Az elmúlt napokban már majdnem mindent megírtak a Paksi atomerőmű bővítésének kérdéséről. Tudjuk, hogy a megtermelt áram drága lenne, a hitelkonstrukció rosszabb és nagyobb mint az IMF hitel volt, hogy nincs szükségünk az új paksi blokkra, és azt is, hogy a megtérülési idő hosszabb lenne, mint a technológiai fejlődés miatt érdemes idő. De mi most Lázár János 2010-es szavait szeretnénk idézni.

Lázár 2010-ben egy könyvbemutatón mondja el, az oroszokkal való üzletelés mindig értékválasztást is tükröz. Értékválasztás volt 1849-ben, 1919-ben, és 1958-ban is. Mert, akik az oroszokkal üzletel az nem lehet a szabadság pártján. Lázár azt is elmondja, rossz dolog, hogy az ország energiaszükségleteinek 80-90%-a egy irányból Oroszországból jön, és a következő 20 év feladata az ettől való függetlenedés.

"A keleti szelek, Európának ezen részébe, demokráciát és szabadságjogot sohasem fújtak"



Lázár János egyébként most tart sajtótájékoztatót Atom ügyben, ahol kiáll az orosz energiafüggőség mellett.

"Egyetértünk az Alkotmánybírósággal és a szakmai szervezetekkel abban, hogy a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak társadalompolitikai eszközökkel, és nem büntetéssel kell kezelnie. Elfogadhatatlan, hogy emberek élnek az utcán, de nem azért, mert ez a többség számára kellemetlen. A lakhatás alapvető emberi jog: főpolgármesterként minden tőlem telhetőt meg fogok tenni a hajléktalanság csökkentéséért, pl. az „elsőként lakhatás” modell elterjesztésével, a szociális bérlakás-állomány növelésével, valamint a fővárosi rezsitámogatás kiterjesztésével.”

Nagyjából így hangozna egy tisztességes válasz egy baloldali főpolgármesterjelölttől arra a kérdésre, hogy egyetért-e a hajléktalanság kriminalizálásával. Horváth Csaba zavaros válaszai egy friss interjúban sajnos igen távol vannak ettől.

Solt Ottília ma lenne 70 éves. 17 éve bekövetkezett haláláig egyetlen ügyet szolgált ellentmondást nem tűrő következetességgel és fáradhatatlansággal – a társadalom peremén, szegénységben és kitaszítottságban élő, elnyomott emberek ügyét. Munkája fontos példát és folyamatos inspirációt jelenthet mindazoknak, akik ma Magyarországon, az egyre kétségbeejtőbb körülmények között is cselekedni szeretnének a társadalmi igazságosság és a szolidaritás kivívása érdekében.

Megjegyzések egy lehetséges baloldali politikához
I.Analízis
I.1. A nyugati jóléti modell és a szociáldemokrata gondolat válsága
I.2. A szegénység és a demokratikus alapok viszonya
I.3. Mi lenne ma egy baloldali párt küldetése és érdeke?
2. Megoldási javaslat egy paradoxonra
2.1. Túllépni a szakszervezeti hagyományokon
2.2 A hiányzó baloldal - A lokalitás és a központ paradoxonja

Amikor a következőkben néhány dél-amerikai példára hivatkozom, nem célom a térség szociális mozgalmainak általános leírása, és az sem, hogy a példák minden társadalmi összefüggését megvilágítsam. Az ottani társadalmi gondolkodás és politika frissítő képzelőerejére szeretném felhívni a figyelmet. Többek között a feminizmusnak a nyugat-európai és az észak-amerikai mintáktól eltérő megjelenésére gondolok. A különbségek oka természetesen a társadalmi tényekben keresendő.

Megjegyzések egy lehetséges baloldali politikához
I.Analízis
I.1. A nyugati jóléti modell és a szociáldemokrata gondolat válsága
I.2. A szegénység és a demokratikus alapok viszonya
I.3. Mi lenne ma egy baloldali párt küldetése és érdeke?
2. Megoldási javaslat egy paradoxonra
2.1. Túllépni a szakszervezeti hagyományokon

A két háború közötti baloldali hagyományok sokféleképpen összefonódnak a szakszervezeti érdekképviselettel és az agrárius mozgalmakkal. A szakszervezeti hagyománnyal kapcsolatban két dolgot fontos megjegyezni. Az egyik az, hogy a kádári állam szakszervezeti öröksége folytán a szakszervezetek 1989 után is hosszú ideig a pártok csatolt intézményei maradtak. A másik dolog az, hogy érdemleges méretű szakszervezetek egyelőre csak az állami alkalmazottak számára léteznek. A két tényező együttesen arra vezetett, hogy az állami szférában működő szakszervezetek aktuális politikai érdekeik szerint két magatartásmód között válogatnak a rendszerváltás óta.

Megjegyzések egy lehetséges baloldali politikához
I.Analízis
I.1. A nyugati jóléti modell és a szociáldemokrata gondolat válsága
I.2. A szegénység és a demokratikus alapok viszonya
I.3. Mi lenne ma egy baloldali párt küldetése és érdeke?

Kelet-Európában a jobboldali pártok aktív hagyománytudatából, amely a két háború közötti időszakra tekint vissza, szinte teljesen hiányzik a politikai eszmevilág egészével harmonizáló keresztényszociális gondolat. A keresztényszocializmus pártszerű képződményei a magyar politikai életben is megjelennek 1894-től kezdve. Első formációi, az Országos Keresztényszocialista Párt és a Keresztényszociális Néppárt, rövid életűek voltak. Már ekkor nyilvánvaló vált, hogy a keresztényszocializmus nálunk nehezen jut összhangba a konzervatív társadalomkép egészével, miként az is, hogy modernségkritikájában programszerűen összefonódik a társadalmi lelkiismeretesség és az antiszemitizmus. Az irányzat legnagyobb hatású képviselője Teleki Pál és Bethlen István volt. Az ő miniszterelnökségük időszakát egyszerre jellemzi például a munkások kötelező beteg- és balesetbiztosításának elrendelése, az öregségi és a rokkantsági biztosítás bevezetése, valamint a zsidóellenes retorika és törvényhozás. Nyomasztó örökség ez.

Megjegyzések egy lehetséges baloldali politikához
I.Analízis
I.1. A nyugati jóléti modell és a szociáldemokrata gondolat válsága
I.2. A szegénység és a demokratikus alapok viszonya

A kelet-európai és a nyugat-európai társadalmak sok mindenben különböznek egymástól, de az korántsem biztos, hogy ezek a különbségek minden esetben más típusú problémákhoz vezetnek. A jóléti állam válságának idején itt is, ott is egyre nagyobb méreteket ölt az elszegényedés. Ezt a folyamatot az európai társadalmak sehol sem képesek feltartóztatni. Tudjuk azonban, hogy Kelet-Európán, elsősorban a Balkánon és Magyarországon a szegénység tömegessége és társadalmi aránya sokkal nagyobb, mint Nyugaton, vagy akár Közép-Kelet-Európa olyan sikeresebb országaiban, mint Lengyelország és Csehország, és a reintegráció kultúrája is teljesen kialakulatlan. Ez a két tény alighanem elég ahhoz, hogy ebben a tekintetben egyre inkább elkülönülő társadalomszerkezetekről beszéljünk, és a problémákra adható válaszok is eltérjenek egymástól. 

Megjegyzések egy lehetséges baloldali politikához
I.Analízis
I.1. A nyugati jóléti modell és a szociáldemokrata gondolat válsága

1989-ben, amikor a kelet-európai szocialista modell végképp megbukott, még kevesen sejtették, hogy a nyugat-európai jóléti állam is mély válságba kerül. Ennek a jelei azonban néhány éven belül megmutatkoztak. Felborult a korábbi társadalmi megegyezés biztosította egyensúly a tőke, az állam és a munkavállalók között. A korábbi viszonylagos stabilitást és jólétet olyan kompromisszumos alkufolyamatokkal sikerült elérni, amelyek a jogállami gyakorlatokban öltöttek formát, és ezeknek köszönhetően a nagy többség számára elfogadhatónak és támogathatónak bizonyultak. A status quot először a szolgáltató és a könnyűipari termelők borították fel, majd követték őket egyes tőkeintenzívebb vállalkozások is. Felmondták az addigi társadalmi szerződést, a termelést hatalmas volumenben telepítették át Kelet-Európába és Távol-Keletre, ahol jóval kedvezőbb volt számukra a bér és a termelékenység aránya, és nem nehezítették a dolgukat erős szakszervezetek.

Görög grafiti

Nagyon nehéz dolog tüntetést szervezni, jól szervezni és úgy, hogy elegen el is jöjjenek rá. Plankó Gergő írt egy cikket a 444-en, ami bár jóindulatú, de elég sok olyan fontos szempontotról megfeledkezik, amikor azt mondja: "alig néhányan álltak ki Horváth András mellett”, “Épp ezért működhet a megfélemlítése."

„A jövő Győrben épül” –jeligére.

Győrben előkerültek a renszánsz erőd maradványai. Fel lehetne újítani őket csodálatosan. De a városvezetésnek inkább a szokásos mutyipiramis kell, egy mélygarázs, ami alig valamit mutatna meg a vasbeton szerkezetbe nyomorított Dunakapu-bástyából. Kérdéses, nem sérülne-e meg az eltüntetendő műemlék. Mindez nem lényeg, havaj van, kétmilliárd hitelt ide és menjen a munka. Az ellenzék és a civilek hupákolnak, de a polgármester és a város vezetése viasszal tömte meg a fülét...lálálá, nem hallom! Unokáink se fogják látni a török elleni végvár rendszer gyöngyszemét :(