikőjükről egy fényképet és személyes történeteket megosztva. A kezdeményezés elindítójának szándéka szerint az összegyűjtött képek és történetek adatbázisként is szolgálnak a garissai merénylet és az al-Shabab más áldozatairól. Ez a megemlékezésnek egy nagyon szép módja, hiszen rámutat az áldozatok ártatlanságára, emberi voltára, szemben a hírekben közölt nyers számadatokkal, továbbá empátiára buzdít az áldozatok életének akár csak apró részleteiben való megismerése.
Valójában a terrortámadások fő célja a társadalmi béke felrúgása és a helyi közösségek egymás ellen fordítása (erről itt írtunk részletesebben). Éppen ezért nagyon fontos, hogy a merényletet követő napokban (a történtek és a további fenyegetések miatti érthető félelem mellett) összefogás kezdődött; országszerte több hatalmas tüntetést szerveztek. Nairobiban egyetemi hallgatók vonultak fel, a kormányzattól fokozott védelmet követelve, Garissa városában pedig muszlimok ítélték el a történteket, és fejezték ki szolidaritásukat az áldozatok hozzátartozóival. Imámok a radikalizálódó csoportok monitorozását kezdeményezték, és konszenzus alakult arról, hogy hasonló támadás esetén nem szabad engedelmeskedni a terroristáknak.
Másrészt, a kevésbé szerencsés kampányok közül, a támadást a Charlie Hebdo szerkesztőségében januárban elkövetett mészárláshoz hasonlító posztok is megjelentek, amelyek részben a kenyai kormányt vonják felelősségre a történtekért, részben a párizsi merénylet utáni figyelmet hiányolják. Tény, hogy a párizsi, 11 áldozatot (közülük 8 fehér férfi) követelő mészárlás hatalmas médiafigyelmet kapott és Európa-szerte napokra megállt az élet, míg a kenyai merénylet után nem vettek részt vezető politikusok az áldozatokra emlékező felvonuláson, nem cserélődtek le profilképek tömegével, és egy héttel a támadás után mintha már alig emlékeznénk a történtekre.
Azonban a garissai merénylet más afrikai támadásokhoz képest mégis hangsúlyosabban jelent meg a hírek közt, amennyiben megjelent egyáltalán. A Niger-Nigéria-Csád-Kamerun területen aktív Boko Haram nevű terrorszervezet tagjai idén több tucat merényletet és olyan katonai támadást követtek el, amelynek számos civil esett áldozatul. Számuk a Baga és más falvak lakosságának tömeges lemészárlásával együtt több mint 10 ezer (!) fő. A buszokat, forgalmas csomópontokat és piacokat támadó öngyilkos merénylők több esetben tíz év körüli kislányok voltak, akik tudtuk és akaratuk nélkül szállították a robbanószereket a kiszemelt helyre. Szintén kevés szó esik a szíriai polgárháború harcaiban résztvevő dzsihadista terrorszervezetek merényleteiről, hiszen a figyelem központjában például a nyugati újságírók kivégzése áll.
Érthető módon a hozzánk közelebb történő események nagyobb hatással vannak ránk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a terrorizmus ártatlan áldozatai a világ minden pontján, legyenek bármely nemzethez vagy valláshoz tartozók, egyenlő tiszteletet érdemelnek. (Márpedig a garissai hallgatók vagy bármely megszállt afrikai falu lakosainak ártatlanságához annyi kétség sem fér, mint a Charlie Hebdo szerkesztőségében történtekkel kapcsolatos halovány találgatások, hogy vajon, ha a lap például antiszemita tartalmakat közölt volna, fajulhattak-e volna idáig a történtek, illetve ha az elkövetők nem muszlimok lettek volna, elindult volna-e az idegenellenesség újabb hatalmas hulláma Európában…)
A gyász és emlékezés nem szabadna, hogy verseny tárgya legyen. A tragédiákra fordított figyelemben viszont aszerint fontossági sorrendet felállítani, hogy az elkövetők muszlimok és az áldozatok európaiak, vagy afrikaiak, a támadás oka kereszténységellenesség vagy puszta elvakult brutalitás, egy nagyon veszélyes félreértésen alapszik, ami pontosan az a megkülönböztetés, amit a terrorszervezetek gyakorolnak, és amit ha követünk, nagy szívességet teszünk nekik.
Három időközi országgyűlési választásból hármat vesztett a Fidesz az elmúlt fél évben, a párt támogatottsága a harmadával csökkent, Orbánék elvesztették médiatámogatásukat a Simicska elleni harcban, és 5 év után szavazóik mintha megunták volna a folytonos háborúzást. A Fidesz lejtmenetben van, és nem úgy tűnik, hogy megállna.
A mai választásnak három tanulsága van. A Jobbik nem nyerte meg a 2018-as választást, de mától senki számára sem elképzelhetetlen, hogy megnyeri azt. A Fidesz „centrális erőtér”-logikája összeomlott, úgy nyert a Jobbik, hogy az MSZP is kis híján megőrizte az egy évvel ezelőtti százalékos eredményét. És a Jobbikkal szemben nem elég a nácizás és a lesajnálás.
A 17:30-as adatok szerint 38,29 százalékos a részvétel a tapolcai időközi választáson. A részvételi adatok és az előző választási eredmények alapján se nagyon lehet megtippelni, mi lesz a végeredménye a szavazásnak. Egy biztos a tapolcai, ajkai és sümegi körzet eredménye nagyban átalakíthatja az ország képét. Kövesd percről percre a háromesélyes időközi választás eredményeit a Kettős Mércén!
22.50 Orbán Viktor kapufás Facebook-bejegyzésének legnépszerűbb kommentje:
22.45 Azt hittétek volna, már több bőrt nem lehet lehúzni a Bukás című filmről, politikai mémgyártás céljából. Pedig tévedtetek. Alig számolták össze a voksokat, máris megvan a Bukás Tapolca verziója. És zseniális!
22.33 Itt is a gyorselemzésünk: a tanulság, hogy a baloldali pártoknak teljesen új taktikára van szükségük, hiszen a Jobbik ezt a győzelmet úgy érte el, hogy nem követelte naponta Orbán Viktor lemondását, hanem helyben építkezve, apró, de jól célzott ígéretekkel, az állampolgárokat érintő témák képviseletével állította maga mellé a választókat.
A Jobbik az elmúlt években nem követelte Orbán lemondását, vagy a parlament feloszlatását, ezzel szemben Tapolcán példá...
22.23 Az MSZP lényegében nem kampányolt Tapolcán, ennek meg is lett az eredménye. Az, hogy egy ekkora városban kevesebbet kap, mint a falvakban, a rossz kampánystratégia eredménye. Tapolcán az MSZP jelenlétének hiányában a szavazók a Jobbikot tekintették kormányváltó erőnek, és valószínűleg sokan átszavaztak. A kistelepüléseken ilyen erős Jobbik pedig azért érdekes, mert a Jobbik 2014-ig inkább a kis és nagyvárosokban volt erős, olyanokban, mint Tapolca vagy Sümeg, de nem a falvakban.
22.18 Az Index szép grafikát készített arról, miért is nyert a Jobbik. A tavalyi országgyűlési és önkormányzati választásokhoz képest a Fidesztől és az MSZP-től ennyi ember fordult el, vagy legalábbis ennyi szavazó nem ment ki most, de tavaly még az urnákhoz járult.
22.08 Az MSZP is tartott sajtótájékoztatót, már régebben, de ennyi időbe telt, hogy csináljunk Tóbiás József szavaiból valami értelemmel bíró összefoglalót. Szóval, szerintünk ezt akarhatta mondani (nagyjából): Mostantól új helyzet van. A Fidesznek világossá kell tenni, hogy hol áll. A demokratikus oldalon, ahol vannak viták, de nem kérdőjeleződnek meg az emberi értékek, vagy a másikon, ahol képviselők zsidóznak, cigányoznak a Parlamentben. A saját teljesítményükről azt mondta, hogy erősödött az ellenzék, de nem eleget. Ajkán díjazták a jelöltjüket, ott kétszer akkora különbséggel nyertek, mint tavaly, de felelősségük van abban, hogy a körzetben nem tudták bemutatni az "ajkai modellt". És kijelölte a következő feladatot: a kistelepülésen élők felé fordulnak, ha igaz. - Mondjuk, nem lenne baj, ha a Jobbikon kívül valóban járna arrafelé valaki.
22.05 A Fideszes elemzések zseniálisak. Orbán Viktor Facebook-oldalán csodálatos focis elemzés jelent meg:
Van olyan, hogy a kapufáról kifelé pattan a labda. Tisztelettel köszönöm a bennünket támogatók bizalmát. Köszönöm a munkát Fenyvesi Zoltánnak és az aktivistáknak. Sokat dolgoztak, szép munka volt.
A Nézőpontos Mráz Ágoston Sámuel pedig azt a bölcs következtetést vonta le, hogy szemmel láthatólag a baloldal válsága nem oldódott meg. A mai időközi pedig "ellenzékválasztás" volt.
21.50 Vona-interjú a Hír TV-n: szembesítik a mai Élet Menetével, ahol az állítás az volt, hogy a Jobbik veszélyes az országra és saját imidzsére is. Azt gondolja erről, hogy a jövőben mértéktartóbbak lesznek a hasonló megnyilvánulások, mert már nem egy kis pártról van szó, amit lehet pofozni jobbról-balról, hanem a következő kormánypártról. Mondta ezt, miközben épp most csináltak képviselőt egy cigányozó, zsidózó képviselőből.
21.47 A Fidesz-sajtájon csak Fenyvesi Zoltán beszélt (úgy látszik, senki nem adja az arcát a buktához). Azt a szépet mondja, hogy neki továbbra is becsületbeli ügy, hogy az itt élők érdekeit képviselje. Szintén megköszön mindenkinek (kb. mint lent, mínusz a jobbikosok) mindent, majd elvonult, senki nem kérdezhetett. Furcsa egy sajtótájékoztató.
21.40 Rig Lajos is beszélt, lévén hogy a feldolgozottság átlépte a 99 százalékot. Sajnos olyan szörnyű unalmas és lapos dolgokat mondott, hogy bele is fájdult kicsit a fejünk. Mindenkinek megköszöni, mint az Oscar-gálán: család, feleség, Isten, Vona, polgármester, pártigazgató. Ígéri: mindent meg fog tenni, hogy meghálálja, a térséget "fel kell hozni ahhoz a szinthez, amit megérdemel".
21.27 Gyorsan meg is kaptuk a választ az előbbi kérdésünkre: Vona Gábor tart sajttájt. Állatira köszöni, hogy egy tisztességes, becsületes, igaz magyar ember a térség országgyűlési képviselője mától. (Vastaps). A pártelnök szerint az egész ország szempontjából megvan a jelentősége a mai napnak. Veszprémnek az volt a tétje, hogy van-e kormányváltó hangulat, a mai napnak, hogy van-e kormányváltó erő Magyarországon. 1990 óta először tudott olyan politikai párt egyéni mandátumot szerezni, amelyik nem volt része az elsikkasztott, elhazudott rendszerváltozásnak - véli.
(Szerk. az lehet, hogy az elmúlt 25 év korrupciójának nem részese a Jobbik, de az elmúlt száz év gusztustalanságainak azért eléggé. Ahogy az alábbi posztból is kiderül.)
Ő nyert ma a választáson! A Kettős Mérce írta meg még 2 hónapja Rig Lajos a kampány előtt ilyen posztokat posztolt a...
21.25 Rig Lajos azt ígérte, nem tart sajtótájékoztatót addig, amíg nem lesznek 99 százalékos feldolgozottságú eredmények. Erre viszont kell egy pár napot várni a tapolcai 6-os körzet miatt. Akkor ezek szerint addig hallgatni fog?
21.18 Simicska gecizése után a Célponttól lelépett újságíró most a Jobbik online tévéjében, az N1TV-nél tevékenykedik főszerkesztőként. Azért távozott, mert szerinte Orbán nem geci. De most úgy tűnik, meggondolta magát.
21.10 A tapolcai körzet, ahol a külföldi szavazatokat csak csütörtökön összesítik, hiszen ide várnak 11 külföldi szavazatot. Ez összesen 494 szavazatot jelent. 98,27 százalékos feldolgozottságnál 302 szavazattal vezet Rig Lajos. Szóval csütörtökig nem lesz hivatalos a jobbikos jelölt győzelme.
21.05 Már ünnepelnek a Jobbiknál Tapolcán. Zúg a "Szép volt, Lajos!"
21.02 Ceglédi Zoltán politikai elemző a baloldal jövőjéről: az MSZP-nek végre el kellene dönteni a viszonyát a többi baloldali párthoz. És ha 2018-ban akar valamit, el kellene kezdeni az "aprómunkát". (Szerk. Nem tudjuk ez alatt mit ért, szerintünk el kellene kezdeni kitalálni, hogy kik őt, mit akarnak, mi abban a baloldali, és aztán el kellene kezdeni csinálni azt.)
Arról, hogy lehet-e ez elég komoly pofon mindazoknak, akik eddig nem vették komolyan a Jobbik-veszélyt, Ceglédi azt mondja: lehet. Foglalkozni kell a Jobbikkal, felderíteni az ügyeiket, és ha lehet, nem alámenni annak, hogy sikeresek, és nem próbálgatni a rasszista kártyát, hátha bejön másnak is.
21.00 95,68 százalékos feldolgozottságnál marad a 395 voksnyi különbség Rig Lajos és Fenyvesi Zoltán között.
20.52 Az is kimondható, hogy a baloldal elveszítette ezt a meccset. Ceglédi Zoltán szerint az alkalmi összeállásoknak nincs sok sansza (MSZP-DK). Jelen esetben az egyik elnöke épp korrupcióval vádolja a másikat. Plusz, ezt a kampányt nagyon el is rontották: kiszivárogtattak egy közvélemény-kutatást rossz pillanatban, aminek az eredménye csak az ő jelöltjüknek volt rossz.
20.47 Most már úgy tűnik, 92 százalékos feldolgozottságnál, matematikai lehetetlenség, hogy a Fidesz behozza a hátrányát. Szóval kijelenthető, hogy a Jobbik megnyerte első egyéni választókerületét, a Veszprém 3-ast. Nyert Rig Lajos.
A Fidesz újabb vereséget szenvedett Tapolcán!A Jobbik megnyerte az ajkai-tapolcai választásokat, ezzel a párt...
Ezek szerint a párt cukiság-stratégiája eddig eredményeket hoz. Erről Török Gábor az ATV azt mondta (és itt a diplomatikus elemző nyelv szabad fordítása következik): hosszú távon az még kérdés, hogy magának a Jobbiknak megfelel-e a párt új stratégiája. Jelenleg nincs ehhez emberanyaga, ezért is nem találnak nem köpködős, nem tetovált jelölteket
20.44 Tapolcán a Jobbik az összes szavazókörzetben nyert, kivéve az, amelyet csak a külföldi szavazatok beérkezése után számolnak. Akkor a centrális erőtér logikája ebben az egyéni választókerületben a Jobbikra alkalmazható? Hiszen a többi településen a Fidesz-MSZP versenyezve gyengítette egymást, a Jobbik meg hozta a saját főhadiszállását.
20.42 88,79 százalékos feldolgozásnál442-re nőtt a különbség a Jobbik és a Fidesz között az előbbi javára.
Jobbik - 35.03%
Fidesz - 33.77%
MSZP - 27.17%
20.35 85,34-es feldolgozottságnál tovább csökken a két első helyen lévő jelölt közötti rés: Már csak 342 a különbség, az előbb 558 volt. És a sümegi eredmények még csak most érkeznek be.
Jobbik - 35.17%
Fidesz - 33.84%
MSZP - 27.04%
20.33 Jön föl a Fidesz 81 százalékos feldolgozottságnál:
Jobbik - 36.14%
Fidesz - 33.83 %
MSZP - 26.1 %
20.30 72,41 százalékos feldolgozottság:
Jobbik: 36.63%
Fidesz: 33.54%
MSZP: 25.99%
20.25 Hogyan változhat a Fidesz politikája, ha veszít? Kényszerkoalíció a Jobbikkal a következő választáson? - teszi fel a kérdést politikai elemzőknek az ATV.
Ceglédi Zoltán: A kettős beszédnek vége, nem lehet egy politikai közösségbe tartozni ("jobboldal") és időnként nácizni. Ki lesz jelölve az ellenfél, a Fidesznek a Jobbik ellenében kell politizálnia, pláne 3 évvel a következő választás előtt.
Török Gábor szerint megbukott a Jobbikkal kapcsolatos üvegplafon-elmélet, hogy 20 százaléknál nagyobb eredményt nem képesek elérni. A párt megszabadult attól az imidzstől, hogy ő vállalhatatlan lenne. (Nagy objektivitásában Török elfelejti, hogy ez a teória országos eredményekre érvényes, nem várható el, hogy minden egyes egyéni választókerületben csepp a tengerben módjára képződjön ez le.)
Most már világos, Pad Ferenc számára nem az a kérdés, hogy győz-e, hanem hogy meg tudja szorongatni fideszes ellenfelét. Ez utóbbira még legalább van esélye.
Ajka 5: az MSZP-é
Ajka 7: MSZP
Ajka 8: MSZP
Ajka 10: MSZP
20.17 Gőgös Zoltán veszprémi MSZP-vezér az ATV-n már vereségről beszél: Meglepő az állás, nagy összegben fogadott volna arra, hogy a Fidesz nem nyer, de azért várjuk ki a végét. Az már látszik, hogy Ajkán nyertek olyan szavazókört, amit ősszel nem, ennek ellenére most már inkább azt gondolja, hogy ezt a választást nem nyerik meg.
20.00 A Fidesz szóvivője ma elhaló robothangon próbálta egymásra nyomni Pad Ferencet és Gyurcsányt. Ilyen szuper képet sikerült alkotnia: "Fa...Pad Ferenc összebútorozott Gyurcsánnyal"
19.56 28 százalékos feldolgozottságnál Fenyvesi 2400 , Rig Lajos 1861 (30,2%), Pad Ferenc 1601 (25,98%). Ezek főként továbbra is a fideszes bázisnak számító kistelepülések eredményei, a három nagyobb városból még továbbra is csak pár körzet adatai láthatóak.
19.55 Úgy tűnik Ajkán a szocialisták hozzák a papírformát.
19.53 A jobbikos Z. Kárpát Dániel: Akármi lesz, az látszik, hogy kormányzásképes erő lettünk, az emberek az elmúlt 25 év leváltására adnak megbízást.
19.50 13 százalékos feldolgozottságnál a Fidesz vette át a vezetést 925 szavazattal (40%), a Jobbik 727 (32%),az MSZP pedig 546 (24%) voksot zsebelt eddig be. Ezek főként vidéki körzetekből származó szavazatok.
19.38 Megvannak az első eredmények, 6,03 százalékos feldolgozottságnál. A jobbikos Rig Lajos két szavazattal vezet a Fidesz jelöltje előtt.
Fenyvesi Zoltán (Fidesz) - 238 (39,73 százalék)
Rig Lajos (Jobbik) - 240 (40,07 százalék)
Pad Ferenc (MSZP) - 102 (12,06 százalék)
Salee Barbara (LMP) - 8 (1,07 százalék)
Az adatok Raposkáról származnak, ahol Rig Lajos nyert 51 szavazattal. Veszprémgalsán 50 szavazattal a Fenyvesi nyert. Az Ajka 2-es körzetben Fenyvesi nyert 159 szavazattal, őt Pad Ferenc követi 122-vel, Rig csak 73 voksot kapott (Egy évvel ezelőtti országgyűlési választáson is a Fidesz nyert itt, de az előnye csökkent egy év alatt). Szentimrefalva Jobbik 40, Fidesz 24 , MSZP 1 vokssal.
19.30 A hasak sem maradhattak üresek Tapolcán. Így kampányolt a Jobbik:
19.15 A sajtó nagy része alacsony részvételi arányról beszél, pedig az időközi választások színvonalához képest a fél hatos 38,3 százalékos részvételi arány nem is annyira gyenge. Ez elmarad a februári veszprémi adatoktól, de jóval meghaladja a tavaly novemberi újpesti fordulóét.
19.12 Ezt mondták a jelöltek a választás napján:
Salee Barbara, az LMP jelöltje azt mondta, pártja kiáll a munkából élőkért, a dolgozói szegénység megszüntetéséért, támogatja a kisvállalkozásokat és a helyi gazdaságot.
Pad Ferenc ezt kérte a választóktól: "Tegyünk érte, hogy hétfő reggel úgy ébredjen az ország: Orbán végleg megbukott, Kelet helyett a Nyugatot választjuk.
Mi, ajkaiak ellenszélben is munkahelyeket hoztunk a térségbe.
Közlekedésmérnökként vállalom, hogy kidolgozom a munkába járás feltételeit Sümeg és Tapolca térségében is! Ma a boltok zárva, a szavazókörök nyitva lesznek!"
A Jobbik szerint két út volt ma a választók előtt. Az egyik "a tisztesség, a hitelesség, a megbízhatóság és a következetesség", a másik pedig az, amit még pénteken is "láthattunk a Fidesz részéről, (...) az arcátlan, fröcsögő gyűlöletkeltést"
Fenyvesi Zoltán azt mondta, az általa kezdeményezett egészségügyi konzultáció során szerzett tapasztalatokat megosztotta Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkárral, aki a tapolcai kórház további fejlesztésére tett ígéretet. A térségben kiemelten fontos feladat a turizmus fejlesztése is, egyebek között a Tapolca, Sümeg és a Balaton-felvidék bicikliúttal való összekötését kell megoldani.
19.07 Amíg kiderül, hogyan szavaztak a Tapolca-Ajka-Sümeg és környékének lakói, annyit már biztosra tudhatunk, az ország egyik legnépszerűbb Facebookozó macskája, Fenevadova Erzsi Pad Ferencre szavazott volna. Ha lenne állandó lakcíme a kerületben. És az állatok szavazhatnának.
Van nekem Ajka-Sümeg-Tapolca környékéről rajongóm?Mert ha van, akkor gondolkozzon el azon, hogy rezsicsökkentés ide,...
19.02 Ha most tippelnünk kellene, akkor azt mondanánk, a Jobbik megnyeri a választást szorosan a Fidesz előtt, az MSZP pedig tőlük lemaradva végez a harmadik helyen. Pár órán belül viszont már fény derül erre is.
19.00 Lezárultak a választások a tapolcai körzetben. Izgatottan várjuk az eredményeket.
18.20 A 15 órás adatok alapján a részvételi adatok az MSZP-nek kedveztek az egy évvel ezelőtti eredmények alapján. De a 17:30-as adatok megváltoztatták ezt. Ajkán feljöttek részvételben a fideszesebb körzetek, mint például a 25-ös és a 26-os, a részvétel és a tavalyi választási eredmények alapján a város most kevésbé mutat elsöprő MSZP győzelmet, mint az előzetes mérések. Itt egyébként a három nagyváros közül a legalacsonyabb a részvétel.
Sümegen, ami biztos fideszes város, érdekesség, hogy azokban a körzetekben magasabb a részvétel, ahol nem a Jobbik hanem az MSZP végzett a második helyen. Pedig a városban már egy éve is a Jobbik volt a második erő.
Tapolcán az önkormányzati választáson is és az országgyűlésin is 20 százalék felett kapott az MSZP, ez most nem nagyon tűnik elképzelhetőnek, és ez egy nagy probléma lehet a párt számára. Az inkább MSZP-snek számító körzetek kisebb részvételt produkálnak, mint a többi körzet, a magasabb részvételű körzetek között pedig több olyan van, ahol a Jobbik már egy éve is közel volt a Fideszhez.
Ezeket az adatokat úgy érdemes nézni, hogy tavaly óta nagyon átalakult a szavazói preferencia a körzetben. Ajkán már ősszel is nagyot erősödött az MSZP a Fideszhez képest, Tapolcán pedig ugye jobbikos polgármestert választottak úgy, hogy a szélsőjobbosok 20%-kal kaptak ki egy éve az országgyűlési választásokon a városban. Azt pedig tudjuk, a Fidesz szavazóinak egyharmadát vesztette el tavaly óta.
Megszületett a döntés: a Beva kártalanítja (kis nyomásra) a Quaestor-károsultakat: (fiktív kötvények esetén) a szokásos módon 6 millió forintig (20000 euró), aztán még azon felül is 30 millióig (minden Quaestor kötvény), bár ezt már nem mint Befektetővédelmi Alap, hanem a Fidesz törvényjavaslat szerint felállított kárrendezési alapból teszi. Magyarul mindenki visszakapja így vagy úgy a pénzét, aki 30 milliónál kevesebbet tett be és veszített el a Quaestorba / Quaestor által.
(Fotó: Index)
Minden jó, ha jó a vége! Valóban?
Nem, nem igazán! A pénzüket bukó „kisemberek” ugyan örülhetnek, de a Fidesz kormány és csatolt (csatlós) szervei megint a más farkával verik azt a bizonyos csalánt. Gyakorlatilag a devizaadós-mentés (a forintosítási árfolyam és a közben bedőlt adósságok nyomán azért sok érintett gondolhatja azt, hogy így mentsen meg téged a Jóisten, mint engem az Orbán-kormány) forgatókönyve valósul meg újra a Quaestor-károsultak mentése során. Akár a Fidesz-KDNP kormányok kézikönyvébe is bekerülhetne, vagyis benne is van már, hogy egyrészt állami intézmény felelősséget nem vállal (hárítunk, hárítunk és hárítunk!), másrészt pedig majd a magánszektor (de főleg a pénzügyi szektor) kifizeti, amit az állam elkúrt. Mert ezt bizony nagyon elkúrta a felügyelet (régebben PSZÁF, ma MNB), hiába megy a szerencsenmosdatás, ebben a buktában az ellenőrzési rendszer hibái és hiányosságai vastagon benne vannak. Olyan egyszerűen nincs, hogy egy jól működő felügyeleti rendszerben 15 éven keresztül lehet csalni (Buda-Cash), illetve éveken keresztül nem létező terméket eladni 150 milliárd forint értékben. Ha ilyen van, akkor az a rendszer nem jól működik. Ha pedig a rosszul működő állami rendszer miatt lophat, csalhat, hazudhat valaki éveken keresztül, akkor az államnak bizony illene bűnbánóan azt mondania, hogy az, hogy ez a gazemberség megtörténhetett, az miattunk (is) van.
Abba már ne is menjünk bele, hogy a politikai felelősséggel mi van. Maradunk következmények nélküli ország, Szijjártó Péter nem fog lemondani, nem váltja le Orbán. Persze nyilván nem csak ő sáros, mert akár Buda Cash, akár Quaestor, ilyet nem lehet megjátszani politikai kapcsolatok (védettség) nélkül. A nemzeti burzsoázia és a politika közötti összefonódás (időnként nehéz megmondani, hogy ki kinek a csecsét szopja) a jelenkori magyar kapitalizmus egyik rákfenéje. A gazdasági bűnözés, a korrupció melegágya a politika és a gazdaság kapcsolatrendszerének szorosra csomózott hálója, amelyet Magyarországon a késő-kádári korszakban még nomenklatúrának hívtunk, újabban pedig oligarchákról és az ő politikai beágyazódásukról beszélünk. Ezt sajnos elég jól sikerült átmenteni az átkosból.
Liberálisabb szerzők rendre felvetik, hogy azért nem szabad kártalanítani a befektetőket, mert azok kockázatot vállaltak, tudniuk kellett volna, mindenki egye meg, amit főzött, stb. Nem hiszem, hogy igazuk lenne. Persze van egy olyan világ ahol tökéletes informáltság van, ahol a szereplők között nincs információs egyenlőtlenség, ahol minden szereplő képes racionális döntést hozni, mert ehhez minden szükséges eszköz (beleértve a döntéshozatali szabályt is) a rendelkezésére áll. Van olyan világ, ahol a kockázatok ismertek, ahol a szereplők érdekérvényesítési esélyei egyenlők, ahol a politikai kapcsolatrendszer nem fed el adatokat, ahol a piac önműködő és önszabályzó. Ez a világ a tankönyvek világa. Pontosabban a konyha-közgazdászok által félreértett tankönyvi világ. A valóság teljesen más, hogy a legtriviálisabbat említsem, ha mindenki tisztában lenne minden kockázattal és információval, akkor nem lenne szükség felügyeleti szervre. Márpedig nincs tisztánlátás és éppen ezért van felügyelet. (Lásd még pénzügyi fogyasztóvédelem.)
Ez persze nem jelenti azt, hogy a befektetők nem hibásak. A kockázatokat tanulni kell, ez nyilvánvaló. De ugyanígy hibásak a tisztességes befektetési szolgáltatók is. Nem jött ez eddig elő a témában, de most, hogy a számlát nekik kell kifizetniük mindenki őket sajnálja és ők meg persze szívesen tetszelegnek az áldozati bárány szerepben. Túl azon, hogy az állam itt a fő hunyó és az MNB-nek minden értelemben felelősséget kellene vállalni, azért az is húzós ám, hogy egy ilyen érzékeny piacon nincsen semmilyen szintű önszabályozás. A még a Buda-Cash ügy kapcsán mondta a Concorde Alapkezelő vezérigazgatója – Bilibók Botond – és mélyen egyetértek vele, hogy a piac önszabályozása bizony elmaradt. Itt, ahol mindenki ismer mindenkit, ahol Tarsoly Csaba Csányival MLSZ-ezik, egy ilyen helyen mégis hogy lehet az, hogy a többi szereplő nem mutogatott ujjal már évek óta a Buda Cash-re és a Quaestorra? A jövőben ajánlatos lenne egy kicsit hamarabb és egy kicsit harsányabban farkast kiáltani!
A Bokros-csomagnak az értelmiségi közbeszédben kis leegyszerűsítéssel két, egyaránt hamis és terméketlen megítélése él. Az egyik nézet szerint, ha elég átéléssel szidalmazzuk a „liberálisokat”, akkor lehet számok nélkül is költségvetést csinálni. A másik nézet szerint, ha elég átéléssel vetjük meg a „populizmust”, akkor a számok megnyugtató egymásmellettiségéből kirajzolódik az egyedül lehetséges fejlődési modell. Ebből a terméketlen és bénító vitából a fenntartható költségvetési politikával megtámogatott szociális fejlesztőállam irányába léphetünk előre. A Bokros-csomagot értékelő sorozatunk harmadik részét Scheiring Gábor jegyzi.
A Bokros-csomagnál kevés megosztóbb gazdaságpolitikai vitatémát találni az elmúlt huszonöt év történetében. A konfliktusok dinamizálnak, azonban attól, hogy egy vita megosztó, még nem biztos, hogy termékeny. Távlatos, társadalmilag megvitatott és beágyazott jövőkép hiányában a kormányzati gazdaság és társadalompolitikák évtizedek óta rögtönzés-szerűek, a szavazatszerző osztogatás, a haveroknak juttatott bőkezű szubvenciók és a ciklusosan visszatérő megszorítások rángatásában szenvednek. A Bokros-csomag körül a mai napig tartó viták egyik legnagyobb tanulsága azonban az, hogy a pénzügyileg, társadalmilag és környezetileg fenntartható globális gazdasági illeszkedéshez szükséges fejlődési stratégia a mai napig kidolgozatlan.
Azt érdemes elfogadni kiindulópontként, hogy tartósan nagy költségvetési hiányra gazdasági fejlődést alapozni nem lehet. Különösképpen nem lehet egy olyan súlyosan eladósodott országban, mint amilyen hazánk ma, vagy a Bokros-csomag idején volt. Azzal sem érdemes különösebben vitázni, hogy egy olyan relatíve pici gazdaságnak, mint a magyar, alapvetően az exporton keresztül, azaz a globális gazdaságba illeszkedve van fejlődési esélye. Ebben talán az antiliberális populisták és az antipopulista liberálisok is egyetértenének. Másban persze nem.
Kiigazításra 1995-ben szükség volt, bár az is igaz, hogy s csomag számos teljesen felesleges elemet is tartalmazott. Javítani kellett a külső egyensúlyt, mint ahogy az is igaz, hogy az már a Bokros-csomag előtt elkezdett javulni az export felfutása révén. Az „erős forint erős gazdaság” értelmetlen gazdaságpolitikáját helyesen váltotta fel a Bokros-csomag forint árfolyamának csúszó-leértékelésével, mint ahogy az is igaz, hogy ez a pozitív monetáris- és külgazdaság-politikai fordulat egyébként inkább a Surányi vezette jegybankhoz, semmint a Bokros vezette pénzügyminisztériumhoz köthető. Helyes volt a világkiállítás leállítása vagy az Államkincstár és az Államadósság Kezelő Központ felállítása is. A népnevelő célzaton kívül ugyanakkor mást nehéz lenne belelátni azokba az alább összefoglalt intézkedésekbe, melyek a leghevesebb vitákat váltották ki, s melyeket az Alkotmánybíróság is részben elkaszált.
A Bokros-csomag szociális intézkedései kapcsán jelentkező megtakarítások:
Társadalombiztosítási járulékalap szélesítése
15,6 milliárd forint
Családi pótlék jövedelemhez kötése
9 milliárd forint
Célzott gyermekgondozási és anyasági támogatás
2 milliárd forint
Gyermekgondozási díj és egyszeri családtámogatás megszűnése
6,7 milliárd forint
Ingyenes fogorvosi ellátás megszűnése
7 milliárd forint
Tandíj bevezetése a felsőoktatásban
2 milliárd forint
Ezeknek a szociális tételeknek az 1995-ben 2000 milliárd forintra rúgó teljes költségvetéshez viszonyított nagysága csekély, ezek célja inkább az volt, hogy megtanítsák a népet a kapitalizmusban helyesen viselkedni. Nem csak azért váltak ezek az intézkedések a legvitatottabbá, mert ezek hatása közvetlenül érzékelhető vol (éppenséggel a leértékeléssel megugró infláció és az így csökkenő reálbérek hatása sokkalta jelentősebb volt közgazdaságtani értelemben), hanem azért is, mert az emberek joggal váltak irritálttá a tanító bácsi szerepébe mindig nagy kényelemmel belehelyezkedő Bokros gőgös elitizmusától. A volt pénzügyminiszter antipopulista dühe legalább annyira bénítja a magyar gazdaságpolitikai gondolkodást, mint az átgondolatlan és tervezetlen vágyvezéreltség.
A Bokros-csomag támogatói ugyanúgy sokfélék, mint ellenzői, a csak némi igazságtalansággal lehet őket egy bekezdésbe szuszakolni. Többségükre azonban igaz, hogy egy olyan pénzügyi szemléletet képviselnek, mely a költségvetési stabilitáson keresztül értelmezi a „fenntartható növekedést”, ezért az eredményes gazdasági stratégia lényegét a „kiszámítható”, „felelősségteljes” „jó kormányzásban” látja, mintha a számok megnyugtató egymásmelletisége egyben fejlődési stratégia is lenne. Aki ezt az egyedüli racionalitást megkérdőjelezi, az általában nem lehet más, csakis „populista” és/vagy „antikapitalista”, esetleg „felelőtlen álmodozó”, aki képtelen szabadulni „Kádár szellemiségétől”, esetleg cinikus módon a választókat akarja „megvásárolni” (mintha azok oly könnyen megvehetőek lennének és mintha a választók gazdasági érdekeinek megfelelő rendelkezések a politikában eleve kerülendőek volnának). Ebből az elitpozícióból a rendszerváltás nyerteseinek hangján előadott „felelősség-beszédnek” a képviselői nevelői-atyai szigorral tanítanák meg a tudatlan magyar állampolgároknak, hogyan is kellene egy piacgazdaságban viselkedni, „öngondoskodni”, a politikusokat pedig legszívesebben száműznék a gazdaságpolitika irányításából, és „szakértőkre” bíznák azt. A Bokros-csomag támogatói körében az antipopulizmus szinonimájává vált.
A Bokros-csomagot értékelő sorozatunk első részét itt találájátok.
"Az első amit ki kell dobnunk az ablakon a csomagból, az az intézkedések eredményessége nyomán megerősítést nyert hamis illúzió, amely ma is erősen meghatározza a főáramú gondolkodást arról, hogy hogyan lehet versenyképessé tenni a magyar gazdaságot. Fontos a tőkevonzó képesség javítása, de annak számos eszköze van, amelyek közül az „olcsóvá tétel” csak egy és nem is éppen a legjobb..."
A Bokros-csomag ellenzői a magyar politika sajátos elrendeződése miatt döntő részben a jobboldalra kerültek, a keynesi (azaz a munkahelyteremtés és a szociális biztonság érdekében aktív állami szerepvállalást javasló) és neokonzervatív(azaz tekintélyelvű és újraelosztás-ellenes, az egyének öngondoskodását és a jól teljesítő rétegek motiválást javasló) nézetek sajátos egyvelegét alkotva. A Fidesz – bár 94 előtt a Bokros-Békesi szemlélettel összhangban lévő gazdaságpolitika hiányát kérte számon az akkori kormányon – 1995-től folyamatosan támadja a csomagot. A retorikai pozíciója ebben a hadműveletben nagyjából megegyezik a tőle jobbra található pártok és közgazdászaik retorikájával, mely tulajdonképpen a „népnyúzó Bokros-csomagot” állítja szembe „a magyar családok” illetve a „magyar tőke” védelmének ígéretével. Értelmiségi kiszerelésben ez az érvelés általában heveny antiliberalizmussal nyakon öntve érkezik. A heves retorikai pozícionáltság általában a számokkal szembeni közönyt is jelenti: „a statisztikákkal nem bíbelődsz, ugye Gyuri?” – kérdezte Hetényi István, a pénzügykutatósok egykori főnöke 2010-ben egy konferencián Matolcsy Györgytől. Ez a megközelítés úgy tesz, mintha a vágyakból automatikusan következne azok megvalósíthatósága, Matolcsy György gazdasági kormányzása így lett a tervezetlen, szakmailag átgondolatlan vágyvezéreltség csimborasszója.
Egy dologban azonban a Bokros-csomag támogatói és ellenzői egyaránt tévednek: a költségvetési politika jelentőségét messze túlértékelik és a jóléti államban látják a magyar gazdaság kerékkötőjét. Bokros Lajos írta a csomagjának elméleti keretéül szolgáló 25 pontjában (a dokumentum hozzáférhető a Magyarország politikai évkönyve, 1996 című kötetben), hogy ami „gondot okoz, az nem pusztán a költségvetési deficit mértéke, hanem emellett az államháztartási újraelosztás terjedelme.” Gyurcsány Ferenc, aki egyszerre képes eljátszani Tony Blairt, Augusto Pinochetet és egy ózdi öntödei melóst, 2001-ben a következőkben foglalta össze a Bokros-csomag lényegét: „a Bokros-csomag azt is üzente az országnak: vége a szocialista jólét hamis, finanszírozhatatlan világának.”
A csomagot jobbról kritizálók körében hasonlóan gyakori a tévedéseken alapuló államellenes düh. Régóta ismeretes Cséfalvay Zoltán ezzel kapcsolatos álláspontja, aki 2006-ban arról írt, hogy „ma a gondok egyik forrása éppen az, hogy az állam túl nagy, és túl sok területen van jelen.” Matolcsy György sem gondolta ezt másképp, aki 2010-ben azzal adta meg az alaphangot a Fidesz-kormány ténykedésének, hogy „semmi nem mérgezi jobban a gazdaságpolitikát, mint amikor az elosztásokra koncentrál”, és neki is látott a maradék jóléti állam légkalapáccsal való lebontásának, hogy „kisebb állammal, alacsonyabb jövedelmi adókkal, erősebb versennyel, a tudáshoz való szélesebb hozzáféréssel (sic!) és a szociális támogatások célzásával működő gazdaságot” építsen.
Ebben áll a Bokros-csomag körüli viták legnagyobb hatású, mai napig élő félreértése. A kiegyensúlyozott költségvetés persze fontos, ám ennek unásig történő ismétléséből nem lesz fejlesztéspolitika, de még csak a pénzügyi válságok és államcsődök sem kerülhetőek így el.
Egy harvardi közgazdász és egy Deutsche Bank elemző készítettek a közelmúltban egy szakirodalom-áttekintést arról, hogy milyen tényezők magyarázzák a legjobban azt, hogy mely országokat érintette a 2008-as pénzügyi válság a legsúlyosabban. Ebből az elemzésből kiderül, hogy a költségvetési egyenleggel kapcsolatos magyarázatokat az összes tanulmánynak csak egy törpe kisebbsége találta szignifikánsnak. A túlfűtött pénzügyi buborékosodásra utaló reálárfolyam-felértékelődés mutató és a jegybanki valutatartalék szintje toronymagasan a legfontosabb változók.
A pénzügyi válságok legfontosabb okai
Indikátor
Hány tanulmány találja hatását jelentősnek?
Valutatartalék
50
Valuta reálárfolyama
48
GDP
25
Hitelkihelyezés
22
Folyó fizetési mérleg
22
Pénzkínálat
19
Export és import
17
Infláció
15
Részvényhozamok
13
Reálkamatláb
13
Adósságszerkezet
10
Költségvetési egyenleg
9
Kereskedelemi egyenleg
9
Válságok tovagyűrűzése
6
Politikai, jogi okok
6
Tőkeáramlás
3
Külső adósság
3
Hasonló eredményre jutnak azok az elemzések, melyek a Bokros-csomag bejelentését követő években lezajlott kelet-ázsiai válság okait vizsgálják és azok is melyek a magyar rendszerváltás megkezdésével egy időben az észak-európai államokban lezajlott pénzügyi válságot elemzik. Hiába támadja tehát a Bokros-csomag körüli vita szereplőinek jelentős része az újraelosztást, a szakirodalom alapján a költségvetési politika hibái az elmúlt évtizedek legsúlyosabb pénzügyi válságainak elsöprő többségét nem magyarázzák. Ezzel szemben az elhibázott pénzügyi liberalizáció, az intézmények gyengesége, a piacszabályozás hiányosságai, a hitelekből finanszírozott buborékosodás annál inkább. Ebből persze nem következik az, hogy összevissza lehetne költekezni. Inkább az, hogy alaposabban meg kellene értenünk, mi okozza az államok pénzügyi csődjét egyfelől, fenntartható fejlődését pedig másfelől? Hogyan kerülhető el a pénzügyi buborékosodás? Mitől lesz egy ország versenyképes? Mitől lesz képes egy ország arra, hogy tartósan jó pozíciót foglaljon el a világgazdaságban? Ezek azok a húsbavágó kérdések, melyek a Bokros-csomag körüli vitákban – csakúgy, mint a magyar gazdaság helyzetéről szóló viták többségében – zárójelben maradnak.
A csomag húszéves évfordulójára indított sorozatunk második részében Pogátsa Zoltán értékelt:
"Bokros és a hozzá hasonlóan megszorítások sorát produkáló pénzügyminiszterek mindig a könnyebb utat választották. Ezek az Ollókezű Eduárdok olyan alrendszerekből vettek el, melyekről tudták, hogy ott az ellenállás már a rendszerváltáskor le lett gyengítve: a harmatgyenge és gyakran komprádor szakszervezetek által védett bérekből, az oktatástól, az egészségügytől, a szociálpolitikától, az önkormányzatoktól, az adóhatóságtól és a korrupcióellenes fellépéstől."
A fenntartható költségvetés igenlése tehát nem kell, hogy egyet jelentsen a szociális jogok lebontásával. Épp ellenkezőleg. A szociális fejlesztő állam politikája abból indul ki, hogy az emberek képességekkel való felruházása nem csak a szabadság záloga, hanem a fejlődés szerves része is, ahogy azt Amartya Sen bemutatta. Ennek szimbóluma az alapjövedelem, melynek révén megfelezhető a szegénység Magyarországon és jelentősen növelhető az átlagos keresetűek bére – mindezt a költségvetési fenntarthatóság veszélyeztetése nélkül. Az alapjövedelem persze nem váltja ki a fejlesztés-vezérelt oktatás és társadalompolitikát sem az okosan megtervezett iparpolitikát, világosan jelzi azonban egy új progresszív jövőkép körvonalait.
A Bokros-csomag antipopulizmusa és a Matolcsy-féle vágyvezéreltség helyett egy olyan új baloldali és zöld jövőkép kell, mely merőlegesen keresztülmetszi a megszorító csomagok körüli közbeszédben kialakult álláspontokat, mely képes meghaladni a nemzetközi tanulságokra vak magyar elitvitákat és új szemléletet hoz be a gazdaságpolitikába. Hiába a liberalizmus ádáz püfölése, a vágyakból még nem lesz megvalósítható stratégia. S hiába a számok megnyugtató egymásmelletisége, ha azért, hogy kijöjjön a matek, minden jövőképről lemondtunk. Létezik és megvalósítható a fenntartható költségvetési politikával megtámogatott szociális fejlesztőállam – a kiépítése progresszív politika feladata.
Scheiring Gábor a Megújuló Magyarországért Alapítvány elnöke
Gyorsan menjünk innen, mert ez itt nagyon durva! - címmel írt néhány napja a 444.hu a 2008-ban felszámolt Budapesti Vegyiművek Zrt. veszélyeshulladék-telepén uralkodó állapotokról. A Kispest, Ferencváros és Pesterzsébet határán fekvő ipari területen a cikk szerint 2000 tonna veszélyes hulladékot teljesen szabálytalanul tárolnak. Nemcsak műszaki védelem nélkül, de ráadásul a robbanásveszély miatt még locsolják is a göngyölegeket, ezzel a “szennyező anyagokat gyakorlatilag közvetlenül bemosva a már egyébként is szennyezett talajba, talajvízbe” - állapította meg a Környezetvédelmi Felügyelet 2011-ben!!! Azóta szinte semmilyen előrelépés nem történt. A katasztrófahelyzet kialakulásának okairól és a kockázatokról a telep minapi látogatásán részt vett Simon Gergelyt, a Greenpeace vegyész-szakértőjét kérdeztük.
KM: A 444.hu szerint „aránylag rendszeresen járnak Budapesti Vegyiművek Illatos úti telepére pártoktól, önkormányzatoktól, a minisztériumokból (főleg kampányidőszakban), de még soha nem történt semmi”. Most miért került sor az újabb bejárásra?
SG: Baranyi Kriszta, az Együtt IX. kerületi önkormányzati képviselője szervezte, ő hívott el magával szakértőket. A jelenlegi polgármester is demonstrált korábban a felszámolásért, ezért is merülthetett fel a képviselő asszonyban, hogy utánanéz a helyzetnek, és azóta tudtommal minden feljelentést és bejelentést megtett. Már régesrég el kellett volna szállítani a veszélyes anyagokat, és el kellett volna kezdeni a terület megtisztítását. A talajvíz korábbi tisztítása is leállt.
KM: A Greenpeace azt állítja, a lakosság védelmében azonnali beavatkozásra lenne szükség – milyen anyagokat tárolnak itt, és mik a konkrét kockázatok?
SG: A területen található robbanásveszélyes és gyúlékony anyagok tűz esetén a levegőbe kerülve komoly kockázatot jelentenek. Mérgező és rákkeltő anyagok is képződhetnek, mivel a telepen éghető halogénezett szénhidrogéneket tárolnak, elfogadhatatlan módon. Más káros anyagokat szabadon visz a szél. A hatásokat nehéz megbecsülni, ez részben a Katasztrófavédelem feladata lenne, de munkahelyek már alig 50 méterre is vannak, a telepet pedig egy nem túl magas fal választja el a forgalmas Illatos úttól.
KM: Van-e olyan óvintézkedés, amit a környező területek lakóinak, vagy általában a budapestieknek érdemes meghozniuk?
SG: Ezt a Katasztrófavédelemnek kellene minél hamarabb felmérni, és előbb biztonságba helyezni a legkritikusabb állapotban lévő veszélyes vegyszereket, majd elszállítatni, később a területet megtisztítani.
KM: A Katasztrófavédelemnek van-e arra lehetősége, hogy egy ilyen helyzetben, amikor a csődöt jelentett vállalat cselekvésképtelen, fellépjen?
SG: Van lehetőségük.Egyszer már elrendelte a Katasztrófavédelem, hogy el kell vinni a hordókat, de akkor se történt semmi.
KM: Az Illatos úti telephely rettenetes állapota már vagy 10 éve ismert, tudtok más helyekről Budapest területén, ahol szintén hasonló katasztrófahelyzet van?
SG: Egyelőre nem, de sajnos ki tudja, még hány időzített bomba van az országban. Kolontár jó példa volt arra, hogy milyen mértékben nem tudják a hatóságok, hogy mi folyik.
KM: Ennek a telepnek a helyzete ismert volt a hatóságok előtt, ha más hasonló "időzített bombák" is akadnak, az arra utal, hogy valami nincs rendben a felügyeleti gyakorlattal vagy az intézményrendszerrel?
SG: Egyrészt a hatóságok eléggé ’flexibilisek’, például itt is hagyták, hogy hihetetlen mennyiségű veszélyes hulladékot tegyenek le illegálisan, minden alapvető szabályt megsértve, a puszta földre. Hazánk valamilyen okból régóta nem akar pénzügyi garanciákat kérni veszélyes anyagokat, technikákat használó cégektől, és így Kolontártól kezdve, a hortobágyi raktáron át a BVM-ig a szennyező cégek megúszhatják, hogy a szennyezésért fizessenek.
Másrészt a hatóságok a 2000-es évek eleje óta folyamatosan gyengültek, most áprilisban pedig még inkább, amikor a kormyányhivatalba került a környezetvédelmi hatóság - a vízügy pedig még korábban katasztrófavédelemhez. Egyre kevesebb emberrel, egyre kisebb hatékonysággal dolgoznak, az ellenőrzések jó részét láthatóan úgy végzik, hogy gyakorlatilag meg sem nézik az adott létesítményt.
Szombat délután két megmozdulásra is sor kerül Budapesten. Délután háromtól a Harminckétezren a Questor-károsultakért csoport rendez tüntetést a Báthory utcában, öttől pedig az MSZP és a DK szervezésében gyűlnek össze a polgárok a Batthyány-örökmécsesnél. A Kettős Mérce tudósítói mindkét helyszínen jelen vannak, és percről perce tudósítunk az eseményekről. Ha te is kint vagy valamelyik demonstráción, és látsz valami érdekeset, küldd el nekünk a magyarinfo@gmail.com címre.
18.35 Végezetül a pártok közösen deklarálták, hogy a kormányváltás után visszaadják a QuaestOrbán-károsultaknak, amit elvettek tőlük. A tüntetés az Örömódával zárul.
18.30 Budai Bernadett olyan közíróktól, pl. Paul Lendvai, Ungváry Rudolf, Ágh Attila, olvas fel idézeteket, akik szerint Orbán megbukott.
18.25 Azt is elmondta, olyan pártoknak kellene leváltani Orbánt, akik nem a 2010 előtti helyzetet akarják visszahozni. A PM ilyen, mondta, és van is egy ajánlata Magyarország számára: az alapjövedelem, amely a szolidaritást és a szabadságot egyszerre hozza el. A PM olyan országot akar építeni, amilyen Zuglót Karácsony Gergely épít, ahol nincs korrupció és szolidaritás segíti a szegényeket.
18.20 A PM-es Tordai Bence szerint szemünket Bukarestre vessük, ahol az ügyészség sorra szedi le a korrupt politikusokat. Szerint itthon is ez kellene, ám ez nem fog megtörténni, amíg a "takonygerincű" Polt Péter van hivatalban.
18.17 Bodnár szerint a Quaestronál csalás történt, így jogos a kártalanítási igény. Ezt az MNB-nek kellene állnia, hiszen a magyar állam felelős az ügyben. A rendszerváltás előtt a liberálisok mondták ki, hogy Kádárnak mennie kell. Most a liberálisok mondják, hogy Orbánnak mennie kell.
18.14 Bodnár Zoltán beszél a Liberálisok képviseletében: a Fidesz saját államot épít az emberek, a civilek rovására. Ez a egy nagy állam, ami rossz, a Liberális Pártban ők kisebb államot akarnak.
18.10 Lukács szerint a Quaestor-károsultakat az MNB alapítványainak pénzéből kellene kártalanítani.
18.07 Baloldali polgári köröket akar Lukács. Hívják az emberek, keressék a Fideszes politikusokat, vegyék fel videóra, ahogy az arcukba mondják, hogy mit gondolnak. Ehhez a szembesítéshez az infók ott vannak az MSZP Facebook-oldalán:
Elég a narancsos ködösítésből!Szembesítsük a Fideszt saját hazug ígéreteivel!Kapcsold videofelvételre a...
18.05 A magyar emberek azt akarják, hogy ne legyen krízishelyzet, amikor új cipőt kell venni a gyereknek, vagy amikor egy könyvet kell menni. Azt akarják, hogy a gyereket nevelő anyának is meglegyen az a pár ezer forintja, amivel elmehet fodrászhoz.
18.03 Orbán Viktor méltatlanná vált a miniszterelnöki címre, nem segített a kisbefektetőknek, és ezzel lelepleződött a lopásuk. "Fogadjuk meg egymásnak, hogy ezentúl nem hívjuk őt miniszterelnöknek!"
18.02 Lukács: ellopták a magánnyugdíjunkat, amiből kétszer ki lehetett volna fizetni a Quaestor-károsultakat. Két hónapja zajlik a szemünk előtt a pilótajáték, amit Matolcsy karba tett kézzel néz.
18.00 A trafikosok nevében is vádolja a kormányt. "Mindezért fizetni fognak. Ezt ígérjük meg egymásnak!"
17.57 A képviselő vádolja a kormányt a rokkantak, a szolgálati nyugdíjasok, a korkedvezményes nyugdíjasok nevében. A tatabányai Lukács elmeséli: azoknak a nyugdíját veszi el a kormány, akiknek ehhez 40 ezer órát kellett a bányában dolgozniuk. 100-ból 91 bányász meg sem éri a korkedvezményes időt.
17.55 Lukács Zoltán, MSZP: A Tarsoly a német Tasche szóból ered, jelentése táska, zseb. Az Orbánék oldalán lógó táska nem lapos, a tőletek lopott pénzzel van tele. "Börtönbe!" - skandálják a tüntetők.
17.51 A politikus szerint a remény hozta ma ki az embereket, összefogás kell. Arra kéri az embereket, tegyenek közösen fogadalmat, hogy az előrehozott választások után eljárás indul a gengszterek, vagyis az imént említettek, plusz Polt Péter és Matolcsy György ellen. "2016-ban már győzni fogunk" - zárja beszédét.
17.49 A DK-s Kerék-Bárczy Szabolcs elismétli, amit a Quaestoros tüntetésen is hallhattunk: a kormány azt mondja, aki a Quaestorba fektette a pénzét, az kockáztatott. Pedig csalás történt. Tarsoly csak stróman, a gengszterek a kormányban vannak: Orbán a főbűnös, Fazekas is az, meg Szijjártó is.
17.48 Pad: Veszprémnek uszodát ígértek. Tapolcának kórházat, amit elvettek. a Quaestorosok csak abban higgyenek, ami a kezükben van. Holnap aki a jobboldalra szavaz, az a korrupcióra szavaz.
17.45 A képviselőjelölt azt mondja, ők a bérből és fizetésből élő emberek érdekeit védené a parlamentben, és a Quaestor-károsultaknak is segítene. "Nem csak a kétharmadnak van vége, hanem a türelmünknek is!"
17.43 Pad Ferenc: "Nem vagyok jó szónok, de ha dühös vagyok, megered a nyelvem". Szerinte a kormány nem védi meg az embereket, sorra veszi a különféle mutyikat, dohány, föld, tőzsde. "Adtunk erre felhatalmazást?" - teszi fel a kérdést, amire a tömeg hangos nemmel válaszol.
17.40 Budai Bernadett most Pad Ferencet, a tapolcai-ajkai időközi választás baloldali jelöltjét konferálja fel, mint az embert, aki beveri a szöget a korrupt fideszes hatalom koporsójába.
17.38 Harmadikként egy Quaestor-károsult szólal fel, ő is a kormány és a felügyeleti szervek felelősségét hangsúlyozza. Elmondása szerint polgári engedetlenségi mozgalmat is hajlandóak elindítani.
17.32 Hasonló üzenettel lépett fel a második felszólaló is. Ő juhász, akinek többször is elutasították a földpályázatát.
17.30 Egy 58 éves bányász volt az első felszólaló, elmondta, hogy a kormány kisemmizi a munkásokat, vasárnaponként bezáratja a boltokat, ezért Orbán Viktornak mennie kell. "Jószerencsét!" - köszön el.
17.25 A tüntetés úgy öt perce kezdődött el, himnusszal. A Facebook-esemény tanúsága szerint az ellenzéki pártok támogatásukról akarják biztosítani a megalázott, kisemmizett és elárult embereket. "A miniszterelnök sorozatosan megszegte esküjét. Orbán Viktor erkölcsileg méltatlanná vált a posztjára!" - írják
17.20 Körülbelül 750 ember gyűlt össze az örökmécsesnél a két ellenzéki párt által meghirdetett eseményen. Ebből kb. 150 a korábbi tüntetésről sétált át.
17.13 Himnusszal ért véget a Quaestor-károsultak tüntetése. Az MSZP-DK demonstrációja is lassan elkezdődött, kapcsoljuk a helyszínt.
17.05 A beszédek véget értek, de a tüntetés még nem, most az eddigi követeléseket ismétlik.
16.58 Egy John nevű angliai férfi beszél, aki szintén tagja a károsultak csoportjának. Megköszöni a szervezőknek és a tüntetőknek: "Egy mindenkiért, mindenki egyért!"
16.55 A Hír24 is készített egy rövid videót, tüntetőkkel és szervezőkkel beszélgettek az esemény előtt.
16.50 Miközben a tapolcai Szente Katalin beszél, DK-s zászlóval felszerelt csapat érkezik, bizonyára a szomszédos MSZP-DK tüntetésre tart. Helyszíni tudósítónk szerint a Batthyány-örökmécsesnél már vagy 200-an várakoznak a 17 órai demóra. A Quaestor-károsultaknál pedig fogyatkozik a tömeg.
16.45 Szabó Istvánné Júlia Kecskemétről egy levelet olvas fel. Egy Németországban élő lányét, aki Angela Merkel német kancellárnak is írt levelet. Nem tudja tovább nézni azt, ami Magyarországon folyik, és szerinte külföldi segítség nélkül nem lehet megoldani ezeket a gondokat.
16.42 Videó a helyszínről:
100%-os kártalanítást, a felelősök felkutatását, lemondását és megbüntetését, az MNB és az állam kártalanításban való részvételét akarják a Quaestor károsultak!
16.40 Perger: mi a becsületes munkánk eredményét tettük oda, követeljük vissza a pénzünket! Az utolsókig elmegyünk a pénzünkért.
16.37 Az emberek kiállnak az érdekeikért, ebből mindenkinek látnia kell, hogy megoldásokat kell találni. Számít a polgárok szolidaritására, mert holnap más is lehet károsult.
16.35 Perger Endre, Kaposvár: azt gondoljuk, nem ez lesz az utolsó tüntetés, elmegyünk a falig, hogy visszakapjuk a pénzünket. (Nem hagyjuk - zúgják a tüntetők.)
16.30 A demokráciának az a feladata, hogy szolgálja a népet, és a vétkeseket érje utol - véli a szónok. 25 év után el szeretnék érni, hogy a magyar közélet megtisztuljon, a civil társadalomnak legyen becsülete és ismerjék el azokat, akik tesznek a civil közösségekért.
16.27 "Focihasonlattal élve: nem fogjuk hagyni, hogy alapvonalon kívülre helyezzék az emberek!"
16.26 "Akkor fogunk megnyugodni, ha mindenkit száz százalékosan kárpótolnak" - mondja a szervező. Nem akarnak pereskedni, minél hamarabb megoldást szeretnének.
16.25 Szerinte nem a Quaestor-károsultak felelősségét kellene firtatni, nem ellenük hangolni a közvéleményt.
16.22 Most a Harminckétezren a Quaestor-károsultakért csoport és a debreceni sejt létrehozója, Till Attila jön: senki ne dőljön hátra és bontson pezsgőt, figyelmezteti a döntéshozókat. Bár eddig próbálják ajtót használni, de ha kell, a falon is átmennek a károsultak.
16.18 Válaszképp a pécsi hölgy azt kérdezi, vajon a képviselő tudja-e, hogy március 9-én a kormány kimenekített 4 milliárdot, miközben a magánszemélyeknek nem fizettek. Tudja-e, hogy a normál piaci kockázatot mindenki vállalta, de a bűncselekményből eredő kockázatot nem vállalhatják?
16.14 Szalay Mirtill, Pécs: írtak az országgyűlési képviselőiknek, de csak egy válaszolt. Ő pedig azt írta, a károsultaknak tisztában kellett volna lenniük a dolgokkal. Magasabb hozam, magasabb kockázat - szólt a honatya bölcsessége.
16.12 Azt is elmondja, ők civilként mindent megtettek, amit egy demokráciában megtehetnek, kéri tehát, hogy vegyék őket komolyan, amik a pénzüket kérik vissza. Orbán Viktor azt mondta, a népnek joga van elkergetni a kormányt. De ők békés emberek, csak a pénzüket akarják vissza.
16.11 Mivel az ügyészség lenyilatkozta, hogy lefoglalt 160 milliárdot, ezt az állam előlegezze meg a visszafizetéshez, és akkor így ő is érdekelt lesz, hogy felkutassa a felelősöket, és behajthassa rajtuk a pénzt.
16.09 Meglátása szerint, létre kell hozni egy kártérítési alapot, az MNB fizessen be ebbe 70 milliárd forintot. Ugyanis ekkor mennyiségű körvény-kibocsátásra adott engedély a bank, és ezt a felelősséget nem kerülhetik meg.
16.07 Kiemeli, hogy alulról jövő kezdeményezésről van szó, nincs közük semmilyen párthoz. Céljuk, hogy mindenki kapja vissza a pénzét.
16.04 Közben Kócsai Polt Péter legfőbb ügyész lányának barátját, Tarsoly Csaba titkárát emlegeti fel.
16.02 Totális a létbizonytalanság, senki nem foglalkozik a károsultakkal, véli a szónok. Talán ezért is van, hogy a legutóbbi, március 29-i debreceni tüntetésen már ezren voltak. "Tolvaj banda" - kiabálják a tüntetők!
16.00 A korábbi debreceni demonstrációkkal és a mostanival is ki szeretnék nyilvánítani, hogy kiállnak magukért, és száz százalékos kártalanítást követelnek. (A tömegben erre nagy taps.)
15.58 Szerinte senki sincs egyedül, ő egyedül ment be a debreceni irodába, de mikor kijött már hárman voltak. El kezdték szervezni a debreceni egységet, és örül, hogy most országos megmozdulásra került sor az összefogás jelszava alatt. Közös cél, hogy mindenki kapja vissza a pénzét.
15.55 Kócsai Gyula, debreceni közgazdász: napra pontosan egy hónapja gurult el nálam a gyógyszer, felzaklatott állapotban mentem a Quaestorba, a biztonsági őrök pedig rendőrrel fenyegettek. Milyen ország ez? - kérdi.
15.53 Száz százalékos kártalanítást követel, illetve független vizsgálatot. Matolcsy György jegybankelnök lemondását is követeli. Legyen végre jogállam és biztonság - zárja beszédét.
15.48 Vas Margit beszél Szegedről: Elfogyott a türelmünk, eddig nem történt semmi más, csak sárdobálás. Napi ígéreteket és gumicsontot dobál a kormány. Az ügyészség, az MNB és a kormány akadályozza az ügy feltárását és a vétkesek felelősségre vonását.
15.46 Miközben a külügy kitalicskázta a pénzt a Quaestorból, az egyszerű befektetők rovására, addig utóbbiak belebetegedtek a csődbe, emberek lettek öngyilkosok. Orbán pedig hagyta ezt. Ha nem szavaznak meg egy megfelelő kártalanítási törvényt, kiszabadul a "kisemberek dühe".
15.45 A pénzt gyerekei és unokái jövőjéért gyűjtötték, ezért vitték egy biztonságosnak tűnő helyre, amelyet a PSZÁF 2013-as jelentése is rendben talált. Most pedig se pénz, se garancia.
15.42 Fekete Sándor, debreceni Quaestor-károsult kezdi beszédét: "A magyar államapparátus áldozatai vagyunk."
15.40 A kártalanítás azonban csak egy kérdés. Felelősségre vonásra is is szükség van, enélkül az ország sosem lehet egy jobb hely.
15.38 Az MNB kártalanítsa azokat az ártatlan embereket, akik a csalás miatt elveszítették megtakarításaikat. Bár a szónok szerint nem csodálkozhatunk, ha nem így történik, hiszen rendes vizsgálat sincs az ügyben, a jegybank magát vizsgálja, a gyanús sztorikra (pl. a külügy üzleteléseire) pedig nem kapunk magyarázatot.
15.33 A transzparensek elég világosan megfogalmazzák, mit is gondolnak a tüntetők:
15.31 Közben a szónok sorolja az állami felügyeleti szervek mulasztásait. Szerinte a jegybank közleményeiből világosan kiderül, hogy nem volt valódi ellenőrzés, és ezért fennáll az intézmény felelősségének kérdése. Ha az MNB szerint évtizedek óta folyik a csalás, akkor hogyan kaphatott a Quaestor mégis engedélyt körvények kibocsátására? - teszi fel a kérdést Kálmán-Pikó István.
15.30 Hol van Matolcsy? - kiabálja az egyik tüntető.
15.26 A Fideszes javaslat a forint árfolyamának változásaival sem számol, így aki korábban fektetett be, az a kártérítésnél rosszabbul jár. Ezt a helyzetet is kezelni kell, hiszen a károsultak nem a befektetési kockázat miatt veszítettek, hanem csalás áldozatai, az MNB és a PSZÁF mulasztásainak áldozatai.
15.25 Követelésként az is megfogalmazódik, hogy mindenkit azonos mértékben kártalanítsanak. Rogán törvényjavaslata szerint ugyanis a kamatozó körvények tulajdonosai nem juthatnak megfelelő visszafizetéshez - mondja Pikó. Azt kéri, fizessék vissza a kamatokat is.
15.23 A tömegben zúg a "Nem hagyjuk" és a "Megint lopnak".
15.22 Meglátása szerint a korrupció vezetett ehhez a helyzethez, szét kell választani az állami tőkét és a magántőkét, csak így lehet elejét venni az ilyen katasztrofális üzleteknek.
15.19 Kártérítési követeléseiket az MNB-hez intézik a tüntetők, Pikó szerint, hiszen a jegybank volt az, amelyik nem ellenőrizte kellőképpen a pénzintézeteket, és ezért veszítették el megtakarításaikat.
15.17 Egy újabb károsult, Kálmán-Pikó István lép a színpadra, miközben a tömeg lassan eléri az 500 főt. Pikó szerint azt a 73 embert is kárpótolni kell, akinek 30 millió fölött volt a megtakarítása. Azt követeli a Fidesztől, ne az emberek idegeivel játszon, hanem ha kell tárgyaljon. Ha a bankokkal kell, akkor velük.
15.15 Ő azért takarított meg, mert nem akar szociális temetést, és nem akar a leépülő szociális és egészségügyi rendszer áldozata lenni.
15.13 Himmer elmondja, bízott a Fideszben, azt hitte, a pénze nem lehet biztonságosabb helyen annál az intézménynél, amellyel a kormány is üzletelt.
15.10 Egy perces néma csenddel adnak tiszteletet annak az asszonynak, aki a Quaestornál gyűjtötte pénzét egy házra gyűjtött, a megtakarításainak elvesztése után pedig öngyilkos lett.
15.08 Az esemény első szónoka, Himmer Éva (aki 38 éve keményen dolgozó kisemberként mutatja be magát, és mindenét elveszítette a Quaestor csődje miatt) köszönetet mond a szervezőknek, és elmondja, elsődleges követelésük a kártalanítás.
15.05 Most kezdődik a Quaestor-károsultak tüntetése, kb. 200 ember gyűlt össze a Báthory utcában.
14.50 A háromtól kezdődő tüntetés követeléseit a szervezők így foglalták az össze az esemény Facebook-oldalán:
Követeljük, hogy a kormány 100%-ban és haladéktalanul kártalanítsa a Quaestor áldozatait!
Követeljük a kormány azonnali és egyértelmű állásfoglalását a kártalanításunk módjáról és időpontjáról!
Követeljük annak nyilvánosságra hozatalát, hogy ki és mikor utasította a Quaestort készpénzátutalásra az állampapírok kiadása helyett.
Átláthatóságot is világos kommunikációt várunk a döntéshozóktól!
Követeljük az érintettek azonnali felelősségre vonását!
Úgy néz ki, Alekszisz Ciprasz Orbán nyomdokaiba lép. Egy progresszív baloldali párt mégis miért rajongja körbe Putyint és illiberális rezsimét?
Az új görög miniszterelnök (tudjátok, az, akinek az újbaloldali pártjáról többször is ódákat zengtünk, mert szembemenne az oligarchákkal és a neoliberális válságkezeléssel) most éppen Putyinnal, Medvegyevvel és társaikkal flörtöl Moszkvában. Bár azt állítja, pénzért nem kuncsorgott, azért szóba hozta, hogy tökjó lenne, ha feloldanák a görög élelmiszerexportot érintő ellen-szankciókat, és a két nép hasonlóságát hangsúlyozva elmondta azt is: tudtával a második világháború alatt az oroszok és a görögök voltak azok, akik a legnagyobb mennyiségben áldozták a vérüket a fasizmus elleni harc sikere érdekében.
Ezen kívül az TASZSZ hírügynökségnek azt nyilatkozta: szerinte a jövőben Görögország lehet a kapocs az EU és Oroszország között.
Ez a keleti nyitás szagú blöff picit furcsa, ha azt vesszük, hogy Oroszország jelenleg agressziót szít, és Ukrajna tönkretételén munkálkodik, az EU vezetői pedig nem tudják eldönteni, hogy kit rühellnek jobban, az autoriter, agresszor és minden lében kanál Putyint, vagy a megszorítások leállítása érdekében (amúgy teljesen jogosan) harciasan fellépő Görögországot. Inkább azt mondanám, hogy Ciprasz orosz kérdésben most már nyíltan játssza az Orbánt.
Amellett ugyanis, hogy többször megpróbált keresztbe tenni az Oroszország elleni szankcióknak, az évek óta az államcsőd szélén egyensúlyozó Görögország abban is reménykedik, hogy olcsóbb gázhoz juthat majd egy új orosz gázvezetéken keresztül, amelyről nemrégiben tárgyalgattak is Budapesten a magyar, szerb, macedón, török és görög kormány képviselői. A Kommerszant című orosz napilap erről úgy írt: megalakult a „Gazprom szövetségeseinek új koalíciója.”
Az orosz vezetés szemében ez azt jelenti, vannak, akik hajlandók belülről bomlasztani az uniót.
Orbán beletörődött Magyarország periférikus helyzetébe, szegénységbe, kiszolgáltatottságába. Abba, hogy egy kétgyerekes magyar család harmadannyi pénzt visz haza, mint egy görög család. (Mindenféle adatok a jövedelmekről itt.) Míg azonban Alekszisz Ciprasz az országa kapcsán „humanitárius katasztrófáról“ beszél, Orbán és kormánya a magyarok nyomorát „versenyelőnynek“ tartja. Ugyanis azon nyugati cégek, amelyek a magyar GDP-növekedés mögött állnak, csak azért és csak addig maradnak Magyarországon, amiért és ameddig egy győri munkás negyedannyi fizetésért és negyedannyi munkavállalói jogért végzi el ugyanazt, mint egy ingolstadti munkás.
A Szirizát a görög lakosság érdekli (és nem az elitek további gazdagodása) olyan szempontból pedig nem árult zsákbamacskát, hogy az elejétől fogva nyilvánvaló volt, hogy a válságkezelés számukra az első, Oroszországgal szemben pedig nem érzi ugyanazt az ellenszenvet, mint az egykori szocialista államok többsége.
Persze nem is az oroszokkal van baj, hanem az orosz vezetéssel, de a politikai diskurzusban nagyon könnyen egyenlőséget teszünk a kettő között. Így lett a görög többség szemében a német kormány által támogatott új ukrán kormányból egy náci csürhe. Putyin pedig a támogatandó fél ebben a konfliktusban. Ez pedig azzal jár, hogy egyben ők lehetnek azok is, akik a Sziriza számára a reményt adják.
Végülis Putyin is olyasmit mondott a napokban, hogy szívesen ad pénzt Görögországnak pár nagyobb projektre, a Reuters pedig arról írt, hogy több orosz kormánytisztviselő kilátásba helyezte, hogy feloldaná a magyar, görög és ciprusi élelmiszerimportokra kirótt szankciókat. (Ugye nem kell hangsúlyoznunk, hogy ez három olyan ország az EU-n belül, amely nem feltétlenül mondana nemet, ha Putyin kezet nyújtana nekik.)
Illiberális baloldal?
A Szirizának nem ez az első olyan húzása, ami ellenszenvessé teheti a széplelkű, emberi jogok értékében hívő, progresszív baloldal szemében. A választási győzelme után rögtön összeállt egy homofób, többé-kevésbé szélsőjobbos párttal, a Független Görögökkel, most pedig Putyinnal pacsizik. Eltekintve attól, hogy kit tekintünk „jónak” vagy „rossznak” a jelenlegi orosz-ukrán konfliktusban, Putyin olyan értékeket képvisel, amelyek elvileg nagyon is távol állnak a Szirizától. Hogy csak párat említsünk rossz tulajdonságai közül: vadkapitalista, autoriter, homofób, és az oligarchák barátja.
Ha pedig segítséget nyújt, azt nem fogja ingyen tenni.
De mindenki csinálja
Éppen ezért nem állnak meg azok az érvek, hogy Németország, Amerika és a többi nyugati állam is haverkodik diktátorokkal.
Mert persze igaz: a nyugat tényleg leáll tárgyalni autoriter rezsimekkel. Bizniszel is velük, és ezáltal valamelyest legitimálja is őket.
De egyrészt, ezzel sem értünk egyet. Másrészt ezek a méretük és a gazdasági erejük miatt nem szolgáltatják ki magukat (annyira) az autoriter hatalmaknak, mint teszi azt most Ciprasz és Orbán.
Oroszországot sok minden érdekli Görögországban: építene vezetéket, vásárolna kikötőket, és rátenné a kezét a Görögország partjainál gyanított olaj- és gázmezőkre is. Tehát ha segítene a görögöknek, Putyin ezeket nagy eséllyel kierőszakolná magának. Se Ciprasz, se Orbán nem annyira ravasz róka, hogy túljárjon az öreg Putyin eszén. Ha pedig Ciprasz nem adja be a derekát, akkor könnyen úgy járhat, mint Mihalisz Szarrisz egykori ciprusi pénzügyminiszter, aki a ciprusi bankválság alatt Oroszországtól kért pénzt, de üres kézzel távozott. Végülis csak annyit ért el, hogy felhúzta az európai közvéleményt. A betétesek elvesztették a pénzüket, ő pedig miniszteri pozíciójának is búcsút mondhatott.
Görögország hajlandó egy hasonló hazárdjátékra? És mit vár egyáltalán, mi lesz a nyeremény, ha bevállalja a kockázatokat?
Az nem túl valószínű ugyanis, hogy a saját válságával küzdő Oroszország kifizeti a görögök tetemes tartozását.
Ilyet még a cinikus orosz média sem ígér. A találkozó előtt Putyin propagandalapja, a Russia Today ugyanis megkérdezett egy dubiózus piaci szakértőt arról, mire is kellene számítani a találkozó után. Az elemző azt mondta: Ciprasz „mindenkit a vértestvérének hajlandó tekinteni, aki pénzt adna neki”. Majd hozzátette: senkinek nincs annyi pénze, hogy egyedül kihúzza a görögöket a slamasztikából.
Ha ezt nem veszi észre, akkor Ciprasz és a Sziriza könnyen önmaga paródiájává válik. Ami alól nincs mentség, még akkor sem, ha tudjuk, a trojkának, valamint az Európai Uniónak, és annak tehetősebb tagállamainak, hatalmas szerepük van abban, hogy egy szörnyeteggé változtatja a Szirizát.
És ha már szörnyetegeknél tartunk
Azt el se merjük képzelni, mi jön majd Görögországban, azután, hogy a Sziriza belebukott a vállalkozásába.
Persze még semmi nincs veszve. Már ha az Unió és Ciprasz is úgy akarja... Jó lenne tehát leülni, beszélni, és hagyni Putyint a fenébe. Ha ugyanis az Unió és az IMF fejesei nyitottak lennének arra, hogy tényleg megoldják Görögország problémáit azután, hogy a megszorító programjukkal ők maguk taszították teljesen kilátástalan helyzetbe a görög gazdaságot, és ha nem heccelnék a Sziriza ellen a közvéleményt, akkor talán nem tartanánk itt.
Amíg meg nem közelítünk a megoldáshoz, borzonghatunk egy kicsit még azon, hogy Ciprasz május kilencedikén újra Moszkvába látogat, hogy olyan illusztris politikusok társaságában nézze meg az orosz katonai parádét, mint az észak-koreai Kim Dzsongun. (Angela Merkel is meg volt ide hívva, de ő úgy döntött, inkább csak egy nappal később emlékezik meg, nyugodtabb, és az orosz rezsimet nem legitimáló körülmények között a második világháború végéről. Sőt még Áder János is gondolkodik.)
(Fotó: Földi Imre / Népszabadság)
(Fotó: Index)
